ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Krúdy Gyula

A dévényi fazekas

Keletkezés ideje
1904
Fejezet
13
Bekezdés
360
Mondat
731
Szó
7262
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13

A híres Búvár Kund története.

A fiúk, meg Ambrus bácsi a hajó közepén hűsöltek egy kiterített ponyva alatt, mert rekkenő hőség volt.
A hátuk mögött ott settenkedett Trencséni Jankó és ha szerét tehette, hát beleszólt a beszélgetésükbe .

- Ne gondolják ám, diák uraim, - mondta egyszer, - hogy én aféle tanulatlan, faragatlan fazekas vagyok.
Sok földet bejártam én, meg ha szerét tehettem, hát elolvastam a kezem ügyébe akadó könyveket.
Mindig csak azt sajnáltam, hogy csak télen olvasgathattam.
Nyáron elfoglal a munka reggeltől napestig.
De azért van annyi tudományom, mint egy kispapnak .

Ambrus bácsi hamisan hunyorított a szemével a fiúk felé .

- Hát ha olyan nagy tanultságú férfiú maga, Trencséni uram, mondja meg nekem, hogy mennyi 11-nek a fele ?

A fazekas az ujján számolgatott :

- Mi se könnyebb annál.
Öt és fél .

- Nem biz' a, - nevetett Ambrus bácsi - hanem 1 .

A fazekas nagyot kacagott .

- Igaz biz' a. Mert két 1-ből áll a 11.
A fele tehát 1 .

- Hát Búvár Kundról hallott -e már valamit, Trencséni mester? - firtatta tovább a bácsi .

- Erre a vidékre való ember? kérdé a fazekas .

- Erre a vidékre való .

Jankó gazda felhúzta a szemöldökét .

- Nem lehet az, tekintetes uram.
Ezen a vidéken én minden embert gyerekkorától ismerek.
Vannak ezek a vidéken Kovács Jánosok, Dunai Mihályok , Morvai Pálok elegen, de Búvár Kund nevű nincs egy se .

- Hisz' nem is a mostani világban élt az a nevezetes Kund vitéz, a kit azért hívták Búvárnak, mert már gyermekkorában úgy tudott a víz alatt úszni , mint a hal.
A király is meghallotta Kundnak ezt a nevezetes tulajdonságát .
Odaüzent az apjához, a ki egyszerű hajósember volt a Duna mellett, hogy adná neki a fiát.
Ő majd felneveli.
A szegény hajós megörűlt ennek, vitte a fiát egyenesen Budára a királyhoz .

- Hát te vagy az a nevezetes ember, a ki fürgébben úszol, mint a csík és levegő nélkül el tudsz lenni a víz alatt? kérdezte a király Kundtól .

- Én vagyok, felséges uram .

- Hátha azt mondom, hogy nem hiszem el?
Be tudod -e bizonyítani ? kérdezősködött tovább a király .

- Mindjárt bebizonyítom, felséges uram.
Menjünk le innen a palotából a Duna partjára.
Parancsolja meg felséged, hogy a legjobb csónakosok üljenek ladikba.
Ha a csónakosok érnek át hamarább a tulsó partra, mint én a víz alatt , nem vagyok akkor Kund .

A királynak tetszett a fiú beszéde.
Meg aztán volt a királynak akkoriban egy pár evezős-legénye, a kik az ő csónakját szokták hajtani, ha kedve kerekedett egy kis dunai kirándulásra.
Úgy repűlt akkor a csónak a vizen, mint a madár a levegőben.
Ezeket az evezőket küldte versenyezni Kunddal .

Kund nem sokáig gondolkozott.
Fejtetőre ugrott a Dunába a partról a király előtt.
A csónakosok se voltak röstek.
Eltaszították a parttól a csónakot .
Megkezdődött a verseny a víz alatt és a víz felett .

Kund eltünt a habokban, a csónak pedig repűlt a vízen, mint a kilőtt nyíl.
Feszűlt az evező a király legényeinek a kezében .

Egyszerre csak azt látják, hogy a túlsó, pesti partról integet Kund a zászlóval, a mi a fövénybe volt tűzve.
A csónakosok még valahol a Duna közepén jártak .

Kund újra a habokba vetette magát és mire a csónak a túlsó partot érte, Kund már vissza is volt a folyamon .

Akkoriban azt mesélték az udvari emberek, hogy a víz alatt egy nagy hal vitte át és hozta vissza a hátán Kundot a Dunán .

A király persze nem hitt ennek a mesének.
Mindjárt udvari vitézévé ütötte Kundot és bizony nem is bánta meg a király, hogy magához vette .

Történt ugyanis nemsokára, hogy Frigyes, a német császár megharagudott a magyar királyra.
Már régen fájt a foga Magyarországra, a melyet tejjel-mézzel folyó gazdag országnak írtak le hírnökei.
Gondolta magában a németek császárja, hogy ő bizony elveszi ezt az országot a magyar királytól .

De nem ment az olyan könnyen.
A magyar vitézségnek már akkor se volt párja a világon.
A császár jól tudta, hogy a hogy előkapják katonáit a magyarok , úgy megverik őket, mint a kétfenekű dobot .

Azt a ravasz tervet eszelte ki, hogy hajóhadat küld a Dunán Magyarország ellen.
A magyaroknak nem volt hajóhaduk, ők mindig csak a sík földön háborúztak.
Könnyűnek látszott tehát a Dunáról megtámadni a magyarságot .

Titkon rengeteg nagy gályákat épített a német császár.
A gályákat megrakta fegyveres katonákkal.
Aztán megparancsolta a katonáknak, hogy addig vissza ne térjenek, a mig meg nem hódították Magyarországot .

Egyszer csak hírűl vitték a királynak :

- Uram király, itt van az ellenség a nyakunkon, még csak ki sem verhetjük őt az országból, mert a legvitézebb huszár se tud harczolni a Duna közepén .

Megijedt a király és véle az egész ország .

Felfohászkodott a király :

- Most már csak csuda segít rajtunk ...

- Vagy Kund vitéz! - mondta Kund vitéz a király elébe lépve.
- Elmegyek én, uram, egymagam és megsemmisítem az egész hajóhadat .

A király boszúsan fordúlt el a vitéztől .

- Menj utadra.
Ne haragíts .

Kund vitéz el is indúlt egymaga az egész hajóhad ellen.
Nem vitt magával egyebet, mint egy jó, éles fúrót .

Pozsony tájékán horgonyoztak akkor a német hajók.
Vigadtak a katonák , azt hitték, hogy kardcsapás nélkül meghódították az országot .

A vigalom napjára zivataros őszi éjszaka következett.
Szakadt a zápor és dörgött, villámlott szakadatlan.
Még az őrök is behúzódtak a hajó belsejébe .
Nekik se volt kedvük ázni-fázni, künn a zivataros éjben .

Kund vitéz pedig a víz alatt odaúszott a gályákhoz és mindegyiknek három-négy lyukat fúrt a fenekébe.
Aztán kiúszott a partra.
A többit már elvégezte a Duna .

A fúrott lyukakon betódúlt a víz a hajókba.
Mire a katonák észrevették magukat, már tele volt a hajó vízzel és sülyedt lefelé .

A sülyedő hajónak az a tulajdonsága van, hogy nem áll meg egy helyben, hanem mint az ördög motollája, őrült sebességgel forog önmaga körűl .

Ott sülyedtek el sorban egymásután a büszke gályák a Duna közepén .
Nem menekült meg egyetlen egy se.
Elnyelte valamennyit katonástúl együtt a folyam .

Búvár Kund aztán hírűl vitte Budára a királynak :

- Nincs már ellenség, uram király.
Megtisztúlt a Duna az ellenségtől ....

Ez Búvár Kundnak a története .

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE