Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A dévényi fazekas
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
13
Bekezdés
360
Mondat
731
Szó
7262
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A dévényi várkapitányok.
Nagy, meredek hegyek emelkednek itt a Duna két partján .
A bácsi megmagyarázta a fiúknak, hogy a Dunának ezt a részét a Magyar Kapri nak hívják.
Itt kezdődik a magyar Duna.
A Duna felett egy meredek hegyen régi vár szürke romjai láthatók.
Egy torony még daczol az idővel és épen , mereven áll a hegytetőn .
- Pedig csaknem ezeréves vár ez, fiúk, - szólt a bácsi.
- A híres dévényi várnak a romjai ezek.
A várnak keletkezése egybe esik a honfoglalás idejével.
Itt állt a vár a magyar haza határán és zivataros századokon át vitézűl megállta helyét.
Védte a Dunát és bizony nem jöhetett be ellenség a folyamon a nélkül, hogy a dévényi várkapitány meg ne ritkította volna az ellenség sorait.
A dévényi vár egyszer az egész török hadsereget feltartóztatta, a midőn a szultán Bécs városának ostromlására indúlt.
Hiába volt a rengeteg török hadseregnek minden erőlködése.
Az ősmagyar vár rendületlenűl, mint a szikla, melyre építették, állott ellen az óriási hadseregnek.
Hiába küldte rohamra a szultán legvitézebb janicsárjait.
A janicsárok a szájukba vették meztelen görbe kardjukat, a két kezükkel pedig kapaszkodtak kötelen, lajtorján fel a várba.
De egy se ért fel a várba.
Ott halt hősi halált a török hadsereg színe-virága a dévényi sáncok között .
A török császár megfordúlt seregével és hazament országába.
Így mentette meg Dévény vára Bécs városát.
Nem ragyogott fényesebben csillag az égen, mint a magyar vitézség csillaga .
Trencséni Jankó is ott hallgatta Ambrus bácsi beszédét a fiúk háta mögött.
Egyszerre csak megszólalt :
- Hát azt hallották -e, diák uraim, hogy volt ebben a várban egy híres mély kút?
Olyan mély volt a kút, hogy a hegytetőről a Duna fenekéig ért.
Így aztán mindig volt vizük a vár katonáinak, mert a Dunát még a legerősebb ellenség se zárhatta el .
Ambrus bácsi helyeslőleg bólintgatott .
- Igaza van Jankó mesternek.
Olyan mély volt ez a kút, hogy tiz esztendeig ásták a sziklában.
Mikor Napoleon franczia császár erre járt a hadseregével, megharagudott a dévényi várkapitányra.
Zsákszámra ásatta a puskaport a vár alá és egy szép napon levegőbe röpítette a várat.
Összedőlt ott minden , kő-kövön nem maradt.
A híres kút is beomlott.
Azóta nem jut eszébe senkinek, hogy felépítse a romokat, a melyek elmélázva nézegetik magukat a magas hegytetőről a szőke Dunában .
A Szent-Antal a bácsi beszéde alatt bezzeg nem tátotta úgy a száját , mint Trencséni Jankó, hanem haladt szorgalmasan előre a folyamon .
Jankó csóválta a fejét, aztán így szólt :
- Ma-holnap ötven éves leszek, de még mindig nem tudtam, hogy olyan nevezetes hely az én kis szülővároskám.
A mai fazekasokon nem látszik meg, hogy olyan nevezetes ősapáik voltak .
- Nem is a dévényiekből tellett ki a várvédő katonaság, - mondá Ambrus bácsi.
- Míg fenn dörögtek a csatakígyók, a dévényiek a vár alatt békésen folytatták ősi mesterségüket, a fazekasságot.
Ha nagy volt a csetepaté , elszaladtak, mert azt tartották, az ő fejük is olyan, mint a cserép: könnyen összetörik .
Trencséni Jankó nevetett .
- Lám, lám, mondta, a fazekasok most is ilyenek.
A vásárokon a legbékeszeretőbb emberek közé telepednek, mert jól tudják, hogy ha valami háború támad, leghamarább ők adják meg az árát.
Összetörik az edényeiket .
A fiúk nevettek a bölcs Trencséni Jankó beszédén, nevetett Ambrus bácsi is, csak Miska bácsi nem nevetett .
Ő egy árbocznak támasztva hátát, komoran szemlélte az eget .
Csóválgatta a fejét és magában mormogott .
- Valami baj van, Miska bácsi? - kérdezte a jókedvű fazekas .
A vén hajós nem felelt mindjárt.
Mereven nézett a szemhatár felé , aztán meg a szőke vizet nézte .
- Valami nagy zivatar készűl, - mondta Miska bácsi .
A fazekas nevetett .
- Ugyan ne mondjon ilyent, Miska bácsi.
Gyöngy idő van.
Ragyog az égboltozat, mintha üvegből volna.
Egy csepp felhőt sem látok rajta .
- Nono, - mormogta Miska bácsi és többet nem szólt .
A partokról zöld hegyek integettek és a lombos fák között kis faluk tornyai fehérlettek.
A faluk körűl mindenütt halászbárkák úszkáltak a vizen .
- Sok a hal a Dunában? - kérdezte Huszár Pali .
- Nem sokkal kevesebb, mint a Tiszában, - felelt a bácsi.
- De azok a halászok nem csupán halat halásznak .
- Hát ?
- Emberi holttesteket is.
Ide közel van Bécs város.
Nagyvárosban sok ember hal bele a Dunába.
Némelyik magátúl ugrik bele, a másik meg véletlenűl fullad a vízbe.
A vízbefulladtaknak a rokonai rendesen valami jutalmat tűznek ki annak a hajósnak, a ki rokonuk holttestét feltalálja.
Azért halásznak ezek a halászok, nem csupán csak halra .
A fiúk most már nem nézték többé oly nagy örömmel a partok körül úszkáló fekete halászbárkákat.
Megannyi úszó koporsóhoz hasonlítottak a bárkák, a melyek leskelődnek a Duna árjával lefelé úszó emberi holttestekre .
E közben egy szürke kis fellegecske jelent meg a ragyogó ég peremén .
Olyan kis ártatlan nyári felhőcskének látszott a milyen néha százszámra borítja az égboltozatot, de a nap azért ragyogva süt a földre.
Nem is vette észre senki más a felhőt, mint Miska bácsi, a vén hajós.
Azt dörmögte a pipájának :
- No nem megmondtam !
Hogy a pipa mit felelt erre, azt már senki se hallotta .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE