ELTE regénykorpusz

Anglián nemrég riadt szó repült keresztül, melyből éles és elfogulatlan szemlélődés, önbírálat és önmagukkal való elégedetlenség hangzik ki.

A riadt szó veleje körülbelül abba foglalható össze, hogy egy idő óta az üzleti élet méltósága, mintha nem látszanék olyan nagynak sokak szemében, mint azelőtt és mintha nem elég, igazán kiváló tehetségű fiatal ember lépne üzleti , kenyérpályára, hanem e helyett inkább a teoretikus, vagy a kormányhivatali pályákat választják.

Az ember hallja ezt a felriadást; hallja, hogy még olyan emberek is, mint például Sadler professzor, a Leeds-ben levő egyetem principálisa (tehát nem üzleti, hanem tudományos pályán levő ember ), nagy kárhoztatással szól erről az egészségtelen irányról; - hallja sok más, vezető angol embernek kemény, bíráló szavát: és mikor mindezt végighallgatta, akkor az az érzés, amely ennek nyomán Anglia iránt támad, nem a lekicsinylés, hanem a komoly nagyrabecsülés érzése.

Mert hiába, örökéletű marad az a régi igazság, hogy: "a saját magukkal való elégedetlenség az első lépés a haladás felé ".

Anglia, ha csakugyan tévedett ebben az irányban, akkor helyre is fogja zökkenteni az egyensúlyt újra, bízhatunk benne!

Sőt íme már most is azon munkálkodik, hogy fokozott munkásságra és jelentőségre emeljen egy olyan intézményt, amely a praktikus kenyérpályák lenézésének útját vágja.

Ez az intézmény az, hogy az egyetemeken, minden egyetemi városban legyen egy tanács , amely a végzett ifjak nevét oly szempontból osztályozza, hogy a legtehetségesebbek, a legönállóbb gondolkozásúak, a legtöbb oldalú talentumok külön listán legyenek arra a célra, hogy ha valami jelentékeny, nagy üzletember alkalmas hivatalnokot keres a maga százágú munkásságának egy-egy fontos ágához , az az üzletember odafordulhasson egyenesen az egyetemekhez.

Brilliáns javadalmazású helyek kerülnek így betöltésre, helyén való tehát, hogy ezek brilliáns tehetségeknek jussanak.

Mert hol van az az idő, amikor az üzleti pálya csak azt jelentette, hogy valaki egy boltasztalon keresztül árúkat ad el és értük pénzt söpör be egy fiókba?

És hol maradt a haladó idő mögött annak a gondolkozása, akinek a "kereskedő" ma is csak ezt jelenti?

Ma is, amikor igazán meg kell tanulnunk azt az igazságot , hogy a nagyra hivatott üzletember ma már jóformán minden egy személyben : vegyész, fizikus, mert ismeri az árúk elemzését, anyagbeli természetét; de szociológus is, mert tudja, hogy a társadalmi fejlődés miféle új kívánalmakat támaszt; geográfus is, mert tudnia kell az idegen országok termelési , közlekedési, ipari, kereskedelmi viszonyait; és politikus is, mert nem lehet el anélkül, hogy ne ismerje mindazokat a rugókat a nemzetközi politikában, melyek mind egytől-egyig befolyásolhatják a termelést, a keresletet, kínálatot , árakat.

És mikor az ember elkezdi az üzleti pályát ilyen szempontból mérlegelni, akkor eszébe jut, hogy lám, Anglia már ezen a mai, - más nemzet szemének alig észrevehető - kis tévedésen is komolyan megriad, mekkora megriadásra lett volna már oka régesrégen más országoknak, ahol például a Pató Pál úrral való családi hasonlatosságot feltüntető típusnál még csak nem rég is nem volt éppen ismeretlen az olyan apai fenyegetés, hogy: "Ha se eszed, se szorgalmad nincs elég és itt se, ott se tudod megállni a helyedet, én bizony nem nevelek belőled urat, hanem kereskedőnek adlak !"

( Sőt, hogy a fenyegetés annál elrettentőbben hangozzék, a stílszerű szó rendesen az volt, hogy bótosnak adlak.)

Nos, hogy azután az ilyen módon pellengérnek megtett kereskedői pálya iránt a fiúk szeretete és becsülése is arányban állott a kecsegtető képpel, az nem csoda.

Hogy azonban a kereskedelemnek kellenek -e az ilyen kimustrált családtagok, az ismét más kérdés, csakhogy ezt a kérdést ezideig nem igen vetették föl.

Mindezt azonban nem gúnyolódásból mondom.

Igen gyönge kis argumentum szokott lenni a magunk haladott voltának bizonyítására, ha olyanokra mutogatunk rá gúnyosan, akiket reájuk rakott láncok gátoltak a haladásban.

A Pató Pál urak korának is megvoltak a maga súlyos láncai; a politikai helyzet, a decentralizált adminisztráció, meg az életerőt kiszívó militarizmus minden tehetséget , energiát lefoglalt; másra már igazán alig kerülhetett.

Ne gúnyoljuk, hanem szánjuk őket!

De viszont, ha mi már az oldódó és lehulló láncok szerencsésebb korában élünk , azt csakugyan megtehetjük, hogy a régibb korszak leláncolt fiainak minden gúnyolása nélkül tovább haladjunk.

Anglia, a kereskedelmileg hatalmas, a vagyonos volta révén nemcsak materiálisan , de lelkileg is szép életre képesített Anglia új mozgalma minden országot elgondolkozásra kellene, hogy bírjon afelől, mily kölcsönösen emelőleg , kifejlesztőleg hatnak egymásra ezek a tényezők: az igazán képzett, értelmes családok jól nevelt fiai és a praktikus pályák.

Az első belevinné a másodikba a már hazulról hozott tudás és széles szemhatár nagy előnyét, viszont a második, a pálya oly képességeket ébreszthetne föl és tehetne tudatossá az igazán kiváló családok fiainál, amely képességek talán minden más pályán letargiában maradnának.

Nagyértékű, irországi eredetű könyv kering most az angol piacon; szerzőjét még mindig a névtelenség takarja, de az, aki Pat álnév alatt ezt a könyvet megírta , nagy pártatlansággal és nagy, igazi, mert nem hízelgő hazaszeretettel mondja szemébe a maga igen tehetséges, sok vitalitással megáldott, de álmodozó , uraskodni szerető és a praktikus munkától húzakodó ir-kelta fajának az ilyen dolgokat:

- Egyetemi hallgató koromban ismerkedtem meg egy német fiúval, aki Angliába az egyetemi élet kedvéért jött ugyan, de aki azért egész életét a gomboknak szentelte.

Atyja gombgyáros volt és a fiát azért küldte az egyetemre, hogy igazán magas kiművelést nyerjen és ennek a révén jobb vezetője legyen a gombüzletnek is.

A fiú angol egyetemet választott, hogy a nyelvet is, meg egy másik ország kereskedését is eltanulja és táguljon a szemhatára.

Sokszor mutatott nekem egész halom, kemény papirosra varrt gombokat, száz, meg százfélét és valamennyiről tévedés nélkül meg tudta mondani, hol készült, Kínától Peruig ugyanolyan jól ismerte a különböző gyárakat, mint Berlintől Elberfeldig.

Volt Londonban egy ügynökük, aki a gombjaikkal járt az üzletekbe és a fiú ezzel az emberrel állandó összeköttetést tartott fenn.

A gomboknak köszönhette az egyetemi műveltség előnyét és ezért azt akarta, hogy ez az előny visszahasson a gombokra.

Tudom, hogy a kelta hazámfia, ha ugyan elolvasta e sorokat eddig, most nevet az én németemen, meg a gombjain; - csakhogy az én németem ma magas műveltségű gentleman, aki óriási üzemű gyár élén áll, honfitársai százainak juttatva jól fizetett munkát, mialatt az én kelta testvérem nevet ugyan rajta , de ő maga Amerikába való kivándorlásról gondolkozik, ahol talán majd ő is hajlandó lesz megfogni a boldogabb végén valami hasznos munkát, amelynek elvégzését otthon szégyenlené.

Ugyan mit határoz az, hogy mi az eszköz, gomb , szarvasmarha, csizma, vagy gőzgép; miben dolgozik valaki; - a fő csak az, hogy annak révén nevelhessük a nemzeti vagyont, tágíthassuk az élet szemhatárát , ellene álljunk a hanyatlásnak, szegényedésnek és hozzáadjunk valamit a nemzeti életerőhöz.

Amely nemzetben ezek az állítások nem ébresztenek sikeres gondolatokat, azt sikeres jövőre sem ébresztheti semmi szózat.

Az úgynevezett úri pályák még ma is túlságos nagy varázst gyakorolnak sok olyanra, akit talán tehetsége, hajlama, egész egyénisége mind a praktikusabb , ipari, termelői, kereskedői pálya felé terelnének és akinek egyéb oka sincs talán arra, hogy valamelyik úri pálya gyengén fizetett, sőt sokáig tiszteletbeli, tehát sehogy sem fizetett munkása legyen, mint csupán az a bilincsnek is beillő családi hagyomány, hogy "egész családom úri pályákon van , én sem üthetek ki a családból ".

- És ily módon hány tehetség marad kifejletlenül.

Angliában az egyetemek nagy, egyre növekvő, magába szívó erejéhez, valljuk meg , magyarázatul szolgál az is, hogy a sportok gyakorlására, ami Anglia mai életében oly nagy szerepet játszik, sehol sem nyílik szebb alkalom.

És bizony sok, igen sok jó család fiának, mikor az egyetemre beiratkozik, a pálya, amely a szeme előtt lebeg, a criketpálya.

Pedig eszükbe juthatna, hogy tartósabban érdekes, lebilincselő sport nem igen lehet annál, mikor valaki az igazi, a legnagyobb versenypályára, a dolgozó életbe lép ki és ott méri össze a maga legjobb képességeit másokéval.

És Anglia most ezt akarja megteremteni, szervezett, erős gyökerű intézmény gyanánt, hogy az egyetemeket és az üzleti világot összeköttetésbe hozza egymással.

Azt akarják, hogy alakuljon valami központi iroda, melynek élén a tanács vagy bizottság nevelésügyi tekintélyekből és üzleti szakemberekből álljon.

Ezek most, a terv kezdetén még maguk sem láthatják talán tisztán az összes lehetőségeket, de munkaközben száz új, meg új lehetőség tárulhatna fel előttük arra nézve, hogyan biztosíthassák és köthessék le az üzleti élet, a praktikus pályák számára a leginkább megfelelő elemet és hogyan terelhessék mintegy sok olyan ifjú lelkét a neki való pálya felé, aki magában talán nem is ismerné fel, hogy mire termett és nagy siker helyett nagy csalódás várná az életben.

A tanácsadó bizottság üzletemberei hétről-hétre rászánnának néhány órát arra, hogy az állást keresőkkel tárgyaljanak és őket irányítsák.

Manapság a hazafiság eszméjével sok elferdített alakban találkozunk.

Van, akinek a hazafi még mindig csak az, aki a militarizmus rendületlen híve; - viszont van olyan is, aki valami vértelen, szín és melegség nélkül való világpolgári gondolkozással minden nemzeti érzést a lomtárba szeretne utalni; - ma, mikor ilyen végletekkel találkozunk, igazán jól esik azt látni Angliában, hogy mindennek az új eszmének, az egyetemi világ és az üzleti világ szerves összeköttetésének gyökerén egy nagy, erős, forró és tiszteletreméltó érzés rejlik az angol intéző-körök lelkében: a hazaszeretet.

Üzletembereik közül az angol világpiac királyai, milliomos gyárosok, termelők , valóságos kalmárhajórajok urai ugyanazt hangoztatják, amit az egyetemek tudósai : Anglia nagyságának, erejének egyik forrása mindig a kalmár-siker volt.

Ezt a forrást nem szabad elhanyagolni és meg kell tartani nemcsak a maga gazdagon áradó voltában, de a maga tisztaságában is.

Tartós sikerre Angliában is, mint mindenütt, csak a becsülettel vezetett üzleti munkásság vihetett; beszélhetünk tehát, amennyit tetszik, úri pályákról , gentlemanhez illő foglalkozásról, rá kell jutnunk, hogy amennyi úri becsület , gentlemanlike érzés csak van valakiben, például szótartás, lelkiismeretesség , igazmondás, minden elfogadott értékért a teljes ellenérték megadására való készség: nos, ez mind, mind helyet talál az üzleti pályákon is.

Mennél több igazi értelemben vett nemes ember, előkelő ember kerül erre a pályára, annál nemesebbé, előkelőbbé lesz a pálya egész légköre s következésképpen egyre alkalmasabb egy-egy újabb úri generáció küzdőtere gyanánt.

Eszembe jutnak a nagy angol üzletember-hazafiak: Tate, a cukorgyáros, akinek Anglia egyik, milliókat érő nemzeti kincsét, a "Tate gallery" képtárat köszöni; Lever, a szappangyáros, aki most vett meg egy régi hercegi palotát annak összes évszázados műkincseivel... magának?

Nem.

A nemzetnek.

Cadbury, a csokoládégyáros, kertvárost alapított és leszorította a környéken a halálozási és betegségi percentet egészen meglepően; a varrótű- és cérnagyárosok neve elválaszthatatlan Anglia legáldásosabb kórházainak , árvaházainak alapításától.

Hogy valaki így tudjon adni a maga nemzetének, arra egyedül még a nagy vagyon sem elég; hazaszeretet és úri gondolkozás szintén kell hozzá; nem látszik tehát, mintha a "bótos " -sá degradálódás a leghazafiasabb , legúribb családok legszentebb hagyományainak is megárthatna.

És az új angol mozgalom szimpátikus már azért is, mert oly teljesen szabad és ment minden parvenű állásponttól.

Csak a parvenű ember nézi le és igyekszik megtagadni azt az eszközt, amelynek segítségével magasra jutott.

Angliában pedig ennek az új mozgalomnak egyik harcosa, Morgan mondja egy cikkében tiszteletreméltóan: "Az az üzletember, aki komolyan gondolkozik a maga foglalkozásáról és annak a nemzeti jóléthez való viszonyáról, szinte meg kell, hogy induljon arra a boldogító és büszke gondolatra, hogy ő és elődeinek munkássága nélkül nem volna angol világbirodalom.

Angliát kereskedelmi ereje tette naggyá és a mai világbirodalom polgára nem tehet kevesebbet annál, mint hogy tisztán lássa annak a tényezőnek a méltóságát, amely hazáját naggyá tette."

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Az üzleti élet méltósága

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Az üzleti élet méltósága