ELTE regénykorpusz

Meghivlak, szives olvasó, tégy velem egy rövidke sétát madárszobámban.

Ebben a szobában a madárvilág előkelősége, a madár-társadalom elitje, a legkifogástalanabb szárnyas arisztokráczia, a büszke papagáj szoczietás tanyázik!

Találsz itt kisebbet, nagyobbat, mert a társaságot nagyon szeretik, de csak a maguk társaságát, más madarak csoportjába nem vegyülnek , nem is ereszkednek le hozzájuk, hanem, mint a "legfelső tizezer ", büszke elszigeteltségben és kizárólagosságban élnek "maguk között."

Az összes világrészek mindegyikében, kivéve Európát, el vannak terjedve és eddig mintegy 450 faja ismeretes e "tollas majmok" és "fél emberek " -nek , mint méltán nevezik őket a természetbuvárok, fürgeségük és kitünő utánzó tehetségeik s magas fokon álló szellemi képességeik miatt.

Bár a papagáj-fajok mindegyike magas intelligencziával bir, mégis csak egyes fajok fejtik ki összességben ezen tulajdonságukat.

Nagy száma a fajoknak kalitjainkban vad, lármás, rikácsoló marad, egyesek megszelidülnek, de nem beszélnek, sem nem vonzódnak annyira ápolóikhoz, szóval, mindig csak pompás tarkatollazatu madarak és semmi egyebek, mert ahány papagáj van, az , akárcsak az emberek, annyiféle tehetség-, természet- és szellemmel van megáldva s igy annyifélekép nyilatkozik képességük is, a mint ez az alábbi tényekből ki fog tünni.

Igy ez az egészen sötét- és világosszürke skarlát-pirosfarku, galambnagy papagáj, a Jacko vagy szürke-kajdács (Psittacus erythacus) Nyugat-Afrikából , egyike a legnemesebb és legtanulékonyabb fajoknak.

Csudás dolgokat lehet ezek, majdnem az embert elérő észtehetségéről hallani - és szinte hihetetleneknek látszanának e történetek, ha nem olyan ornithologiai tekintélyek, minők: Humboldt, Finsch, Reichenow, Scheitlin, Bodinus, Brehm és mások erősítenék meg.

Brehm Alfréd többek közt a következőket beszéli: Egy udvarhölgynek, kinek termeit az előkelő világ látogatta, szintén volt egy ilyen nagytehetségü Jackoja, "ki" a vendégek mindegyikét ismerte és nevén szólitotta .

Mindenkivel barátságos lábon állt, csak egy testes őrnagy irányában viselte magát hidegen, - mert mig másnak barátságosan köszönt és felelt, addig az őrnagynak minden hizelgései és kedveskedéseire, csak sértő kaczagással válaszolt.

Legkedvenczebb falatjait sem fogadta el az ő kezéből, sőt, ha nagyon unszolta, gorombán rárivalkodott, hogy kalitkájától takarodjék.

Egy izben az őrnagy egy tréfára akarta tanitani, t. i. botját a kalitba bedugva , azt akarta, hogy "Papchen ", igy hivták a madarat, ráugorjék.

" Menj a botra , Papchen, menj a botra ", unszolá szünet nélkül az őrnagy, de Papchen nem mozdult, csak mereven nézett reá, azután egyszerre felkaczagott s az egész társaság bámulatára emberileg tisztán kiáltá: "Menj a botra, őrnagy, menj a botra !"

Ugyanilyen csudás tanulékonysággal birt Van Mynnighuysen amsterdami nagykereskedőé.

Ez Cicero beszédeiből 50 sort tudott szépen hangsulyozva elmondani.

Este gazdája ágyának a peremén hált, de lefekvés előtt a hálósapkát és a papucsokat urához vitte s ha ezek nem voltak a szokott helyen, lármát csapott, a szolgálót hivta s kérte a papucsokat és hálósapkát.

De legtöbb hasznát vette a nagykereskedő "Alfréd " -nek - ez volt a neve - a boltban.

Rendesen a kasszafióknál üldögélt egész nap s ha vevő jött és a boltban nem volt senki, ugy hangosan hivta urát, vagy a segédet mindaddig, mig nem jöttek.

Ötféle pénzt is ismert és ötvenig tudott számolni s bárhol kezdték vagy elhagyták, ő tovább folytatta.

De a családhozi hűség, szeretet és az emlékezés legmeghatóbb példáját egy neu-ruppini német család "Papácska" nevezetü Jackoja mutatja.

E család legidősebb fia egy távoli egyetemen tanult már három éve, anélkül, hogy otthon lett volna egyszer is.

Végre hazajövetelét jelentette s a család örömében egész nap csak Vilmos megérkezéséről beszélt s minthogy csak éjfélben volt érkezendő, elhatározták, hogy ébren maradnak.

" Papácska " Vilmoshoz nagyon ragaszkodott s már oly rég volt a családnál, hogy a gyermekeket születni s felnőni látta.

Az éj beálltával kalitját, szokás szerint, letakarták, hogy a gyertyavilág ne háborgassa alvásában.

Hajnalban csakugyan megérkezett a várvavárt és a mint a szobába lépett, mindenki bámultára a papagáj is a legnagyobb örömmel felkiáltott: Vilmos, Vilmos , megjöttél, isten hozott!

Nordeck Thyra bárónő urhölgy kedvencz "Papchen" nevezetüje pedig azt a csunya szokást vette fel, hogy tollait mind kitépdeste s igy kopaszon nagyon rutul nézett ki.

E miatt langyos borfürdőket javasoltak, de e fürdőktől azonban mód nélkül iszonyodott, ugy hogy mikor fürdetni a másik szobába vitték , keserves, sirón könyörgő hangon kezdett esdekelni: "Ah, ne füröszszétek meg Papchent, ah, ne füröszszétek meg szegény Papchent."

Mikor azt kérdezték tőle: "Papchen, hogyan is szokta Lottika mondani ?" - akkor Papchen ugyanazon kényeztető kedveskedően hizelgő hangon, amint Lottika (a báróné huga) szokta mondogatni, elkezdé a legcsalódásig hasonlóbb hangon: "Oh én kedves , aranyos, gyönyörü szép Papchenem, jer, adj egy csókocskát."

E mellett opera-részleteket fütyült flótahangon; majd pedig szöveggel és áriával énekelte: "Ich dank dir, durch deine Sohn" czimü dalt és e franczia dalocskát:

" Perroquet mignon

Dis moi sans façon

Qua - t - on fait dans ma maison

Pendant mon absence ?"

majd pedig: "Ohne Lieb, ohne Wein, können wir doch leben" s még több más dalocskát.

De néha tréfákat is csinált; mikor mondták neki, hogy énekeljen , elkezdte: "Ein Kuss sans façon ", vagy: "Ohne Lieb, ohne maison, können wir doch leben" s ekkor aztán, hogy igy összekeverte a szavakat, harsány kaczajra fakadt.

Ha szomjas volt, kiabálta: "Papchen klukklukot akar."

Ugyancsak egy délután arról beszélgettek, hogy hol marad Roth nevezetü rokonuk, mert már régen nem látták.

Papchen néhány percz mulva egyszerre csak elkiáltja magát: "Itt jön Roth !"

És csakugyan jött is; Papchen már messziről felismerte az ablakban álló kaliczkájából.

Hazánk koszorus költőjének, Jókai Mórnak, volt egy szürke papagája, amely reggelenként, midőn a cseléd a ruhákért bejött, halk hangon, hogy ura fel ne ébredjen, mondá: "Pszt, lassan, a Móricz még alszik !" ugyanis e szavakkal intette reggelenként a gyengédlelkü feleség a bejövő cselédet s az okos madár ezt felfogta, ő is tudatosan figyelmeztette a cselédet.

Péchy Imre, az államnyomda érdemdus igazgatójának Jackója pedig Budán széltében, hosszában ismert nagy esze- és tehetségéről.

Péchy ur, ha vendég s ismerős megy hozzá, bemutatja a Jackonak is: "Nézd, Jacko, ez Pataky ur " vagy: "a doktor bácsi."

És a Jacko, ha az illető 3 hét mulva megy is , felismeri és nevén szólitja.

Sokakkal rokonszenvez, sokakkal nem s e szerint is köszönti őket.

A férfiakat igy: "Jó napot kivánok, alázatos szolgája."

A nőket: "Jó napot kivánok, alázatos szolgája, kezeit csókolom."

De akikkel nem rokonszenvez, azoknál köszönése ekkép hangzik: "Jó napot kivánok alázatos szolgája, te fajankó."

Különbséget tud tenni a fiatal és öreg nők között.

Az előbbieket szereti, hizeleg nekik, mig az öregeket igy szólitja : " Te vén lotyó."

A szakácsnét nagyon szereti s mikor ebédelnek s a szakácsné hozza az ételt, állványának egészen csucsára kuszik fel s ugy kandikál a tálakba s megkérdi: "Kati, mi ez ?"

Ha a Kati valami kedve szerinti ételt mond, akkor gyorsan lekuszik s örvendve várja, mig kap.

Köteteket lehetne irni e nagyszerü tollas faj szellemi életéről, de én csak e nevezetesebb eseteket sorolám fel, miket látva, nem tudja az ember, min csodálkozzék inkább, azon -e, hogy oly emberileg tisztán ki tudják a szavakat mondani, vagy hogy a leglágyabb zene, énekhangot csalódásig hűn tudják utánozni, vagy azon, hogy szellemük és öntudatuk ily magasra fejleszthető ?

E mellett azon családhoz, amelyben élnek, szinte családtagként ragaszkodnak .

Mert nem egyszer történt meg az, hogy egy-egy Jacko, vagy másfaju nagyeszü kajdács, amely évek hosszu során van egy családnál,- s erősen ragaszkodik urához vagy asszonyához, ennek halálát, bár e nagyobb kajdácsfajok, jó gondozás mellett, 40-60 évig is, sőt egyesek 80-100 évig elélnek - nem birta tulélni, hanem rövid időre rá folyton szomorkodva, bánkódva, s az ételt meg se érintve, elpusztult.

Csak Kleinmayrn hirhedt Jackoját hozom el például, e csudamadarat, amely, mint Lenz mondja: több volt egy fél embernél, s melyet Oken "Isis" cz. folyóiratában 1835-ben gróf Gourly de Droiteaumont irt le és akkoriban lázba hozta csudás tehetségével a tudós világot.

E Jacko, mikor ura, kihez nagyon ragaszkodott, meghalt, szintén beteg lett.

Nem evett, nem ivott, hanem keserves sirás, nyögés közt hivta urát.

Az örökösök ugy ápolták, mint egy kis gyermeket.

Egy piczi ágyacskában feküdt, betakarva , hogy izzadjon és ha egy ismerős hozzájött, szomoru hangon nyögdécselte: "A Paperl beteg, szegény Paperl nagyon beteg" s egy hét mulva "meghalt."

" E madár megérdemelte, hogy azt mondják róla "ki" és azt, hogy: "meghalt ", mert egy közönséges embert megszégyenitett volna, annyi társalgási mondatot tudott" - végzi a természettudós gróf Gourcy ismertetését.

Természetesen nem minden Jacko tehetségét lehet ennyire fejleszteni, mert e nemes fajban is a legtöbb csak középszerü tehetség.

De átlag e fajból mindegyik megtanul jól, tisztán beszélni - a szerint, a minő a tehetsége , mert valahány kajdács csak van, az mind különböző tehetség, charakter s vérmérséklettel bir s a szerint kell őket aztán nevelni és tanitani.

És ez minden nagyobb papagáj-fajra áll.

Egyik vig, fürge, pajkos; a másik komoly , nyugodt; egyik szerfelett érzékeny és gyengéd még egy kemény szó iránt is, a másik nem; vannak hizelgő, gyengéd, ragaszkodó, vannak rideg, nem hizelgő természetek, szóval lélekkel és szellemmel birnak és e lelket s szellemet ki lehet müvelni.

Gyengéd hizelgő szavakkal, lassu mozdulatokkal szoktatjuk magunkhoz; rendes meghatározott időben adjunk neki enni, ugyanigy naponta egy ugyanaz órában tanitsuk.

A tanitásra legalkalmasabb a reggeli 9 és 11 óra közti, vagy a délutáni 6-8 közötti idő.

A tanitás lehetőleg egyszerü és könnyü.

Ugyanis a szerint, ahogy mindenkinek ideje és türelme engedi , naponta ½-1 óráig vagy tovább ad nekik formális leczkét.

Először a lehető rövid és vastaghangu szavakat válogassuk és ezt ismételjük előtte hangos , értelmes hangsulyozással és kiejtéssel.

Mig a leczke tart, a madár addig kalitjában legyen, melyből az étket kivéve, a kalitot könnyü, kissé áttetsző sötétes lepellel egészen beboritjuk, hogy a madár figyelme egészen a hallott hangokra konczentrálódjék és semmi idegen tárgy látása el ne vonhassa.

Az esti órákban, bárha le is van fedve, mégis erős világu lámpát kell gyujtani a tanitásnál.

A leczke végével lefedjük s étkét ujra beadva, megkináljuk kedvencz falatjával, hogy ez által is szolgalomra ösztönözzük.

Ezen kedvencz étkekből azonban máskor ne adjunk neki, csakis a tanitás végével s akkor se sokat; ez által mindig várni fogja és nem telik el vele.

Mig egy szavat egészen tisztán meg nem tanul, addig másikra nem tanitandó, nehogy összezavarja s reászokjék a hibás, érthetetlen kiejtésre.

Ha már egy-két egytagu szavat tud, akkor egy hosszabb, több tagu szóra tanitsuk; ezekből is megtanulva néhányat, akkor egyszerre két szóra, majd háromra s igy fokozatosan azután 4-6 szóból álló mondatokra is lehet tanitani.

Mert csak az első szó tanulása megy legnehezebben és tart legtovább.

Minden ujabb szóval élesedik értelme, gyorsul felfogása, tisztul, erősödik kiejtése s fejlődik észtehetsége, ugyannyira, hogy egy jó eszü kajdácsnak már az 1-ső és 2-ik évében egy-egy 3-5 tagu szót 4-5-szöri hallásra meg kell tanulnia .

Ha énekre, zenére, füttyre akarjuk tanitani, ugy erre legalkalmasabb akkor , ha már néhány szót beszélnek, mert a szavak tanulása és kiejtése által, már hangszálaik annyira begyakorlódnak, hogy a legfinomabb és leglágyabb hangárnyalatokat is utánozni birják.

De itt csak részenként, futamonként szabad a tanitást kezdeni, s csak, ha már egyik részét tudja, akkor kell a másik részt elővenni.

Jó fütty, jó női ének, a flóta és fuvola hangjait a csalódásig hüen képesek visszaadni, zongorát, hegedüt nagyon nehezen.

Midőn a tanitást naponként megkezdjük, szükséges, hogy a már megtanult és tudott szavakat vagy zenerészt elismételjük előttük néhányszor, s csak azután folytassuk a megkezdettet, vagy vegyünk uj anyagot elő.

Ez az egyedüli legjobb tanitási mód, az éheztetés és verés s a többi efféle brutális mód , lelketlen, értelmetlen kinzás.

Csak akkor fejlődik a kajdácsok észtehetsége és szellemi élete azon fokra , hogy némelyik szinte megközeliti az embert is, ha a tanitással egyuttal az értelem is fejlesztetik, s ez által mindegyik lelkivilága is felébresztetik annyira, hogy megérti s megérteti a mit kiván, a mit beszél, s a mit lát.

A rendszeres tanitásnak szerintem csakis ez a feladata, s az ily tanitással a madár tanulékonysága is sokszorosan gyorsul s fokozódik, s ez által ama közmondás, hogy "oly értelmetlenül csacsog, mint egy papagáj ", értelmét veszti.

A valódi beszélő papagájok csoportjába tartoznak még a Dél-Amerika és szigetvilágán honos Amazon-papagájok.

Az Amazonok főszine a legszebb füzöld, világos és sötét árnyalatban, s ezen szin az egyes fajoknál különféle árnyalatokban változik.

Igy Európába legnagyobb számmal jő a Kékhomloku Amazon kajdács (Chrysothis amazonica seu aestiva ), s ezen pompás szinezetü kajdácsot látjuk legtöbbször kalitjainkban, mert szintén a legjobb fajok egyike.

A fiatalok majd mindegyike tanulékony, természetesen egyik nagyobb észszel bir itt is, mint a másik, igy többet is tanul - de általában valamennyi tanitható.

E fajban számosan a Jackokat elérik, sőt tul is haladják a tanulékonyságban s fejlett hangszerveiknél fogva beszédre ugy, mint a zene-, ének- , fütty-tanulásra kiválóan alkalmasak.

Igy Péchy Imre államnyomdai igazgató ur Amazonja oly gyönyörüen énekelt egyes részleteket a Fatinicza-operetteből, hogy a ki nem látja, egy kitünő iskoláju énekesnőnek tartja.

A természetbuvárok egyik legtekintélyesebbje: Finsch, az Amazonok családjában a legtanulékonyabbakból egy csoportot alkotott.

E csoportba tartoznak: az Aranyköpenyü Amazon (Chrysothis auripalliata ), Levaillant- vagy a Nagynap Amazon (Chrysothis Levaillanti) és a Suriman-Amazon (Chysothis ochrocephala ).

Hogy minő excellens, nemes fajok ezek, minden magyarázgatás helyett az enyémek tehetségéről nyujtok egy-egy rövid képet, amelyek jelenleg gróf York-Wartemburg birtokában vannak.

Az Aranyköpenyü Amazon legfürgébb s vidorabb madara a földnek.

Folyton mozog , gimnasztizál karikáján s kalitjában, egy-egy gombolyaggal vagy golyóval hátára fekve, mint a kis czicza játszik, elgörgeti, utána szalad, labdáz vele, dobálja, elkapdossa, hogy kézzel sem lehetne különben.

Néném Loritája egy kis bádog mérczével oly ügyesen méregeti a homokot, vizet, s magvát egyik edényből a másikba, hogy csudálat nézni is ez ügyességét: szép , tisztán, szöveggel, dallal énekeli: "Hallod -e te kőrösi lány."

Azután flótáz két indulót, egy galoppot; e mellett az udvarban lévő gyermekeket névszerint ismeri és hivja, ha lármáznak, lekiabál hozzájuk.

A posta-marschot ugy trombitálja, hogy bámul aki hallja, mikor pedig népdalokat fütyül, ezeket egész érzéssel fütyüli s variálja.

Továbbá még emlékeznek az Andrássy-uton sétálók az én Nillámra, midőn a nyitott ablaknál kihallatszottak az ő csodaszép trillái és futamai, ugy hogy el se hitték, hogy madár az, amely énekel, mert versenyzett egy jeles énekesnővel.

Három gyönyörü sequidillát énekelt, de oly remekül, hogy sokszor egész embercsoportok álltak meg az ablak előtt; mikor pedig a Canát énekelte, tánczolt is hozzá s csőrével a pandero, e csörgős dobocska és a castagnetták csörgését utánozta közbe-közbe.

A Miatyánkot emberileg tisztán , portugál nyelven egészen elmondta, olyan éneklő hangsulyozással, mint a mexikói nők szokták s beszél magyarul, németül, francziául és portugálul sok szavat.

Nilla Vera-Cruzban lett véve.

Egy nyugalomba vonult törv. biróé volt s azért adta el, mert egyetlen leánya, akit forrón szeretett, meghalt s e madár az ő énekét és hangját oly hiven utánozta, hogy mindig csak veszteségére emlékeztette; s e hölgy, ugy látszik, kitünően énekelhetett , mert a legszebb futamok és trillák ugy peregtek e madár ajkairól, mint a gyöngyök s a hang is csodaszépségü, csengő, édesen lágy hang volt.

Itt igazán nem tudja, mit csodáljon inkább az ember, az énekesnőt -e, vagy e kajdács nagy tehetségét és hangszervét, mely oly gyönyörüen utánozni birta a hangot és éneket s ennek lágy árnyalatait!!

Egy pár surinam-amazonom pedig, miután testvérek voltak, egy állványon , egymás mellett voltak szüntelen.

Egyik a másik nélkül enni se tudott.

Ha egyik megszólalt, folytatta a másik.

Egyiknek, a Szepinek a többek közt ez volt a mondása: Hallod -e nénike?, párjának, Lottinak pedig ez: Szepi, te vagy az ur! és azt a két mondatot néha olyan bohókásan, olyan apropose alkalmazták, ismételték, hogy majd megszakadtunk a nevetéstől.

Röviden képét adtuk a jobb beszélő fajoknak, mert sokszor megtörtént az, hogy közönségünk nagy reményekkel és kedvvel beszerzett egy-egy kajdácsot, de nagyon-nagyon csalódott, mert oly fajt kapott, mely abszolute nem tanult semmit s igy nagyrészt kedvét vesztette ez igazán nemes passziótól.

De van nálunk még egy másik főok is, mely ideges korunkban visszariasztja a kedvelőket ezen ép oly ragyogó, mint mulattató szalondisztől és tollasbaráttól - és ez az, hogy félnek azon "iszonyu zajtól és rikácsolástól ", melyet egy-egy papagáj szokott véghez vinni.

Igaz, nem lehet tagadni, hogy az állatkertekben pokoli zaj fogad bennünket .

De e zaj és rikácsolás a minden rendszer nélküli összehalmozás és rossz ápolás miatt jön létre s egyik elrontja a másikat.

De a kedvelő nagyon könnyen segithet a lármán és rikácsoláson.

Mert, ha madara már szelid , beszélő és értelmes, ugy, ha kiabálni kezd, elég a megintés is és elhallgat , mert megérti a feddést.

Ha pedig szellemi élete nincsen még annyira felébresztve, vagy épen tanulatlan és még a kiképzés alatt áll, ugy mind a szelidnél, mind a vadnál, mihelyt lármázni kezd, egész kalitját le kell egy vastag takaróval boritani, hogy egészen setét legyen.

Ekkor elhallgat, mert a setétséget nem szereti.

Pár percz mulva leveszszük a teritőt, de mihelyt lármázni kezd, azonnal ujra leteritjük, de midőn elhallgat, rögtön kitakarjuk.

Ezt ismételjük mindannyiszor, valahányszor csak rikácsol és csakhamar észre fogja venni, hogy lármájával nagyon kellemetlen helyzetet teremt magának, s röviden leszokik a lármázásról.

Egy intelligens, tanult madárnak különben alig hallani lármáját - sőt a többiek is csak akkor lármáznak, ha unatkoznak!

Mert minden papagáj fürge, örökösen mozgó , tevékeny élethez van szokva és a szabadban csőrét, lábait örökké foglalkoztatja.

A kalitban ez természetesen a hely és anyag hiánya miatt nem teheti, ezért, midőn valamelyik lármázni kezd, adjunk be neki egy darabka festetlen fenyőfa-forgácsot, vagy egy darab héjjas füz-, nyár-, hárs- , alma-, körte-, vagy bármi más kérges faágacskát.

Rögtön el fog hallgatni , mert ennek rágicsálása, fosztogatása által figyelme le lesz kötve és le lesz foglalva.

Donászy Ferenc

Őserdőkön, tengereken

Szárnyas arisztokráczia.

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Donászy Ferenc

Őserdőkön, tengereken

Szárnyas arisztokráczia.