Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Ambrus Zoltán
Szeptember
Keletkezés ideje
1897
Fejezet
7
Bekezdés
1000
Mondat
2320
Szó
30615
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IV. VERCINGETORIX.
Kevéssel a mi Urunk Jézus Krisztus születése előtt, egy bizonyos Vercingetorix igen sok kellemetlenséget szerzett Julius Caesarnak.
Ő szervezte ugyanis a nemzeti ellenállást, melylyel a hóditó Róma Galliában találkozott; s ő volt az a kemény dió , mely a legjobban próbára tette az ó-kor Napoleonjának csodálatos éhségü fogait .
Vercingetorixnak sokba került ez a világ-históriai nevezetesség; néhány csatavesztés után rablánczra fűzték, élére állitották a fogoly-seregnek, mely a győztes diadal-szekerét követte s aztán kivégezték.
Ugyanez a Vercingetorix, vagy helyesebben szólva: Celtillonatus (mert a Vercingetorix név csak fővezéri rangját jelentette) sokkal későbben, nevezetesen Krisztus után 1889-től 1892-ig, épp annyi álmatlan éjszakát szerzett Hódy Balázsnak, mint hajdan Julius Caesarnak.
Hódy Balázs ugyanis lelkének minden erejével rajta volt, hogy a gallus törzsfők eme legjelesebbikét először is: bele szoritsa öt felvonásba, azután pedig kifejtse négyezer sor szépen hangzó versben.
Ez pedig bizonyára nagyobb munka volt Gallia meghóditásánál.
A nagy mű, mint emlitettem, három évig tartott.
Hogy mért ilyen sokáig , megmagyarázzák a következők.
Balázs minden felvonást kétszer-háromszor dolgozott át , s háromszor kezdte ujra irni az egészet.
Vercingetorix irodalmi monumentuma tehát körülbelül negyven felvonás sirhalmán emelkedett.
A három átdolgozást három különböző szinház mintegy nyolczszor-kilenczszer utasitotta vissza; négyszer elfogadták a darabot, oly föltétellel, hogy a szerző irja át egyik vagy másik felvonást.
Hol a végét, hol az elejét, hol a közepét kellett megváltoztatnia; s egyszer ki kellett küszöbölnie majdnem összes főalakjait.
E kivánságokhoz képest, Vercingetorix átélt mindent, a mit embernek csak átélnie adatott.
Visszautasitotta Caesar nejének, Pompejának szerelmét s midőn már-már legyőzte Caesart, a boszuálló Pompeja karja érte utól; majd elcsábitotta Pompeját, s ekkor a féltékeny Cambra, elhagyott menyasszonya, veszitette el.
Hol győzött, hol legyőzték; hol meghalt a tragédia végén, hol pedig megnősült és gyermekeket hagyott hátra.
Meghalt a kínpadon, elpusztult méreg által, szivét keresztüljárták a római lándzsák, majd kardjába dőlt a maga jószántából.
Mindent megkóstolt, a mi földi kín s öröm; csak a szinpadra, ah a szinpadra, nem juthatott el soha!
Önök azt fogják kérdezni: mi köze volt Hódy Balázsnak ehhez az oly régen elhunyt, s különben tiszteletre méltó gallus törzsfőhöz, hogy ily javithatatlan makacssággal ragaszkodott hozzá?!
A szinházaknál pedig azt kérdezték: »Mi a kő ütött hozzá ehhez az emberhez, hogy nem hagy békét Francziaország előidőinek, melyek mai napság már oly csöndesen viselik magukat, s nem vétnek a légynek se ?!«
Sajnos, ezekre a kérdésekre nem tudok felelni.
Hogy mi vonzotta hősünket a Vercingetorix ködös alakjához ellenállhatatlan erővel: ez ama titkok közé tartozik , melyeket az alkotó lélek magával visz a sirba.
Talán gondolatában az az alak, akit munkájában Vercingetorixnak nevezett, tulajdonképpen ő maga volt, Hódy Balázs; egy ismeretlen Hódy Balázs, akit nagy energiájának s méltó büszkeségének pompás teljességében mi nem láthattunk soha, de akit ő felfedezett szive rejtekén.
A tragédia hatalmas legénye, ez a telivér ifju barbár, aki csak azért éli végig Rómában a műveltség fényüzésében duskálkodók elegáns, kicsapongó életét, hogy aztán tapasztaltabb szemmel, de a régi barbár erővel védelmezhesse népének szabadságát , igy, messziről nézve, nem igen hasonlitott ugyan ahhoz a kopott czilinderben járó , nélkülözésekből táplálkozó, szerény figurához, aki a Rózsa-utcza tájékán Hódy Balázs néven volt ismeretes, de ki láthat be a lélek mélységeibe?!
Ki tudja, minő érzéseket találnak néha a lelkükben azok a jámbor megjelenésü, rezignált, tétova járásu emberek, akiket az utczán oldalba lökdös az egész világ?!
Szóval, hősünket ebben az időtájban sokkal inkább foglalkoztatta Vercingetorix, akit talán az igazi Hódy Balázsnak gondolt, mint a külső világ előtt is ismeretes énje, a kopott czilinderes, álmatag sétáló.
Ama bizonyos három esztendő alatt jóformán nem is volt más gondolata, mint ez a Vercingetorix.
E példátlan makacsságot ne tessék nagyon megitélni; vannak bünök, amelyek önmagukban hordják büntetésüket.
A halottaikból felidézett gallusok nemcsak nyugtalan éjszakákat, hanem temérdek fáradságot s még több gondot okoztak Balázsnak.
A hányszor egy-egy jelenetet megváltoztatott, mindannyiszor ujra hozzá fogott a »tisztázás « -hoz; s munkáját mindig legelőlről kezdte, majd kék, majd zöld avagy a változatosság kedvéért karmin-szinü tintával kaligrafálván le az egész darabot gyönyörü szép velin-papirra , onnan kezdve, hogy:
, eredeti szomorujáték öt felvonásban,
irta: Hódy Balázs.
Személyek...
egészen a 476-ik oldalig, amelynek alján ez a nyugodt, önérzetes szó ékeskedett:
Vége.
Vége!...
Dehogy volt vége.
Hányszor irta le nagybetükkel ezt a nyugodt, önérzetes szót!
S minden elmult... viharzó érzelmei szerény, borus hangulatokká zsugorodtak össze; tünt, tünt az ifjuság; az emberek elhaltak mellőle, s körülötte rendre felnőttek a gyermekek; ezüst szálak csillantak fel borongó homloka fölött; uj város épült fel a réginek a helyén, s uj világok keletkeztek ott, ahol sokáig temető volt ; de Vercingetorix-nak csak nem akart vége szakadni.
Mindig támadt egy aggodalma, mely ujra kezdette vele hol az egyik, hol a másik felvonást; s az igazgatókból, dráma-birálókból álló külső világ is oly tulontul tökéletesnek kivánta Caesar szerencsétlen ellenfelét!...
Ilyenkor néhány délután elzárkózott s hangosan diskurált magában.
Néha egy hétig is eltartott, mig egy-egy jelenetet átdolgozott.
Ha aztán elkészült, az uj munkálatot sorra felolvasta a meghittjeinek.
Szivesebben olvasta fel kétszer, s mindegyiknek külön-külön; hogy félreértés ne essék a dologban, s talán kissé azért is, mert szerette hallani a verseit...
Meghittjei rendesen igen meg voltak elégedve a legujabb variánsokkal, s néha tán kissé nagyon is dicsérték az uj passzusokat a régiek rovására.
Kiváltképpen Udvarhelyi ur, aki Vercingetorix legállhatatosabb tisztelői közé tartozott, noha nem értett vele egyet.
Udvarhelyi ur nevezetesen ugy találta, hogy Vercingetorixnak nem volt igaza, midőn Caesarral szembe szállott.
Caesarnak győznie kellett, igy kivánta ezt a történelem logikája.
S ha Vercingetorix ismerte volna a társadalmi egyensuly törvényét, bizonyára lemond a meddő küzdelemről.
Fodor viszont abban a nézetben volt, hogy Vercingetorixból csak a praktikus érzék hiányzott s ha áldozatul kellett esnie, tisztára eme fogyatkozásának tulajdonitható .
Meglehet, titokban egyéb kifogásai is voltak a gallus törzsfő ellen.
Mialatt Vercingetorix tétovázva kereste az utját a szinpad felé, Fodor három különböző repülő-gépet talált fel s ráadásul fölfedezte a veloczipéd-zongorát.
Ehhez mérten nem csoda, ha kissé nehézkes járásunak találta Caesar ellenfelét.
De ha voltak is némely kifogásai, óvakodott ezeknek hangot adni, mert Vercingetorix az idők folyamán egy hatalmas pártfogóra tett szert, akivel nem volt tanácsos vitatkozni.
Ez a hatalmas pártfogó Fodorné volt.
A Fodorné esztetikai meggyőződései ugyan kissé sajátságosaknak tünhetnek fel önök előtt, de nem hallgathatom el, hogy ezek a nagyon egyéni esztétikai meggyőződések fölötte imponáltak Fodornak a határozottságukkal .
Fodorné tudniillik ugy vélekedett, hogy az a tragédia, melynek a szerzője minden este hétkor jár haza, kisasszonykákkal nem barátkozik s nem csinál adósságokat: a legjobb tragédia a világon.
S Vercingetorix e tekintetben páratlanul állott a világ-irodalomban.
Fodorné nem csinált belőle titkot, hogy Hódy Balázst tartja az egyetlen becsületes férfiunak e kerek világon, következésképpen , ha a darabját nem adják elő, az szamárság és alávalóság, ami különben természetes , mert hisz a szindarabok előadása tekintetében, igen oktalanul, nem az asszonyok rendelkeznek.
Ha véletlenül Fodornétól függ, az erkölcstelen bohózatok és operette-ek bizonyára már régóta kipusztultak volna a világból s helyettük ma is Vercingetorix-ot adnák, okulására az ifjaknak s gyönyörüségére az idősebbeknek.
Ezen a hatalmas gyámolon kivül Vercingetorixnak még egy patronája volt: Ella kisasszony.
Önök, akik ismerik a tizenhét éves lányok szivét, nem hisznek e pártfogás őszinteségében s önöknek igazuk van.
De a mi Hódy Balázst illeti, ő ismerte a világ-históriát, ismerte a dramaturgia szabályait, ismerte a verselés művészetének minden apró furfangját, ismerte Ifigénia, Ofélia, Zaїre, Phaedra és Melinda jellemét a kétségbeejtő részletekig, csak éppen a tizenhét éves lányok szivét nem ismerte.
Honnan ismerte volna a rejtelmek rejtelmét?!
S hogy ne hitt volna e két nagy fekete szem sötét nedvességben égő tüzének, mely biztatón világitott feléje, ahogy egy nyugodtan haladó kis hajó lámpái világitanak éjjel, a tengeren ...?!
Ez a két nagy, fekete szem ott világitott mellette, mialatt ő egy-egy hatalmas tirádával vesződött, avagy abban fáradozott, hogy a czezurák, melyek szerettek ki-kitörni, a helyökre kerüljenek.
Csak ki kellett szólnia a másik szobába: »Ella kisasszony, lesz olyan jó ?...« s Ella kisasszony helyet foglalt vele szemben a hinta-székben, készen rá, hogy ismét röviditsen vagy két sort a Cambra örök siránkozásán.
Ilyenkor Balázs olyan aggodalmasan nézegetett rá, mintha magát a múzsát kérdezné:
- Jól lesz igy, Ella kisasszony?
Természetesen Ella kisasszony mindig meg volt elégedve az ujabb variánssal .
Lealkudott egy-egy fölösleges hasonlatot, szétbontatott néhány periódust s ezzel megnyugtatta a lelkiismeretét.
Aztán megjutalmazta a költőt olyanféle kijelentésekkel, hogy:
- Most már ez a jelenet tökéletes.
Balázs ugy találta, hogy e nyomatékos itéletekkel szemben nincsen apelláta s Vercingetorixot illetőleg az irodalom-történetnek nem lehet egyéb dolga, mint hogy egyszerüen helyben hagyja az Ella kisasszony kritikáját.
Végre is, a drámairó számára nincs magasabb areopág, mint a női sziv.
Azért irunk, hogy varázsvesszőnkkel még a kősziklából is kifakaszszuk a megindulás forrását s hol van a megindulásnak gazdagabb forrása, mint a női szivben?!
Mindig ilyennek képzelte a szép iránti érzék megtestesülését, aminő ez a légies alkotásu, vékony, karcsu kis lány volt.
Ella az arab regék álmatag járásu, fátyolszin arczu keleti leányaira emlékeztetett, akik egy-egy rizskása szemből élnek s akiknek a tekintetében annyi a mélység, mint az indiai tengerben, a gyöngyhalászok Eldorádójában...
Mesés könyvek között nőtt fel; élete abból állt, hogy szép dolgokat hallott s olvasott; finom kis dologtalan keze arra termett, hogy egy Hafiz homlokát simogassa s álmokba ringassa a költők szultánját.
Ilyen lehetett Seherezáde, aki Álom-országból származott s álom-világban élt.
Az igazat megvallva, Balázs tévedett s Ella kisasszony éppenséggel nem volt elragadtatva a három esztendőn át mindennap emlegetett Vercingetorixtól .
Ellenkezőleg, a szegény Cambrát, aki annyi felvonáson át epedett hiába, hihetetlen libának találta, s Vercingetorix meg a szánalmas élhetetlenség nagyon rokon fogalmak voltak előtte.
Ugy tartotta, hogy Vercingetorixnak mindenekelőtt el kellett volna vernie Caesart, mint a kétfenekü dobot; aztán, ha egy csepp férfiasság van benne , felpofoz egy pár szinház-igazgatót, végigvonul hadseregével Európa összes szinpadjain, ott keveset beszél, de annál többet trombitáltat s ha ész nélkül tapsolják, akkor kedvesen szalutál, ah, szalutál!...
Hanem Ella kisasszony mindezt nem mondta senkinek, amint hogy abban a korban volt , mikor a leányok semmit sem mondanak el abból, amit gondolnak.
Nem volt közlékeny természetü; hallgatag volt már gyermeknek is, s a válságos évek csak fokozták a zárkozottságát.
De Vercingetorix felől meg éppen óvakodott volna tiszteletlenül nyilatkozni, nemcsak Balázszsal szemben, hanem bizalmasabb körben is.
S ennek megvolt a maga nagyon egyszerü magyarázata.
Egy szép nap ugyanis, mikor Balázs arra kérte, hogy este felé legyen kegyes meghallgatni a tragédia visszavonhatatlanul utolsó felvonását, titokban kijelentette Fodornénak, hogy ő bizony nem hallgatja azokat a szamár verseket, hanem elmegy az apjával s Czilla hugával a czirkuszba.
Ez a kijelentés a Fodorné amugy is szüntelen forrongó haragját hirtelen vagy háromszáz fokra hevitette, s az anyai kéz egy párszor oly barátságtalanul talált hozzá nyulni Seherezádéhoz, hogy a fátyolszin arczon két bazsarózsa virult ki, mint ahogy a Szent Ágnes érintése nyomán is virágok termettek .
Fodorné ugyan egyébként nem igen hasonlitott Szent Ágneshez, de otthon nagyobb tiszteletben részesült a kalendáriom összes hitvallóinál, s Ella kisasszony ezt a napot megjegyezte magának.
Fodorné különben, a nagyobb érthetőség kedvéért, egy kis prédikácziót is füzött e minden szónál ékesebben szóló anyai intelemhez.
Sajnos, e bizalmas természetü magánértekezletnek csak éppen a fináléját idézhetem, mely a következőkép hangzott:
- Velem pedig ne próbálj ujjat huzni, mert kitekerem a nyakadat, alávaló kölyök!
Seherezáde nem felejtette el se ezt a tanácsot, se Vercingetorixért szenvedett mártiromsága rózsáit.
Engedelmességre szoktatták, s alkalmazkodó természetü volt , mint az apja.
Ha ezek után önök ugy találják, hogy Fodornénak messze nyuló, s beláthatatlan szándékai lehettek, melyek nemcsak leányára terjeszkedtek ki, hanem a reménytelen jövőjü Vercingetorixra is: hát én erről nem tehetek, csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy a Fodorné szándékait nem szokta elfujni a szellő.
Ismerte -e ezeket a szándékokat Ella kisasszony egész terjedelmükben, s ha igen, mi volt róluk a véleménye? - ezt én nem tudom megmondani.
Ki látna be egy örökkön hallgató leány lelkébe?
A leányok különben, akár hallgatnak, akár beszélnek, nemcsak az udvarlóikat játszszák ki, hanem a regényirókat is.
Önök majdan itélni fognak a tényekből.
Elég az hozzá, Ella kisasszony, valószinűleg felsőbb meghagyásra, sok barátságot tanusitott a szegény Vercingetorix iránt, s ha patronájának mondtam, ez nem volt tulzás, mert, bár tudtán és akaratán kivül, igen nagy szolgálatot tett a bolygó hollandi e gallus testvérének.
Ennek a szolgálatnak a történetét akarom a következőkben elmondani.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE