Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Donászy Ferenc
Őserdőkön, tengereken
Keletkezés ideje
1894
Fejezet
41
Bekezdés
2007
Mondat
4765
Szó
123513
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
Hindosztán csodái.
Nemcsak Nagy Sándor és Marco Poló idejében volt India a mesék, csodák és füszerek hazája.
Regés, csodás világrész ez még ma is, vallásaival , szokásaival és népéletével.
Az "Ezeregyéjszaka" tündérmeséi elevenedtek fel az Indiában utazó előtt.
A tropikus bujaságu és mesésen szép növényzet, a szivárvány minden szinpompájában ragyogó virágözönnel ékeskedik.
A hindu épitészet remekeit , ezeket a légies, csipkeszerü ékitményekkel áttört oszlopos palotákat , pagodákat, templomokat, amelyeknek lépcsőzetét zafirkék tó locsolja , visszatükrözve a sötét kék eget, arany fényözönébe vonja az izzó nap.
Az utas azt hiszi, álmodik, vagy a mesék egyik tündér-ligete nyilt meg előtte.
S ez az álom folytatódik tovább, mert az idegenszerüségnek, a sajátságos szokásoknak, a csodának folyton uj és uj, más és más jelenete változik és tárul eléje.
Benareszben a pagodák szent ligeteiben maguk e ligetek őrei, a szent elefántok kérnek és gyüjtenek alamizsnát a látogatóktól.
- Karratschiban pedig a fő Vishnu-templom lépcsőzete a krokodilok tavába merül, hol százával élnek e pánczélos szörnyek, a lakosságtól szentekként tisztelve.
S mikor egy-egy hivő megvendégeli őket, az erkélyes fallal körültekintett s az összeboruló lombu pompás fáktól árnyalt tó smaragzöld tükre forrni , hullámzani kezd.
Óriási pánczélos hátak, iszonyu torku fejek merülnek fel s egymás hátán, farkaikkal tajtékot verve, tolonganak a lépcsőzet köré s merev, sárgászöld szemeiket sóváran ama brahminra szegzik, ki az ajándékürüt, vagy borjut darabonként dobálja nekik a tóba.
Az apró szigetkék megnépesülnek s az apró 1-2 lábnyi fürge fiókák sebesen szaladgálva, kapkodják el a prédát a lomha vén óriásoktól, amelyek azután dühösen csapkodják össze állkapcsaikat.
Zennanahban, Ambeer király tündéri épitészetü palotáját a szent majmok serege lakja, amelyeknek saját gyümölcsös kertjeik s veteményföldjeik vannak és a vallási dogmákból, a lélekvándorlás tanából kifolyólag, az állatok iránt szerfelett gyöngéd és figyelmes hindu nép bőségesen ellátja őket s szintugy a szolgálatukra rendelt papokat élelem- és javadalmakkal.
Halállal bünhődnék az a meggondolatlan, ki egyet e szent állatokból megölne; aminthogy már sok angol tiszt életével lakolt, amiért egy-egy szentnek tartott majmot, vagy Vishnu istennőnek szentelt pávát megölt.
Delhiben meg a beteg és elhagyatott állatoknak pompás kórházuk van, hol brahminok ápolják őket.
Látni lehet itt bekötött lábu ökröt, sertést , felkötött állu majmokat, csonka szárnyu vagy lábu hollókat, keselyüket s a vénségtől fogatlan s már alig álló lovakat, megsérült kutyákkal és macskákkal egyetemben.
* * *
Az az utazó, aki oly szerencsés, hogy ajánló-levelet szerezhet egyik-másik nábobhoz, vagy fejedelemhez, az előtt egész teljességükben és varázsukban tárulnak fel India csudái, mérhetetlen gazdagsága és tündéries ünnepségei , melyeket csakis egy indiai maharadzsa kincstára bir ki s melyeket utánozni India és a környezet nélkül nem lehet.
Aki e csudás dolgokat látta, azokat sem elfeledni, sem megfejteni nem birja; aki pedig hall róluk, az az " Ezeregyéj" valamelyik meséjét véli hallani.
Az ind vallás egyik legmegragadóbb czeremóniája a Vishnu istennő tiszteletére rendezett galambmenyekző.
E szelid szárnyasok a kékszemü és aranyhaju istennőnek vannak szentelve s ez iránti tiszteletből minden ember, még a legszegényebb is, amint csak teheti, oly nagy számban tartja a ritka faju és szebbnél-szebb fehér s fekete és éneklő galambokat, a kajdácsok tarka szinében ragyogó egyéb indiai galambfajokkal együtt.
Ezekkel azután évenként galambünnepélyeket rendeznek a legnagyobb fénynyel, pazarlással.
Az audhi-i maharadzsa 10,000 pár galambot tart Vishnu tiszteletére.
Két nagy csodaszép palota van számukra épitve az audhi-i királyi palota kertjében .
Keleti pompával külön udvartartás van egy brahmin vezetése alatt a galambok részére szervezve.
Rendesen a Trimurti megtestesülése napján lesz e tizezer pár galamb házassági ünnepélye megtartva.
A drágakő, selyem, bársony, mely ez alkalommal a maharadzsán és környezetén ragyog, szinte megvakitja az ünnepi ruhába öltözött népet, mely zsufolásig tölti meg a galambpalota óriási udvarát.
A kupolás, erkélyes , ballusztrádjaikon szőnyeges, különben egész virágtengerbe fojtott paloták , a kolosszális disz- és templomelefántok aranyozott agyaraikkal, homlokukon egész uradalmakat érő "hét drága kő gyürüjének " csillagával, hátukon filigrán munkáju tornyocskákkal és arany himzetü, földet seprő takarókkal, drágaköves csótáru, tomboló lovak , a papok, a fantasztikus zenekar sajátságos dallamaival, a galambok személyzete rikitó, ragyogó öltözetében, a katonák, bűvészek, bayadérek, a szemfényvesztők és a maharadzsa vadászai, solymászai, lovászai, szóval egész udvara s ehhez a bókoló, karcsu pálmák, óriási levélbokrétáikkal, az égő virágu gobeák, yuccák kandelláberszerü virágzataikkal, draczenák s pandánok, banánok s ehhez a mindent megaranyozó s aranypárába burkoló, izzó sárga, tropikus nap, a setét ultramarinkék égbolt s a buja növényzet százszinü zöldje, százszinü virágtengere igazán a keleti regék csudás bűbáját s egy nagyhatalmu tündér varázspalotáját tükrözik vissza.
A papok éneke, áldozata és imái után megkondul, azaz inkább megdördül, mint a tenger moraja a tam-tamok szivet reszkettető bugása s ennek utolsó rezgéseinél egyszerre, mint egy szinpadi függöny, szét-szétnyilnak a paloták előrészei s kirepül ütemes, andalitó suhogás között a tizezer pár galamb!
A szabadság mámorában nyilsebesen emelkedik fölfelé, mint egy tarka, hol terjengő, hol sürüsödő felhő, a szárnyas csapat.
Csudálatos, érzékkábitó, de édes zene hangzik alá a magasból!
Huszezer szárny suhogó zenéje!
Ezerpár kisebb-nagyobb ezüst csengetyünek , mely a galambokra van erősitve, kristálytiszta csilingelése, beleolvadva a huszezer szárny suhogó zenéjébe: mintha egyenesen magából a végtelen aether magasából hangzanék alá ez az ütemes csengés, dallamos suhogás, mindig magasabb és magasabból hangzik alá.
Majd olyan magasan szállnak, hogy csak elhintett fehér és fekete pontocskáknak látszanak az ég azurján s a suhogás-csengés csak elhaló visszhangként zeng alá, el-elhalva , fel-feltámadva.
Lélekzetét visszafojtva, halotti csendben s az égre függesztett szemekkel várja a tömeg a galambok alászállását.
E napig ugy a him, mint a nőgalambok külön-külön épületben voltak tartva, hogy a párosodás csak e szent napon történjék.
A magasban kóválygó pontok mind nagyobbak, a suhogás, csengés mind erősebb lesz.
Vishnu szent madarai gyorsan ereszkednek alá, méltóságos, lassu, de körded repülésben.
Tollazatuk ragyog a mélytüzü nap sugarában!
A fehér szinek világolnak, a szürkék és feketék érczfényben ragyognak.
Miután himek a nőktől eddig külön voltak tartva, már a magasban is kiválasztotta mindegyik párját s most azzal ereszkedik a tömeg alább-alább s a paloták teteje, kupolái és ballusztrádjai egyszerre megtelnek bugó , turbékoló párokkal.
Ez a tizezer galambpár menyekzője!...
Erre végtelen örömriadal harsan fel a tömeg ajkáról s vele felzugnak a tam-tamok dörrenései, megperdülnek a dobok, felzengenek a gitárok, guzlák s egyéb hangszerek, a fellegvár ágyui dörögnek, sőt még a paripák nyeritése, az elefántok menydörgő trombitálása is, uraik örömében osztozva - belevegyül e hangzásba, elnyomva a bayadérek énekét s csengetyüinek zenéjét, kik hosszu fátylaikat a légben usztatva, aranypereczes bokáikon s gyürüs lábujjaikon forogva, lejtenek Vishnu tiszteletére.
E kápráztató ünnepélynek aztán folytatása van: lakomák, bűvészek és kigyótánczoltatók mutatványai, a tüzijáték.
A gazdagok pedig megvendéglik s megajándékozzák ilyenkor szolgáikat és a szegényeket.
Ilyen alkalomkor aztán az európai oly csuda dolgokat láthat az indiai bűvészektől, hogy nincs az a Boscó, Philadelphia s másféle bűvészfejedelme Európának, ki utánok tudná azokat csinálni, vagy csak meg tudná azokat fejteni, A művelt európai nem hisz saját szemeinek, pedig e bűvészek majd egész mezitelen, szegény ördögök, csak egy vékonyka öv van csipőjükön s nem hordoznak magukkal, mint az európai hirneves kartársaik, egész raktárt , mindössze is egy lapos fonott kosarat és minden pódium s letakart asztal nélkül, egy leteritett gyékényen a nézőkhöz egész közel adják elő mutatványaikat.
Remekei az indiai bűvészetnek a következő mutatványok:
A bűvész egy akármilyen földdel megtöltött virágcserepet kér, s ott világos nappal - a nézőknek - ugyszólván - az orra előtt bizonyos port kever a föld közé s ebbe egy szem száraz angó-magot ültet; azután megöntözi és letakarja csöppnyi kertjét egy közönséges négyszögletes vászonkendővel.
Rövid időre a kendőcske, - mintha tolná valami - közepén lassan-lassan emelkedni kezd, anélkül azonban, hogy a bűvész hozzá is nyulna.
- Csak mikor már ugy nyolcz hüvelykre emelkedett, fogja meg a bűvész a kendőcske két végét, anélkül, hogy a cserepet megérintené és óvatosan felemeli.
Az elbámuló néző előtt a cserépben egy nyolcz hüvelyk magas Mangó-csemete virul négy fényes zöld levéllel; e csemete egy hetes növésünek látszik.
Ujra lefedi, mire a csemete négy lábbal magasabbra nő, s mikor felfedi, már két zöld gyümölcs is látszik rajta.
Most negyedszer takarja le a bűvész, s véglegesen levéve a leplet, a fácskán érett Mangó-gyümölcsök vannak.
Csak most érinti meg a fácskát először a bűvész, leszedi róla a gyümölcsöt s átnyujtja a nézőknek, kik azt megizlelve, teljesen érettnek, frissnek és zamatosnak találják.
És ha a kétkedő európai saját szemeinek sem hive, - kihuzza a fácskát a földből, azt rendes, fejlődött gyökerünek és ép olyan törzsü-, kérgü- és levelünek fogja találni, akárcsak a szabadban felnőttet.
Még csodásabb mutatvány, mikor a bűvész világos nappal - az utcza közepén leteszi kerek, fonott kosarát, - melyből vastag spárgagombolyagot vesz elő .
Ennek végét a kosár fedeléhez kötve, a testes gombolyagot egész erejéből a magasba hajitja.
A gombolyag száll-száll s gombolyodik vég nélkül s mindig kisebbé válva, végre eltünik a nézők szemei elől, anélkül, hogy vissza leesnék.
A legombolyodott zsinór, feszesen és függélyesen áll végével a végtelenbe veszve.
Erre a büvész parancsára vele levő hat-nyolcz éves czingár fiucska elkezd a spárgán felfelé mászni, mindig magasabb-magasabbra , mig végre ő is eltünik a nézők szemei elől.
Ugy -e ez lehetetlenség ?! szemfényvesztés, hazugság?!
A gombolyag nem maradhat fenn a semmiben !
Bizonyára a bűvész a gombolyagot valami ház eresze, vagy csipkézetére dobta , ott megakadva a fiu is odakuszott s ott rejtőzött el?!...
Nem!
E mutatvány az utca közepén történik; a zsinór pedig mértani függélyesen áll, és a körüllevő házak oly alacsonyak, hogy ereszöket a nézők kezeikkel elérik s aztán annyi ember között csak akadna egy-két oly élesszemü, aki észrevenné ezt.
De ez még nem minden!
Kevés időre rá a bűvész hivni kezdi le a fiucskát.
Ez felel és hangja a végtelen magasból halkan zeng alá - de nem jő elő.
Igy feleselnek egy darabig, a bűvész kéri, majd parancsolja, hogy jőjjön le, végre fenyegetni kezdi.
De a fiu még erre sem jő le.
Erre a bűvész látszólag dühösen, kését fogai közé szoritva, kezd a zsinóron felfelé mászni, mindig-mindig magasabbra, mig végre ő is eltünik az elbámult közönség szemei elől.
Néhány percz mulva velőtrázó halálsikoltás és rémes hörgés hangzik alá a magasból s a nézőközönségre meleg vércseppek hullanak ; azután nagy robajjal a fiucska élettelen teste esik alá, vérrel és sebekkel boritva s zuzódik össze-vissza a földön.
Azután, mintha semmi sem történt volna, utána a bűvész alakja kezd kiválni a semmiből s lassan aláereszkedni a spárgán.
Közönyös tekintettel dob egy ócska teritőt a fiucska holttestére s eloldva a spárgát a kosár födeléről, nyugodtan kezdi ezen végénél felgombolyitani.
A gombolyag mindig nagyobb és nagyobbá lesz s mikor már egészen felgombolyitotta, egyéb jószágaival együtt kosarába helyezi.
Erre lerántja a teritőt a fiucska holttestéről, ez ép tagokkal, vér- és sebek nélkül, virgonczan szökik talpra s mosolyog a közönségre.
Az ott levő európaiak kedvéért a bűvész egyik házból a fiuval nyolcz-kilencz láb hosszu vastag bambusz szálat hozatott elő, s ezt tenyerén egyensulyozva egész hosszában függélyesen a levegőbe hajitja oly magasra, hogy alsó végét kényelmesen elérheti.
Erre a bűvész felmászik rá, s rajta különféle mutatványokat csinál.
Végre leereszkedve, a rudat visszaviszi előbbi helyére.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE