Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Kátsa
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
18
Bekezdés
786
Mondat
1085
Szó
11812
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Kátsa katonáskodása
De mégis kitutták, no akkor keservesen megvallattak ast kérdeste a tekintetes biróság, hogy valtame katona?
Dehagy valtam tsókolom kezsit lábát még nem vagyok hus estendős.
- De ast mandja vagy te husanet is.
- Nem vagyok bizonyisten nem vagyok.
- Hát melyik estendőbe, silettél?
- Én sámot nem értek kezsit lábát tsókolom, tsak ast tudom, hogy akkor télen sok hó esett.
No a sok besilgetésnek azs lett a vége, hogy engem elvittek a tist urak elé.
Hej sirt a tsigányság.
A feleségem két sopós gyereket hordozsott utánam.
- Persze kőtsön kérte.
- Musáj vót, mer akkor éppen nem foglalatoskodott ajan aprókkal.
Bégtek a gyerekek is bégtem magam is.
Mikor a kapuba érkezetünk a zsanyám kenyergett a katonáknak, hogy hagy eleljen meg utójjára.
Mikor megelelt ast sugta a filembe , husd esse a nyakadat mondd hogy igy silettél.
Hát mikor a sorozó urak elé állitottak ajan pupos valtam mint a teknyős béka, meg mind a tizs ujjam esse valt nyamaradva.
Kérdezsi a főtist, hogy mi bajod?
Semmise tsókolom kezsit lábát tsak pupos vagyok meg a kezsemet esse huzsta a gerts mikor silettem.
Na ast mongya majd kigyógyuls.
Tedd ide fel azs astalra mind a két karodat.
Hát én azson anyasilt mestelenen odamentem a zsastalhoz, feltettem a két karomat.
No ast mongya a főtist a zsőrmesternek: tsiklandosd meg a hónaalját, hát hogy sakaggyon meg a fia neve napján a zsőrmester, ugy megtsiklandozsott, hogy mind a tizs ujjom ki egyenesedett tűle.
No ast mongya a főtist, most kevetkezsik a puposság gyógyitása.
Hasalj le a feldre.
Lehasalok a feldre, a zsőrmester ráugrik a pupomra, hát hogy vakujjon meg a zsegés tistikar a kiráj nevenapján ugy kiegyenesettem, mint a deska.
- Hát oszt bevöttek?
- Perse hogy bevettek.
Mind a zsármágyiába nem valt ajan sép derék katona mint én.
Én astán ojan vitézs katona lettem, magam se gandaltam.
Ugy belesoktam a fegyverbe, mintha tsupa panganétok kest silettem volna.
Tsak ast nem serettem ast azs átkozsott nimet besédet.
Na nehezsen saktam bele, de astán ugy beséltem , hogy a generális se besélt sebben.
- Hát hogy van a bagó nimötül?
- Hát talán ast hisik bagóstam én a katonaságnál?
Annyi sivarom volt hajajaj...
- Amennyi a hadnagyoknak.
- Mongyuk ugy.
Mer a hadnagyom ugy seretett engem, hogy még a zsapró pézsit is nálam tartotta.
Sirt is mikor elváltunk, mint a zsáporesső, de én is sirtam nem tagadom.
Ez akkor valt mikor kivittek a zsorságbul.
- Hát hova vüttek, talán bizony Karakóba?
- Dehogy Karakóba.
Basniába.
- Hiszen akkor te háboruban is vótál!
- Perse hogy vótam.
Én ne vótam valna.
- Vitéz katona lehettél.
- Én? ugy vágtam én a basnyákot, mint a teket.
- Most hallom először.
- Kilents tsatába hartsoltam pedig, még a hajam sála sem gerbült meg.
- Tsak néha kiegenyösödött.
- Nem bizs azs.
- Nem féltél persze.
- Hát mitül féltem valna?
A rangyas basnyáktul?
- A lövéstül tsak ugrottál te is?
- Én?
De nem ugrottam én.
- Hát mikor hajtóvadászat vót a bárónál mér estél mindig hasra?
- Hogy meg ne lijjenek.
Azs a sok baland uri vadás sohse tudhattuk hova li.
- De ha te háboruban vótál mér nem hoztál a mejjedön vitéz tallért?
- Hastam és husat is.
- Hát hova lött?
- Ellapták.
- Kik lopták el?
- A pajtásom aki velem sekett.
- Hát mögszöktél?
- Perse, hogy megsektem.
Mindig velem tartatták a zsáslót a tsatába, astán én hiába beséltem hogy hartsolni akarok, hát ott hattam iket hartsoljanak maguk.
- Most mán másképp beszélsz.
- Farsang derekán rántsa össze a gerts a zsullyamat, ha tsak egy sót is hazsuttam.
- De hazutz, ha mondom, mer a magyar nem bizza a dörága ászlót hartzban a tzigányra.
Kátsa mégis ojan pofátlanul erősködött, hogy utójjára is rámérgettem, oszt lehúzattam Börtsökkel, hatot vágattam rá a sok hijába való hazudozásért.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE