Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Az első nyom : Regény
Keletkezés ideje
1885
Fejezet
21
Bekezdés
1636
Mondat
2951
Szó
40000
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
ÖTÖDIK FEJEZET.
A könyvtár hosszu, tágas terem volt, kétfelől a falak mellett magas szekrényekkel, a közép hosszuságu tért asztal foglalta el, mely mellett sürün egymás közelében , karszékek álltak.
Tristan ezek egyikén foglalt helyet, s a nélkül, hogy valamely könyvet vett volna kezébe, gondolatokba mélyedve ült; majd a magas boltozatu, freskókkal diszelgő falakat, s góth ablakokat szemlélé.
Nem érzett kedvet az olvasásra; e perczben jobban érdekelte az ismeretlen hely, s azon párbeszéd, mit Marievel folytatott, s mi még egyszer szóról-szóra áthullámzott emlékezetében.
Ő azon idealisták közé tartozott, kik mindent tizszeresen fokozva látnak s képzelnek .
Jó és rossz, egyforma élénk befolyással van rájuk, s a mi történik velük, azt rendesen képzeletük egésziti ki; az emeli fel, vagy hangolja le kedélyüket, s Tristan e perczben élénk elfogultságot, szomoruságot érzett; majdnem reményt vesztve gondolt ama párbeszédre, mit a grófnéval folytatott, a nélkül, hogy tudta volna tulajdonképen, mit várt, miben csalódott, s miben nem felelt az meg kivánatának .
Meleg kedélye a legkisebb hidegségre vagy tartózkodásra lehangolódott, s ő szivének teljes hevével közeledett Mariehoz, kiről legifjabb éveitől soha sem hallott dicséretnél egyebet; s kit briliánsabbnak talált mindannál, a mit valaha hallott róla.
Észt, szépséget, kitünőséget várt nála, s mindezt a legbájolóbb kellemmel párosulva találta.
Az első perczben szivvel-lélekkel övé volt, s alig birta türelmetlenségét legyőzni, mig ezt meg is mondhatta neki...
Most, miután megtörtént, nemét az elégedetlenségnek érzé.
Nem tudta eléggé jól kifejezni, a mit mondani akart, gondolá ; vagy Marie nem fogadta azt ugy - mint a hogy ő várta, óhajtotta volna.
Nyájas , barátságos volt, de bája s szépsége nélkülözte azon meleg árnyalatot, azon kifejezést, mely vonásain ülni szokott; valami mesterkélt nyugalmat, tartózkodást vett észre rajta, a mi fájt neki, s minek most szüntelenül magyarázatát kereste.
- Terhére vagyok - mondá, majdnem fönhangon folytatva gondolatait.
- Igyekszik megszabadulni tőlem, azért küld birtokomra: de hát miért?
Mit talál rajtam, a mi kellemetlen neki, a mi nem elégiti ki várakozását, a mi végett óhajtja távozásomat .
Jó, megyek! ma átrándulok, holnap áthurczolkodom: de gyakori vendége leszek Sutánnak , mert nem volna erőm hosszabb ideig távol lenni tőle.
Érezte, hogy e perczben nem képes semmi olvasmányhoz fogni, s távozni akart; épen felemelkedett helyéről, midőn Balázs lépett a terembe.
- Maradj egy rövid ideig - mondá az neki: - veled akartam beszélni, kerestelek.
- Szolgálatodra állok.
- Mikor veszed át birtokodat?
- Ma még, épen induló félben valék, hogy fogatni menjek, s Lazast hivjam magammal.
- Mért nem engem?
Ha bátyám élne, ő vezetett volna be házadba, birtokod területére .
Most én vagyok hivatva erre, miért nem gondoltál reám?
- Marie grófnővel elvégezvén mindent, nem tartottam szükségesnek téged terhelni.
Balázs sötét kifejezésü arczán kétértelmü mosoly röpült keresztül.
- Remélem, jó barátok leszünk - mondá, fürkészve függesztvén szemét az ifjura.
- Legfőbb óhajtásom ez - viszonzá nyiltszivüen Tristan; bár nem nagy lelkesülést érzett Balázs iránt, de a mit mondott - igaz volt.
- Tehát együtt megyünk.
- A legnagyobb készséggel, de Lazast is hivom, óhajtanám neki megmutatni jövendő lakásomat.
- Természetesen.
Azonban még egy kérdést kell hozzád intéznem.
Ki fogja birtokodat kezelni, ha te távozol?
- Távozom? kérdé csodálkozva Tristan.
- Marie azt mondá nekem, te a technikát végezve, épitészi pályára készülsz.
- E miatt nem kell folytonosan távol lennem, s egyelőre nem is szándékozom megkezdeni pályámat.
- Én pedig az ellenkezőt tanácslom.
Ki haladni, emelkedni akar, annak minden elmulasztott nap, sőt óra, veszteség.
- Majd gondolkozom erről - viszonzá Tristan, kellemetlenül érintve e második sürgetés által a távozásra.
A grófné csak birtokára küldé mielőbb.
Balázs már onnét is el akarta üzni!
Ez nem várt keserüség volt érző szivének, s önkénytelen az jutott eszébe, ha pártfogója, Imre gróf élne - minden másként volna.
- Ugy menjünk - mondá Balázs s elhagyva a könyvtárt, ő az istállókba, Tristan Lazast fölkeresni ment.
Nem sokára kocsira ültek, s röpülve haladtak Ivánd felé.
A két birtok alig egy óra távolságra feküdt egymástól, s amaz Sutánnak mintegy határát képezte.
Egykor az uradalomhoz tartozott, később más birtokába ment, aztán visszavásárolta Imre gróf.
Fiatal erdő választá el az uradalomtól és a kastélytól ; remek ut, felséges fasor vezetett oda.
A természet teljes virágzásban volt, illatozott, nyilt, hajtott, nőtt minden.
Május volt, midőn legillatosb a természet, legüdébb, zamatosb a lég, s e nap, melyen először vette át Tristan birtokát, egyike volt a legbájolóbb napoknak.
Önkénytelen enyhült e haladás alatt szivében a keserüség.
A természet szépsége csendesitőleg hatott reá.
A könyvtárban majdnem kedvet érzett lemondani birtokáról, s távozni ismét örökre; most ujra örült, hogy e helyen fog lakni, itt lesz otthona, s örömteljesen tekintett körül, midőn az udvarra érve, megpillantá az izlésteljes modorban épitett kis villát, körülte az árnyékos platánokat, távolabb a kertet, s azontul az ujonnan épitett izlésteljes istállókat.
- Ez szép hely - mondá a franczia, - nemcsak a gond és izlés látszik itt, hanem a villa is kies fekvésü.
Jó izlésü ember választhatta e helyet.
- Nagyon szép! - kiáltott fel örvendezve Tristan, s az elősiető öreg gazdasági tisztnek, ki látható jó indulattal fogadá uj urát, kit e napon először látott, s kinek Balázs őt bemutatá, kifejezte tetszését, elismerését, e gond és izlés fölött , mit talált.
Előbb kivül néztek meg mindent, aztán a szobákba mentek.
A garçonlakás eszményképe volt e kis nyájas hely.
Nem hiányzott abból semmi, nem maradt kivánni való Tristan számára; s ő nem állhatta meg, hogy Balázstól meg ne kérdezze, ki rendezte be e helyet...
- Valóban nem tudom - viszonzá, homlokát kissé összeránczolva Szolcsányi a belső kellemetlen érzelmektől, Urbán felelhet erre, s az ősz hivatalnokhoz fordult.
- A butorokat még a boldogult gróf hozatta, de a méltóságos grófné rendeztette el azokat; órákat töltöttek itt a kisasszonnyal.
Tristan arczát meleg pirosság önté el e szavakra, de Balázs sietett azt onnét elüzni.
- A falu egyhanguságában minden apróság tréfát csinál, s Marie és Thisbe mindent megragadnak, a mi szórakoztatja őket, mutatja e berendezés gondossága.
- Nagy hálával tartozom nekik, bármiből eredt is szivességük - viszonzá hidegen Tristan, kinek Balázs rosszakaratu hangja nem kerülte el figyelmét.
Lazas önkénytelenül elmosolyodott.
Szobáról szobára mentek.
A lakás tágas ebédlőből, két háló-szoba, dohányzó- és nappali teremből állt, miből kis, egy ablakos dolgozószoba nyilt; iróasztal, kisded könyvtár s néhány szék, egy chaiselongue és kerek asztallal, mi teljesen összhangzatban volt egymással, izlés, stylus és hivatásra nézve.
A nappali terem asztalán sévresi edényben nagy virág-bokréta állt.
- Ön köttette ezt, Urbán ur? - kérdé az öreghez fordulva nyájasan Tristan.
- Nem gróf ur, a méltóságos grófné küldte azt ma reggel Sutánról; alig egy órája , hogy ide helyeztem.
Balázs ajkába harapott, s a fiatal házi ur nem állhatta meg, hogy futó diadalmas pillantást ne vessen rá, kiről már önkénytelen tisztában volt, hogy - ellensége.
- Ezt nevezem én kedves fogadtatásnak - mondá Lazas, s a bokrétához lépve, kihuzott abból egy szálat és gomblyukába tüzte...
Midőn minden megvolt tekintve, a konyhahelyiségek, cselédházak, pinczék és istállók s az idő előre haladt, Balázs indulásra szólitá fel az ifjakat.
A gazdaságot holnap tekintjük meg, mondá Urbánnak.
- Holnap átveszem birtokom, s véglegesen ide jövök a házba - mondá Tristan a gazdatisztnek.
- Gondoskodjék kérem, hogy legyen mit enni, másod magammal érkezem.
Azután visszahajtattak Sutánra, s megérkezve oda, a kertben találták a hölgyeket.
- El vagyok ragadtatva, grófné - mondá, Marie kezét ajkaihoz vonva Tristan, - nem találok szavakat hálám kifejezésére a fölött, a mit Ivándon találtam.
- Meg vagy elégedve? - kérdé Marie.
- Ujra ismétlem, el vagyok ragadtatva!
Holnap a kedves kis háznak már lakója leendek.
- Már holnap - kérdé Thisbe, kit Balázs mindenkép el akart foglalni, de ki folyvást a többiek társalgására hallgatott.
- Ha megengedik, gyakori látogatójuk leszek - viszonzá Tristan.
- A mig itt maradsz - mondá Balázs.
- Természetesen, a távolság áthághatatlanul eltávolit.
Azonban egyelőre nem szándékozom távozni.
E szavakat oly határozottan ejté ki az ifju, hogy a többiek nem értvén a vonatkozást , csodálkozva néztek reá, mig Balázs majdnem dühvel viszonzá pillantását.
- Ennek örülök - mondá vidáman Thisbe.
- Az ujdonság varázsa egyideig mulattatni fogja önt s én ajánlkozom, hogy az ismeretlen vidéken e szép évszakban, vezetője s tolmácsa legyek.
Tristan majdnem hivatalosan hajtá meg magát.
Ő azon kevesek egyike volt, kik nem tudtak tettetni, s önkénytelen átfutott pillantása Marien, ki félre forditott fejjel haladt mellettük.
Hosszu ideig járkáltak a kertben, aztán ebédelni hivta őket az evés idejét jelző harang; felérkezve a nagyterembe, a plébánost találták ott, kit Marie grófné szintén meghivott ebédre, s ki az uj földesur, Tristan egészségére emelte poharát, annak Ivándon hosszu és kellemes tartózkodást kivánva.
Az ebéd utáni est vidáman mult el, s midőn szétoszlott a társaság, Tristan szokatlan ébernek és izgatottnak érezvén magát, fölszólitá Lazast, hogy tegyenek egy fordulót a parkban s élvezzék a gyönyörü holdvilágos nyári estét.
A franczia rögtön vállalkozott.
Szivarozva járkáltak a virágok között, s a napi eseményekről beszélgetve, gyorsan telt az idő, mig egyes csillagok föltünése az égen mutatá, hogy éjfélen rég tul haladt az éj.
- Egy kérésem van hozzád Viktor - mondá, mielőtt visszatértek a kastélyba, Tristan , észrevehető zavarral.
- Beszélj.
- Add nekem azon száll virágot, mi gomblyukadban van, s mit Ivándon tüztél oda.
Lazas meglepetten nézett reá.
- Te most, ha levetkezel, eldobod, nincs értéke előtted, nekem pedig drága az , mert...
Elakadt.
Lazas kihuzta helyéről a virágot.
- Mert Marietől származik, mondá, átnyujtva Tristánnak; de észrevehetően elkomolyodva.
- Kivánom, hogy e virág ne a gyorsan keletkezett érzés symboluma legyen.
Alig pár óra előtt üde, viruló volt, s nézd, mily hervadtan csüggeszti le most fejét.
- Az én szivemben mindig üde és viruló leend az, viszonzá lelkesülten Tristan.
Lazas nem felelt, hallgatva érkeztek az emeletre s némán szoritva kezet, kiki szobájába vonult.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE