Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
ZAMATOSAN
Rég nem örültem úgy hivatalos parancsnak, mint a káromkodási tilalomnak.
Hű, a kirelajzumát neki, ez aztán döfi!
Különösen ha végre is tudják hajtani, de ebben nem vagyok egészen bizonyos.
Szegeden vagy húsz esztendővel ezelőtt me gpróbáltuk már mink ezt, de ugyan megjártuk vele .
Ott voltam azon a nevezetes tanácsülésen, amelyiken a szenátor urak meghozták a káromkodási törvényt.
Úgy kezdődött, hogy Rainer főkapitány úr kivette a szájából a tajtékpipát és kimutatott a szárával az ablakon :
- Ezökkel is csinálni köllene már valamit ?
- Kikkel, főkapitány úr? - rezzent föl a szundikálásból Pálfy Ferenc , az öreg polgármester.
( Mert olyan ágyúszavú nagy mahomed ember volt a főkapitány , Isten nyugtassa szegényt. )
- Ezökkel a lepcsös szájú , guggon ülő kofákkal, a fene rágja mög a nyelvüket.
Olyan förtelmes káromkodást visznek véghöz, hogy még az én szömöm is majd kiég, mikor elmögyök előttük .
Megszólalt Fodor Károly, az adó-szenátor, aki olyan arasztos kis ember volt, hogy a haló porában se értem meg, hová fért bele annyi malícia .
- Inkább büszkék lögyünk rá, Jóska.
Nemzeti virtus az.
Etnográfiai kuriózitás .
- De a szentségit ennek a ribanc népnek ...
- Ugyan, kérlek!
A multkor itt járt a Seemayer Vilibáld, a pesti Néprajzi Múzeum igazgatója.
Barátom, a Vilibáld egy óra alatt három noteszt telejegyzött specifikus szögedi káromkodással s közben folyton cuppogott, mintha árpacukrot szopogatna.
Azt mondja, ilyen nemzeti zamata még a kecskemétiek káromkodásának sincs, pedig azok is magyarok ám !
- Nohát én majd röndöt csinálok, a Krisztusa ne lögyön ennek a kutyafejű tatártól fattyazott szégyöntelen puruttya népnek!
Itt veretök rá huszonötöt a városháza előtt, akit a röndéreim káromkodáson kapnak.
Hogy a nehézség cifrázná ki a füle gombját annak i s, aki védelmébe vöszi az ilyen Isten nélkül való lator beszédöt !
De már akkor az asztalt verte a jó ember.
A kis Fodor pedig annál kedveteltebben incselkedett vele .
- Mögöszöm a saját fejem, ha csak egy pattogatott-kukoricás kofát is leszoktatsz a káromkodásról, Jóska !
Mondott erre az ajánlatra a kegyes szándékú főkapitány olyant, hogy én azt le nem írhatnám a káromkodási tilalom nélkül se, - pedig istenuccse, volt benne ősi zamat.
Még a Mária Terézia-kép is belepirkadt a falon, pedig az már mindenhez hozzáedződött, vol t a háta mögött vagy százhatvan esztendő .
A tanácsurak barátságos eszmecseréjének az lett a vége, hogy törvényt tettek a káromkodás ellen s azt köztudomásra hozták dobbal és plakáttal .
S az eredmény?
Az lett, hogy ezer esztendő alatt nem értünk olyan káromk odós hetipiacot, mint azon a szerdán, amikor a törvény életbe lépett .
Akkora volt a zsivaj, hogy nem lehetett szót érteni a polgármester szobájából , amelynek az ablakából figyeltük a premiért .
- Te Jóska, - nevetett Fodor szenátor - én úgy hallom, most már nem csak a kofák káromkodnak, benső ihletből, hanem a rendőrök is , de persze ők hivatalból.
Hallgasd csak !
Rainer főkapitány letette a pipát és fölvette az öreg polgármester görbe botját .
- No majd lesz itt rönd mingyárt.
- Kisvártatva visszajött nagyon megcsendesedve .
- Nem minden röndér káromkodott, - magyarázta - csak minden második .
Csak akinek kofa a felesége .
- Káromkodott? - húzta fel a szemöldökét a kis Fodor.
- De én úgy hallom, még most is káromkodik a te hadad, Jóska .
A főkapitány fölvette a na gy pipát s rágyujtás közben adta meg a feleletet .
- Barátom, a röndér is embör.
Nem tilthatom mög neki, hogy legalább egyszer ő is őszinte véleményt nyilváníthasson szömtül-szömbe az asszonnyal .
Hát ilyen tapasztalatok után körülbelül én is azt merném mondani , amit Fodor szenátor úr mondott, s legalább a fél fejemet rá merném tenni, hogy a szittyák ezután se kötnek csomót a nyelvükre .
De úgy nézem, nem is a szittyáknak csinálják ezt a törvényt, hanem a pestieknek, azok pedig jó emberek és minden hivatalos írást respektálnak.
Láttam én azt a multkor az Állatkertben is.
Ott egy ketrecre az van írva, hogy "fehér bivaly ", a másikra meg az, hogy "fekete bivaly ".
Csakhogy az egyik ketrecből át lehet sétálni a másikba, a fekete bivaly átment a fehér bivaly ketrecébe, a fehér a feketéébe és úgy hallottam, mint most hallom, ahogy a pesti apa magyarázza a fiának, hogy a fehér a fekete és a fekete a fehér.
A józan ész tévedhet, de az írás nem .
Az is olyan Pesthez szabottnak vallja a rendeletet, hogy a " zamatos " káromkodás meg van engedve.
Sőt az talán kívánatos is ezen a nemzetközi Pesten, a kutyafáját neki.
Csakhogy mit tudja ezt ez a szegény pesti nép , hogy miben van magyar zamat ?
Hát én szívesen segítem a nyomjelzésben.
Például abban, hogy a " kutyafáját ! ", nincsen semmi nemzeti zamat.
A kutyafa egy orvosi cserje, botanikus nevén rhamnus frengula, soha azt ember magyar parasztnak a szájából nem hallotta , se e gyetlen klasszikusban meg nem találni.
Az valami fínomkodó úri csinálmány, húsz-harminc esztendős lehet.
A magyar ember az istenfáját szokta emlegetni s ez ellen nem lehet senkinek kifogása, mert az még az ázsiai magyar istennek a fája.
Különben olyan sem fű, sem fa növény az, ürömfajta, minden falusi kertben van, magam is nagyon szeretem a szagát, sőt emlegetni is emlegetem, ha a sora kijön.
Nem nagyon erőteljes káromkodás, olyan tejbe-kása zamata van s olyankor ajánlatos kultiválni , ha például a borbély megvágja az embert.
Zamatosabb káromkodástól megijed és újból vért ereszt az áldozatból .
Háztartási alkalmazottakkal szemben igen hatásosan alkalmazható a " bútorraktárr " és az "interparlamentáris konnferencia ! "
Nagymosás idején igen jó a " mézes mártogatta, m ákos terregette ! " és csak végső szükség idején folyamodik az ember ahhoz, hogy "tarrka kuttya, tarrka, kaccskarringón kuttyorodott farrka ! "
Én olyankor állítom vele helyre a tekintélyt a házban, mikor az íróasztalomon rendet csinálnak .
A lányomat azzal szo ktam fegyelmezni, hogy "arraerreirriorrourru ! "
( Ezt Jókaitól tanultam , az pedig tudvalevőleg igen értett hozzá.)
Egy kis dialektus-különbséggel még az öreg nagyságát is meg lehet szelídíteni.
Annak azt kell mondani, hogy " harraherrehirrihorrohurru ! "
Ha az unokám beleiszik a tintába, nem ismervén még annak részegítő hatását , arra azt kiáltom rá, hogy "plumpudding ! "
Ennek inkább angolos zamata van, de hát ez is azt bizonyítja, hogy a magyar alkotmány, meg az angol alkotmány közt sok rokonság van.
( Nincs kifo gásom ellene, ha erre a bizonyságra a parlamentben is hivatkozik valamelyik szónok.
Megszorult ember nem válogathat. )
Igaz, most írják hazulról, hogy az unokám nem az én nyomdokaimon halad.
Ő azt mondja, mikor haragszik, hogy "azs anád ! "
Lehet, hogy ez már beleütközik a rendeletbe, de húszhónapos ember törvény-tudatlanságáért még a jó Isten felelős .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE