Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gaál Mózes
A vasember fia
Keletkezés ideje
1902
Fejezet
19
Bekezdés
939
Mondat
1625
Szó
20101
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A háladatosság olyan szép dolog.
Néhány héttel utóbb egy gyékényes kocsiban mely elé hosszu sörényü , apró lábú erdélyi lovak voltak fogva, egy öreg ember zakatolt fel a zsibói kastély udvarába .
Nem volt valami fényes a ruhája, sem ékes a szekere, a lovai sem mutattak arra, hogy gazdag úr tartja zababrakon.
Az udvarbeli népség erősen csodálkozott :
- Kit keres az a vedlett bőrü öreg itt ?
- Hé atyafi, mi jót keres nálunk ?
- Én bizony, öcsém uram - mondá tisztességtudással az öreg - a fiamat jöttem meglátogatni .
- A fiát ?
- Ugy .
- Aztán miféle szolgálatban áll a fia nálunk?
Csak nem a parádés kocsis, annak él valahol az apja .
- Nem kocsis az öcsém, hanem -
- Talán urasági inas ?
- Azt sem mondanám, hanem hát -
- No, csak ki vele, sok itt a szolga .
- Ugy gondolnám, öcsém, hogy több az én édes fiam annál... de nini , hiszen amott látom, az ám, ott jön a fiam... én édes fiam, te vagy -e ?
- Én vagyok, lelkem apám, én vagyok testestűl-lelkestül - mondá ragyogó arczczal Pataki Mózes, az urfi tanítója, ki épen akkor érkezett oda Miklóssal .
A jó fiu a porlepte öreget ölelte-csókolta, aztán megfogta a kezét s reá nézve a tanítványára, így szólott hozzá :
- Nézd, kedves Miklósom, ez a jó öreg ember az én édes apám, kelmed pedig apám uram az én jó tanitványomat, a báró urfit látja maga előtt .
Az egyszerü öreg levette a kalapját, s nagy meghatottságában a báró úrfi keze után nyúlt, hogy - megcsókolja .
No hiszen rajta vesztett az öreg, mert Miklós sem nem kérdett, sem nem hallott, hanem nyakába ugrott az ő kedves tanítója apjának és megcsókolta .
Csak azután mondotta :
- Isten áldja meg kegyelmedet, jó öreg, hogy Pataki bácsi most már a miénk és az is marad, a mig él .
- Lelkem, méltóságos urfi, be áldott jó a szive, hogy az Isten is megáldja !
A szájtátó cselédség összenézett és megszégyenülve elódalgott onnan .
Bizony ilyen látványnak ők még soha szemtanui nem voltak .
Pataki Mózes pedig félrefordította az ő becsületes arczát és egy édes könnyüt törült ki a szeméből .
Talán eszébe jutott az a mondása, hogy ő a debreczeni püspökkel sem cserélne, mert hogy a Vesselényi Miklós fiát taníthatja .
Ugy buzogott az ő szivében a sok nemes érzelem, midőn látta, hogy a hires-nevezetes Vesselényi Miklós úri fia, az ő egyszerü édes apját nem hideg szóval, hanem meleg öleléssel és csókkal fogadja .
Miklós urfi istállóba állíttatta a két sovány lovat s megparancsolta a kényes lovásznak, hogy gondozza úgy, mintha a legnemesebb vérü állatok volnának .
A kocsisnak megparancsolta, hogy a szekeret taszítsa a kocsiszinbe, s ha valami baja volna, igazíttassa meg az urasági kovácscsal .
Ugy gondoskodott mindenről, mintha az öreg Pataki az ő vendége lett volna .
- Ebédre pedig együtt leszünk !
Szabadkozott az öreg :
- Megköszönöm az úri grácziát, méltóságos urfi, de nem szolgáltam reá .
- Jól van, jól, most pedig megyek, megmondom anyámnak, hogy ebédre vendégünk van.
A viszontlátásra !
A szép, erős ifju nyájasan intett kezével az öreg Patakinak s fölment édes anyjához .
- Jó anyám - kezdte a szót - tudod -e, ki jött Zsibóra ?
- Nem, Miklós.
Talán valami rokon úr a szomszéd Szolnok-megyéből ?
- Annak nem örvendenék én olyan nagyon.
No, találja ki !
- Nehéz dolog a találgatás, fiam, mondd meg hamarjában .
- No, nem bánom.
Eljött látogatóba egy kedves öreg ember.
Jött pedig egy gyékényes szekéren, két sovány lovat fogott abba, még kocsisa sincsen, s én ugy örvendek, hogy megismerhettem.
Most sem találja ki ?
- Most még kevésbbé .
- Pataki bácsinak az apja ura van itt .
- Eljött a szegény öreg, no lám.
Jó nagy utat tett meg a Hernád völgyéből Zsibóig .
- Meghiszem azt, hogy nagy utat, de Pataki bácsi kedvéért még száz mértföld is rövid út az édes apjának .
- Igazad van, kedves Miklósom.
Mondd meg a tanító bácsinak, hogy asztalunknál akarjuk látni az apját .
- Lelkem, édes anyám, látja, hogy jól ismerem, meg sem kérdeztem s már meghívtam őt.
Apám uram se volna ellene, ha itthon lenne.
Ugy -e bár a derék Pataki bácsi megérdemli, hogy ugy megbecsüljük az apját, mint akármilyen nagy urat?
Mert jó szivü és derék ember lehet az, a kinek ilyen fia van .
A zsibói várkastély nemes úrasszonya büszke örömmel nézett fiára .
- Megérdemli, s én nagyon boldog vagyok, Miklós, hogy te mondod ezt .
- Ha rajtam állana, én minden embert egyenlőnek mondanék, mert egyformán Isten teremtményei vagyunk, anyám.
Csak az álnok, a gonosz szándéku embereket nem szeretem én.
Az olyan alázatos és hizelgő lelküeket, kik nyalják , mint a kutya, az urak kezét akkor is, mikor szeretnének beleharapni.
Azokat nem szeretem és nem fogom soha, de soha szeretni.
Még valamit gondoltam .
- Mit gondoltál, fiam ?
- Azt, hogy a jó öreg Pataki bácsinak a lovait két jobbal kicserélem , adok neki szép hámot és egy jobb szekeret.
Vajjon nem haragszik -e meg apám uram ?
- Nem fog megharagudni.
Ő is nagyon becsüli a te tanítódat, igen nagyra becsüli.
Nem vetted észre gyakran ?
- De még hányszor.
Az urak előtt is mindig dicsérte.
Egyszer azt mondta róla: nagyobb szerencséjének tartja, hogy Pataki Mózes tanítja a fiát , mintha őt ország nádorának választanák, pedig az nem kicsi dolog .
- Nekem pedig azt mondta, hogy Pataki Mózes élete fogytáig otthont talál a zsibói Vesselényiek családjában, mert a te édes apád, fiam, nemes és nagy lélek .
- Nemes, nagy és jó lélek, maga pedig, lelkem, anyám az őrangyala .
Ezt én mondom, nem is a magam fejétől, hanem apám uramtól hallottam.
Igy hát nagyon szerethet engemet a jó Isten, hogy ilyen szülőkkel áldott meg.
Most megyek a vendégünkhöz, s kicsalom belőle, hogy milyen ételt szeret a legjobban.
Azt főzzenek neki, a mit a legjobban szeret .
Az öreg Patakinak a báró-családdal és szeretett fiával együtt kellett ebédelnie.
Magyaros szivességgel fogadta a méltóságos asszony, és a jámbor , egyszerü nemes olyan jól érezte magát Zsibón, hogy három álló hétig ott feledkezett .
Volt -e a világon boldogabb ember, mint Pataki Mózes ?
Ezért a családért, az ő imádott tanítványáért a vérét is kiontotta volna.
Mert olyan a háladatosság, hogy czifra szót nem keres, a hizelgéshez nem ért, csak tenni tud, s a legnagyobb áldozattól sem riad vissza.
Szelid fényü , áldott tüz, mely nem vakít, hanem melegít, s ez a meleg a szivnek olyan nagyon, de nagyon jól esik .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE