ELTE regénykorpusz

Minden jó regénynek, novellának, elbeszélésnek kell egy fő képzetet felfogni s azt bebizonyítani.

Ha ez helyesen történik, akkor áll elő az erkölcsi hatás, mely vagy egyenes (direkt ) , vagy fordított (indirekt ).

Ha a rény eleven, igéző színekkel festetik, s annak megkedveltetése által az olvasó követésre buzdíttatik: akkor az erkölcsi hatás egyenes.

Ha egy gonosztevőt állítunk elő, s ennek élet- s világszerű, találó rajzát adhatjuk , s ezáltal a gonosz ellen undorodást idézhetünk elő: akkor a hatás fordított.

Óhajtjuk a rényt, mivel a szerzőnek sikerült velünk a gonoszt, a gyávát, az aljast megutáltatni.

Mind a két neme ezen erkölcsi hatásnak művelt, gondolkozó olvasó előtt el nem hibázza foganatját; ő az egyiket, mint a másikat, föl tudja fogni, de a műveletlen vagy felüleges, ki csak a történet folyamával foglalatoskodik, s annak irányával , célzásával, pszichológiájával keveset vagy semmit gondol: annál kétségen kívül a második, azaz fordított erkölcsi hatás hamarább s hihetőbben van elveszve, mint az első, azaz egyenes hatás, s így ott, hol nagyobb része az olvasóközönségnek nemigen sokat olvasott, az író, ha szándéka tiszta, előbb célt ér, ha munkáiban egyenes erkölcsi hatást törekszik előidézni.

Nálunk, hol a magyar írónak kevés olvasója van, és ezen kevés is szerfelett különböző fokán áll a műveltségnek, a legfinomabb tapintat sem biztosíthatja őt arról, hogy munkája köztetszést nyerjen.

Egy része az olvasóközönségnek a legműveltebb külnemzetek literatúrájával ismeretes ; ennek következőleg kívánati magasbak; más része keveset és rosszat olvasott; ezzel az írónak nehéz magát megértetni.

Van végre egy neme azon zavart agyúaknak, kik mindent valami képzelt mintába szorítni vagy egy fejökben alakult rendszerhez akarnak mérni ; kik nem foghatják meg, s nem akarják megfogni, hogy a költő azon percben szűnik az lenni, melyben röptét korlátok szorítják.

Mindenütt avult nézetekre, ferde ítéletekre s fonák fogalmakra akad az író: s munkájának legjelentőbb oldalai el vannak veszve.

Neki azon kell jelenben lenni, hogy olvasót szerezzen, s így inkább a külső élettel kell bíbelődnie, mely a nagyobb résznek ízléséhez szól, mint a belsővel, mely csak a műveltebb, gondolkozó olvasót mulattatja.

Az erkölcsi hatást a költő vagy a valóságos világból, vagy egy képzeltből, a létezőnél jobb- vagy rosszabból meríti.

Vannak, kik egy világot teremtenek, mely nem volt, nem is lesz.

Tervök csalódáson alapul, s egy szeszélyes utópiának képzelt eseményeiből kívánnak erkölcsi hatást előteremteni.

A gondolkozni szerető olvasóban semmi sem törheti vagy zavarhatja meg az erkölcsi hatást inkább, mint az a gondolat, hogy amit olvasott, az csak könyvben van és lehet úgy, nem a valóságos világban.

Más írók az életet, a világot úgy fogják fel, mint az valóban létezik.

Az ő életök nem regényélet, az ő személyeik nem regényszemélyek, hanem hív rajzai azon létező világ eseményeinek s személyeinek, melyben élünk, s melyek köztünk járnak.

A valódi világban nemegyszer győz egy gonosztevő, nemegyszer tiszteltetik; s hányszor látja alacsony fondorságainak sikerét: míg a derék, a becsületes, a rényes eltiporva , elfeledve, közfigyelmetlenségnek s talán megvetésnek van kitéve.

A valóságos világban költői igazságtétel (poetische Gerechtigkeit) nincsen; de vannak örök igazságok, melyek, ha ezerszer győz a gonosz, ezerszer bukik a rény: örök igazságok maradnak; s melyekben bármint folyjon s végződjék egyeseknek sorsuk: mély erkölcsi tan létezik.

Ezen erkölcsi tan nagyobbára fordított (indirekt) vagy közvetett, s fogalma mélyebb pszichológiát kíván, mint egy költött, mesterkélt világ vizenyős eseményeiből merített, tetszőleg egyenes erkölcsi tan.

Ezen utóbbi költött világban az igazságtétel sohasem marad el, vagy igen ritkán.

A rény többnyire jutalmat nyer, a gonosz bűnhődik: s ha néha körülmények, görög fátum vagy akármi egyéb szerencsétlen végét okozza egy rényes személynek, tüstént követi azt annak szigorú bűnhődése, ki e szerencsétlenséget előidézte.

Ez egy futó s felüleges tekintetre, s némely elméknél bír hatással, de veszélyes magvát hordja a romlottságnak méhében.

Mert a rény képzetével a siker képzetét, a gonoszéval a bűnhődés képzetét szokja meg az elme egybekapcsolni: s így az elsőt nem önmagáért szeretni, az utóbbit nem önmagáért utálni.

A valóságos világnak folyamából merített egyenes vagy fordított erkölcsi tan mindig biztosabb, mert valóságon, nem csalódásokon alapul.

Még azon esetek is, melyekben a gonosz kivívja a győzedelmet a rény felett, mély gyakorlati erkölcsi tant foglalnak magokban.

Felülegesség kétkedhetik ezen; mélység vissza fog ezen igazságra vezetni.

Lehet -e például szebb jelenet, mint a rényt ellenekkeli küzdés közben követni?

S ha megbukik, ha tisztelet, siker, szerencse helyett gyalázat, vesztések , szerencsétlenség követi is, már azon keserű érzés, mely az olvasót meglepi, azon bosszonkodás, mely szívét szorítja: bizonyítványa egy mély erkölcsi hatás munkásságának.

Ha egy gonosztevőnek tetteit siker, szerencse követi: ő ezerszerte gyűlöletesbbé válik előttünk.

Magánosan áll akkor körülásítva undokságától, utáljuk s bosszonkodunk egyszerre reá: s így a hatás kétszeres.

Ha megbukik egy gonosztevő , némi szánakodás vegyül bosszonkodásunkhoz, s az erkölcsi hatást gyengíti, vagy bosszúállás gyönyörét idézvén elő, szívünket vesztegeti meg.

E rövid vizsgálatnak következménye az, hogy a valóságos világból vagy egy ahhoz hasonlóból merített világ- s életszerű képek mindig biztosabbak, de hogy ezeknek helyes fogalmába ugrani nem lehet, erre készülni kell, s az ábrándozásokhoz szokott olvasót s nem olvasót - nagy ideje már a fellegekből leköltöztetni.

Jósika Miklós

Abafi

EGY-KÉT SZÓ AZ ERKÖLCSI HATÁSRÓL S KÖLTŐI IGAZSÁGTÉTELRŐL MINT TOLDALÉK

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Jósika Miklós

Abafi

EGY-KÉT SZÓ AZ ERKÖLCSI HATÁSRÓL S KÖLTŐI IGAZSÁGTÉTELRŐL MINT TOLDALÉK