Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gineverné Győry Ilona
Angolok
Keletkezés ideje
1915
Fejezet
24
Bekezdés
873
Mondat
2236
Szó
56607
Szerző neme
nő
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Az angol fiú
" A természet birodalma áll ásványokból, azután aranyból, ezüstből és rézből , növényekből, gyepből és gyümölcsfákból, állatok, kutyák és lovakból, gondolkozó , érző, szabadakaratú értelmes emberi lényekből és fiúkból."
Ez a sok becses felvilágosítást rejtő dokumentum először mint egy angol fiúiskola írásbeli vizsgálatának fogalmazványa lett a világ közkincsévé.
Nyilvánossá tétele után úgy mondják, igényt támasztott reá a Természetrajzi Társulat is , mint az osztályozás meglepő voltánál fogva teljesen új irányt megnyitó iratra: - ezt azonban megtámadta a nevelésügy főhatósága, magának követelvén a dokumentumot, úgy tudom nem annyira a közszemlére kitevés, mint inkább a közszemle elől eltevés szándékával: - a diadal azonban, jogosan, szájhagyomány szerint a pszichológiai társulaté lett és az őrzi az iratot, mint amely a lélektanra, már mint az angol fiú lélektanára becses és kétségbevonhatatlan igazságú feltárásokat tesz.
Mert ha az ásvány pl. a természet legalsóbbrendű országa, úgy az angol fiú szemében az arany, ezüst és réz semmiesetre sem tartozik az utolsó osztályba: - már csak azért sem, mert az ásvány "helyét nem változtathatja ".
Ez eleve kizárja a három említett anyag idetartozását, melyek éppen helyük rendkívül könnyen való változtatásáról ismeretesek, kivéve talán azt az időszakot, míg az említett három érc lelethelye az atyai zseb.
Ha azonban egyszer onnan kimozdítva, a fiúi zsebbe kerül, más sajátságokat mutat.
Először ott rendesen idegen kőzetek és fémek közé van beágyazva, pl. gyakran van együtt parittyakövek, gyümölcsleverő kavicsokkal, grafittörmelékkel, szög, csavar és késpenge alakban megjelenő acél, végre golyó és serét alakban mutatkozó ólommal.
Ilyenkor az arany, ezüst és réz helyét már igen gyorsan változtatja; - legközelebbi lelethelye gyanánt ilyenkor rendesen e játékot, süteményt és sportcikkeket áruló boltok és a versenyek jegypénztárai említhetők.
Azután a növényvilág.
Hogy a növénynek nincs mozgással egybekötött élete!
Nos , akkor a gyep csakugyan nem növény, mert mi mutat több mozgalmat és életet, mint a gyep, akár labdát rúg, cricketpóznát véd, vagy lovat futtat rajta az ember.
A gyümölcs ismét nem növény, ami szabad akaratból helyét el nem hagyhatja, mert a szomszédos vagy iskolai kertekben gyümölcsevésen ért fiúk tanúsága szerint a gyümölcs változatlanul mindig "magától esett le ".
Hogy a ló és kutya az állatvilágnál eggyel fölebb álló fokot jelez, ez az állítás nekem magamnak is oly szimpátikus, hogy nem terjeszkedem mentegető magyarázatra s legfőlebb Buffonra utalok, aki ezzel az állítással szemben szintén nem helyezkedik a merev tagadás álláspontjára.
Végre pedig ami azt a szerény és önismerő bevallást illeti, hogy a fiúk nem egészen azonosak mindig azokkal, akik gondolkodó és értelmes lények néven definiálhatók, azt, az idézett sorokat tekintetbevéve, csak dicsérhetjük.
De viszont ez az utolsó megkülönböztetés, hogy az emberek és a fiúk egészen más osztályba tartoznak, átvisz bennünket az angol fiú természetrajzának egy igen sarkalatos vonására is, ami egymaga egyszerre kedvessé teszi előttünk az emberiségnek ezt az alosztályát: az angol fiút.
Mert a fővonás csakugyan az , hogy az angol fiú nem zsebkiadású fiatal ember vagy férfi annak igényeivel , ízlésével, szokásaival, nem olyan kora érett kis ember, akin a " scientes bonum et malum" próféciája már kora gyerekkorban beigazolódik, hanem az "eritis sicut Deus" annál kevésbé , sőt ellenkezőleg éppen a bonum et malum korán jött tudásánál fogva sokkal inkább sicut simia, hogy magyarul valahogy ki ne találjam mondani.
Az angol gyermekből, a semleges "the child " -ból, amelynek a személyes névmása it, mint a német es, igen hamar lesz fiú , de fiúnak azután sokáig megmarad s nem lesz rögtön fiatalember.
És én nem tudom, hogy e két dolog közül melyiket szeretem és becsülöm benne jobban.
Mivel tehát az ő fiúkora határozott epocha az életében, ki is fejti a jellemző vonásokat ez idő alatt.
A fiúkor megkezdése a gyerekszobában, ha véletlenül vannak leánytestvérek is , tagadhatatlanul valami fölényes és pártfogói lesajnálásával kezdődik a leányoknak.
Szeretném azt mondani, hogy ez a szánakozás sajátságos módon tele van udvarias, pártfogó jóakarattal is, de tele nem lehet az, ami feneketlen, már pedig a fiú lesajnáló érzése csakugyan az.
Lesajnáló .
Igen, ez a kellő szó.
Nem lenézés, csak valami szánakozó érzés azok fölött , akiket a természet mindentől megfosztott, ami az életben szép és elérni érdemes és... eh, egyszóval ami awfully jolly.
No mert e nélkül a szó nélkül a fiú szókincse nem teljes.
És hogy ennek a szónak értelme többoldalú a legkomplikáltabb sokszögnél és nyújthatóbb a legjobb gummipuskánál, arra elég azt tudnunk, hogy awfully jolly lehet az embernek, az az a fiúnak a kipróbált pajtása, az új zsebkése, a karácsony szünideje, a kutyája, uzsonnája és a footballhősök közül való bálványa.
De hát miért is olyan szánalmas alakja a gyerekszobának a leány, akár sis (sister ), akár más?
Hát szegény, mikor nem tanulhat boxolni, nem kap crickethez való labdaütőt , lábszárvédőt, nem kap footballt, - a haja vagy kibomlik, vagy összekuszálódik , következésképp a legérdekesebb búvóhelyekről száműzve van; - és még ha az egyetemig fölvergődik is a boldogtalan és lesz belőle Cambridgeben Newnham-girl vagy Girton-girl, ott is legfölebb csak tanulhat.
Pedig hát, hogy Cambridgeben, Oxfordban véletlenül tanulnak is, arról már nem lehet tenni, de hogy ott a csónakverseny a fő, azt már a gyerekszobában is minden valamire való fiú tudja.
Azután mikor az kerül szóba, hogy kiből mi lesz!
Hát érdemes a leánynak erről szólnia, mikor sem Jack Tar, sem Tommy Atkins nem lehet belőle, sem tengerész , sem katona.
No meg persze jockey sem.
A jó Isten tudja, hogy viseli el szegény az életét?
No, de legalább ami kicsit megtehet érte az ember, hát tegye meg.
És itt vegyül bele az angol fiú kedves udvariassága a leánytestvérei iránt.
Ha már szegények úgyis annyi mindentől meg vannak fosztva, legalább "mi férfiak" - gondolja az ökölnyi, hét éves gentleman is - tegyük meg értük a magunkét.
Ma is látom az én szakasztott ilyen korú barátomat, Normant, mikor azt látva, hogy a cseresznyefáról teleszedett kalappal leérkező tíz éves pajtása egyenesen enni kezdte a cseresznyét, anélkül, hogy a leányokat megkínálná, odaugrott eléje , mint egy viadalra kész harcias, de törpe kis Bantam-kakas és kirántotta a kalapot a kezéből ezzel a szóval: "Denny, you are a cad ! "
Hogy mi az a cad?
Minden, ami a gentleman nem.
Kötelességérzet nélkül való, tapintatlan , udvariatlan, önző, közönséges.
Hát azt csak lehet tudni, hogy ha már a szegény leányok a fára mászás boldogságától meg vannak fosztva, legalább a cseresznyét ne mind az egye el előlük, aki előtt a mászás is, a szedés is lehetséges.
És ahogy Norman azt a cad-et odavágta a másiknak, volt olyan méltóságos tagja a maga kis tengerészruhájában az angol társadalomnak , mint akár apja, a commodore...
Hosszú, hosszú évek során át leszűrődött, átöröklődött meggyőződés az az angol családokban, hogy a jövedelem beosztásának egyik első és fontos tétele: a fiú vagy a fiúk nevelése; - azoknak elküldése valamelyik nagy és hírneves iskolába , az Eton, Harrow, Rugby, Winchester fajtájúak közül, ahol férfivá és úriemberré nevelik őket s ahonnan azután mehet tovább valami előkelő szakiskolába tengerész- vagy katonatisztnek, vagy mehet az éppen olyan nagyúri légkörű Oxfordba, vagy Cambridgebe egyetemre; - de persze azok az évek, melyeket a fiú ebben a költséges világban él át, az ő fiatal éveit mindenesetre megtöltik gyönyörű benyomásokkal és tartalommal, de a család nevelésügyi költségvetését sokszor meglehetősen kiürítik, ha nagy vagyonról nincs szó és ez a körülmény magyaráz meg sokat az angol családok leányainak sorsából is.
Hány, de hány leánynak kell félreállnia; - megelégednie redukált nevelési előnyökkel, ha mindnyájukra nem telik nagyon bőven; - mert "it is essential that the boy should get a good classical education ".
Hogy jó klasszikus nevelést kapjon!
Ez a kifejezés ellenállhatatlanul úgy üti meg a fülét mindnyájunknak, mint a Hiúság Vásárának jól ismert sora.
Hogy rávilágít Thackeray ott az angol családok hitvallásszerű meggyőződésére, mikor még a bárdolatlan, a helyesírást sem tudó, kártyás , eladósodott és ezredes korában is inkább káplárnak illő Rawdon Crawley ezredes is azt mondja a fiának: "Fogd marokra a dolgot, Rawdon , - nincs a világon semmi, ami a jó klasszikus neveléssel fölérne ".
Elérkezik hát a nap, mikor a gyerek búcsút mond a nursery meg a kert gondtalan életének és lesz belőle iskolás fiú.
Ha csak lehet, minden család bennlakónak szereti beadni, de még ahol ez nem illik is bele a család életének beosztásába , legalább egész napra az iskolába van adva a fiú: ott van reggeltől estig.
Hogy miért?
Az angol fiú nevelésének a sarkalatos tétele az, hogy a fődolog, a " book learning " -nél sokkal fontosabb dolog a jellemnevelés.
És nem lehet tagadni, hogy a fiú jelleme sokkal jobban kiképződik az iskolában, a társakkal való együttélés meg a férfifelügyelet hatása alatt, mint hogyha a nap egy jó részét is otthon töltené, ahol az apa reggeltől estig rendesen nem látható: este, mire láthatnák egymást, a fiúnál már eljött a lefekvés ideje.
Az iskolában kő kővel ütődik össze, lecsiszolják, leütik egymás éleit.
Az igaz , hogy néha egy-egy nagyobb összeütődés egyik-másik elemmel talán éppen ellenkezőleg élessé tesz bizonyos vonásokat, de éppen úgy, mint a köveknél, ez nem sokáig marad így; a bántó csúcsok, élek lekopnak újra és az életben a kövek használhatóan helyezkednek el.
Erre az elhelyezkedésre készülve alakul lassan , száz meg száz kisebb-nagyobb (gyakran inkább nagyobb, mint kisebb) ütődés folytán az angol iskolás fiú.
Az angol iskolás fiú!
Ha van e gyűjtőfogalom minden alfajának, a pajkos, a hetvenkedő, a zsarnokoskodó, a bátor, a jólelkű, az igazságot, a fair play-t mindenek fölött becsülő fiúnak egyetlen egy , márványba vésett, plasztikus szoborcsoportja, az bizonyára a Thackeray hatalmas rajza arról az iskoláról, amelyben a "Dobbin gyerek" tanul, meg a kis Osborne György.
A kasztrendszeres angol világ fia, hiába, hogy, hogy nem, mindig tudja apróra a másikról "what his people are" kik a rokonsága; és íme, a gazdag fűszeres fiának, a "Dobbin gyerek " -nek csak Fügés a neve előttük.
Bálványuk Cuff, az úri gyerek, akiért ponny-ló jön el vasárnap, inassal; Cuff, aki még a tanárokkal is szembe mer szállni ; Cuff, akinek még a római orra is mutatja, hogy gentleman.
Az ám, de Cuffra is az a hatása az iskola tömjénezésének, ami tíz közül kilencre lenne, lesz belőle az angol iskolás fiú egyik kellemetlen fajtája, a bully.
Vagyis a zsarnokoskodó, követelő, erőszakos terrorista, aki vagy engedelmességet nyer, vagy - üt.
A bully megtermésének oka különösen a Thackeray korabeli nevelési rendszerben rejlik, noha részleges magyarázata még most is meglelhető az iskolákban s erről szeretnék is még hozzátenni egyetmást; de Cuff és a társai úgy lüktetnek az élettől, hogy azokat nem várakoztathatom addig, ki kell eresztenem őket aporondra.
A porondra csakugyan, mert mint minden angol iskolás fiú , ezek is mihamarabb ott állnak az iskolaudvar küzdő homokján.
Dobbin Vilmos , akinek a lelkében, mint minden angol fiúéban, van egy nagyon meleg szöglet, az " otthon" meg az édesanyja számára, levelet ír haza.
Igen, de szembe kerül vele Cuffban a fiú egy másik vonása, a meggondolatlanságból való kíméletlenség (ami a gyereknél az állatkínzásnak is oly sokszor magyarázata) és Cuff, elkapva a levelet, csúfolódni kezd.
Dobbin odavágja neki az angol fiú legnagyobb sértését: "Gentleman nem olvassa el másnak a levelét engedelem nélkül ".
És ezt a fűszeres fia mondja a birtokos gentry úr fiának!
Kitör a gyűlölködés, de azért az alapjában áldott lelkű Dobbinnál még is csak akkor kerül kenyér- (és csont-) törésre a dolog, mikor látja, hogy Cuff a magánál sokkal kisebb Osborne Györgyöt terrorizálja.
Erre azután már ki kell állni a boxolásra!
És hogy elleste Thackeray a valóságból még azt is, hogy noha a kis Osborne tudja, ki az ő vétkes támadója és ki a nagylelkű védője, az igazság az, hogy - egy kis vérbeli angol társadalmi snobsággal , bizony - szégyenli, hogy a "Fügés" állt ki érte.
De hát megkezdődik a küzdelem: a csöndes, a magába vonuló Dobbin, aki talán éppen azért nem patvarkodott mindig, mert tudatában volt a maga szunnyadó nagy erejének, íme, az angol küzdőnek nem szalmatűz lobbanásával, hanem tölgyfahasáb izzásával folytatja a box-párbaj hosszú küzdelmét, egyre nőve, egyre dicsőbbé válva a bátorságot fanatikusan imádó angol fiúk szemében és Dobbin iszonyúan ellátja a régi bálványt, Cuffot.
Ennek a szép, előkelő római orrából patakzik a vér, de - micsoda meglátás ez ismét! - mikor a tanár odasietve, kérdőre akarja vonni a győztes Dobbint, Cuff, még tántorogva az ütéstől, először is ezt mondja : " Én voltam a hibás, sir, nem a Fügés - akarom mondani, nem a Dobbin.
Bántottam egyet a kisebb fiúk közül és megérdemeltem, amit kaptam ".
Ezzel a kiengesztelő sorral végződik ez a márványba vésett jelenet és szeretjük Cuffot is, szeretjük persze az aranyszívű Dobbint és szeretjük a többi fiúkat is mind azért, hogy az igazán jónak önkéntelen tisztelete ott szunnyad mindnyájuk szívében, mert íme egyszerre szeretet és becsülés ragyog rá Dobbinra mindenhonnan az iskolás élet egész hátralevő részén át.
Mondtam valamit arról, hogy a régi, a Dickens és Thackeray korabeli iskolai élet szinte nevelte a bullyt, mert minden "új fiú" rendszeresen szolgája lett egy-egy nagyobbnak.
Ez bizonyos mértékben, mint engedelmességre, fegyelemre szoktató dolog nagyon jó volt, de persze igazán jó csak akkor lehetne, ha valakiben már gyerekkorban meglenne a hatalom mérséklettel, visszaélés nélkül való használatának adománya!
De mikor ez a királyok közt is csak a kivételesek közt van meg, mihelyt a hatalom gyakorlása ellenőrizetlen!
Ezt a rendszert tehát elejtették és noha tagadhatatlan, az angol iskolás fiú ereje tudatában ma is nagyon hajlik még a hatalmaskodásra, viszont ennek a hibának nagy és alig túlbecsülhető ellenszere akadt a sportjátékok egyre növekedő szerepében.
Hogy miért?
Mert a játszótéren minden inkorrektség, minden jogtalanul felhasznált előny, minden leggyöngébb árnya a... kimondani is alig merem... csalni akarásnak oly iszonyú szigorú bírálás alá esik, hogy a fair play , ami ennek mind éppen az ellenkezője, egészen átment az angol fiú vérébe és a fair playt kénytelen átvinni az élet minden más dolgába is, ha azt nem akarja , hogy "bounder " -nek tartsák.
Ami megint éppen az antipodese a gentlemannek.
A sportjátékok tanították meg az angol fiút még egy gyönyörű vonásra: hogy tudjon leveretést harag nélkül elviselni.
És ez megint átmegy az élet más dolgaiba is: ez teszi, hogy tud önuralkodással, udvariasan viselkedni a szerencsés ellenféllel szemben, pl. a hivatalos életben is és oda , az iskolai játszóterek talajába nyúlik bele a gyökere a parlamenti élet imponáló, úri méltóságának is, ahol unfair személyeskedések gyakorlásával igen hamar kizárja magát valaki az úri emberek sorából.
A leveretés szépen való elviselésével szinte együtt jár a kiválóság előtt való hódolás.
Az angol fiú született "hero-worshipper ", hőstisztelő, ha ez eleinte csak úgy kezdődik is, mint annál a kis fiúnál, aki nagy lelkesedéssel beszélt valami Cobden nevű társáról, mint kitünő kapuvédőről.
" Azután mondd csak, - kérdezte az atyja - valami rokona ez a ti Cobdentek a nagy Cobdennek ?"
" Nem , édes apám, hiszen ő maga a nagy Cobden."
Ha ez nem hőskultusz, akkor semmi sem az.
Ha a fiúk zsarnokoskodása megszünt is, azért viszont az ellenőrzött fegyelem gyakorlása, a fiúk közt fölmerülő ügyek elintézésének hatalma viszont ma is nagy mértékben a maguk kezében van.
És ez jól van így.
Mert lám, tegyük fel, hogy valami kényes ügy, verekedési, zsebpénz- vagy játékügy stb. forog szóban, valószínű, hogy az igazságot tenni akaró tanár annak nem hallaná meg minden részletét, míg a felügyelő fiú meghallja.
Azután pl. ha a tanár követne el némi igazságtalanságot: nos, végre is mi megtorlás maradna a fiúk részére?
Lappangó elégedetlenség talán igen, ami mondhatatlant ront az iskola egész légkörén, de orvoslást nem igen szerezhetnek.
Hanem hiszen próbálna csak az igazságot tevő fiú igazságtalan lenni!
Ezek az iskolai kis törvényhozó Lykurgosok - Lykurgosok valóban: mert a legszigorúbb spártai törvény őket is kötelezi.
Minden fajta iskolában, az egészen egyszerűekben is azt mondhatja el a tanító méltán a fiúkról: "They are put on their honor ".
A maguk becsületére bízzák őket.
És hogy ez micsoda óriási etikai erő, arra éppen az egyszerűbb osztályok fiainak életéből mutathatni néha a leggyönyörűbb példákat.
Ez a nevelés teszi a szegény otthonban, korai munkában felnövő fiút olyat szavahihetővé, felelősséget viselni tudóvá.
Vagy kételkedhetünk -e a fiú becsületére való utalásnak nagy nevelő erejében, ha eszünkbe jut Copperfieldnek az a lapja, mikor a százszor megalázott, megvádolt, megbélyegzett kis Dávid, akiben már szinte az önbecsülés is haldoklik, egyszerre ahhoz az "egész ember " -hez, dr. Stranghoz kerül és ez egyszerre magához emeli a fiút, azt kérdezve tőle s " Becsületszavadra ?"
És erre abban a letiprott lélekben egyszerre felszökik az önérzet, az önmagában való hit és úgy feleli, mint aki most olyan hitvallást nyert, amelyhez tudja, hogy hű lesz mindhalálig: "Becsületszavamra , uram !"
A fiúknak a benlakó iskolában: maguk közt való felnövése, igaz egy kicsit megtermi a "shyness " -t bennük, a mások előtt való, a felnőttek, vagy a leányok , vagy az új ismerősök előtt való félénkséget, zavarba jövő, fiús félszegséget.
De itt megint visszaszállok gondolatban azokra a nagyon is kész kis zsebkiadású boulevard-gavallérokra, akik az angol fiúval ellenkezőleg, bezzeg a félénkség minden árnya nélkül mozognak, társalognak, hencegnek és udvarolnak már tizennégy-tizenöt éves korukban.
És eszembe jut, amint Schopenhauer az ő könyörtelenül mélyrelátó szemével ítél az ilyenek fölött és azt mondja, hogy fiúban soha nem jó jel az, ha elfogódást nem érez, új viszonyok, új emberek között és ha nagyon is könnyen, minden megilletődés nélkül találja bele magát mindenbe.
Röviden, de nagy súllyal csak azt teszi hozzá : Es zeigt auf Gemeinheit.
És hányszor igazolta be ezt az élet azoknak a suhanc-, sőt fiúkorukban is már olyan nagyon felnőtt és bátor fiatalembereknek az elzüllésével!
Nem, az angol fiú arcán az a könnyen, nagyon könnyen megjelenő zavart pirosság , amelyet persze nagyon szégyel (s ami ennek folytán még szembeötlőbben jelentkezik ), legyen becses mindenki előtt, aki az emberi lelket ismeri, mert az a támadó rózsás pirosság azt jelenti, hogy abban a lélekben hajnal van még ; harmattiszta hajnal.
De persze, bármilyen jól eltelik is az idő a pajtások, meg a játékórák révén az iskolában, micsoda számolása az azért a perceknek, mikor az egy hónapi karácsonyi és hat heti nyári vakáció közeledik.
Persze, tudja a fiú, hogy otthon mindazt, ami jótól csak elesett az iskolás hónapok alatt, azt a szünidőben szinte ráhalmozzák.
Csoda -e hát, ha az ő iskolai jargonja szerint (ad notam " mesés" meg "rém " ), amelynek két állandóságra homeri, erőteljességre shakespeari mellékneve van és ez a jolly meg a beastly, a használat alkotta értelem szerint óriási és iszonyú, bár szó szerint nem ezt jelenti: - csoda -e, mondom, ha a szünidő megkezdése az angol fiúnak beastly jolly, az iskola megkezdődése pedig jolly beastly.
Iszonyúan óriási és óriásilag iszonyú, noha ez a fordítás igen színtelen és igen jámbor az eredetihez.
Magának a book-learningnek, a könyvből való tanulásnak a kedvéért, az igazat megvallva, nem nagy fanatizmussal zarándokol vissza az iskolába.
Tananyaga kevesebb, mint a német vagy francia fiúé, de amennyi van, az elég is neki: - az átlagos fiú nem különösen gyors és tűzeszű, az ő elméje nem melegházi, forced culturere való palánta, inkább csöndes menetű növésű s azután künn az életben ennek szabad levegője, napja kell neki, hogy színesre , erőteljesre érjék.
Persze, hogy minden ország minden iskolájának megvan a maga jó, közepes meg rossz tanulója, úgy hogy feleletből, írásbeli dolgozatokból abszurdumokat idézni az én részemről is elítélendő unfair dolog lenne méltán minden angol fiú szemében, de arra mégis jellemző néhány ilyen "school howler " -nek nevezett fogalmazványbeli elszólás, hogy az életre való dolgokban sokszor egészen talpraesett, igen jóeszű angol fiú is miket mond néha olyan dolgokról , ami inkább theoretikus tanulás és távoleső az ő világától.
Nézzük:
" A vacuum nagy, puszta hely, ahol a pápa lakik."
Az interdiktum olyan láz, ami a rossz csatornázástól ered .
( Talán intermittent fever-re, váltólázra gondolt.
De hát ki tudná azt ?)
A szög olyan háromszög, amelynek csak két oldala van.
Algebrai jelzéseket akkor használunk, mikor nem tudjuk, miről beszélünk.
Az agg harcosokat más néven vegetáriusoknak nevezzük.
A francia forradalom elitéltjeit gelatine-nel végezték ki .
Lőerőnek azt a távolságot nevezzük, amennyire egy ló el tud vinni egy font vizet egy óra alatt.
Ha a levegő száz percentnél több karbolsavat tartalmaz, ez ártalmas az egészségre.
A gravitáció az a valami, ami ha nem volna, akkor elrepülnénk.
Refugiumnak azt a helyet nevezték, ahova az olyan ember, akit megöltek, hirtelen felugorva bemenekülhetett.
A kör olyan egyenes vonal, ami olyan kerekre van húzva, amilyenre csak lehet és a közepén pont van.
A hosszúkarú szivattyú mechanikai előnye az, hogy valaki segíthet az embernek szivattyúzni.
Mit jelent a patriota szó ?
Nagyapát.
Add III. Richard rövid jellemzését!
III. Richard sántított a jobb vállára.
Különösen a történeti tények közül kettőnek, háromnak homályos ismerete és azután összekeverése ad ragyogó feleleteket: például emlékszik a fiú valakire a királyok közül, akinek a fia a tengerbe fult és az apa sohasem mosolygott többé .
Ez játszik bele feleletébe, valamint a borba fojtott Clarence herceg sorsa is , mikor arra a kérdésre, ki volt Vilmos herceg, azt feleli: Vilmos herceg belefulladt egy hordó Madeiraborba és ezután sohasem nevetett többé.
( Amiért nem lehet különösebben morózus kedéllyel vádolnunk.)
Végre arra a kérdésre, ki volt a "fiatal pretendens" (Stuart Károly ); - belekeveredik a tudatába egy másik trónkövetelő sorsa, aki nem volt a király fia, csak melegítő serpenyőben csempészték a palotába és ennek segítségével azt a feleletet kombinálja: a fiatal pretendenst azért nevezzük így, mert azt pretendeálta, hogy ő a király fia, pedig sütőserpenyőben született.
Persze, egy efajta elme ellensúlya gyanánt, aki ilyeneket alkot, ott van megint az angol fiúiskolában tíz meglepően nyílteszű, értelmes, ha nem is ragyogó tehetségű fiú, hogy mennyire ezeké a nagyobb szám, azt eléggé bizonyítja az, hogy tízezrei az angol fiúnak már tizennégy-tizenöt éves korban egész napon át kenyeret keresnek, mint office-boyok miegyebek és ezek esti iskolákban végezve a tanulást, lesznek emberekké a szó legszebb értelmében; az életre fölfegyverzett, protekciót nem kereső, csupán magukban bízó, kedvteléseiket, igényeiket a szerzeményük szerint korlátozó , senki mástól pénzt ingyen nem váró, a maguk jövőjét önerejükből fölépítő emberek; a fönn idézett feleletek csak azt mutatják, hogy az angol fiúnak nem az absztrakt tudás, vagy a képzeletnek működése az erős oldala és éppen azért áldás neki, ha olyan körből kerül ki, ahol tehetsége legjobb elemeit a pozitív, praktikus tudást, a dolgozni való képességet munkába kell hívnia, mert így legjobb ereje nem marad parlagon.
Míg azok, akik a fényes középiskolából a fényes egyetemi életbe anélkül mehetnek át, hogy lelküknek az a jobb eleme munkába kerüljön, vagyis a nagyon előkelő, vagyonos családok fiai, mi tagadás, néha azokból lesznek azok a noha szimpátikus, jó modorú, jó ízlésű, jó ruhájú Archiek és Freddyk, akiket azonban Dickens, a tudásukra nézve a Lord Frederick Verysopht alakjában azzal az egy, nyújtva kimondott álmos mondattal örökített meg, hogy: "Oh...
Shakespeare ?
Oh ye-es, he was a cle - e - ver ma-an."
De hát az ilyen ifjú megint nem az angol föld határaihoz kötött produktum ; Párisban a Gontranok és Gastonok típusa ugyanígy gondolkozik; a magával eltelt német Junkernek a "Schillers Tell von Goethe" csak azért "famoses Stück ", mint jól tudjuk, mert abban "man schoss auf Obst."
De az bizonyos, hogy ma Angliában a fiú átlaga egyetemi ifjúvá serdülve sem nagyon irodalmi hajlamú.
A görög Olympiádokon, a tornaversenyek hősei mellett az irodalmi sikerekért küzdőknek is fontak koszorút, de Anglia egyetemi ifjúsága ma nem nagyon veszélyeztetné a babérbokrok ágait, mert sajátságosan háttérbe szorult a komolyabb irodalmi hajlam még csak az értékesebb irodalom méltatni tudásának alakjában is, a művelésről nem is szólva.
Nem lehetetlen, hogy ennek részben a szinte túlhajtott sportélet az oka .
Ami energia van valakiben, az a sporttereken keres helyet és mikor a fizikailag hatalmasan kifáradt ember hazamegy, ezer meg ezer, különben értelmes, értékes ifjú bevallja, hogy: "I don't want to think ".
Nem kívánok gondolkozni.
Ez magyarázza meg az irodalomban a könnyű, felületes rövid lélekzetű elbeszélések , vagy a detektívhistóriák kedveltségét, a színdarabok és a zenedarabok közül is a könnyen, észbeli megerőltetés nélkül való fajtának túltengését és a társalgásban pedig azt, aminek a szalon-jargonban elfogadott neve a chaff (polyva) meg a piffle .
De ha egyetemet végzett angol fiatal embereket a szalonban üresen hallunk társalogni, ne higyjük ám, hogy nem tudna másképp.
Nem, most, vagy egy évtized óta valami különös, túlzott divatja van annak, hogy valaki ne hozzon bele a társalgásba sem súlyosabb, sem érzelmesebb témákat, mert az első dicsekvés, a másik érzelgés.
Olyan lett a fordulatok, egyéni vonások nélkül való társalgás , mint amilyenné az öltözködési mód vált az urak közt akkor, mikor egyszerre, mint a divatja múlt dolgok netovábbját vetették a sutba a derékba szabott szalonkabátot, fodros hajat, hajlott karimájú cilindert és lett az egész alak egyenruhaszerűen egyforma és vonalzóval megrajzolható.
A ruházatbeli divatért nem igen kár, de a társalgásbeli irtózás az egyéniség megnyilatkozásától ma határozott hibája az angol szalonnak.
Azt persze azért nem lehet tagadni, hogy a fővonások, amire az egyetemi légkör az odáig jutott angol fiút szoktatja, nagyjában jók.
A rezidenciális egyetemeknek , Oxfordnak és Cambridgenek varázsosan szép világa: a csaknem ezredéves gyönyörű tradiciók, az éppen oly úrias, mint poétikus szép, régi szobák, ahol a fiúk laknak; a nagy, közös ebédlőtermek archaikus méltósága, a sokszor világhírű nagy professzorokkal való érintkezés, azután az egymásközt való baráti élet azzal a tudattal, hogy sokszor az ország kétezeréves múltjának legnagyobb családjai, a ma uralkodó királyi családnál régibb, nagyobb arisztokraták nagy számban vannak köztük: - csoda -e, ha mindez igazán gentlemanné avatja őket?
És a testi-lelki egészség ott is kíséri őket tovább, mert ugyan hogy állnák ki másképpen azt a spártai traininget, amire a sötétkékeknek (Oxford) a világoskékek (Cambridge) ellen való évenkinti csónakküzdelme kötelezi őket?
A testi fegyelmezésnek, kötelességtudásnak különben az angol fiúk közt is talán egyik legpompásabb típusa a middy, a midshipman, vagyis tengerészkadét.
Ez a fiús tréfára és férfias erőfeszítésre, reggeltől estig való munkára és estétől reggelig való táncra egyaránt kész perfekt egészségű emberfia, akinek a gyerekarca még olyan síma és rózsás, a haja még olyan selymes, mintha a jól őrzött nurseryben az édesanyja keze csak most simított volna rajta végig, de aki azért a fölebbvalójától az acélkemény fegyelmet elviselni s az alantosai fölött az acélkemény fegyelmet gyakorolni úgy tudja , mintha harminc évvel lenne magánál öregebb.
A legősibb törzsű országnagy-családok fiait nagyszámmal viszi a middyk közé az, hogy persze a cím és a birtok csak a legnagyobb fiúé és bizony nem egyszer csak arról sejti meg az ember, hogy ez vagy az a fiú valami igen nagy úrnak a fia a tengerészek közt, mert a noblesse oblige gyönyörű elvénél fogva még a többinél is kötelességtudóbb.
Mintha csak fiútársai közt ma is ott járna ihlető erő gyanánt az angol tengerészfiú örökéletűvé vált hős alakja, a kis Casabianca, a nagy admirális fia, aki atyjától az ütközetben azt a parancsot vevé, hogy a födélzet egy pontjáról ne mozduljon, míg atyja föl nem menti, ott maradt mikor a födélzet már kigyúlt is és mivel az admirálist ezalatt valahol a hajó egy távoli pontján leterítette a golyó, a fiú ott halt meg, egy jajszó nélkül, ahova a kötelességtudás, a becsületérzés, az önuralom és szótartás láncolta.
Kötelességtudás, becsületérzés, önuralom, szótartás.
Ebben foglalhatni össze mindannak a javát, ami Britannia fiát fiúkorában kedvessé, férfikorában értékessé teszi.
Ez az a négy sarokpillér, amin a gentleman fogalma fölépül.
Ezek nélkül a legterebélyesebb családfa, a legduzzadtabb erszény és a legjobb szabó sem teheti az embert azzá.
Ezek teszik azt, ha az angol ember keze, hírneve, zászlója tiszta marad minden szennytől a City pénzvilágának műveletei közt, vagy a harctéren vagy a sarkok jégmezőin és az egyenlítő forró lehelletű bozótjai közt egyaránt.
De magasra nőni, erős törzsűvé válni csak az a fa képes, amelynek gyökerei erősen fogóznak a talajba és mikor az angol férfi mindezeken a küzdőtereken erejének legjobb tanújelét adja, akkor is az táplálja, hogy lelki életének gyökerei oda nyúlnak vissza a tiszta, meleg, erős angol családi életbe.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE