Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Babits Mihály
Kártyavár
Keletkezés ideje
1923
Fejezet
31
Bekezdés
2034
Mondat
7199
Szó
76526
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
3. §. A JÁRÁSBÍRÓ BENÉZ A KÁVÉHÁZBA, ÉS EGY RÉGI ISKOLATÁRSÁVAL TALÁLKOZIK
- Utálatos város ez - mondta magában Partos bíró, és a szakolcai délutánok arany pihenőjére gondolt.
- Hogy tudnak nézni ezek a disznó zsidó asszonyok !
Vajon szokás -e itt a levizitelés?
Mi mindenesetre inkább pesti társaságot fogunk keresni, mint újvárosit.
A kávéházban ült már (mert szükségét érezte a pihenésnek ), és a helyi lapokat kérte a pincértől.
Egy egész tornyot raktak eleibe, huszonöt-harminc tépett , rongy újságot, melyek legtöbbje csak négy oldalból állott, s abból hármat a legcsodálatosabb hirdetések borítottak.
Partos kikereste a legnagyobbakat , de amint kezébe fogott egyet, megint meglepte az a szédülés, mely imént az egész városon keresztül üldözte.
A kóklerek - ez volt a címe a vezércikknek , és a polgármester pártját szidták benne.
Hipnotizált patkányoknak nevezte őket a szellemes cikkíró, és Madár János polgármestert a hamelni patkányfogóhoz hasonlította.
Mi nem követjük e kócevő és paktumos labanc vezért a nadragulyakotyvasztásban.
Mi nem megyünk vakon a reakciós magyar Lueger után, mint az analfabéták, spricceresek és más efféle lebujalakok.
Nem akarunk idomított szavazógépekké válni, mint e kócos bugrisok.
Csaholjanak, vakkantsanak a kitartott lapok, melyek hangja , nem tudni, kocsmából vagy istállóból jön -e: verklis kompánia és kitartott városházi alakok szerkesztik, ontják a mocskot, okádják a piszkot.
A második lapon a polgármester üzelmeinek különböző leleplezései következtek .
Ez a polgármester milliomos.
Külföldi pénzintézeteknél horribilis összegei vannak elhelyezve.
E vagyonnak eredete ismeretlen.
Kétségkívül tisztességes forrásból származik.
Beszélnek ugyan valamit a vízvezetékről... a villanyvilágítás ügyében is van valami nem tiszta dolog... a Tőkéssy-féle telekfelosztás meg teljességgel homályos ügy... de ki merné a nagy polgármester dolgait szellőztetni?
Mi, közönséges halandók, elégedjünk meg azzal, hogy mikor elrobog mellettünk négyes hintaján, a szétfecskendett sárból és porból nekünk is jut némi rész; mialatt hátul, a lakáj helyén boldogan ül Szabó János városházi szolga, akit a polgármester saját háztartása részére foglal le.
És hajoljunk meg előtte mélyen, talán nekünk is kreál a városházán valami szinekúrát, mint ahogy...
Partos egymás után vette kezébe a kisebb és nagyobb lapokat és olvasta a cikkek címeit.
A VÍZMŰVEK ÜGYE.
- KULTÚRPALOTA ÚJVÁROSON.
- IPARVÁGÁNY ÉS IPARLOVAGOK.
- A TEMETŐKERÍTÉS.
- A POLGÁRMESTER TANULMÁNYÚTJA - S: BOTRÁNY!
PANAMA! - mindenfelé.
" Újvároson nagyon fúj a szél" - mondta az egyik lap.
- "Vihart jósolunk !
Villámok fognak cikázni és terebélyes fákat gyökerestül fog kitépni az orkán."
A szegény járásbíró úgy érezte, hogy egy kígyófészek, egy tál parázs hever ott mellette a széken.
Ezeknek a lapoknak a hangja nem volt halkabb, mint a villanyos favágóé ott a szomszédban.
Hát ebben a városban csupa gazemberek laknak?
Ó!
Amint kinézett a térre, a villamos mögött, a piac mögött, maga az igazi nagy vasút, a fekete vasút, a gőzvasút törtetett előre az utcán, a házak között, át a város közepén, éles füttyel, teherkocsikkal és vaskos fekete füstcsóvájának kormát irgalmatlanul a házakra vetve.
Partos óráját nézte.
Fizessen, és folytassa útját e rettenetes városban?
A biliárdozókra bámult egy darabig.
Micsoda vegyes a publikum ebben a kávéházban !
Akaratlanul a kígyófészekbe nyúlt megint.
Egyes akarnokok kibújtak rejtekeikből, és megkezdték piszkolódó munkájukat.
Mi nem elégszünk meg holmi házi patikaszerrel, belső vizsgálattal: ismerjük az effélét, amikor egymásnak flastromokat ragasztanak!
Elő azzal a sajtópörrel!
E pillanatban árny esett a papírra.
- Pardon - szólalt meg előtte egy szőke bajszú, vörös képű, elhanyagolt külsejű úriember.
- Nem Partos Kálmán úrhoz van szerencsém?
- Én vagyok - felelte Partos kissé bizalmatlanul.
A vöröses arc kordiális mosolyra szélesedett.
- Szervusz - szólt nagy hangon az ismeretlen.
- Nem emlékszel rám ?
Iskolatársak voltunk, Kovács Endre vagyok.
- Hogyne, hogyne - felelt a jó Partos.
- Ott ültél mindig a harmadik padban .
Ejnye, ejnye, hogy nem ismertelek meg!
Pedig emlegettelek, többször, a feleségemnek is beszéltem rólad.
Ejnye, ejnye, nézze meg az ember!
Hát te itt vagy Újvároson?
- Én bizony rögtön megismertelek: nem változtál egy csöppet se, pajtás !
Mintha csak most is ott ülnél az iskolapadban.
Emlékszel még az öreg Gyíkosra?
De hát mi szél hoz téged e sivatag helyre, hol még a madár se jár?
- Most helyeztek át ide járásbírónak Szakolcáról.
Tudod, az asszony, az asszony, semmi áron sem akart falun megvénülni.
De hát beszélj magadról inkább: mi vagy te? itt lakol állandóan Újvároson?
- Én nem vittem sokra, pajtás: csak tanító vagyok.
Igazgató lehetnék: de ne beszéljünk erről.
Rég igazgatónak kellene már lennem, ha csak egy csöpp igazság van a világon, és ha más polgármester ül Újvároson.
- Községi iskolában tanítasz?
- Dehogy: államiban.
De, tudod, te nem ismered az újvárosi viszonyokat: itt minden a polgármestertől függ.
Tudod, barátom, ha Újvárosra jössz, akkor a Madár János nevét tanuld meg először: azt kell itt tudni jól: az itt a fő .
De ne beszéljünk erről: van -e már lakásod?
Pesten fogsz lakni, vagy Újvároson?
- Az igazat megvallva, a mai tapasztalataim után szívesebben laknék Budapesten: nagyon is - hogy mondjam? - üzleti jellegű ez a ti Újvárostok...
- Nekem mondod?
Annak idején fogni kellett ide a tisztességes embert - az államtitkár válogatta -, engem is úgy fogtak - tudod, három oklevelem is van... a méhészetit is megszereztem... nem szívesen jöttem ide... abban az időben még rosszabb híre volt... nem is Újváros ez, hanem Pfujváros...
- Hm.
De viszont mindennap kivasutazni: az se valami kellemes kilátás, s aligha hatna jól az idegeimre.
Azért ha kaphatnék valami csöndesebb helyet , ahol por se volna nagy, lehetőleg kertes házzal...
- A telepen, barátom, csakis az új tisztviselőtelepen.
Építtetsz magadnak egy kedvedre való kis hajlékot: nem kerül úgyszólván semmibe: a város garanciát vállal mindenért.
És tudod: egy év alatt huszonöt percenttel emelkednek az árak!
- De hol lakom addig? - kérdezte a bíró, akinek a lélegzete is elállt arra a gondolatra, hogy ő Újvároson házat építtessen.
- Veszel ki egy ideiglenes lakást.
Tudod, üzletnek se lesz ám utolsó!
Aztán nem kell soká várnod, arra mérget vehetsz: a polgármester már összevásárolta a telkeket, és tudod, sok mindent lehet Madárra mondani, nagy hasznokat rak zsebre: de amibe egyszer belefog - no, valóságos boszorkánymester ez az ember.
Én ki nem állhatom, de azt meg kell hagyni, hogy boszorkánymester.
És erre az ügyre nagyon rávetette magát.
Partos úgy érezte, mintha ennek az új városnak barátságtalan nyüzsgése egyszerre elkapná és magával ragadná az ő lelkét is.
Mint aki nagy, szeles masina mellé jut, s megérzi a sodrát.
Szédült.
A villamosok csengetése, a gépfavágó rettenetes zaja, a vonat füttye, egy reklámautó szirénája: mintha végre összeolvadtak volna benne valami idegizgató, idegen zenévé.
Egy nagy nő ment a kávéház előtt rövid, fehér szoknyában és fehér harisnyával...
Ó , micsoda gondolat!
Villatulajdonosnak lenni Budapest közelében!
Milyen büszke lenne a felesége!
De...
Oly nagyhangú és furcsa ez az ember.
Természetes félénksége bizalmatlanná tette.
- És... és gondolod, hogy nem kockáztatnék semmit?
- Barátom!
Ha egyszer Madár János polgármester garantál neked, és garantál érted az Építő Céhnél - az életedet ráteheted.
És, mondom, nem kerül úgyszólván semmibe.
A lakbéredet lekötöd, és megvan: olcsóbb, mint egy bérlakás.
Melyik tisztviselő nem fizet rá manapság a lakbérére?
- És hol tudom meg pontosabban a feltételeket?
- Hol? megállj csak!
Legjobb lesz, ha magával a polgármesterrel beszélsz .
Majd én elviszlek hozzá: tudod, úgy külsőleg jól vagyok vele, még abból az időből, mikor ő is magamfajta szegény legény volt még.
Hej, mennyit dolgoztam érdekében: nélkülem sohse lett volna polgármester: mert tudod , mint tanítónak, régi helybelinek és már kiszemelt igazgatónak volt egy kis befolyásom az iparosság körében.
Tudod, naiv, naiv voltam még, ifjú és bohó : sok mindent vártam tőle, mert zseniális ember, azt meg muszáj adni: de hát , tudod, a hatalom, a hatalmi őrület! aztán ez a korrupt rendszer! ne is beszéljünk róla: itt minden panama.
Csak annyit mondok: hálát, barátom, azt ne várj a világtól.
- Nős ember vagy te? - kérdezte a bíró.
- Öt gyerekem van, barátom, öt lányom - de ne beszéljünk erről!
Most az a kérdés, hogyan találkozhatsz leghamarabb a polgármesterrel? holnap délelőtt elmehetnél a hivatalába... de akkor én nem érek rá... hanem tudod mit ? akarsz velem most kisétálni a szigetre, megnézni a telep helyét? legalább kedvet kapsz rá! épp most találkoztam Adameccel, a főszámvevővel, azt mondta, hogy oda készül, a polgármester kíséretében, megtekinteni a vízműveket: esetleg találkozunk, és mindjárt megbeszélhetitek a dolgot - nos, van kedved?
A bíró megint szinte elvesztette a lélegzetét e nagy sietéstől és energiától .
Ki ez az ember, ez a kopott senki, egy tanító, hogy így elkapja egyszerre az akaratát, hogy így kiemeli, egy apró kerék a nagy masinából?
Valami kényszert érzett, mintha szíve ellen vonnák valahova.
- De kérlek... most azonnal?... hisz még meg sem gondolhattam a dolgot...
- Ugyan, mit kell ezen meggondolni?
Csak egy séta az egész.
Addig nem is gondolkozhatsz, míg nem tudod a feltételeket...
Gyere, no, előbb-utóbb úgyis tudakozódni fogsz.
- De... nem kívánnék ezzel neked lenni a terhedre...
- Ugyan kérlek...
Úgyis kíváncsi vagyok a polgármester viselkedésére... épp ma.
Tudod, ma volt a Pest vármegye közgyűlése...
Vajon az ellenzékkel szavazott -e?
Tudod, manapság minden a politika...
Amilyen panamás, kitelik , hogy eladja magát a kormánynak.
Tudod, olyan ez, mint egy politikai vizsga .
Érdekes lesz: a polgármester vizsga után, mit?
Gyere no, ne okoskodj: mit csinálnál most úgyis: nincsen semmi dolgod...
Valóban, mit csinálna mostan, egyedül?
A feleségét otthon hagyta egyelőre Szakolcán, ahonnan már maga is évek óta nem tette ki a lábát: s a szolid , családias ember rettentő idegenül érezte magát a zajos Budapesten.
Különben sem szokta meg azt, hogy egyedül legyen, és valósággal kapaszkodott a társaság után.
- Jól van hát, megyek - mondta.
- Elvégre ez nem kötelez semmire.
S ment; de menet közben úgy érezte, hogy jobb volna nem menni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE