Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
HINTALÓ
Életemben egyszer ültem lovon, az is szamár volt, arról is leestem , mégis lószakértő lett belőlem, mire megöregedtem.
De hát nincs is az megírva sehol, hogy csak a Mussolini pályájának lehetnek meglepő fordulatai .
Persze, hogy ezt a lappangó talentumot is ifjabb Ferenc ásta ki belőlem.
Ugyanaz a sötétmultú vadember, aki megtanított arra, hogy a fogpasztával milyen szép téli tájképeket lehet festeni a fekete kredencre, hogy milyen üdítő ital a szappanhab szidollal keverve s hogy milyen dekoratív hatása van a meggybefőtt piros levének a kék plüssön, akármit mond az elfogult női kritika .
Mikor a karácsonyi gondok listáját a kezembe adták, elkomorodva csóváltam meg a fejemet .
- Ezt én így nem terjeszthetem a mennyei kancellária elé.
Teljesen hiányzik belőle a nemzeti jelleg .
Természetesen elképedve nézett rám az egész nemzet, amelynek impériuma alá tartozom .
- No, igen.
Vasút, autó, telefon, repülőgép, haj tány, de hol a hintaló ?
- A modern gyereket csak a modern technika vívmányai érdeklik - vélte a mérnök úr, aki atyai jogokat formál a vademberhez .
Most derült ki, hogy én alapjában mégis csak konstruktív magyar vagyok.
Kijelentettem, hogy a házi tűzhelyem határain belül nem tűröm a destrukciót.
Hivatkoztam az őseimre, akik közt, a szájhagyomány szerint, lovas betyár is találtatott.
Abból, hogy engem ló mellőzésével mondanak néha betyárnak , nem következik az, hogy az unokámból kiöljünk minden faji tradíció t.
- Egyszeribe szétszedi az egész lovat - jövendölte a mérnök úr .
- Hát aztán? - intettem le az ifjú embert, aki logarléccel méri a világot - mit értesz te ahhoz?
Az is turáni vonás, hiszen őseink is lovat áldoztak, te is tudhatnád a Buda halálá-ból .
A log arléces fiatal elhallgatott, mert megijedt, hogy megint letétetem vele az érettségit.
A női nemzet ugyan előhozakodott vele, hogy gyalogszerrel se lehet bírni a gyerekkel, baj lesz abból, ha még lovat is adok alá, de a női nemzetet könnyű fegyelmezni.
Elé g csak annyit mondanom, hogy "arraerreirriorrourruhu ! "
Esztendőben egyszer esik az, hogy én ilyen káromkodást viszek véghez, de arra mindenkiben megáll az ütő .
- No hát! - fogtam a ceruzát és megszaporítottam a Jézuska gondját egy szilaj hintalóval .
Ez délb en történt, én nálam mindíg nappal születnek a nagy elhatározások, de aztán jön az éjszaka és az elkezdi őket ürgetni-forgatni, melleszteni-koppasztani .
Hátha a gyerek nem örül majd a hintalónak?
Minek szomorítsam én el azzal magamnak a szent estét, amely i ken én úgyis mindíg számonkérő szemmel fogadom az angyalt.
(- Ó, te vén bohó, - szokott ő erre mosolyogni - hát tehetek én arról, hogy olyan kicsi volt a házatok akkoriban és nem fértem volna be karácsonyfával az ajtaján ? )
Másnap megkérdeztem a kis druszát, hogy hajlandó volna -e gráciájába fogadni egy hintalovat?
Képeskönyvben mutattam meg, hogy miféle teremtése ez az Istennek, mert két és féléves földi pályafutása alatt még ilyen zoológiai egyeddel nem találkozott .
Ferenc elég értelmesen fogta fel a dolgot.
Az e lső kérdése tökéletesen vademberes volt .
- Ki jehet södni a haját a hintalónak, apapa ?
Mikor ez irányban megnyugtató választ kapott, föltette a második kérdést.
Az is illet Ferenchez, a világ leggyávább vademberéhez .
- Apapa, nem esök le jója ?
- Nem, - mon dom - majd megkérjük a Jézuskát, hogy olyan pejkót válasszon az istállójából, amelyikről nem lehet leesni .
- Makója is el jehet veje mönni ?
Mikor még apapa ráérősebb ember volt és Ferencet a térdén hoppoltatta, akkor mindíg ez volt a direkció.
" Felültem a fakóra, gyerünk lovam Makóra. "
- Hogyne, - mondom - a hintaló odavisz, ahova akarod .
- Akkor az jó, jó - állapította meg a vadember, ennélfogva még aznap nyakamba vettem a várost.
Minden játékkereskedésbe azzal mentem be, hogy olyan hintalovat adjanak neke m, amelyről nem lehet leesni.
Van olyan ?
- Hogyne - mondták a boltosok és elkalauzoltak a fából való ménesekhez .
- De biztos az, hogy erről nem esik le az unokám?
Vállalják érte az urak a garanciát?
Mert tudják, hogy én milyen ember vagyok.
Kiírom az újságba, ha a gyerek betöri az orrát és országvilág előtt önökre hárítom a felelősséget .
A boltosok a vállukat vonogatták.
Úgy ismerik híréből az unokámat , hogy több baj van vele, mint egy életfogytig való fegyházra ítélt gonosztevővel .
Természetesen felháborod va hagytam ott őket, magamban mélyen lesujtó véleményt alkotva a vidéki kereskedelemről .
- Majd Pestről hozok én olyan lovat, amilyent Szegeden nem láttak a honfoglalás óta .
A pesti kereskedő csakugyan egészen más, mint a vidéki.
Pedig én se vagyok éppen együgyű ember és ezúttal igazán ravaszul tettem föl a kérdést :
- Kérem, van -e olyan hintalova, amelyikről le lehet esni ?
- Nem létez - mondta a pesti játékkirály .
- Például ez? - választottam ki egy aranyos kantárú, piros nyergű , nagy fehér lovat.
Annak a d édcsikaja lehetett, amivel Árpád meghatalmazott követe és minisztere kedveskedett Zalánnak.
- Megbízható, szolíd állat ez ?
- Ojjé!
Kilenc éve itt áll és még senkit se vetett le magáról.
Tessék idenézni !
Azzal a játékkirály ráhuppant a fatáltosra és öröm volt látni, ahogy ringózott rajta.
Akaratlanul is elkezdtem dudolni .
- Felültem a fakóra, gyerünk lovam Makóra .
Az eredmény az lett, hogy a paripa vágtatni kezdett és az úrlovas orráról leesett a cvikker, de ő maga olyan peckesen maradt a nyeregben, hogy megképzett előttem Sobri Jóska.
Különösen mikor százhúsz pengőre értékelte a Bucephalust .
- Hát mi olyan drága rajta, kérem ?
- Kengyele is van, kérem.
Valódi vasból van a kengyele , garantált .
Persze, a szegedié bizonyosan művasból lett volna .
- És a szőre ?
- Az a valódi birkaszőr, kérem .
- És könnyen ki lehet ezt szaggatni ?
- Tessék megpróbálni - mondta a kereskedő m érgesen .
Megpróbáltam és tele maradt a markom valóságos birkaszőrrel .
- Ilyen kell nekem - konstatáltam boldogan és boldogságom a boltos urat is felvidította.
Nem mondta, de bizonyosan azt gondolta, hogy neki is ilyen vevő kell .
És a szent estén kiderült , hogy a pesti paripában valóban a valódi birkaszőr az egyetlen haszonra való dolog.
Ferencnek az volt az első dolga, hogy kopaszra szaggatta és úgy kacagott hozzá, hogy az angyal teljes óra hosszáig ott könyökölt az ablakunkban.
( Bizonyosan ezért maradt az idén néhány raj Fercsike karácsonyfátlanul a szegénysoron. )
Mikor a hajtalanítási müvelet végetért, Ferenc kijelentette, hogy a ló most már szép ló és felszólított, hogy nyissam ki .
- Bolondkám, a lovat nem lehet kinyitni .
A vadember nem ismeri a lehetetlenség fogalmát és rendes körülmények közt toporzékolva kezdett volna velem filozófiai vitát.
A csillagszórós este azonban egy kicsit megzavar ta a karakterét.
Minden drámai póz nélkül, de nagyon őszinte megvetéssel fordított hátat a lónak .
- Akkoj ez nem jó jó.
Ezt csak oda köjj adni a házmestőj Gizinek .
- Lányok nem szoktak lóra ülni - magyaráztuk neki és különféle észokokkal, amelyek közt nem utolsó volt a női nem lecsökkentése, rávettük, hogy próbát tegyen , milyen az a huszár-élet .
- Felültem a fakóra, gyerünk lovam Makóra - hoztam lassú ringásba a táltost .
- Sebösebben, apapa !
Nagyobbat lódítottam a lovon, Ferenc sötéten nézett rám .
- De hát ez nem mögy, apapa .
- Majd megy az, csak ringázd magad!
Így ni !
- Én csak lemönök ejjül! - ordította el magát a próbalovas.
S mire kimondta, már meg is tette, de fejjel lefelé, örök szégyenére a pesti szavahihetőségnek.
Soha többet nem lehetett rávenni, hogy megismételje a kísérletet.
A ló azóta ott búsul a sarokban, lévén neki elég nagy feje hozzá .
Takarításkor, ha összecsendül valódi vasból való kengyele, Ferenc odafordul hozzá , ráölti kis piros nyelvét és becsmérlő tekintetet vet rá :
- Me -e!
Majd hoz neköm az én apapám jó jovat is, ha elmögy vijággá .
*
És apapa eleget megy világgá gránicon innen és gránicon túl, de mindig csak a vonaton jut neki eszébe, nem az, amit hozott, hanem amit ott felejtett a világban.
Például ma délután is, ahogy visszafelé fordította a szekérrudat Pozsonyból, csak Galánta táján jött rá, rendbeszed vén útlevelét, vasúti jegyét és a többi életmegszépítő találmányokat , hogy a vasárnapi tárca kéziratot ott felejtette az asztalon a Carlton-szállodában .
Arra - erre - irri - orro - urru - hu!
Talán mondani se kell, hogy a legszebb tárca, amit valaha írt!
Olyant nem is lehet írni, csak éjfél után három órakor, mikor az ember már túl van előadáson, vacsorán, aszúboron, koffercsomagoláson és zúgó fejjel néz ki a pozsonyi ködbe és meglátja benne az öreg Casanovát, pont azon a sarkon, ahol százötvenegynéhány évvel ezelő t t fordult meg valami viganó után, Bécsből Varsó felé igyekezvén .
Igen, Seingalt lovaggal csináltam interjút az éjszaka, föladván neki a kérdést :
- Nézze csak, kollégám, már erre a kis időre úgy sem érdemes lefeküdni, diskuráljunk egy kicsit.
Mondja csak, ha Casanovából öreg korára könyvtárigazgató lett, a könyvtárigazgatónak van -e valami kis kilátása arra, hogy öreg korára Casanova lesz belőle ?
Én bizony most már meg nem tudom mondani, mit felelt a kedves öreg svihák, de tán jobb is, ha a tárca nem kerül me g s a dolog előttem is homályban marad.
De csak most ítélem így meg a helyzetet, ott a vonaton nagyon el voltam keseredve.
Hol az ördögbe veszek én most témát, még ha asztalhoz jutnék is? - evett a méreg és álomba haragudtam magamat .
Arra ébredtem fel, hog y az érsekújvári állomáson igen veregeti valaki a kupém ajtaját.
No , tőlem veregetheti.
Nyissa ki ez az angol sörfőző, aki itt szuszog velem szemben .
Én nem nyujthatom ki a kezemet, mert én most alszom .
- Hamar, hamar, apapa, mert mindjárt elindul a vonat .
A hang ugyan ismeretlen, de az apapa mégis csak én vagyok .
Félretoltam az ajtót, egy úrhölgy mosolyog rám két kicsi bórembukkal .
- Az este bent voltunk Pozsonyban az előadásán, tudtuk, hogy most itt megy keresztül és kihoztam megmutatni az én két vadember emet.
Hát látjátok, ez az a bácsi .
A bórembukkok szemmelláthatólag elcsudálkoztak, hogy apapának nincs olyan szép hosszú fehér szakálla, mint a százesztendős jövendőmondónak, de mint jól nevelt bórembukkok, nem árulták el a csalódásukat.
Csak előhúztak val amit a hátuk mögül és azt mondták :
- Tessék ezt elvinni a szegedi vadembernek .
Már akkor fütyült a vonat és meg se simogathattam az érsekújvári vadembereket.
Hanem az álom egyszerre kiment a szememből, amint megláttam, mit hagytak ott .
Hát ez az a ló, amiv el apapa tartozik az ő külön vademberének.
Ez a valóságos jó ló , amely megfelel minden vademberi követelményeknek.
Csak feje van, mint az óperzsa királyi paloták oromdíszül szolgáló lovainak, de az szaggatható fekete sörényt visel, amilyent apapa is hord o tt ezeknek előtte.
A teste nádpálca, amely nem ingerel kinyitásra , ellenben leesni se lehet róla .
Most már csak az a kérdés, hogy hipp, hopp, oda megy -e vele az ember , ahová akar?
Reggelre az is kitudódik, mert ide fektetem magam mellé a pesti hotel-ágyba .
Majd megválik, elvisz -e piros ködön innen, fehér ködön túl Seholország közepibe, fekete erdő tövibe, ahol nincs se toll, se tinta, csak lapulevél s az alatt még az idősb vadember is addig alszik, ameddig akar .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE