Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jósika Miklós
Abafi
Keletkezés ideje
1836
Fejezet
38
Bekezdés
1313
Mondat
3234
Szó
53425
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
GIZELLA
Ők boldogok !
Shakespeare
Másnap reggel Abafi Mikola Miklósnál volt.
A két férfiú egyedül beszélgetett.
Mikola Miklósnak örömtől lángolt arca; Abafi csendes, vidám s nyájas volt, mint tőle, ki indulatit fékezni tudá és szoká, ki félig semmit sem tett, lehetett várni.
- Gizi! - mond Mikola Miklós, vidáman beszólva a szomszéd terembe.
- Gizi, jó gyermek, jer ki egy szóra!
Gizella kilépett.
Mikola Miklós szívéhez szorítá őt.
- Kedves jó angyalom! - szólt - bár szívednek amit mondani akarok, szintannyi örömet okozna, mint nekem!
Gizella meglepetve emelé szemeit Mikolára.
- Gizi - folytatá ez, megcsókolva homlokát vidámon -, én jó hírt mondok neked , melynek minden leány örül!...
Találd el, Gizi! - folytatá megcsipkedve arcát.
Valami kétes előérzet lobogta lángjával körül az érdekes hölgynek arcát.
- Bátyám - mond az ő kedves hangján - mindig enyeleg: én nem tudok találni.
- Gizella földre tekintett, ajkai körül csendes mosoly vonult el.
- Kérő van a háznál! - kiált fel kiömölve az öreg.
- Ó! - sóhajtott Gizella, fülhegyig felpirulva s újra elhalaványodva.
- Te hallgatsz? - kérdé Mikola.
- Én nem megyek férjhez! - felelt Gizella komoly csendesen.
- Soha? - mond vígan Mikola, mint aki tervének sikerén nem kétkedik.
- Kedves, jó Gizellám! - szólt Abafi.
- Oly fontos, oly elhatározó kérdésem van az én szeretetre méltó Gizellámhoz, hogy azt igen komolyan kívánom tenni.
Tőlem - folytatá nagy szívességgel hangjában - tudja meg azt, nem mástól, s feleljen nyugodtan s meggondolva reá!
Ha reméli, hogy velem boldog leend, ha szíve szabad: én az enyémet kezemmel együtt ajánlom azzal az ígérettel, hogy éltem legszebb s legkedvesebb kötelessége leend ily szeretetre méltó hölgyet boldogítani.
Gizella ingadozott lábain.
- Kegyed, Abafi - mond meglepetve s alig hallhatólag.
- Olivér! - tevé a leglágyabb, szinte dalhangon hozzá.- S mi szülheti e hirtelen elhatározást?
- Képedből látom - mond Mikola kifakadva -, hogy te szereted Olivért.
Gizim, kosarat ne adj, nem szabad adnod!
Jer - folytatá élénk vidámsággal Abafihoz vezetvén őt, s az ifjúnak karjai közé adván -, ti egymáséi vagytok, hiszen - erősíté kezét dörzsölgetve s gyönyörűséggel legeltetve szemeit a szép páron - az nem is lehet másként!...
Jer , Margit - szólítá meg az éppen belépő Gyulafinét -, jó leányom, jer, végy részt örömünkben; Gizinek férje van...
Olivér!
Az öreg Mikola magánkívül volt örömében; s mindezt oly hirtelen, oly élénkséggel tevé, hogy amíg Gizella észrevette: az Abafi karjai közt volt.
Minden álomnak tetszett neki; de az álom égi volt, s mint aki fölébredni fél, simult némán az ifjú keblére.
Egy könnycsepp csillogott Margitnak szemében.
Ő szótlan szorítá Gizellát szívéhez, a nemes lélek!
Egy kérdésünk lehet még; ha boldog volt -e e házasság?
Abafi Cristiernát szerette.
Láttuk, hogy e szerelemben valami lovagi s regényes magasztaltság volt.
Ő hölgyeért egészen e szellemben áldozta fel magát, boldogító azt, kit éltének csillaga, Cristierna vezete karjai közé, kit magáénak, kit leányának nevezett, kinek boldogsága őt megnyugtatá.
Abafi hitte, hogy Cristierna előtt szerelme nem titok: s mennyire volt e hiedelem valószínű, az előbbiekből világos.
Az erényes, lelkes nő őt áttekintette végre, mert női gyöngéd tapintat előtt férfiszerelem, bárminő rejtett, titok soká nem maradhat, s így célzása volt az ifjú lelkének más irányt adni.
Gizellát szerette, egynek a legérdekesb teremtések közül tartá; hogy Abafit szereti, tudta.
Ismerte Cristierna Olivérnek regényes ragaszkodását személyéhez, s hitte, hogy azon szenvedelem, mellyel iránta viseltetik, más viszonyok közt talán szelídebb lobogású leend, végre, hogy oly szerfelett érdekes lénynek közelében, mint Gizella, ki még efelett Abafit imádja , idővel másnak fog helyet adni.
Abafit annyi körülményekben láttuk már, hogy gondolkozását egészen ismerjük.
Láttuk , miként lőn aljas, minden rosszra hanyatló emberből halkkal kiválólag feltűnő, minden tekintetben nemes, érdekes és tiszteletre méltó férfiú; miként vált benne e szép irány a tökélyre, magasztalt fellengéssé, egy regényes, reménytelen szerelem által ; minő késszé tevé őt e regényes szerelem éltének boldogságát oda áldozni!
De láttuk azt is, hogy Abafi mennyire embere szavának; hogy ő félig nem tesz semmit; hogy a hála s kötelesség érzetének minő hatalma van szívén.
Mindezt tudva könnyű lesz megfognunk, hogy ő, ha nem is boldog előre, de nyugodt volt.
Szerencséssé tenni a Cristierna fogadott leányát, minő szép hivatás, így gondolá, jóváhagyó tekintetet nyerni attól, kit oly mondhatlanul szeretett s becsült, s kötelességét tenni , mégpedig nem félig, nem éreztetve, hogy csak azt teszi, de egészen s hozzá illőleg! - ez vala azon szép, azon nemes pálya, mely előtte állott.
S mily sokszerűen könnyíté ezt Gizella, kivel lehetlen volt ily szoros s gyöngéd viszonyba állni anélkül, hogy neme a rokonérzetnek ne fejlenék ki a lélekből .
Abafiról, miként őt ismerjük, azt kell hinnünk, hogy Gizella iránt figyelmes , részvéttel teljes, lovagi tisztelő volt inkább, mint férj egyelőre: s mivel szövetségöket a szerelem édes, tiszta előélvezetei nem előzték meg, ezeknek öröme , bája s újsága Gizellát házasságában boldogítá.
Gizella egy volt Erdély legtökéletesb hölgyei közül.
Őt sokszor s közel kelletett látni, hogy azon tiszteletet idézze elő, melyre annyira érdemes volt.
Tettekben, nem szavakban tűnt fel az ő lelkülete.
Tisztaság, szerénység: ez a két szó festi őt egészen.
Ő Abafit szerette úgy, mint nem más; s annyira tudta magát hozzá alkalmazni , annyira szenvedélyeit, szokásait, szinte gondolatját kitalálni, hogy férje mély részvét s hála nélkül nem tekintheté ezen ártatlan, tiszta, angyali teremtést.
Láttuk, hogy Gizella minő félénk volt, őt minden kis rémülés leejté lábáról.
Ez a férfias, bátor Abafinak nem lehete ínyére, bár azt gyöngédsége nem engedé soha nejével éreztetni.
Gizella a világért lóra nem ült volna.
Ki írhatja le az Abafi meglepetését, midőn egykor vadászatról térvén haza, legelevenebb paripáján gyönyörű neje vágtata elébe.
Így halkkal szorosabb s szorosabb lőn azon érdekes szövetség, mely őket közelíté egymáshoz.
Abafinak egykor követségbe kelle menni Bécsbe.
Távolléte a jó, szép Gizellától oszlatá el a homályt végképp lelkében.
Érezte, mennyire szükségessé lett neki Gizella; érezte a boldogságnak első tiszta, minden fellengéstől ment örömével, hogy Gizellát szereti.
A regényes magasztaltság elmúlt!
Gizella honosítá Abafit az életben; s most vált belőle azon feltűnő, érdekteljes férfiú, ki mennyire ember tökéletes lehet, magáról elmondhatá, hogy az!
Abafi boldog volt.
Mikola Margit fiának élt; tanúja volt naponként az Olivér s Gizella boldogságának; ő nem ismert több vágyat; ő Abafit holtig szerette.
Oly tökéletes lény, mint Margit, csak egyszer szerethet.
De elvei, erénye legyőzék szenvedélyét; szerelme egészen testvéri alakot vőn magára.
Gizellát ő nevelte; amit tudott, ami volt, nagyrészt Margitnak köszönheté.
Margit Abafinak regényes ragaszkodását Cristiernához ismerte; oly ésszel teljes hölgynek figyelmét ez ki nem kerülheté.
Ő erősíté meg Cristiernát azon tervében , melynek sikerét így egyrészt magának tulajdoníthatá; s mennyi öntagadással, mennyi szerénységgel!
Ez onnan is kitűnik, hogy Abafi végig egyedül Cristiernának tulajdonítá, ami Margit nélkül aligha megtörtént volna.
Igen, ő nem ismere több vágyat; s a kedves Mikola-ház - főként, mikor Abafiék ott voltak - vígabb, örömteljesb volt, mint valaha.
Szép jószággal ajándékozta meg Margit az öreg Timárnét, kinek maradékai máig is áldják porait; s egykori dajkája a kis Bálintnak sem lőn feledve.
Cristiernának s a fejedelemnek sorsa Erdély történeteiből ismeretes.8 A fejedelem Báthori András bíbornoknak adta 1599-ben a fejedelemségét által, de megbánta újra .
Végre sok viszontagságok után Európa több részeiben bolyongott.
Szép, mindentől becsült és szeretett nőjétől elvált, s ez később szülőihez tért vissza.
Deli Markó még egyszer jelenik meg Erdély történeteiben, a Báthori András uralkodása alatt, vad seregével már egészen a komoly hadnak edzett férfiú.
Nemtője, a kedves Izidora nem volt többé, ki őt néha szelídebb érzésekkel ismertetheté meg.
Abafinak házassági boldogsága közmondássá vált Erdélyben.
Cristiernának emléke kedves volt neki holtig, s a kedves Gizellának, ki boldogságát neki köszönheté.
Sokszor monda Abafi Gizellának, ki előtt titka nem volt, mióta szereté:
- Mindent a legjobban intézett a gondviselés.
Ami Izidorához vonza, az hála és szánakodás volt.
Mikola Margit iránt a legmélyebb tisztelet vegyül keblemben testvéri szeretettel.
Cristierna regényes magasztaltsággal tölté be lelkemet, s míg e szív dobog, az ő képe élni fog abban; neki köszönhetem mennyemet.
De amit irántad érzek , te kedves, jó, szelíd angyal: az szerelem; igen, igen - mond lángoló arccal , szenvedélyesen vonva Erdély legszebb asszonyát keblére -, az szerelem!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE