ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Kovács József

Egy magyar amazon

Keletkezés ideje
1869
Fejezet
10
Bekezdés
768
Mondat
973
Szó
22358
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10

II.

Házasság két nő között

A leirt jelenet után három hóval, Viletti, Olhowcze, osztrák - lengyelországi állomásra tétetett át.

Adél már akkor férjnél volt; Teréz atyjával ment az uj állomásra; Camillát sehogy sem lehetett rávenni, hogy velük menjen.
— "Nincs az az eset, mondá, mely arra kényszerithetné, hogy Magyarországot elhagyja; nincs az a jóllét, boldogság a föld bármely részén, melylyel hazáját felcserélje.
Kész minden kiszámított cél nélkül menni a bizonytalan jövőnek; de ez országtól meg nem válik soha.u Hasztalan volt minden kérés, dorgálás, az apa szigorú fellépése; rendíthetlenül maradt határozatánál.

Rajongása s önfejűsége annyira ment már akkor, hogy ellene kényszert használni, bevetkezhető botránytóli félelem nélkül nem lehetett.
Nem maradt tehát egyéb hátra; mint magára hagyni.

Atyja elmenetele után pár hétig Adélnál tartózkodott, azután felment Pestre a nemzeti színházhoz; a hol megismerkedett a már akkor is kedvelt művésznő K . . . y Idával, s ez által több előkelő tagjaival az intézetnek.
Nehány hónapi tanulás után, mely idő alatt atyja pénzküldeményéből tartotta fen magát, fellépett, de siker nélkül; a min nem csodálkozhatunk, ha tekintetbe vesszük a nemzeti színháznál uralkodott intriguákat, s azon körülményt, hogy ö színészi tanulmányait nem elég korán kezdte.

Ez időtájt állított össze egyik jelesebb színészünk, vidéki társulatot; azzal Erdélybe menendő.
Ezen társasághoz csatlakozott Camilla is, s női ruháját már Pesten eldobván; nevét Bélára változtatta.

Ezutáni élete folytonos kalandokból állott.
Ismerve a nők gyönge oldalát, kinős kedvet talált azok elámitásában.
Csinos külseje, szép termete s ügyes társalgása — nem egy diadalt biztosítottak számára.

Szeretett különösen kacér, hiú vén leányok körül pajzánkodni, ) a kikkel aztán kedve szerint elbánt, s midőn azt hitték, hogy már lépen van, szépen kisiklott körmeik közül.

Némelyek kárhoztatták, hogy ezen játékot az önzésig vitte; felhasználván azt némelykor, anyagi helyzete pillanatnyi javítására.
En azonban azt hiszem, hogy az ilyen csín, a mely a másik felet minden komolyabb következés nélkül kiábrándította, kevésbé méltó a kárhoztatásra; mintha más, tilosabb úton segített volna pénz zavarán.

Hányszor látjuk az életben, felemelt fővel járni az emberek közt azon férfit, ki a hiszékeny leányt becsületétől fosztotta meg; miért törnénk hát pálcát a nő felett, a ki társát egy ügyes fogással, nehány forintig rászedte ?

Aztán egy divatból kiment leány különben is tudhatja, hogy pénzének kellemes csengése, nem pedig hervadt bájai vonják rideg körébe az ifjú férfit, s köszönje meg, ha a csalódás csak pénzébe kerül.

Egy ily kalandját beszélte el nekem Camilla a többi közt; a mely vele E . . n történt.

A társaságnáli osztaléka nem volt elegendő költségei fedezésére : atyja segítette ki idöközönkinti küldeményével.

Egy alkalommal hosszasabb ideig elmaradt a segély, s pénzzavarban volt.
Szorult helyzetét egyik pályatársának panaszolván ; az a következő tanácsot adta neki: "te ügyes széptevö vagy, több sikerült kalandjaidról hallottam beszélni; ismerek itt egy gazdag, önálló agg leányt, D . . . .
Agathát, — ali ! de épen amott megy az utcán, mintha a véletlen is kezedre játszanék, ez a nő felette hiú és nagyon gazdag, tökepénzén kívül, melynek kamatjából bőségben él, van egy emeletes háza, melynek felső részében maga lakik cselédjeivel .

Az igaz, hogy rút mint a zivatar, korára nézve és közt van; hanem az nem tesz semmit, annál biztosabb a siker."

Alig várta Béla, hogy a rövid beszédnek vége legyen; rohant a mutatott nö után, a ki egy boltba tért be, hova ö is utána ment.

A kereskedő-segédek ismerték, többször vásárolt náluk, s minthogy nem szokott sokat alkudni, ha pénze volt, nagyon megkülönböztették.

Most is a mint belépett, azonnal körül-fogták, valami jó geschaftet reményelvén vele csinálhatni; de ezúttal a vásárlás csak egy kisebbszerű nyakkendőig terjedt.

Szeles beállítása s a segédek általi meg-különböztetés, figyelmessé tették Agathát; rá-tekintett, s érdekelten nézett végig rajta.

E tekintetre végigfutott Béla hátán a hideg; s kevésben múlt, hogy észrevehetőleg össze nem rázkódott.

Valami Konyecz nevű fináncról olvastam a "szerelem bolondjaidban, hogy mindkét szemével kifelé kancsalitott, s egyszerre két tárgyat tudott szemmel tartani; ok! ez még hajoló lehetett Agatlia tekintetéhez képest.
Bal szemén vastag fejér hájog volt, villogó zöld jobb szeme sem jobra, sem balra nem nézett, hanem mint az Unikornio szarva maga elé egy pontra volt irányozva szüntelen, s csak akkor látta meg az embert, ha vele szemben állt .

Béla egyedül színészi tehetségének kö-szönhette, hogy ki nem szaladt a boltból, hanem hamarjában összeszedvén magát, a nő felé közeledett s nyájasan üdvözölte azt.

Agatha, tőle várhatott kecsesei viszonozta a köszöntést; a mire aztán megkezdték a társalgást.

Lovagunk magasztalta a kiválasztott kelméket, dicsérte "Szép Helénája" Ízlését; a mi annak oly észrevehetőig jól esett.
Beszéltek a napi eseményekről, az e . . . i közönség egyes kitünőbbjeiről; s mikor a vásárlást elvégezte, kész ismerősök voltak.

Béla nem engedte, hogy a csomagot va-lamelyik segéd vigye haza, kezébe vette.; s megindultak együtt Agatha lakása felé.

Ez mintegy negyed órányira volt, elég idő arra, hogy mindazon phrasisok lemorzsoltassanak, melyeket hasonló hadjáratnál használni szokás.

Hogy a mint meglátta, mily különös, eddig soha nem tapasztalt érzés lepte megés ebben igaza volt szegény fiúnak, soha nőtől úgy meg nem borzadt, mint Agathától, hogy az bizonyosan olyas valami lesz, mit az irók a szerelem első fcllobbanásának neveznek, mit ő még eddig nem ismert, meglehet, ebben is igaza volt, hogy mily édesen fájó érzés az, most már fel tudja fogni, miért tudnak anynyit Írni a szerelem boldogságáról, de mily elviselhetlen kin is lehet aztán, ha az ilyen forró szerelem nem viszonoztatik, ő maga részéről nem tudná azt túl élni; és minden egyes mondatot egy pár ah! és obiigát hangos sóhajjal kísért.

Agatlia sokat ígérő mosolylyal tekintett rá, biztatta, hogy ne essék kétségbe.
Már is kedvező benyomást tett rá, társalgásával meg van elégedve, kedves feladata leend figyelemmel lenni iránta, s mindezt a legcorrectebb szenvelgéssel; s midőn elváltak a kapunál, megengedte, bogy másnap meglátogathassa.

Csak mikor lakására ért Béla, s kezdett a történtek felett elmélkedni, győződött meg, mily irtózatos szerepet kell lejátszania.

Visszaléphetett volna ugyan, de egyrészről pénz-zavara, melyen segiteni csak ez az egy mód kínálkozott, másrészről azon, természetével összeegyeztethető nézet, hogy az egyszer megkezdett dolgot csak azért, mivel kivitele nehézséggel jár, félbenhagyni gyávaság volna; végre is eloszlattak minden aggályt s elhatározta, hogy folytatni fogja az ismeretséget.

Ha végre lehetett volna hajtani azonnal, nem leendett nehézség, hiszen benne volt már ,

legyőzte az első meglepetés borzadályát; úgy, de még egy egész éj volt közben, azalatt sok minden történhet.

Egyszerű vacsorája után lefeküdvén; minden erőlködése mellett sem tudott elaludni.
A setétben valahányszor szemét felnyitotta, egy reámeresztett villogó zöld szemet vélt látni; a mely bár merre fordult, szüntelen coquettirozott vele.

Gyertyát akart gyújtani; s ébren, olvasással tölteni az éjét.
De itt meg az jutott eszébe, hogy fa másnap sápadtan, álomtól kimerülve jelenik meg, rósz véleményt ébreszt maga iránt, lumpnak, korhelynek fogják tartani, pedig az agg szüzek, az otthon ülő, solid fiatal embereket szeretik.

Végre is egy véletlen ötlet segitette ki.

Az oroszlán-vadászokról olvasta, mily rettegést és iszonyt állanak ki, midőn először néznek az állat-király szemébe; hanem lassan megszokják, sőt később némi delejes igézetet éreznek közelében.
Miért ne lehetne hasonló hatása Agatha szemének is ? ezzel a gondolattal aztán el is aludt.

Az ember többnyire arról álmodik, a mivel nappal tettleg vagy gondolatban foglalkozott.
No! erről Béla is kiadhatta volna a hiteles bizonyítványt; akár esküvel is megerősítve.

Egész éjen át oroszlánokkal, tigrisekkel és más villogó szemű vérszopó állatokkal küzdött; s mikor reggel fölébredt, mintha gőzfürdőből jött volna ki, csupa viz volt.

Szeretett aludni, tiz óra előtt nem igen hagyta el ágyát, de már ekkor csakugyan örült, hogy nem nyúlt hosszabbra az éjszaka;, a mint fölébredt, azonnal kiugrott ágyából, nehogy ismét elaludván; még egyszer meg kelljen küzdeni az éji rémekkel.

Tizekegy óráig elkészítette a tervet, melylyel terhes feladatát fogja megoldani; s féltizenkettőre elindult Agatha látogatására.

A mint az emeleti folyosóra ért, egy komorna vagy szobaleány-féle, ez utóbbi

szolgálatra kevéssé korosnak látszott, he sem várva köszönését, nevét kérdezte s a nélkül, hogy bejelentette volna, egyenesen úrnője előszobájába vezette; s rámutatván az elfogadó terem ajtajára, sebesen eltűnt.

Még egyszer végigfutván Béla a kész ostrom-tervet, mint tanuló szigorlat előtt leckéjét; halk kopogtatás után benyitott.

Majd elszédült az erős pézsma-illattól, mely a szobában elterjedt.

En nem tudom, hogy lehet ezt a halálidéző szert ruhákon, s szobában megtűrni? miért ragaszkodnak hozzá különösen az élet delén túl lévő koros hölgyek, kikről általánosan tudva van: hogy divatból a nélkül is idegesek, és többnyire migrainben szenvednek ?

Ha egy ifjú nő használ pézsmát, azt véli az ember, hogy talán emlékeztető jel akar az lenni élvei közben, az élet múlandóságára? de egy agg nőnél, a kinek hervadt arcára van Írva a "memento mori" egészen felesleges az.

A szoba bútorzatát nem Írom le, ez nagyon unalmas az olvasóra nézve, én legalább, ha regényben ilyen leírás jön elő, rendesen tovább fordítok, s csak annyit jegyzek meg röviden, hogy az Ízlésre s gazdag - ságra mutatott.

Agatha egy égszin bársony kereveten ült, mely nehéz arany-rojttal gazdagon volt szegé-lyezve.
Pompás reggeli öltöny volt rajta ; de fejéröl hiányzott a kiscsipke-főkötö.
A helyett gazdag barna természetesen álfürtök lógtak csigákban alá; összefoglalva felül, egy pár értékes gyémánttól ragyogó koszorú-forma fejdiszszel.

Arca halvány-piros volt, és az első talál-kozáskor felfedezett fekete himlő-helyek szépen el voltak simítva, jeléül, hogy a hírlapi hirdetéseket figyelemmel olvassa, s a természet mostohaságát enyhítő szereket drágán is megfizeti.

A mint Béla felé közeledett, elhagyta ülését, s kezét nyújtván az érkező elé, mit az nem a legnagyobb élvvágygyal emelt ajkához, egy vele átellenes támlás-székkel kínálta meg.

Nehány percnyi halgatás után, mely alatt egy párszor mindketten sóhajtottak, Agatha kezdte meg a társalgást.

Elmondta: mily édes álmai voltak, hogy egész éjen át a tegnapi kellemes meglepetéssel foglalkozott; s mily boldognak érezte magát Béla körében.

Hogy hősünk sem az oroszlánok és tigrisekkeli küzdelméről beszélt, hogy imádottja!! tromfját még erősebb á touttal igyekezett elütni; talán felesleges is állítanom, miután ez szerepéhez tartozott.

Egy órai érzelgés után, mely egészen ki-fárasztotta, távozni akart; de Agatha nem bo-csátotta el, kérvén, hogy oszsza meg vele egyszerű! ebédjét.

Ha tudta volna, hogy Béla ebédje nehány nap óta keménymagos leves s vacsorája krumpli hajában volt, az egyszerű epithetont tán elis hagyta volna.
A meghívást egy kis szerénykedés után azon kijelentéssel fogadta el, hogy azt egyedül feltétlen hódolata? és tisztelete? jeléül teszi.

Látszott, hogy számítottak rá, mintha maga készítette volna az étlajpDt;; mind a leg-jobb magyar ételek voltak.
Nem is lehetett panasza a szakácsnénak, Béla étvágya, fokozva a gyakori kinálgatás által; meglehetős pusztítást vitt végbe.

Voltak különféle asztali és csemege borok is.
Ezekről eleintén nem akart Béla tudomást venni, de addig biztatta a szívességben kifogyhatatlan nő, hogy ne zsenirozza magát, lásson hozzá, ő azt megvárja egy férfitól, hogy bort is igyék, lám ő is iszik, tegyen hasonlót, legalább az ő kedvéért; mig aztán a jó ménesiből nehány quaterkát pár companie felhajtott.

Agathán nagyon észlelhető volt, hogy Bacliussal jó viszonyban van; müértőleg tudta a borok izét, illatát s utóhatását elmondani .

Ettől a bortól elálmosodik az ember, a másik kedélyét vidítja fel, s minél többet iszik, annál jobb kedvű, emennek itt az a sajátsága van, hogy bár mennyit iszik az ember belőle, nem vesz észre semmi változást, de ha fel akar állni, szépen hányát vágja magát, az ott túlnan felingerli az embert, szeretne megverekedni az egész világgal, de ebből ő nem szokott inni s. a. t.

Addig magyarázgatott, addig töltögetett Bélának és magának is, hogy mire az ebédnek vége lett, gyönyörűen illuminálva voltak mindketten.

Fekete kávé után, — melyből szinte kivette a maga portióját, — felkelvén az asztaltól ; a mint Béla meg akarta kezét csókolni, kék szederjes ajkát nyújtotta felé.
Nem lehetett retirálni, ő a férfi! csak nem adhat kosarat a nőnek; ha épen kedve van csókolódzni.

Nem akarok gyengédtelen lenni Agatha iránt, azért a csók hatásáról nem szólok, s csak annyit jegyzek meg, hogy azzal az ebéd busásan meg volt fizetve.

No de! a ki a célt el akarja érni, nem szabad visszarettennie az eszközök kellemetlenségétől sem.

Két alternatíva állott Béla előtt; vagy kitenni magát továbbra is hitelezői zaklatá-sainak, s keménymagos levesen és krumplin tengődni, mely esetben szakíthatott volna Agathával; vagy segíteni nagyon is nyakára nőtt pénz-zavarán, s hogy ezt tehesse, dupla lépésben sietni kitűzött célja felé, — ö ez utóbbit választotta.

Ideje nagyobb részét tehát, — igy kívánván ezt a nő is, — Agathánál töltötte.
Elbeszélte, hogy a színészethez nem nagy kedve van, csak egy ártatlan diák-csin, — melyért atyja megharagudott, s megvonta a tandijt és ellátási költséget, — kényszeritette arra; de felhagy vele, mihelyest atyját kibékítheti, a mit előnyös nösülés által leginkább vél elérhetőnek.
Hogy azután haza megy, átveszi a gazdaságot; mibe az agg apa örömest fog beleegyezni.

Mindezt élénk figyelemmel hallgatta Agatha, de azon szándékot, hogy a színészettel fel akar hagyni, teljességgel nem helyeselte.
Magasztalta Béla játékát, kijelentette, hogy ő a színészet és annak apostolai iránt kiváló vonzalmat és tiszteletet érez; s hogy büszke volna egy jeles színész neje lehetni.

Természetes, hogy ezen hízelgő nyilatkozat után más nótát fújt Béla is.
Mondta, hogy határozata nem feltétlen, s attól függ, leendő neje e tárgyra nézve minő nézetben fog lenni, a melynek ő a magáét minden esetre alárendeli ?

Látta, mily jól esett Agathának e nyilat-kozat, kivált mikor még azt is hozzátette, hogy a színészet iránt nyilvánított rokonszenve egészen felvillanyozta, s jövőre ösztönül fog szolgálni, hogy e pályán minél inkább tökélyesitse magát.
Kérte azután, hogy látogatná meg előadásaikat, a mire készséggel ajánlkozott, megemlítvén egyszersmind, hogy mióta a társaság E . . . n van, majd minden előadást megnézett, s hogy annálfogva Bélát régebben ismeri, óhajtotta az alkalmat, hogy vele találkozhassék.

Háromnapi látogatás, vagyis inkább együttlét alatt, le volt a szerep játszva egészen; csak az utolsó jelenet, a forma szerinti leány kérés volt hátra.

Sietnie kellett, nemcsak pénzeden állapota miatt, hanem különösen azért, mert meg-történhetett, hogy az ördög elhinti a konkolyt, valamikép tudomására jön Agathának, hogy lovagja nem házasság képes; a szépen kicsinált terv füstbe megy, sőt még ki is nevetik miatta.

Negyedik napon tehát, egy jól betanult dictióban, egybevonva mindazt, mit három nap alatt össze-vissza hazudott, s még egy pár cikornyás phrasissal meg is toldva, kezét megkérte .

A mint beszédét végezve kijelentette, hogy a választól függ boldogsága vagy halála; . . .
Agatha elkezdett tántorogni, s egy másodperc alatt Béla karjaiba rogyott.

Ez aztán mindent megmagyarázott; nem kellett világosabb s érthetőbb válasz.
Nem is ismételt Béla semmit, hanem a mint magához jött a no, elkezdtek az összekelés részleteiről értekezni.

Abban állapodtak meg, hogy minden szertartásos előzmény nélkül, egybekelésüket két hét múlva egész csendben, csak a szükséges hivatalos személyzet jelenlétében fogják megtartani, s hogy az ilyenkor el nem maradható magyarázatokat kikerüljék, a hirdetés alóli felmentés megszerzését is csak az utolsó napra halasztják.

Ennyiből állott az eljegyzés, melyet egy jó vacsorával, nehány quaterka kedélyviditó borral s végre egy második ominosus! csókkal ünnepeltek és pecsételtek meg.

Szinte hihetetlennek látszik a mai nyalánk világban, hogy ámbár az ostromot egész erélylyel folytatta Béla, és sietett a döntő ütközettel ; mégis az eljegyzéskor a második csókot váltották.

E tekintetben nagyon ovatos volt, ö nem kínálta soha, s Agathában volt annyi szerénység, hogy ha csak a bortól exaltálva nem volt, nem kisértette vele.

Ezért nagy köszönettel is tartozott neki Béla, mert csak igy lehetett képes végigjátszani szerepét; különben okvetlen belesült volna.

A fö dolgot, melyért eddig comédiázott, hogy a gazdag leány duzzadt erszényét nehány forinttal könnyitvén, pénz-zavarán segítsen ; másnapra halasztotta.

Ebéd közben elmondta, Jiogy egybeke-lésükhöz múlhatlanul szükséges, s a gazdag menyasszony fényes állása is megkívánja, egy öltözet új ruhát csináltatni, melyhez legalább forint kívántatik .

A szinházi osztalék alig fedezi napi ki-adásait, atyjának azért nem ir, mert házassá-gával, a mely bizonyosan kibékíti, csak utólagosan akarja meglepni, de megtörténhetne az is, hogy nem adna hitelt szavainak, s igy, mivel Miskolczra hol atyja lakik, levelet küldeni s rá választ kapni, legalább tiz nap kell, idejük nagy részét hasztalan fecsérelnék el; hogy ennélfogva ily helyzetben nincs más mód, mint kölcsönözni.
E kisegítő eszközön gondolkozott is már de kevés ismerői közt egy sincs a ki azon összeget kölcsönözni képes volna .

Agatha megfeddette bizalmatlanságáért, tudtára adván, hogy a szükséges összeget, vagy ha kell többet is, szívesen fogja kölcsönözni .

Szinte zavarba jött Béla a rögtöni aján-latra.
Mennyire félt e jelenettől, mily nehéznek, sőt csaknem kivihetlennek látszott a tervezen csattanó része; s ime! még megszidják a bizalmatlanságáért.
Majd olyanforma helyzetbe jutott, mint a tolvaj, a kit rajtakapnak a lopáson, s megfeddik, miért nem szólt; hiszen szívesen adtak volna többet is .

No de meg is köszönte aztán szépen az ajánlatot, biztosította jogyesét! hogy nem bi-zalmatlanság, hanem szerénység és büszkeségből nem folyamodott hozzá, hogy mily végtelenül jól esik e megelőző nagylelkűség, melyet megérdemelni lesz egyedüli törekvése .

Midőn ebéd után búcsút vett mátkájától? ez a frtot leolvasta elébe, s meghitta egyszersmind vacsorára is .

Szeretett volna ugyan Béla nem találkozni vele többé, hiszen célját elérte; ötnapi bohóskodása írttal bőven honoráltatott.
Azonban a vacsorát nem mulaszthatta el fel-tűnés nélkül.
Hátha Agatha gyanakodni találna, s cselédjeit tudakozódni szétkiildi a városban; a cselt felfedezik, s ki tudja? nem fogják-e még le is tartóztatni ?

Kifizetvén tehát adósságait, s a társaság igazgatóját megkérvén, hogy a K . . . ra szer-ződött; tagok részére szállást fogadni öt küldje el; miután minden dolgát elintézte, estve megjelent Agathánál .

A társalgás és vacsora vígan folyt, ámbár a figyelmes vizsgáló könnyen észrevehette volna, hogy Béla olyanformán érzi magát, mint a ki tilosban jár, s minden percben fél a rajtakapatástól.
Minden ajtónyitásra, zörrenésre figyelmes lett.
Agatha azonban sokkal inkább el volt foglalva jövő boldogságával; hogysem azt észrevette volna .

Úgy el telt az idő a sok terveztetéssel, hogy csak éjfélkor váltak el egymástól.
Hiszen ezt az áldozatot utoljára csak meghozhatta jegyesének és a írtnak !

Már hajnalban kocsin ült Béla s estve későn megérkezett K . . . ra, megköszönvén még a harmadrendű aprószenteknek is, hogy terve ily szerencsés kivitelében segítették .

Nem tudom, a büntető törvénykönyv me-lyik §-ába ütközik az elkövetett csin, elég az hozzá , hogy mindég egy kis szégyennel gondolt rá Béla; ámbár a szükség vitte rá, és ez némileg enyhitö körülményül számítandó be .

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE