Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
Az útitárs
Keletkezés ideje
1919
Fejezet
17
Bekezdés
322
Mondat
1060
Szó
15575
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Már nemigen emlékszem, hogy mivel töltöttem másnap a délelőttöt - egyáltalában eszembe jutott -e Hartvigné? - valószínűleg ismét az a szomorú, életúnt utazó voltam, aki az Arany Csillag omnibuszán megérkezett.
A felkeléseim igen zordonak voltak ez idő tájt, délre harangoztak, amire meg tudtam bírkózni farkasszőrű kedvemmel, hogy a mosdótálhoz lépjek.
Amíg el tudtam hitetni magammal, hogy én már sokkal többet éltem, mint a nyolcvanesztendős emberek, nincs jogom hosszú életre számítani, bármikor meghalhatok, mert kiéltem mindent, amit lehetett.
Rendesen a széken szoktam üldögélni és a fehér függönyre bámulni, anélkül hogy eszembe jutott volna a függönyt félrevonni, vajon mi történik a külvilágban ?
Délután a Szent János-templom körül sétálgattam.
Vén szentek a napvilágon maradtak itt, az öreg polgárokat a kövek alá dugták.
Minden lépésnél egy kétszáz esztendős halott jött szemközt.
Nagyszakállú kővitézek álltak minden cél nélkül a templom falában.
A hollók magasan szálltak, havazás lesz .
Éppen akkor volt vége a litániának, az öregasszonyok miséjének, amely oly rövid, mint egy szippantás a hit burnót szelencéjéből.
Énekeskönyv kezdőbetűivé görbült öreg E még F betűk mendegéltek a sárga falak mellett: vén asszonyok, akiknek már semmivel sem kedveskedhet az élet, csak egy jóízű imádsággal.
A régi téli kendők között hirtelen, mint egy déli jelenés, feltűnt Hartvigné, kerek kis fácántollas bársonykalapka volt a fején, macskabőr bundácska oroszos sujtásokkal, a karmantyujából öreg imádságos könyv kandikált ki, a fal mellett sietett, a szemét a földre sütötte.
Amikor tiszteletteljesen köszöntöttem, olyan megriadva nézett rám , hogy sohase felejthetem el tekintetét.
Mintha kancsalított volna a két szembogara , mintha kotkodácsolt volna a hangja, mint egy megriasztott baromfié .
- Ön itt van?
S nem utazott el a városból ?
Mindenféle szíves és szívtelen szavak bugyborékoltak a számon; növekvő félelme arra sarkantyúzott, hogy mindenféle kopott és átérzett mondásokkal meggyőzzem őt arról, hogy csak a kedvéért maradtam még X-ben.
Látni akartam ismét, mert nem tudtam elfelejteni az első csók ízét.
Ismét magaménak akarom őt...
Olyan ijedelemmel nézett körül a templomsétányon, mintha a pokol tornácába jutott volna :
- Az istenért, megláthatnak itt együtt.
Mit gondolnak az emberek ?
- Lakója vagyok - feleltem, hogy megnyugtassam .
- Nem...
Nem, ez nem lehet kifogás.
Féltem a jó hírnevemet.
Ön talán azért jött, hogy visszakérje a pénzt, miután a szobát nem óhajtja elfoglalni? - kérdezte most nagyon gyorsan .
- A pénzt semmi esetre se fogadom el - feleltem igen komolyan, s nem lettem volna emberismerő, ha észre nem veszem Hartvigné megnyugvását.
- Ellenben mégiscsak itt maradok a városban, s ha lehet, elfoglalom szobámat önnél .
Ismét elborult az arca .
- Az a szerencsétlenség úgysem fog többé megtörténni - mondta ő mély , remegő, igaz hangon.
Önnek nem lehet fogalma, hogy mennyit szenvedtem azóta.
Vallásos és nyugodt asszony voltam, aki minden örömét családja körében lelte .
Azóta nem merem megcsókolni a gyermekeimet, s remegve gondolok a napra, midőn férjem megérkezik.
Az ördög bújt belém, s nem találom a lapot az imakönyvben.
Nem teszek szemrehányást önnek, csak azt cselekedte, amit a legtöbb férfi elkövetett volna egy megtévedt, gonosztól megszállott nővel.
De most már felocsúdtam.
Elmúlt a nehéz óra, amelyet Isten azért küldött rám, mert egyszer vétkeztem egy nő ellen, aki ugyanígy járt, mint én.
Megtaszított az ördög, a fülembe súgott: "próbáld meg te is " , holott valamikor nagyon súlyos ítéletet mondtam szegény bűnbe esett húgomról .
- Hol van a húga? - kérdeztem, hogy a fájdalmas szavakat megállítsam a száján .
- Itt lakik a városban.
De csak ritkán találkozunk ama szomorú nap óta .
Nekem gyermekeim vannak, derék, tisztességes férfi nevét viselem, még ha szívem szakadna sem tehetnék semmit szegény húgom érdekében .
- Talán van a húgánál kiadó szoba? - kérdeztem minden cél nélkül, mint ahogy az emberek néha beszélnek gondolkozás nélkül .
S ekkor láttam Hartvignén a második meglepetést, amelyre sokat tapasztalt férfi létemre sem voltam elkészülve.
Hevesen, szinte a szavakba kapaszkodva és korántsem meggondolva felelt :
- Nem... majd csak lakjon nálam, amíg kedve a városhoz köti.
Majd kieszeljük, hogyan találkozhatna a húgommal, aki szebb és fiatalabb nálam.
Szegény , korán özvegységre jutott és gyermekkel nem áldotta meg a sorsa .
- Holnap - szóltam .
- Esetleg már holnap - felelt Hartvigné .
Estére elfoglaltam szobámat a barátságos házban, de még nem pakoltam ki a táskáimat.
Lássuk, érdemes -e hosszabb ideig a városban maradni ?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE