Mikor boldog a tzigány?
A Kátsa mögfogadta osztán, hogy nem jártati félre az kerekit, de nem is vót kedve rá, hogy tovább beszéjje a zélete történetét sokáig nem birhattuk rá, hanem etzör oszt mögen kérdöztem, hogy mondok:
- Hát mikor mögszöktél hogyan vót tovább?
Tsak a hátulsó fertájához tapéntott, oszt aszondi sehogy.
De mondok tsak beszéld el, igéröm hogy nem bántalak.
Hát erre oszt elbeszélte:
- Mikor megsektem a katonaságtul, sokáig bujdostam, nappal a hidak alatt, hanem astán esseakattam Sárkezsi Tsurkának a népével, azsok adtak ruhát meg kenyeret .
Kérdezsem tülük, hogy merre járhatnak Kekaránóék?
Hát ezselőtt egy hónappal látták a rongyukat a Tisa mellett.
Tsongrád felé mentek onnan.
- Mán mögen félre beszélsz.
- Nohát mán a zsigazs se igazs.
A tsigán minden faluvégen letüzs egy három águ fátskát, a fára meg feldob egy rongyot.
A rongy ast mutati hogy kinek a népe, a három águ fátskának a közsepső ága meg ast hogy merre mentek.
Hol itt a hazsugság?
Mintha bizsony én nem is tudnék igazsat beszélni, ha akarok.
- Véletlenül se tudsz te mán.
Dehát tsak beszéjj.
- Hát három hónap mulva este találkozstunk Kekeránónak a hadával a Tsinkotai faluvégen.
Már messiről megtsapott a libapetsenye saga.
A sivem ugy debegett mint a malom.
Mondom a vajdának kildjen valami assonyt elére, hogy meg ne isse a guta Bartsát.
Hát a guta nem is Bartsát kerilgette, hanem engem mert megtudtam , hogy éppen Bartsának a rajkóját kerestelik.
Te Bartsa mondom a zsassonynak, hát hány napos azs a rajkó?
Ast mondja két hónapos.
No mondok, hát hogyan lettem én Bosnyák orságba apja ennek a rajkónak, mikor én egy estendőnél tovább is ott katonáskottam.
Ast mondja a zsassony.
Mit tudod te meddig viseltem, estendőnél is tovább viseltem.
No bizsony megvertem valna, ha nem éppen a találkozás erem napja van aznap.
De addig beséltek a sivemre, hogy megbékitettek vele a jó silt liba mellett.
- No hallod én nem békültem volna meg vele.
- Hát aztán akkor mivel lett valna jobb?
A vajda is ast mandta, hogy mit hentsegs, erülj hogy likat nem littek a bürödbe a basnyákok.
Ott azstán hogy korán ránk sakatt a tél annyit kaptattunk, hogy a tsontunk is zsergett.
Se kenyér se irge.
Akkor látogat oda Józsep fihertsegnek azs ispánnya , hogy ast mondja gyertek telepeggyetek Józsep fihertseg hertsegségibe, minden tsigány kap házsat, fát, kenyeret, hizsott gyisnót, de dolgozstok is aztán érte egyetmást?
- Sivesen, mondom én is annyi pipasurkálót tsinálok őhertsegségének, hogy mindennap ujat akasthat a dohány zsatskójára.
Hej még a vajda is majdtsaknem tsigánkereket járt eremibe.
Én is kaptam házsat , minden feleséges ember kapott, meg egy elni való gyisnót, meg egy kebel buzsát .
Perse a gyisnót mingyárt lesurtuk a zselső napon és ugy belakott a tsigányság , mint a falu kutyái, biró uramék lakodalmán.
Még fel is ruházstak bennünket.
Ami kopott nadrág maradt a hajdukról mind leharták nekünk a padlásrul.
Ugy fesitettünk vasárnap a templomba, mintha magunk is hertsegek volnánk.
( Kátsa jó élete hónap iródik tovább.)