Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Donászy Ferenc
Őserdőkön, tengereken
Keletkezés ideje
1894
Fejezet
41
Bekezdés
2007
Mondat
4765
Szó
123513
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
A Carvanas és a Vaia-nendi.(Két ismeretlen csudaszörny.)
Texasnak keleti részén a világ egyik legnagyobb és legcsudálatosabb mocsárvilága huzódik el végtelen messzeségben.
Messziről az egész végtelen bujaságu őserdők, füves lapályok, nádasok és bozótok tömkelegének látszik - valójában pedig nem egyéb mindent elnyelő , feneketlen iszaptengernél.
A folyton forrongó, erjedező iszap alámossa, elmállasztja a szilárdabb talaju zsombékokat s a rálépő lovast lenyeli mindenestől.
A hol tegnap még hullámzó iszap volt, ma buja fü és moha takarja, behálózva a kuszók és folyondárok sokaságától - s magában ebben a csalóka iszaptengerben patakok, folyók kanyarognak, kék vizü álló tavak tükröződnek, virággal, füvel benőtt partokkal.
De jaj annak, aki ezekre a virágzó partokra lép!
Lábai alatt örvényként nyilik meg a talaj s mennél jobban kapaszkodik kifelé , annál jobban huzza valami rejtélyes, ellenállhatlan erő lefelé a feneketlen mélységbe s pár percz mulva lovastól összecsap a feje felett a kavargó iszap - és csak pöffedező véres buborékok jönnek fel utána.
Sehol a föld kerekségén olyan leirhatlan buján s gyorsan fejlődő, változatos állat- és növényélet nincs, mint itt.
A bozót és nádas a szó szoros értelmében ing és hullámzik a sürgőforgó állati élettől, a lég telve szállongó, zajongó szárnyasokkal, miknek a tudomány még nevöket sem tudja és valóságos paradicsoma az alligátoroknak és a megszámlálhatlan fajtáju mérges kigyóknak.
Innen kerülnek azok a 40-45 láb hosszú, hordóvastagságu Anakonda kigyók , miknek létezését eddig nem hitte a világ, mig óriási bőrük és vázuk napfényre nem került; nádasaiban ötével-hatával dulakodnak a préda felett a 20-30 láb hosszu alligátorok, a tüskés szederindák levelei közül pedig elő-elővillan a fekete Longó vérpiros feje, s elővágódik a 8-10 láb hosszu barna viz vipera, melynek mérge alig két másodpercz alatt öl és létezésüket 1879-ig mindaddig nem hitte a tudomány, mig Borne életveszélylyel három példányt nem szerzett a new-yorki muzeum számára.
Végre itt él, a mocsarak iszapjában alámerülten minden vizek legfélelmesebb és legnagyobb szörnye, a rejtélyes és ismeretlen Carvanas.
Igy nevezik ezt az ismeretlen hüllőt a benszülöttek és vadászok, melyről nem tudni, hogy az ősvilágból fenmaradt krokodil -e, vagy pedig az ősvilági alligátor teknőcznek, a chelydrának az ivadéka -e?
Alakja félig krokodil, félig teknősbéka.
Óriási, dudoros csontpikkelyekkel rakott alligátor-forma pánczélos fark, favastagságu éles körmök és uszó-hártyákkal ellátott lábak nyulnak ki a 16 láb hosszu és nyolcz láb széles, rovátkás csontteknő alól, melyből még vastag, hosszu nyakon óriási krokodilforma fő tátong, iszonyu fogakkal berakott, nagyerejü állkapczákkal , melyekkel mindent megragad, összemorzsol, a mi csak eléje akad.
Mint a kis hangyales homoktölcsérkéje közepén, akkép leselkedik a Carvanas is a hig iszaphullámok alá rejtőzve préda után.
Örökké tátott torokkal, lomha , körded mozgással uszkál köröskörüli pánczélos farkával minden élőt, minden mozgót torka elé seperve.
Sugaras, merev szemeivel keresztül lát az iszap örök homályán, s a mit egyszer megragad, azt többé el nem ereszti, hanem lehuzza az iszap mélyébe.
Abban a kerületben, a hol egy-egy Carvanas tartózkodik, rajta kivül, más lakója nincs az iszapnak, mert a legóriásibb alligátort is összemorzsolja óriási erejével.
Egy ilyen küzdelemnek volt a tanuja egy texasi birtokos, ki vetélytársát agyonlőve, a meglinchelés elől a mocsarakba menekült.
" Egy indián volt vezetőm - beszéli - ki egy fahéj csónakon vitt át a vizeken s magán az iszapon egy kis zsombékszigetre, melyet hullámzó tengerként vett körül a hig iszap.
Itt a fák alatt egy kunyhócskát találtam a szükségesekkel.
Eltávozása előtt az indián figyelmeztetett, hogy a kunyhótól el ne távozzam, mert maga a sziget talaja is olyan csalékony, hogy ott nyel el, a hol nem is gondolom.
Már a negyedik napot töltöttem a szigeten, midőn egy kora délután, az egész talaj inogni, rázkódni kezdett s óriási ütések ingatták, rengették a talajt alattam...
Rémülten másztam ki a kunyhóból...
Körültem az iszap háborgó tengerként, pöffedező, bugyborékoló hullámokat vetett és sistergett , forrott, mintha valami fenekétől tetejéig kavarná...
Egyszerre a piszkos hullámok közül nagy hánykolódással egy óriási alligátor vetette fel magát és tompa bőgés között, habbá, tajtékká korbácsolta pánczélos farkával a hullámokat - de valami ismeretlen erő villámgyorsan mindjárt alárántotta.
Ilyen óriási nagy alligátort még nem láttam.
Lehetett vagy huszonöt-harmincz láb hosszu s nem is tudtam elképzelni, mi bánthatja ezt az óriási pánczélos hüllőt?
Valahányszor felbukott, mindannyiszor ujra alárántották s pánczélos farka és nagy feje hol itt, hol ott villant fel a mélyből.
Mindenkép a szigetre akart menekülni s előlábaival nagy darabokat szaggatott le a könnyen máló talajból.
Igy tartott ez jó ideig.
Nagy hánykolódással végre is sikerült magát felső testével szigetkémre vonszolni és kimondhatatlan erőlködéssel lassan-lassan előbbre kapaszkodott.
A rémület minden tagomat elzsibbasztotta és a kunyhóba menekülve , tehetetlenül bámultam kifelé...
Az alligátor kimondhatatlan dühvel csapkodta össze fogait, s merev szemei zöld lángban villództak.
Orditott, hogy a lég rázkódott bele s fullasztó , émelyitőn erős pézsmaszagot terjesztett maga körül, a sziget pedig rengett, rázkódott, mintha tüzhányó készülne kitörni alóla...
Egyszerre egy másik szörny is a felszinre merült, a milyent még sohasem láttam, pedig Texas minden vadját-férgét ismertem...
Először teknősbékaforma, gömbölyü háta merült fel, azután egy rettenetes pánczélos fark - majd akkora, mint az alligátor - csapta szét az iszapot maga körül és utána a rémületes fő tolta fel magát, akkora kiülő szemekkel, mint egy csésze alja.
Mereven forogtak a vörös lángolásu, küllősen osztott, sugaras szemek a pánczélos fejben, melynek állkapcsai az alligátort hátsó részénél fogva ragadták meg...
Hallottam a csontok ropogását, a mint egyetlenegy szétmorzsoló szoritással az egész hátulját összeroppantotta.
Az óriási test kigyóként csavargott, tekergett tajtékzó kinjában, azután dörgő bömbölés között rogyott vissza előlábaira - a másik perczben pedig hangos locscsanással mind a kettő alámerült az iszapba, mely még órák mulva is lomha, széles gyürüket vetett, amint egy-egy véres buborék halk pattanással felszállt a mélyből."
A másik szemtanu, az amerikai hadsereg egy tisztje, Timble Dávid őrnagy, ki egy véres dráma vérfagylaló jelenetei között bizonyosodott meg, hogy e szörny csakugyan létezik.
" Életveszély között tettek minden lépést - beszéli az őrnagy - mert lovaik egészen meg voltak vadulva a nádas között hemzsegő alligátoroktól.
Egyszerre O'Connor hadnagy lova, megriadva egy elővágódó fekete kigyótól , félreugrott - és hanyatt-homlok az iszapba zuhant.
Ló és lovas kétségbeesetten vergődött és mielőtt segitségére siethettek volna, velőtrázó sikoltás között, valami ellenállhatatlan erő mind a kettőt a mélybe rántotta - s pár percz mulva csak véres buborékok szálltak fel a felszinre.
- A Carvanas! - mondá komolyan az indián vezető a tisztek felé fordulva, kik az iszonyattól mereven bámulták a sistergő, hullámzó iszap közepét, hová társuk alásülyedt.
Az őrnagy már hallott valamit e rejtélyes szörnyről, de nem hitte, hogy létezik és megesküdött, hogy bajtársa halálát megboszulja és törik vagy szakad, kifogja és megöli e falánk szörnyet, bármi legyen is...
Nemsokára kiértek a mocsárból és a legközelebb fekvő tanyára lovagoltak.
A telepes készségesen kezükre járt, mert neki is több lova és marhája veszett el ismeretlen módon a mocsárban.
Egy kisebb talpat ácsoltattak össze faderekakból s ezen lett keresztül kötve , majd egy negyven lábnyi hosszu, hatalmas láncz, végén gyermekkar vastagságu aczélból kovácsolt kettős szakállu alligátor-horoggal, melyre csalaték gyanánt egy birkát kötöttek.
A horgot azután másnap reggel belevetették a tóba, a lánczot pedig többszörösen a parton álló vastag fa köré csavarták.
Délfelé a kiállitott őrök egyike lélekszakadva rohant a tanyára s jelentette , hogy a lánczot annyira rángatja valami, hogy az egész fa megrendül bele.
Mikor kiértek, csakugyan látták, hogy a juharfa kérge összevissza van hasogatva, a láncz pedig mélyen bele van vágódva a kemény fába s az egész fa tetejéig megrendül és csikorog az erős rángatásoktól.
Erre három izmos lovat fogtak a lánczba.
A hangos nógatás és ostorpattogásra, a derék állatok egész erejükből neki rugaszkodtak, de az a rettenetes erő mindannyiszor hátra rántotta őket , ugyannyira, hogy attól lehetett tartani, miszerint az végre is a mocsárba rántja őket!
Ekkor az egyik szolgát a legerősebb pár ökörért a tanyára szalasztották s addig is hogy a kifáradt állatok kifujhassák magukat, a lánczot ujra a fa köré tekerték.
Az ökrök és lovak egyesült erejét, ugy látszik, a szörny nem birta legyőzni .
A tó felszine hullámzani, sisteregni kezdett, hatalmas gyürük terjengtek szerteszét és ki-kivillant néha egy óriási pánczélos fark hegye is, a mint bőszülten kavarta, korbácsolta az iszapot.
A láncz csikorgott, nyögött s hurként meg volt feszülve a rettenetes rángásoktól, az ostorok pattogtak s mindenki feszülten figyelt, mert már-már a nagy pánczélos teknő is kezdett kiemelkedni s a dühös szuszogással magasra lövellt iszap egy roppant fő körvonalait engedé láttatni vérben forgó szemekkel, midőn egy hatalmas csattanás hangzott, mire a nekirugaszkodott állatok egymásra hulltak és a visszavágódó elszakadt láncz majd mindenkit levert lábáról...
A horog ott hevert a parton.
Egyik szakálla le volt törve, a másik pedig össze-vissza görbülve, ennek szakállán azonban egész darab hus- és csontszilánkok lógtak a szörnyeteg állkapcsából."
Ez az eset nagy zajt ütött akkoriban és a "Journal Scientific" fel is vette annaleseibe, de aztán megint elfeledték, mint sok minden mást a világon.
* * *
Ausztráliának állat- és növényvilága oly bizarr és oly csodálatos szeszélylyel van megteremtve, mintha a nagy alkotó képzelete már minden rendes és természetes formából kifogyott volna.
Ennek a csudálatos földrésznek czédrus- és gummi-erdőinek mélyén él az a szörny, mely egyike a legfélelmesebb és legundokabb lényeknek, a mely a nagy alkotó kezei közül valaha kikerült.
Vaia - nendi - nek nevezi a N'gatok- és Nagarnook-ok törzse, a mi annyit jelent , mint láb, kéz és tag nélküli teremtmény.
És csakugyan e hüllőt szárazföldi polipnak, vagy óriási nadálynak, akár pedig fej és fark nélküli kigyónak nevezhetnők, mert az egész egy mozdulatlan ruganyos, setétes tömeg, látszólag szemek, száj és minden külső szerv nélkül.
De csak látszólag - mert ördögi gyorsasággal tudja magát emberre és állatra vetni, hogy vérüket kiszivja.
De, ha vért nem kap, megelégszik a fiatal fák nedvével is, melyet utolsó cseppig kisziv, ugy hogy a fák rendesen elhalnak utána.
A vaia - nendi - nek Mai Steen az ismertetője, ki részt vett azokban az irtó háborukban, melyeket az "Öt patak" telep gyarmatosai folytattak a benszülöttek ellen.
Egy elfogott benszülöttet megmentett az akasztófától, ez aztán hálából elvezette a tartomány ismeretlen erdőségei mélyén lakó törzséhez, a Nagarniokhoz, hol Steen kilencz hónapot töltött.
" Egy napon opossum-vadászatról tértünk haza és utunk évezredes vén czédrusok alatt vitt tova a rengeteg szivében, midőn egyszerre fájdalmas nyöszörgést és kinos vergődést hallottunk a közelben.
Áttörve a bokrokon, az óriási czédrus tövében egy benszülöttet találtunk, ki vérében uszva, hörögve fetrengett és vetette magát ide-oda kinjában.
Két benszülött gyorsan odaugrott, s egyik a szerencsétlen kóczos haját megmarkolva, tartotta fejét, a másik pedig lándzsája hegyével végighasitotta azt a nagy, puffadt zöldesbarna tömeget, mely fél arczát és nyakát egészen beborította.
A vágás után fekete vér bugyogott elő, és a barna tömeg vonagló, tekergő rángatódzás között hullott a földre.
- Vaia-nendi! - mondták a benszülöttek a rángatódzó véres tömegre mutatva.
A szerencsétlen arczán és nyakán hat mély lyuk tátongott, melyekből patakzott a vér és csak szaggatott, susogó hangon tudta elbeszélni, hogy a vén czédrusfa derekán opossum-nyomok után keresgélt, midőn a Vaia-nendi egyszerre rávetette magát, a nélkül, hogy észre vette volna, mert barnás-zöldes szine annyira egyezik a fák mohos derekával, hogy még a benszülöttek sasszemei sem birják észrevenni.
A szerencsétlen benszülött minden ápolás daczára, elvérzett, mert a sebek ketteje a nyaküteret furta át s ezekből magasra szökellve sugárzott ki a vér.
Széles növénylevelekbe takarva, magammal vittem a veszedelmes férget, hogy majd kunyhómban megvizsgálom, s utközben a benszülöttek elbeszélték, hogy legtöbbnyire a vén fák nyugati oldalán - tehát azon az oldalon tartózkodik , hol a fán lakó állatok szoktak felkapaszkodni - s daczára formátlan, nehéz testének, oly erősen és feszesen ragad beléjük szivókáival, hogy le nem lehet még a legnagyobb erővel sem szakitani és addig el nem hagyja áldozatát, mig csak egy csepp vért, egy csepp életet érez benne.
Kunyhómba érve, pontosan megmértem.
Hossza 69, szélessége 23, vastagsága pedig 14 és fél czentiméter volt e vérszopó szörnynek.
Szine a világosság sugarai szerint majd vörösesbarnába játszó szürkészöld , majd földbarna, tehát csalódásig olyan, mint a mohos fakéreg és alakját egy óriási, vérrel jóllakott nadályéhoz hasonlithatom...
Testének felső része apró pikkelyekkel s ritkás vörösesbarna szőrrel volt boritva, hasa ellenben egészen sima, s undoritóan piszkos, sárga szinü volt.
Ennek közepén voltak három sorban a négy krajczár nagyszágu köpölyök, s ezeken kivül hasán még számtalan kisebb szivó volt elszórva, melyekkel nemcsak a fák kérgére, hanem emberre, állatra leszakithatlanul rátapaszthatja magát.
Ezeken kivül más szervet vagy tagot nem találtam.
Végén, elején egyforma vastag volt, szem, fül és szájnak minden nyoma nélkül és testtömege szivós , rugalmas, s még dög állapotában is tapadós volt."
Tudtommal Európa egyetlen muzeumában sincs meg a Vaia-nendi, melynek a Nagarnookok olyan kitünően találó nevet adtak.
A tudósok Steen e leirására nem is hederitettek, kivéve az adelaidei növénykert tudós igazgatóját, ki alapos és kitünő ismerője lévén Ausztrália csudás állat- és növényvilágának , folyóiratában hosszasan megemlékezett a Vaia-nendiről és e szavakkal zárta be ismertetését:
" Ime, megint egy csudás teremtménye a természetnek, mi még sok fejtörést fog okozni és valóságos Eris almája, mit a teremtés epocháiban oly szeszélyes ausztráliai természet a tudósoknak mintegy kihivásképen lábaik elé vet."
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE