Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
A BÁRÁNY UTAZÁSA
Valahol, jó néhány száz kil ométerre innét, Gyümölcsoltó délelőttjén virágszagú úriház tornácán fiatal lány játszott a napsugárral és egyszer csak elmosolyogta magát.
Lehet, hogy öreg varjút látott a rózsafa-karón, vagy koldustarisznya formájú felhőt az égen , olyant, amilyennel a m úzeumigazgatók szoktak járni, - elég az hozzá, hogy bekiáltott a szobába :
- Tudjátok mit?
Küldjünk a szegedi apapának húsvéti bárányt és üzenjük meg neki tőle, hogy szeretjük .
Három drága jó ember nevetett vissza a napsugárba öltözött lányra és vita nélkül megszavazta a javaslatot.
Először azért, mert csakugyan lehet azt szeretni, akit egyszer láttunk az életben, vagy egyszer se.
Másodszor, mert menyasszonnyal nem szokás ellenkezni, már pedig a napsugaras lány menyasszony, még pedig hódított.
Bécsből hozta a kis gazda s úgy megtanította magyarul, hogy már az én írásom is megérti, amit pedig én se mindíg mondhatok el magamról.
( Nono, csak a sajtóhibákra célzok. )
- Ohó, hiszen ez tulajdonkép a magyar irodalom diadala - pattant fel az öreg gazda és szaladt bár ányt keríteni.
Pedig nem mai gyerek már ő se, hogy is mondjam, olyan magamformájú meglett férfi, de azért addig tüsténkedett, míg csakugyan kerített húsvétra való bárányt.
Hófehéret, rózsás orrút, gömbölyűt, kezeset, az őseit bizonyosan a betlehemi mező kön legeltették a csordapásztorok .
A ház fehérhajú úrnője piros pántlikát keresett elő, a kis gazda ezüstcsengőt szerzett, valóságos anziksz-bárány lett a bariból.
Tömték sós kenyérrel, hízelegtek neki tejes cuclival s hogy még a szél se ártson neki , éjszakára az előszobában vetett neki ágyat a menyasszony, bársonypokróccal takarta be s azzal cirógatta álomba, hogy siessen elaludni, mert reggel korán kell kelni , hogy le ne késsen a vonatról .
Persze mit tudhatja azt egy menyasszony, hogy ha a gyereket utazás sal biztatják, egész éjszaka nem tud aludni?
Kihajnallott, mire a barika álomba bégte magát, addig a ház népe se foghatta le a szemét s így bizony mindnyájan későn ébredtek.
Lóhalálban kellett vágtatni a kocsisnak, hogy elérje a déli vonatot s közben a bá rányt is ölelgetni, hogy ki ne ugorjon a kocsiból.
Már akkor érezte az ártatlan, hogy a kultúra vívmányait nem neki találták ki s egész úton hajtogatta a maga bárány-idiómáját :
- Szegény anyám, ha tudta volna, dehogy szült volna engemet !
Hát még ha mindazt tudta volna, ami meg volt írva róla a csillagokban !
A vonatot ugyan elérték, de azzal nem sokra mentek.
A forgalmi irodista mérgesen csapta össze a kezét :
- De hát micsoda ember kend, hogy így akar egy bárányt feladni ?
A kocsis engedelmet kért, hogy ő nem micsoda ember, hanem Mihály, a főügyész úr kocsisa és ő nem tudja, hogy így kötőben, rossz nadrágban nem lehet bárányt föladni, ha tudta volna, akkor fölvette volna az ünneplő-ruháját .
- Bolond kend, - nevette el magát a tiszt úr - a fene bánja a kend gúnyáját, nem arról beszélek én.
Mit mondtak kendnek otthon ?
- Hogy adjam föl ezt a bürgét, vesszen meg a gazdája .
- Hát ki a gazdája ?
Mihály előkotort a kötényzsebből egy névjegyet .
- Erre föl van írva mind a kettő.
A tekintetes főügyész úr is, meg a szegedi tekintetes úr is .
- No jó.
Hát mondja meg kend otthon, a bárányt tegyék ketrecbe és állítsák ki róla a fuvarlevelet, mert kend ahhoz nem ért .
Hát a ketreccel nem volt baj, mert a ház úrnője rögtön fölajánlott e célra egy tyúkketrecet, amiből ügyes emberek könnyűszerrel szerkeszthetnek bárány-palankint.
Pláne a kis gazda elektrotechnikus mérnök, hát most megmutathatja, mit tud .
Hanem a fuvarlevél kiállítása már nem ment ilyen könnyen.
Azt a menyasszony magának követelte .
Ő így akar levizsgázni a magyar tudományból .
Le is vizsgázott.
A "címzett neve " rovatba beírta, hogy "Id. és ifj. Ferenc uraknak, Szeged ".
Bizonyosan ilyen tökéletesen megfelelt volna a többi kérdésre is, de a többi kérdést nem értette meg.
Kénytelen volt a vőlegényét ültetni az íróasztalhoz, ő maga pedig elment báránykalitkát szerkeszteni .
A kalitka el is készült, már az utolsó lécet szegezték a bárányra , mikor a vőlegény kitámolygott az udvarra.
Halálsápadt volt, ősz hajtincs tapadt verejtékes homlokár a és megtört hangon kért egy pohár vizet .
- Nem bírom tovább - támaszkodott a falhoz .
- Mit? - rohantak hozzá .
- A fuvarlevélkiállítást.
Nem nekem való ez.
Én csak mérnök vagyok .
Te vagy a jogász, papa.
Neked kell mindenhez értened .
A főügyész egy kicsit b átortalanul mosolygott, mikor leült az asztalhoz, de mire felkelt , egész imperátorprofilt nyert az arca .
- Mi lesz a mai ifjú nemzedékből, ha már egy fuvarlevelet se tud kiállítani? - kérdezte szelíd dölyffel és újra útnak indította Mihályt a báránnyal .
Mihály elment, mint nyájas tavaszi reggel és visszajött, mint förgeteges nyárest .
A ménkű üsse meg ezt a bárányt, ünnep délután nincs fölvételezés .
No, ezt jó tudni, mert holnap is ünnep lesz, tehát Mihálynak már kakasszókor jelentkezni kell a teherrel a for galmiban.
Mihály jelentkezett is és meghozza a hírt, hogy a fuvarlevél rossz, tessék okos emberrel kitöltetni, az az üzenet.
A jogtudomány egy kicsit hervadtnak érzi magát, a mérnöki tudomány elnézően mosolyog, aztán tanácsot tart a két tudomány, hogy hol lehetne okos embert keríteni, különösen így kettős ünnep második délelőttjén .
Farkast emlegetnek, kert alatt jár: kopogtat az ajtón az okos ember .
Megyei virilista, kereskedelmi kamarai tag, gyárigazgató, hát ez már csak tudja a dörgést.
Hozzá fekete szakálla is van, tud imponálni, ha arra kerül a sor.
Lecsap a fuvarlevélre, mint a héja s rögtön fölfedezi a hibát .
- Hát persze, igaza volt a vasútnak, így kell ezt ni, most már mehet a Mihály .
Mihály viszi a bárányt és hozza a bárányt és kijelenti, hogy a fuvarlevél most már valóban gilt, de a forgalmi iroda és a haza üdve passzust is kíván .
Az ám, csakugyan, hogy is lehetett ezt elfelejteni? - kérdik a lecsökkent tudományok az okos embertől .
- Az semmi, - legyint a gyakorlati élet embere - azt ád akármelyik mészáros .
Hiszen lehet, hogy ád, de hol lehet ünnep másnapján olyan mészárost találni , aki józanul tekinti a világi dolgokat?
Hárman négyfelé szaladnak , végre találnak egy vérben dolgozó iparoskeblű honfitársat, aki azonban túlságosan józanon fogja fel a dolgot .
- Hogy gondolják ezt, uraim?
Állategészségügyi kihágásra akarnak engem csábítani ?
Itt nem imponál a legkoromfeketébb szakáll se.
Egy törvénytisztelő mészárosmestert veszedelmes dolog sokáig kísérteni, mert bárd van a kezében.
Mit lehet most már csinálni ?
- Mi lehet? - lép fel mosolyogva a ház fehérhajú úrnője, mint a remény angyala.
- Hát itt van a kománk majorja, ő földbirtokos ember, bizonyosan megszánja passzussal Sándort, ha kiszalad hozzá .
A major alig húsz kilométerre van a városhoz, öreg este van, mire Sándort, a főügyészt hazadöcögteti Mihály a kátyus, hancsíkos mezőkön keresztül , de hála Istennek, legalább megvan a passzus.
Megcsörgetik a barika előtt, aki kissé mélabúsan néz ki a rácsai mögül, nyilván arra gondol, hogy báránynak ugyan még bárány, de mi lesz ő belőle, mire a húsvéti címig és jellegig elér ?
Reggel kettős lárma veri fel álmából a házat.
A kocsin a bárány béget, a tornácon Mihály káromkodik .
- A hétszentségit ennek a dögnek!
Meg annak is, akinek megy !
Mihály kellő nyomatékkal figyelmeztettetik a káromkodást tilalmazó törvényre, minélfogva most már nem a bárányt s zidja, hanem azt, aki a törvényt csinálta .
- De hát mi baja kendnek a törvénnyel ?
- Mert a vasútnál is azt verték a fejemhez.
Hogy a törvény állatorvosi bizonylatot is kíván a bürgétől .
Újabb konferencia a gyakorlati ember bevonásával, aki fölényesen mosolyog .
- Nem kell kétségbeesni, emberek.
Két nap a vasút fütyült ránk, most mi fütyülünk a vasútra.
Föladjuk a bárányt postán.
Gyerünk csak, Mihály, a postára .
A postafőnök, kedves, derék úriember, van érzéke az irodalom iránt is és azt mondja a gyárosnak a helyszíni szemle után :
- Rendben van, eltekintek a kedvedért az állatorvosi dokumentumtól , csak a ládát vegyétek kisebbre, mert ezt nem vehetem fel, e tekintetben nagyon szigorú a szabály .
A család szétszedi a ládát, elfűrészelnek a lécekből és megszerkes ztik az új ketrecet, tekintetbevévén azt is, hogy a bárány három nap alatt határozotton összébb ment három kilóval.
De úgy látszik, inkább lelkileg van megviselve, mert íme kiderül, hogy az új ketrecbe nem fér bele, tehát szétszedik és összerakják mégegyszer.
Még ide egy szög, ohó, amazt meg el kell verni, hogy meg ne szúrja magát a bari, no, most már viheti, Mihály .
Mihály elmegy és Mihály visszajön.
Most már szólni se tud a dühtől , csak az öklét emelgeti az ég felé.
Szeretne valami alkalmas istennyilát elfogni .
- A posta csak húsz kilóig vehet föl csomagot.
A mi csomagunk huszonegy kiló és ötven deka .
Az ötös tanács elhatározta, hogy megköveti a vasutat és Mihály mint nagykövet és meghatalmazott miniszter, szerdán újra felveszi a tárgyalás fonalát a forgalmi irodával.
A vasút megbocsátott, de kötötte magát az orvosi bizonyítványhoz.
Mihály megpróbált előhozakodni a bárány megrendült egészségi állapotával .
- Hiszen láthassák, mán alig áll a lábán a szegény pára-jószág! - bökött felé az ostorával .
- Annál elengedhetetlenebb az állatorvos - fordította Mihály ellen saját fegyverét a vasút .
A bárány beszállíttatott a városi állatorvoshoz, aki élénk figyelemmel kísérte lélekzését, megmérte a vérnyomását, megnézte a nyelvét és megmarkolászta a hasát, végül kiállította az írást, hogy a hazai juhállomány veszélyeztetése nélkül elutazhat Szegedre .
Természetesen mindez időbe került s ezúttal megint a vasút fütyült a bárányra .
Csütörtökön Mihály már hajnalban megszállta az állomást s minden pakernek és vasúti bakternek az orra alá dörzsölte az állatorvosi okmányt .
- Csúffá van téve a vasút !
A vasutat persze nem lehet csúffá tenni.
A vasút föltekintette az okmányt és visszaadta Mihálynak .
- Ez nem jó, öregem.
Nem a városi állatorvostól kíván bizonyítványt a szabály, hanem a járásitól .
Mihályt egy kicsit megütötte a szél, de aztán csak helyrekáromkodta magát és kijelentette, hogy ő szégyenletiben sem megy haza, míg a bárányt föl nem adja.
Elfuvarozta a járási állatorvoshoz, azt délután három órára előkerítette s most már triumfálva tért vissza a vasúthoz .
- No, van -e még baj ?
Nem, most már minden rendben találtatott, az írás kiállíttatott s Mihállyal közöltetett, hogy mennyi a szállítási sarc .
- Hű, az árgyélussát! - hördült fel a kocsis - ötven fillérem hibádzik.
Muszáj volt egy kis nyakolajjal erősíteni magamat, mert még ma egy falatot se ettem.
Mindjá rt hazaszaladok érte, ugyan vigyázzanak erre az istenadta teremtésre .
Vagy tán be is tehetnénk már a vagónba, egybe itt leszek a pénzzel, inkább kocsit , lovat itt hagyok zálogba .
A vasút jó szívvel volt Mihályhoz, de már ezt az egyet igazán nem tehette meg neki, mert ez fegyelmi vétség lett volna.
Azt mondja a szabály, hogy a szállításra felajánlott tárgyak letétbe nem tehetők .
Így az én húsvéti bárányom még egy utat megtett a városba s egy vonattal később fogadta utasának a magyar állam.
Már nem tudom, az életbiztosítás használt -e neki, vagy a kettős állatorvosi bizonyítvány, de örömmel jelentem, hogy elegendő erőben megérkezett.
Ahhoz elegendő ereje van, hogy szívszaggató kérdéseket intézzen hozzám :
- Me-é?
- Me - e - é ?
Hiszen ha én azt tudnám, hogy mért ?
If jabb Ferenc őszinte részvéttel kérdezi :
- Apapa, mit mond a bajika ?
- Azt, Ferencem, hogy le ne vágjuk, mert egy hét alatt nemcsak ezt a szegény bárányt átkozták meg, hanem azt is, aki megeszi !
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE