Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Donászy Ferenc
Őserdőkön, tengereken
Keletkezés ideje
1894
Fejezet
41
Bekezdés
2007
Mondat
4765
Szó
123513
Szerző neme
férfi
Terjedelem
hosszú
Kanonikusság
alacsony
A legrettenetesebb méreg.
A legcsudálatosabb és legváltozatosabb levél- és faalakok váltakoznak a tropikus erdők végtelen labyrinthusaiban, melyek ágai és galyai fonadékain a leveleknek száz- és száz árnyalatu zöldje közül, a legégőbb szinezetü virágok, bársonyos gyümölcsök, tarka magvak csillognak, kandikálnak elő.
Hányszor csalatkozik a szem, a kéz, a tekintet!
Mert, amit egy csillogó , szivárványszinü pillangónak vagy madárnak gondolt, az egy orchidea mesés-alaku virága, gyengén ingatva lecsüngő, hosszu szárán az illatterhes szellőtől.
Amit pedig csillogó szárnyu rovaroknak nézett, szárnyas virágmagvak csoportjai s ama nagy sötétzöld levelü fa ingó, lengő, nagy sárga virágai egyszerre csak fülsiketitő zaj között rebbennek fel s változnak át az elbámult utazó szemei előtt kajdácsokká, amelyek a fa apró , vérpiros gyümölcsein nyalakodtak.
De még az efféle száz és száz ily csalódás után sem tud hozzászokni a szem a valóhoz és nem is birja megállani, hogy a levélzet sötétzöldje közül égő parázsként elővillogó, bársonyfeketén s fehéren foltozott biborpiros virágfüzért le ne szakitsa, vagy azt a majdnem fekete faág köré csavarodó s a smaragdnak nevető, aranyos zöldjében tündöklő, levél nélküli kuszó növényt le ne fejtse!
- De amint kezével hozzájuk ér, e tündöklő dolgok megelevenednek s a kezén érzett, tűszuráshoz hasonló fájdalom ébreszti a valóra s borzadva látja, hogy az az égő piros virágfüzér egy Korall-kigyó s az az aranyos zöld kuszó növényinda pedig egy Mica volt, s mind a kettő a legjobban rettegett és legmérgesebb kigyók közül való.
Névtelen borzadály s irtózat lepi meg - itt a végtelen rengeteg távol magányában minden segitség és ellenszer nélkül.
A sebet nem szivhatja ki , mert ajkai fel vannak repedezve a láztól, hőségtől s még az indusoknál látott kigyógyökér után keresgél, érezni kezdi a rettenetes méreg hatását , mely minden tagját elzsibbasztja, s majd egy le nem irható, iszonyu fájdalom hasogatja végig csontjának minden velejét, összeroskad és megtörő szemeire a halál árnya borul...
Az afrikai homokpuszták tüskebokrainak árnyában szintén a halál leskelődik egy-egy Aspis-, vagy Cleopatra-kigyónak a képében.
A legelésző gazella-csapat éles szemei szintén csak akkor fedezik fel, mikor már közel a bokor mellett nyilsebesen elrohannak.
Ágaskodva szökik félre a vezető hím, hogy a halálos marás elől meneküljön...
Nyilgyorsan rohan el mellette a többi, de egyet rendesen eltalálnak a villámsebesen hozzávágó hüllő méregfogai - és pár pillanat mulva a szélgyors, nemes állatka végsőt vonaglik a sivó homokon és a keselyük, hyénák prédája lesz.
Hány és hány vadász, gyógynövény- és vanilla-gyüjtő néger, prémgyüjtő és favágó esik évente igy áldozatul, a nélkül, hogy valaki csak tudna is róluk !
Eltünnek nyomtalanul a végtelen erdők napsugár nem járta sürü szövevényeiben - és nem tud róluk senki; hisz csak magában Britt-Indiában évenként 14-26 ezer ember esik áldozatul a mérges kigyók marásának a mindennapi élet fázisaiban.
Átlagosan csak ennyi jut a hatóságoknak tudomására, holott a járatlanabb belső tartományokban szintén tömérdek ember pusztul el, mert az összes világrészek valamennyiében temérdek a mérges kigyók száma ugy fajok , mint egyedekben, kivéve Európát, mely csupán három fajjal bir, hazánkkal egyetemben.
A kigyó-méreg egyike a legrettenetesebb hatásu mérgeknek, amelyeket a természet csak alkotott s rettenetességet még növeli az, hogy majd minden embernél másképen hat hosszabb, rövidebb idő mulva, a szerint, minő az egyén véralkata, az időjárás, a kigyó életkora s a seb nagysága és a harapás helye.
Leggyorsabban hat, ha a vérrel keveredik, tehát a harapás utján, mert a mérges kigyók, veszélyes fegyvereik teljes tudatában, meglepetve, vagy megtámadtatva, villámgyorsan marnak, a nélkül, hogy gyürüzés, vagy szoritás által próbálnák elébb ellenségüket, legyen az kicsiny vagy nagy, meggyőzni ; sőt annyira ismerik mérgük rettentő hatását, hogy csak a legfelcsigázottabb, ugyszólván magánkivüli dühükben marnak ismételve ; megérintve, rájuk taposva, megelégszenek egyszeri marással s aztán vagy menekülnek, vagy rétessé kunkorodva, várják az ujabb támadást.
A mérges kigyók állkapcsa - összehasonlitva a méregtelenekével, valóságos kis gépezet, mely csudaszerü pontossággal működik s engedelmeskedik a kigyó akaratának.
Ugyanis valamennyi mérges kigyó felső állkapcsa szerfelett rövid és rendkivül mozgékony.
Ezen felső állkapocs elejére van beékelve, a többi fogaknál feltünően nagyobb két, tűhegyes méregfog, melyek belül üresek s tövük belenyilik azon csatornácskákba, melyek viszont a páfránylevél alakuan elágazó méregmirigyekkel vannak összeköttetésben.
E méregfogak a legtöbb fajnál mozgékonyak s normális állapotban a felső állkapocs két kis mélyedésében majdnem feküsznek, de ingereltetve, az állkapocs egyetlen nyomásával kiegyenesülnek s a harapás pillanatában pedig a mirigyekben levő méreg a csatornába, innen a fogakba s ezeknek üregein pedig mintegy a sebbe lesz lövellve az állkapocs és az e czélra szolgáló izmok nyomása folytán.
Ez röviden a méregfogak gépezete, melyek hazai viperáinknál nem hosszabbak 1½-2 vonalnál, de a nagyobbfaju tropikus kigyóknál, minők a lándzsakigyók , csörgőkigyók, jó hüvelyk hosszuak s annyira hegyesek, hogy vajként hatolnak át az izmokon s a lágy bőrnemüeken, de egyuttal annyira kemények és merevek is, hogy kemény tárgyhoz érve, a kigyónak egy-egy hevesebb vágása folytán , üvegként pattannak s törnek el.
Maga a méreg összes mennyisége a legnagyobb kigyóknál is - minők a 6-8 láb hosszu, karnál vastagabb lándzsa kigyók (Trigonocephalus lanceolatus ) , szemüveges kigyók - alig 6-8 cseppnyi, a kisebb kigyóknál alig 1-3 cseppnyi és az áldozat sebeibe a hajszál vékony s finom fogcsatornákon át alig jut egy cseppnek fele, harminczad-, sőt ötvened része, azaz alig egyszer-kétszer annyi, mennyit egy finom angol tű hegyével fel lehetne mártani, mégis e parányi mennyiség oly irtózatos hatással bir, hogy felbomlasztja , megalvasztja egy ember vagy állat vérét és a legiszonyubb kinok és tünetek között a halált idézi elő.
A legtöbb kigyóméreg nyálkás, tojásfehérjeszerü, átlátszó, gyengén sárgás , vagy zöldes szinü, nyúlós folyadék, mely vizbe cseppentve, annak fenekére ül s összerázva, ezt megzavarja, ellenben alkohollal hevitve, legtöbb részük vegyül s egy sárga vagy zöldes festanyag feléből, azután egy ismeretlen alkatrészből áll, melynek savas tartalmát a lakmuszpapir megvörösödése elárulja.
Ennyit tudtak mindössze a tudás oly magas fokán álló chemia hirneves matadorjai kideriteni, kik azzal dicsekesznek, hogy a vegytan előtt rejtély ma már nincsen!
Kell -e nagyobb rejtély a kigyóméregnél, melyet, midőn a kémcsőben összekevertek, a Kalium hydrofid oldatával, ez minden gyilkoló hatását elvesztette; de midőn közvetlen rögtön a marás után a sebben keverték össze vele, a méreg éppen csak oly rettenetesen ölt, mint egyébkor!
És ezt a rejtélyességet fokozza még a hatás különfélesége.
Rég meg van döntve az a tévhit, hogy a kigyóméreg csak a vérre ártalmas!
Bevéve szintén a leghevesebb mérgezési tüneteket mutatja, noha a vérbe jutva, sokkal gyorsabban hat és ezen hatását még évek mulva is megtartja egész rettenetességében, mert kiszáritva és ujra feloldva, egy ebbe mártott tű és a vele bekent tőrrel vagy késsel még évek után is egy akkora karcz, minőt a rózsa tövise okoz, a legerősebb embernél is előidézi a halált.
Borgia Caesarnak hires oroszlánfejü gyürüje, s ritkasági szekrényének kulcsa csakis kigyóméreggel - és semmi mással nem - lehetett impregnálva.
Ugyanis a nem szeretem-, vagy reá nézve alkalmatlan embereknek "barátságos kézszoritásokat" osztogatott, miközben a tátottszáju oroszlán főt ábrázoló gyürűnek finom, hegyes fogacskái "véletlenül" megsértették az illető kezét .
Vagy ebédre lett meghiva az illető, miközben meg kellett csodálnia a remekmüvü ritkasági szekrény kincseit s a háziur előzékenyen felszólitotta , hogy nyissa ki a szekrényt, s nézze meg közelebbről a kivánt darabot .
Csakhogy a szekrénynek is mesterien dolgozott, de csudálatos alaku kulcsán " a lakatos hanyagságából" egy éles szilánkocska állt ki, mely szintén felkarczolta az illető tenyerét.
Mind a két karcz oly kicsi, oly jelentéktelen volt, hogy az illetők ügyet se vetettek reá, mégis oly biztosan, s váratlanul ölték meg az illetőket, mint egy tőrdöfés a szív , vagy egy golyó az agy közepébe; s a halált megelőző tünetek csakis kigyóméregre vallottak egyedül, mert csupán ezek okoznak tüneteikben olyannyira eltérő, de alapjukban mégis hasonló halálos végü szimptómákat.
A Curara, az upa-upas, és a botokudok megmérgezett hüvelykujj körmén vagy a néger törzsek és ajetászok nyilhegyein levő többé halálos növényi mérgek egyforma tünetek közt ölnek meg mindenkit s e mérgek hatását semmiféle körülmény sem befolyásolja.
Nem igy a kigyómérgeket!
Ezeknek hatékonyságát fokozzák a rekkenő meleg, felhevült állapot, izgékony, heves véralkat, a kigyók vénsége; lassabban lépnek fel és kisebb mérvben, hüvös időben, a mérsékelt égövek alatt, valamint a csendes, flegmatikus véralkatu embereknél és ha a kigyó fiatal, vagy előzőleg mérgének nagy részét marás által már kiüritette s végre, ha a seb távol van a nagyobb véredényektől.
Ezen körülmények azonban csakis a fellépés hevessége és gyorsaságára lehetnek befolyással, de nem a tüneteknek más és másféle alaku fellépésére.
Ezt szerintem egyedül csak az egyes fajoknak némileg más és más összetételü mérgei okozhatják, annál is inkább, mert ama, a vegytan által ki nem derithető és felbonthatlan alkatrész az egyes fajoknál, majd nagyobb-, majd kisebb savi kémhatásokat mutatott, mi tehát más összetételt s logice más hatást is tételez fel!
Néha a marás után azonnal az egész testet egy rettenetes, nagyságában semmihez sem hasonlitható fájdalom czikkázza át s a villámszikra gyorsaságával és folyton erősbülve nyargal, ráng keresztül-kasul az egész testen: a látás szur, a hallásnál pedig, mintha forró, olvasztott ólom zuhogna a fülekbe s minden lélekzetvétel egy-egy ezerszeres döfés a tüdőkbe , szivbe, oldalakba s a test minden részeibe s az áldozat őrjöngve, orditozva fetreng, veri magát földhöz s tajtékzik kinjaiban; néha pedig a marás után csak oly csekély fájdalmat érezni, mintha csupán egy tövis karczolta volna meg gyengén az embert és ha a kigyó észrevétlenül elosonhat, a fájdalom jóformán fel sem tünik.
De rövid idő mulva a méreg romboló ereje működni kezd és folyton fokozódó erőtlenség, lankadtság kezd beállani; a tagok nehezek, ólomsulyuak lesznek s a test ereje rohamosan fogy; az illető nem tud lábain megállni - összerogyik - s karjait, fejét sem birva emelni, egy tehetetlen, mozdulatlan tömeg lesz; már e folyton fokozódó lankadtság is csalhatatlan jele a vér kezdődő felbomlásának és megalvásának s ezt több esetben heves, aléldozó hányás, vagy kinos hasmenés követi; egyes kigyófajok marása pedig még e tünetek mellé heves vérhányást idéz elő, vagy a vér rohamosan s feltartózhatlanul megindul az orr, száj, fülek és szemeken át, sőt a vérkigyó mérge magán a test számtalan pórusán át hajtja ki a vért az utolsó cseppig s a test valóságos vérfürdőben uszik.
Ezen erőtlenedéssel továbbá leküzdhetetlen álmosság jár együtt s az agy- és érzékeknek minden munkája megszünik: elvész az emlékezet, beszélni tudás s tökéletes siketség, vakság áll be s mennél inkább gyengül a test, a szerint szünik a fájdalom is, ugy, hogy a halált tökéletes érzéketlenség és öntudatlanság előzi meg.
A vér gyors megalvásánál és felbomlásánál jóformán csak a harapás helye dagad meg egy kevéssé; de, ha a felbomlás lassu, ugy nemcsak az illető testrész dagad fel alaktalan, monstruozus tömeggé, hanem az egész test is annyira felpuffad, hogy nem emberhez, de valami undoritó szörnyhöz hasonlit s csak a régi idők bélpoklosait lehet hozzájuk hasonlitani, a kiken szintén nem volt már emberi kép semmi!
Noha a legtöbb esetnél a test még él, mégis az egészen hullaszerü kinézés mellett - a test hőmérsékét egészen elveszti.
Mintha csak egy darab olvadó jeget tapintana a kéz, mi természetes jele a megzavart vérkeringésnek, miután maga a mérgezés nem egyéb, mint a vérnek megalvása s genyes felbomlása.
Noha ugyis megrázó a halál képe, ha az áldozat, semmit sem érezve, az öntudatlanság lethargiájából - csendesen elaludva - szenderedik át a halálba, de mennyivel megrázóbb, hajmeresztőbb akkor, mikor teljes tudatával birva az elkerülhetlen halálnak, perczekig, sőt fél, egész, néha két-három óráig is fetreng leirhatatlan kinok között.
És itt megint egyik nagy rejtélyével állunk szemközt a kigyómérgeknek!
Mert mig az egyik megmart ugyszólván erejének fokozatos hanyatlásával csendesen elalszik, minden kin , fájdalom nélkül, addig a másik teljes eszméleténél van s rettenetes , merevitő, csontjait szinte megropogtató görcsök dobálják, csavarják ide-oda ; a rettenetes fájdalmak majd iszonyu kinkaczajra, majd nem emberi hörgésbe vesző orditásokra fakasztják, az ágy vagy a föld szinte döng azok alatt az ütemes lökődések s rázkódások alatt, amelyekben a test szünet nélkül vonaglik s e mellett minden idege, minden érzéke annyira tul van feszülve s annyira érzékeny, hogy a legkisebb fény a szemekben őrületes, czikázó fájdalmakat, a legkisebb hang, beszéd, recscsenés pedig az agy- és fülekben oly iszonyu kinokat idéz elő, mintha robbanó golyók pattognának szét és találkoznának egymással agyában.
És e tünetek ereje fokozódik folyton a halál közeledtével, anélkül, hogy szünne s ekkép gyakran megtörténik, hogy a leirhatatlan kinok megtébolyitják az illető szerencsétlent és saját fogaival tépi karjairól le a hust, s zuzza szét fejét a fatörzseken, vagy egyéb módon töri össze magát.
" Egy fiatal néger nőt láttam, beszéli Ewerest ezredes, akit egy Lachesis-kigyó mart meg, (Buschmeister, Lachesis muta) s engem, bár százanként láttam elhullni az embereket, mégis egész csontjaim velejéig megráztak kinjai, annyira, hogy majd megőrültem, mert iszonyu kinjaiban , vergődő görcseiben, a tébolyitó fájdalmaktól megőrülve, énekelni kezdett.
De milyen hangokon!
Soha ilyen hangot emberi lénytől nem hallottam, azt hittem , meg kell őrülnöm rémletes csengésétől e hangnak, amelynek minden egyes rezgése s tulvilági dallama testem legkisebb idegszálát is megrázta , kinpadra feszitette."
A halál után már 1-2 óra mulva a megmart teste a szó szoros értelmében rothadásba, feloszlásba megy át, akár egy négy-hat napos hulla; e mellett a bőr majd kék, majd lila-fekete, vagy visszataszitón rémes fekete-sárgán foltozva lesz.
Milyen leirhatlan felbomlasztó hatásu méreg tehát az, melynek egy kis paránya is a testet ily rövid idő alatt igy felbomlasztja és megsemmisiti!
- Nincs egy sem az eddig ismert növényi és ásványi mérgek között, mely ily hamar felbomlasztaná a szervezetet.
Legjobb fogalmat nyujt a parányi mennyiségről s ennek mégis oly irtóztató hatásáról a következő eset:
Egy bartika-grovei (Dél-Amerika) meztiznek kilencz éves fiát, mig atyja az erdőszélen dolgozott, állán megmarta egy Buschmeister.
A fiu sikoltására az atya odaszaladt, de már fiát eszméletlen állapotban találta a bokrok között .
Csak hosszas és szorgos keresés után, daczára a kigyó nagyságának és hatalmas méregfogainak, lelte meg fia állán az alig 4-5 milliméternyi , inkább csekélyke karcznak, mint marásnak látszó sebet.
Az atya e sebet kiszopta, de daczára ennek, a fiu 10 percz mulva a legiszonyubb görcsök és rángások között karjaiban halt meg.
Szegény atya még ki sem sirta , tombolhatta fájdalmát, midőn ő is, erős szédülést s állkapcsaiban olyan feszitő, merev görcsöt kezdett érezni, mely állkapcsait majd összezuzta , majd erős, czikázó fájdalom kezdett nyargalni feje és testének felső részeiben.
E fájdalom oly erős volt, hogy fiának hulláját, - melyet haza akart vinni - ott hagyta, maga pedig fájdalmaiban sikoltozva vánszorgott hazafelé.
A mint a telepre ért, összefutott az egész lakosság, mert a meztizen nem volt már emberi forma!
Feje, karjai, vállai, szóval egész teste idomtalan nagyra dagadtak, püffedtek; nem látott, nem hallott s nem birt görcsösen összeszorult ajkai közül egy hangot kiejteni, hanem csak lerogyott, mert felpuffadt testét, mely egészen sötét viola-sárgába játszott, tovább vonszolni nem birta.
E szerencsétlen, kinek egy odvas , törött fog volt szájában s ezen keresztül juthatott a méregből egy parány vérébe - kilencz napi rettenetes kinlódás után halt csak meg, mint Schomburgk állitja, ki látta, ugyszólván még élve feloszlásnak indult már az utolsó napokban.
Méltán megállhat tehát az ész e kérdésnél: hogy és miként lakozhatik ilyen parányi mennyiségben oly rettenetes romboló erő?!
A hány féle az emberi természet, a milyen faju a kigyó, a szerint a halál is korábban vagy későbben áll be a marás után: sőt még az ugyanegy faju kigyók marása között is óriási a különbség.
Ez az, a mi szintén oly félelmessé, oly kikutathatlanná teszi a kigyóméreg minémüségét, mert egyik egyénnél pár percz alatt öl, másiknál a fent leirt iszonyatos halálküzdelmek eltartanak 3-4, sőt hat óráig is, a nélkül, hogy létezne gyógyszer, a mivel csillapitani lehetne az áldozat kinjait.
De legfelfoghatatlanabb és megdöbbentőbb e méreg visszaható ereje, annál is inkább, hogy oly parányi mennyiség mellett is oly állandóan és mégis oly rombolólag tudja áthatni még azoknak is az egész szervezetét, akik a marás után napokig, hetekig, vagy egyáltalán életben maradnak.
Honi kigyóink mérgének a legtöbb esetben, czélszerü orvosi kezelés mellett , utó- és visszahatása, kivéve a homoki viperát, alig van, ellenben a tropikus kigyóknál borzasztó utóhatásai szoktak lenni a szervezetbe jutott méregnek az egész életen keresztül.
Igy Borgia Caezárt, kihez ellenfelei máskép nem férhettek, egy Carneval-féle ünnepély alkalmával érte utól a Nemezis.
Ugyanis ismerve a szép nők iránti féktelen szenvedélyét, egy gyönyörü hölgyet juttattak látkörébe, akinek oly hevesen kezdte a szépet tenni, hogy ez, midőn egy kissé merészebben ölelte meg, hajából kirántott tűjével karjába szurt.
Hanem hát Borgia Caezár nem hiába járta ki Abu Asbäh, a világ legraffináltabb méregkeverőjének iskoláját, mert karjának a jelentéktelen szurásból eredő heves fájdalmai s egyéb jelekből elég korán megtudta, hogy megmérgezték.
A gyors segély és a mérgek s ellenmérgekbeni nagy tudománya daczára, mégis csak annyit tudott segiteni, hogy életét megmenthette ugyan, de tiz hosszu éven át mozdulatlanul s heves fájdalmaktól gyötörve nyomta az ágyat, s évenként, a mérgezés napján oly pokolbeli kinok gyötörték, hogy őrjöngött , tajtékzott fájdalmaiban.
E tiz év alatt ötször hámlott le a bőre , valósággal megvedlett, mint a kigyók, teste pedig egész életén át oly foltos és csikos maradt, mint a párduczé, s a délczeg, csábitó lovagból az életet egy tolószékben átvánszorgó, reszketeg aggastyán lett.
Szintén ilyen érdekes Jäger Márta Erzsébet esete, kit egy fiatal homoki vipera mart meg a walthershauseni homokfenyéren, midőn mezitláb ott füveket gyüjtött.
A marás után alig negyedóra mulva a kilencz éves leányka lábai , dereka egész a szivig rohamosan dagadni kezdtek s fekete-kék foltok támadtak rajta; ereje rohamosan fogyott s végre eszméletlenül összeroskadt.
Anyja ölbekapva, rohant vele hazafelé, hol rögtön orvosi kezelés alá vették.
A lányka életben maradt, de két évig nyomta az ágyat, iszonyu kinok közt , melyek egész testét villámütésekként sebes egymásután czikáztak át folyton .
E két év elmultával a baj a fejre adta magát, ez megdagadt s a daganat lohadtával a lányka egyszerre megvakult.
E vakság három évig tartott; akkor egyszerre ujra látni kezdett, de mellében és hátában érzett iszonyu fájdalmakat.
19 éves korában, megmart lába megmeredt és egészen érzéketlen és tehetetlen lett, mint a gutaütötté egész életén keresztül.
Hetvennyolcz évet élt, de minden 3-4 évben a vakság ujra - hosszabb-rövidebb időre - előjött s néha évenként 3-4 hónapig hullamozdulatlanul hevert ágyában , szóval a fent leirt iszonyu, gyötrő tünetek egész életén keresztül ismétlődtek s egész élete a szenvedések szakadatlan lánczolata volt.
Több ily esetet lehetne még felsorolni e rettenetes méregről, melyek mindegyike csak e méreg rejtélyét növeli.
Igazán megáll az ész, megszünik a tudomány, ha ama kérdést teszszük fel, hogy létezhet ily parányiságban oly rettenetes ható- és bomlasztó erő s miért alkotta a természet e rettenetes, daemoni ölő anyagot!?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE