Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kóbor Tamás
A tisztesség nevében
Keletkezés ideje
1898
Fejezet
19
Bekezdés
1224
Mondat
2929
Szó
32218
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
V.
S mig ez az ember kialudta ronda orgiájának mámorát, Flóra elmerülve a jövő tervelgetésében, meghányta-vetette, miként is tehetné meg a leggyöngédebben, amit tenni akart, hogy ne sértse a férfi önérzetét s ne tegye ki magát annak, hogy amit ad neki, azt büszkeségében visszautasítsa.
Végre megtudta.
Felöltözött, kocsiba ült s fölkeresett egy közjegyzőt.
Ott formaszerinti adásvevési szerződést állíttatott ki , mely szerint ő eladja, Hernyány György pedig megveszi a bácsligeti ötszáz holdas birtokot, kastélylyal, fundusinstruktussal egyetemben.
Egyszersmind elismerte a vételár hiány nélkül való átvételét.
Mikor az irás a kezében volt, olyan boldognak érezte magát, hogy ott a kocsijában elkaczagta magát.
S valósággal kéjelgett a gondolatban, hogy ime nyujtott valamit szerelmesének, amit az vissza nem is utasíthat, mert hát erre mulhatatlan szüksége volt, megválasztatása érdekében.
Mikor hazaért, éppen ott találta barátját, Helley Antalt.
A karjába sietett s szenvedélyesen magához szorítva a gróf arczát, sirva, nevetve mondogatta:
- Olyan boldog vagyok, olyan nagyon boldog vagyok!
- Nyilatkozott? kérdezte a gróf, valamiképen lecsitítva Flóra áradó örömérzetét.
- Szeret! kiáltott ez boldogan, szeret, szeret és én olyan boldog vagyok.
- És - úgy mondta, hogy hihet neki?
- Nőül akar venni.
A gróf fölállt, megragadta Flóra kezeit s meghatottan szorongatta.
- Becsületes ember, szólt, most már én is oszthatom örömét.
Ugyan melyik ember, aki Helley gróf lelkitisztaságának csak tizedrészével nézi a világot, a kinek fogalma sincs az aljas önérdek feneketlenségéről, nem mondotta volna Hernyányról: becsületes ember!
Dr. Bertalan, vagy Hiéna Péter, ha Flóra elmondja neki a történteket, bizonyára csufosan kaczagott és azt mondta volna: a becstelen!
Mert sülyedt lelkével rögtön átlátott volna a szitán s tisztában lett volna azzal, hogy aki olyan nőt, mint Flórát, feleségül akar venni, az már nagyon kétségbeesett existencia, aki az utolsó szalmaszálba kap.
De Helley Antal nem láthatott benne mást , mint a hatalmas érzelemnek becsületes diadalát az előitéleten s tiszteletet is érzett a fiatal ember iránt, aki ily bátran és egyenesen szembe mer szállni a közfelfogással.
- És most mi lesz?
- Titok, egyelőre titok.
Györgynek előbb rendeznie kell a viszonyait.
Azt mondja , valami akar lenni előbb, hogy méltó helyet biztosítson nekem a társaságban.
Helley gróf el volt bűvölve.
- Szégyenlem magamat, - szólt őszintén, - szégyenlem magamat e fiatal emberrel szemben.
Megvallom, hogy tudatomban természetesnek találtam volna, ha félrevonulnak s valami rejtett zugban, vagy idegen országban élvezik boldogságukat.
De hogy ennyire erős legyen, s nyiltan, emelt homlokkal nézzen a világ szemébe, megvallom, hogy ehhez a gondolkozásnak oly nemessége kell, amelylyel szemben eltörpül az én önérzetem.
Ön boldog lehet, Flóra, igazán boldog lehet.
Kellett -e több, mint ennek a félistennek az elismerése?
A Helley gróf magasztalása Hernyány György alakját szinte glóriával övezte s most már megremegett a szive : Istenem, hát megérdemlem -e az ő szerelmét?
És megeredt a szava és mesélt, mesélt a grófnak Hernyányról, az ő nagy jelleméről, az ő férfiasságáról és szerelme mélységéről és a gróf hallgatta áhitattal, tisztelettel s nemes lelkéhez árnyéka sem fért a kétségnek.
- És most, kedves barátom, az ön segítségére szorulok, hogy teljesen boldog legyek .
Hernyánynak poziczió kell, szerezze meg neki.
- S miféle?
Flóra hamiskásan kaczagott.
- Nem tud semmit, hadd legyen képviselő.
Helley gróf homloka elborult.
- Nem az olyan kiváló egyéniségeknek való, mint ő.
Keserűen fog csalódni, mint magam.
- Ó nem, nem - szólt Flóra, Hernyány fiatal, folytatni fogja az ön művét.
- S oda fog jutni, ahová én.
- Ne féltse őt, barátom, ki tudja?
Hátha sikerül neki, ami önnek nem sikerült.
Aztán , ha nem is bizonyos, a közérdeket csak nem szabad megfosztani egy ilyen embertől!
- Az igaz, - szólt a gróf meggyőzve, adja isten, hogy úgy legyen.
De kérdés még , vajjon osztja -e politikai meggyőződésemet.
Az ellentáborban nekem nincs kellő befolyásom.
- Azt nem tudom, - szólt Flóra is elgondolkodva.
Ezt meg kell még tudnom.
- Ha meggyőződésével nem ellenkeznék, épp meg volna a kedvező alkalom.
Megüresedett egy mandátum, melyet nekem ajánlottak föl.
Én természetesen visszautasítottam, de ha ajánlhatnám Hernyányt, megválasztanák, akár csak magamat.
- Meg kell tudnunk a politikai meggyőződését.
Ebben egyeztek meg.
És ha a falaknak életük volna, ezek a falak, melyek között Hernyány György is lélekzett, kaczagtak volna e két teremtés isteni naivságán.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE