Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Babits Mihály
Elza pilóta
Keletkezés ideje
1933
Fejezet
10
Bekezdés
1692
Mondat
5665
Szó
59777
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
HARMADIK JEGYZET SCHULBERG TANÁR FELOLVASÁST TART RÉGI KÖNYVÉBŐL
A látogatás Schulberg professzornál idegesítően hosszúra nyúlt.
Ennek Schulberg maga volt az oka, aki az idő nagy részén át közömbös tárgyakról beszélgetett.
Így például csakugyan megvizsgáztatta Kamuthynét arról a könyvről, amelyet a légbarlangban kölcsönadott neki.
Az asszony kényszerült bevallani, hogy nem olvasta végig .
- Akkor tartsa még magánál, asszonyom.
Úgy látom, a legérdekesebb részénél hagyta abba.
Kevés embernek adatott meg jelen lenni egy világ születésénél s átélni a teremtés hat napját.
A hat nap persze itt sem épp szó szerint hat nap, de mindenesetre aránylag nagyon rövid idő.
Már a mi számításunk szerint.
S ennek a legérdekesebb része éppen az üstökös izgatott heteire esik.
Kár volna nem olvasni tovább.
A mesterséges égitest épp az elszállása előtti napokban indult életnek és virágzásnak.
Nézze ezt a passzust, asszonyom.
Engedje meg, hogy egy lapot fölolvassak.
Talán a kisasszonyt sem fogja untatni .
S mit sem törődve az idővel s a künn várakozók sokaságával , Schulberg hosszú, monoton fölolvasásba kezdett.
Hanghordozásában volt bizonyos furcsa, imitált kenetesség, mintha valami modern Bibliát olvasna, a teremtés történetének szövegével .
" A napok és hetek gördültek tovább; és a Kis Földön gördültek tovább az évszázadok.
A szárazföld és tenger mind szemmelláthatóbban különvált: a teremtés harmadik napja volt.
A glóbus színe is változott; a barna kavargásból zöld kavargás lett.
A földeket finom, pelyhező moha futotta be; így látszott legalább az időlassító szerkezeten át; nagyítás nem kellett hozzá.
Ha a nagyítólencsét is beállították, a moha fűvé nőtt, a fű bozóttá, a bozót őserdővé.
Vad, borotválatlan arcot mutatott a serdülő természet.
A tudós a geológiai korszakokat tanulmányozta mintegy sűrítve és kivonatban.
A tanulmány nem volt oly szenvedélyes, mint várni lehetett volna.
A tudós szórakozottnak, nyugtalannak látszott, semmire sem tudta figyelmét koncentrálni.
Így maradt a kutatás minden részletfeladata az asszisztensre.
Skálákkal és mérési táblázatokkal dolgoztak, hogy a megfigyelteket állandóan a Föld történetének valódi arányaiba transzponálhassák - így mondták, noha a kis glóbus természetesen éppoly valódi volt, mint a Nagy Föld.
A másik feladatot a növénytani osztályozás adta.
Az asszisztens vad hévvel vetette magát ezekre a számításokra és klasszifikációkra.
Ez természetesen a botanikus asszisztens volt (ugyanaz , akinek a Kis Földről szóló adatok nagy részét köszönhetjük); a geológus most ritkábban járt ki; a biológust folyamatok megfigyelése foglalta el.
E fiatal kutatókat nem zavarta az üstökös.
Tudományukhoz méltón lemosolyogták a tömeg izgalmát.
Az üstökös elröpül, és a katedra vár.
Mit törődik a törtetés az üstökössel?
A botanikus fáradhatatlanul fedezte föl az ismeretlen növényfajokat, jegyzékbe foglalva morfológiai sajátságait s viszonylagos méreteit az őskori plántáknak, mintha csak osztályozni való gazok lennének .
A munka rendkívül nehéz volt, mert ez a tenyészet kibogozhatatlan sűrűséget alkotott, s a legtisztább reflektoros lencse sem tudott áthatolni szövedékén.
Az összefonódott fű, gyimgyom és burján voltaképp csupa óriás növénymonstrum volt, melyeknek indáin nem sok idő múlva ichtyosaurusoknak kellett majd hintázni, ősmajmok farkának s mammutok ormányának kunkorogni .
Most úgy hatottak, mint egzotikus apró dísznövények, s Marianne, a tudós leánya, nem győzte bámulni ezeket a finom rajzú páfrányokat s titkos szelekben hajladozó elegáns pálmákat, ezeket a kúszó liánokat, ezt az egész sohsem látott flórát.
Az asszisztens följegyzi, hogy folytonos könyörgésekkel zaklatta őt: nem juttathatná -e valahogy egy kis palántához , amit vázába ültethessen?
De itt valóban úgy volt, hogy: minden a szemnek , semmi a kéznek !
- Ezen a burkon, sajnos, nem lehet áthatolni .
- A kedvemért! - ingerkedett a lány.
- Hisz még csak nem is üveg, hanem levegő. "
A feljegyzéseken érezhető a fiatal asszisztens zavara az Eccellenza leányával szemben, satöbbi, satöbbi.
Schulberg továbblapozott .
- Ez már nem érdekes.
- Néhány lappal utóbb kezdett el olvasni, eleinte csak félhangon, mintegy magában, keresgélve, át-át szökve egy-egy paragrafust .
" A Kis Föld alkotója mogorván és szótlanul járt föl-alá egész nap...
A kész és diadalmas mű nem tudta érdekelni többé.
Amint elérte a célt, egyszerre megbomlott benne az akarat, s kételkedni kezdett az eredmény érdemességében.
Az eleven földgömb imponáló játék és tudományos Kunststück volt; de mi egyéb?
Technikai téren kétségkívül sokat vitt előre.
De mi újat vagy lényegeset tudtunk meg?
Figyelhetjük a folyamatokat , szaporíthatjuk a grafikonokat és tabellákat.
De megleshetünk -e valami igazi titkot? valamit, amit még nem tudtunk?
Láttuk -e az Élet születésének pillanatát?
Sejtjük -e, hogy mért okok az okok?
A grafikon mindig csak szökik valahol, s ki számíthatja ki, hogy hol és mért szökik?
S mit ér tökéletesíteni a kutatás technikáját, ha igazi méltó célja úgyis reménytelenül kisiklik?
Menni az úton, mely nem vezet sehova ? "
A tudós már mindent az asszisztensekre hagyott, satöbbi , satöbbi .
" Csakugyan szégyen volt, mennyire elmaradt a saját művének ismeretében, mennyire tájékozatlanná vált az újabb problémák és fölgyűlt adatok közt.
Izgalmát és szórakozottságát háta mögött az üstököshisztériának tudták be, amely ez időben már valóságos tömegőrület lett, s még azokat is elfogta, akik tudományosan meg lehettek győződve, hogy a rettegett égitest ártalom nélkül fog elsétálni planétánk mellett."
Schulberg lassanként magasabbra emelte a hangját, s valóságos szónoki hévvel olvasott.
- " Az üstököst már nem lehetett közömbösen nézni.
Növekedése egyre gyorsabb és meglepőbb lett.
Úgy nőtt, ijesztően, mint egyfélénk robogó gyorsvonat lámpása.
Már akkora volt, mint a nap, s elhomályosította a holdat.
Uszálya hosszan, fényesen húzódott utána, mintáz égi vonat kivilágított kocsisora.
Az éj alig volt sötétebb, mint a nappal, s már csak zárt ablaktáblák mögött lehetett aludni, Az emberek ellepték a dombokat , színházi látcsöveikkel, feketén.
A gazdagok garden-partykat rendeztek, ahol megspórolták a világítást.
A falvakban titokzatos arccal jártak a javasasszonyok.
Egy ember fölakasztotta magát félelmében.
A munkanélküliek bűzös kabátjukba csavarták fejüket, úgy aludtak a hidakon, lidércesen.
Az üstökös égő keresztet tartott a világ fölé, mint régi kométák, dögvészt , ínséget, háborút jósolva. "
- Háborút...
- A tanár mosolygott.
Édes, naiv békevilág !...
Azután folytatta a fölolvasást .
"- Az Isten mutatóujja! - üvöltötték a papok a szentélyben.
És vezeklésre intették a népet.
A templomok egész éjjel nyitva álltak.
A széttárt kapukon be leheteti látni az oltárokig, melyeknek lépcsőin hisztérikus térdeplők vonaglottak.
Az énekek és imák kórusa kizengett az utcákra.
Ez a szent ének összekeveredett a kocsmákból kihangzó zenével, amelyek szintén napról napra jobban megteltek.
Az emberek féltek otthon és magukban maradni, s ki akarták élni életüket... kiélni vagy kiengesztelni.
Templomok és mulatók osztoztak a világon.
A kicsapongók és örömleányok teletérdelték a hajnali gyónószékeket , s a pap a templomból, átöltözve, egyenesen a bordélyházba ment.
Mindenki abban keresett menedéket vagy vigasztalást, amit még nem ismert, ami távol esett rendes életétől; mindenki sietett, hogy valami mást próbáljon, míg lehet; mert ki tudja, mi lesz ?
Éj és nap között nem volt már különbség; az üstökös állandóan az égen állt, oly fénnyel, amilyet nem ismert még a világ .
S a nagy fény ellenére a közbiztonság sohasem volt oly bizonytalan, mint ekkor.
Az emberek mindent mertek, és semmi büntetéstől sem féltek.
Primitív ösztönök kezdtek fölszabadulni.
Napirenden voltak a kéjgyilkosságok és az erkölcstelen merényletek.
A munkafegyelmet és a hivatali rendet lehetetlen volt megőrizni.
A Kis Föld körül is aggasztó tünetek mutatkoztak.
A személyzet megcsökkent.
Szolga egyre kevesebb volt látható, s az adjunktusok közül már csak a botanikus járt ki.
A közönség viszont rakoncátlanul viselkedett.
Erőszakos suhancok csapatokban tódultak be jegyváltás nélkül.
Maga a Glóbus sem volt biztonságban.
Valaki egyszer követ dobott rá, s a nehéz meteor a dobás erejével áttörte a légörvényt, s pusztítva zuhant a friss, telenőtt, buja humuszra, mint egy óriási, égből esett szikla. "
- Igen...
Itt mondja el azt az estét, amikor kimaradt az áram .
- Schulberg ismét továbblapozott a könyvben.
- "Mintha valami állati lény mozgott volna az ősvilági páfrányok lombjai alatt; de nem lehetett kivenni , hogy mi...
A reflektor nem működik...
Az egész városban nincs villany ... "
- Igen, és itt megint...
- "A páfrányok alatt, a sáros, sötét, kövér őserdőben valami élő állatok mocorogtak, fél testükkel az iszapba fúródva; senki sem tudta volna megmondani, mikor, hol , hogyan jelent meg az első ... "
" Másnap reggelre a Kis Föld olyan lett, mintha vattával volna leborítva; ködök és felhők fedték, melyeken a látszer nem tudott volna áthatolni ... "
( A kromomikroszkóp - magyarázta Schulberg.)
- " Alig egy-egy csipetnyi helyen bukkant ki, néha csak másodpercekre, a szűz erdőségek lombgerince.
A kertben tovább folyt a rend fölbomlása ..."
Kamuthyné nem merte félbeszakítani a professzort, de percről percre nyugtalanabbul várta a fölolvasás végét.
Schulberg azonban semmi szándékot sem árult el, hogy abbahagyja .
- Megjegyzem - mondta, visszalapozva néhány lapot -, nagyon érdekes, ahogy a Kis Föld időjárásának változásait figyelik meg.
A telet és nyarat, de tűzhányókat és földrengéseket is, árvizeket, világrészek keletkezését és eltűnését, a jég- és vízkataklizmákat s a rettenetes ciklonokat, melyekből a lencse fölé hajló megfigyelő egy leheletnyi szellőt sem érez...
Sajnos, nincs idő most mindent megmutatni...
Olvassa el az egész könyvet, asszonyom...
Hadd keresem még csak azt az egy helyet, ahol a Kis Föld eltűnéséről van szó; ahol az üstökös vonzóerejénél fogva fölragadja s magával viszi a mesterséges planétát az űrbe.
Ez magának a Kis Föld alkotójának kéziratai közt maradt ránk; egy nagyon őszinte naplójegyzet :
" Asszisztensemet nem találom már helyén, az őr is szabadságot vett, a Glóbus teljes elhagyatottságban forog a csodálatos esti fény alatt , mely szinte percenként növekedni látszik.
A különös esték szezonja jár; de eddig még egy se volt oly messze minden normálistól, mint ez.
Holdújulás lévén, az üstökös egyedül uralkodik az égen.
Csillag nem érvényesülhet ebben a világosságban.
Nem nap ez, nem is éj.
Valami harmadik, egészen valószínűtlen fényszak, mely kékkel húz minden körvonalat, s szinte fölemeli a tárgyakat a földről.
Minden úszik, lebeg, s a nagy liget fölrebbenni látszik az üstökös arany legyezője előtt, mint a sínekre hullott lombhalom , melyet a közelgő vonat szele meglegyint.
Egy óriás, égi vonat közeledik a Föld felé...
A nagy fénylegyező szinte láthatólag nő, mintha zuhanna.
Valami isten egy tűzcsóvát hajított a Földre.
Itt nincs kitérés, nincs mentség, ha két égitest pályája szeli egymást.
Minden csalhatatlan matematika szerint történik.
A tudomány törvényt szabott az égnek, s ezt a törvényt nem vonhatja vissza többé.
Az engedelmes csillagok a szabott úton forognak .
Egy pillanatra behunyom a szemem, szabadulni akarok a kegyetlen fénytől, mely hetek óta mindennap nagyobb súllyal hull a világra , mint egy gond.
De a karikás sötétségen át is látom az üstököst sárga utófényben, s hallom az észvesztő állatkerti kórust: kétségbeesettebben zeng, mint valaha .
- Miért vagyok itt?- kérdezem magamtól.
- Az emberek most összebújnak, úgy könnyebb elviselni ezt az izgalmat.
- Az állat visít bennünk is, lényünk mélyeiben, s hiába van meggyőződve az ész, hogy az izgalom fölösleges.
Mondják, most minden féket elvetett a világ, s mindenfelé orgiák folynak az ablaktáblák mögött.
Pezsgőspalackok, meztelen testek és kokaintű...
Reám is elragadt a tömegpszichózis?
Önkénytelen azt kérdem magamtól: eleget éltem -e ?...
Ha most az üstökös elpusztítaná a világot, szánalmasan örömtelen halnék, munkában töltött szűzi özvegység után...
Nincs senkim, csak a lányom, Marianne...
Ő hozzám hasonlít...
Ebben a pillanatban szinte egészen előttem áll, ahogy az arca eltorzulna, szép teste fuldokolva vonaglana, a gyilkos csillag gázkörében ... "
- Gázhalál - pillantott föl Schulberg, mint mikor egy ismerősről történik említés .
A tudós naplója ekként folytatódott :
" Ostobaság!
Hamarabb következhetik be, hogy egy más eredetű gáz fojt meg valamennyiünket, a hadigáz, amit magunk találtunk ki egymás meggyilkolására.
Ezek a csillagok akkor is éppoly blazírton fognak nézni ...
Milyen közel látszik az üstökös!...
Mikor szabadulunk meg a látszatok hatalmától, ami erősebb, mint minden tudományos bizonyosság?
Mintha már azóta is (míg a szemem csukva tartottam) észrevehető differenciával zuhant volna lefelé.
Valósággal szédít ez a hirtelen arany fény!
Képzelődés ez ?
Mintha sodorna...
S egy másik sodródás: a Kis Föld zöld színű zuhanása, a kékarany éjben...
Minden úszik és lebeg.
Hogy bőgnek a vadak a Zoóban !
Sakálok csaholnak...
A liget száll, a fák röpülnek, a fű mászik...
Minden oly valószínűtlen, oly valóságtalan...
S a Kis Föld forog, zuhan.
Zöld hátán a friss életet viszi.
Most mintha meginogna, hajlását változtatná...
Holott a tengelye szilárdan rögzítve, s pontos szögben ferdül a földtengely szerint.
A sarki lapulások szemnek is világosan mutatják a függélyestől való elhajlás irányát.
Most mégis mintha megingott volna ez az irány.
Mintha eltörött volna valami láthatatlan rúd ... Kísérteteket látok?
Érzem, hogy elsápadtam, remegek ... "
- Itt egy jegyzet következik, arról a "láthatatlan rúdról " , " ami a forgó és lebegő gömböt fenntartotta, ferdén és szilárdan."
Valami rúd vagy nyél tényleg létezett, csuklón forogva és hatalmas csapágyon, csakhogy ez sokkal gyöngébb volt, hogysem az óriási glóbust a valóságban ez tarthatta volna; csak olyan volt, minta köldökzsinór, mely a fiók-Földet anyjához fűzte, vén bolygóanyjához.
A Kis Föld lebegését sokkal komplikáltabb megoldás biztosította, mint egy ilyen tartó lehetett, és sok tudós, fizikában is jártas embernek ez a megoldás éppoly rejtelmes maradt , mint az Iszlám hívőjének a lebegő Mohamed-koporsó.
Lebegés? nem is lebegés volt ez, hanem nagyon is szilárdan rögzített szigorú forgás; de most mégis meglengett, és tagadhatatlanul kimozdult tengelyéből.
Az, hogy körös-körül minden úszni és szállni látszott, víziószerűvé tette az egészet.
Pedig nem volt vízió.
A Gömb valóban elfordult, s a tengely kiemelkedett csapágyából .
A zöld sodrás irányát változtatta, s a tudós egy pillanatig azt hitte, hogy a nagy Glóbus lezuhan a földre .
"- Valami hiba van a szerkezetben? az erők egyensúlyában ? - kérdezem ijedten.
De aztán hirtelen fölrémlik bennem az igazság!
- Az üstökös vonzóereje!
- Igen, már a tengerek árapálytüneményein is konstatáltak bizonyos eltéréseket...
Ingakísérleteket is végeztek...
A közel tolakodott égitest erősen érvényesíti gravitációs hatását a Földön ...
- Ez fölborítja az egész számítást! - gondolom hirtelen.
A zöld sodrás nagyot kanyarodik...
Most önkénytelen torkomba dobban a szívem... egyszerre tisztán érezem sorsomat: a Gömb rám esik, és a saját alkotásom zúz össze ...
...A Gömb nem esett rám, és ez talán még jobban megrémít, mint a halálos veszedelem!
Ez csoda... különös, életmentő, ijesztő csoda!
Minden emberi számítás szerint le kellett volna zuhannia, mihelyt elvesztette rendes egyensúlyát, megállapított lendületét...
Ehelyett nyugodtan sodródva, mint egy orsó, szemmel láthatólag emelkedni kezd...
Már teljesen elszakította a köldökzsinórt...
Már valósággal lebeg a térben, és emelkedik , emelkedik...
Érzem, hogy úgy nézek utána, mint egy őrült ...
Fellebb és fellebb emelkedett, és mindig kisebb lett, elszállt a földi szemek elől.
És így kezdte meg pályafutását az űrben egy új csillag. "
*
- Ez a vége? - kérdezte Kamuthyné, most már fölemelkedve helyéről .
- Nem, az életrajznak nincsen itt még vége.
A Kis Föld alkotója azok közé a szerencsések közé tartozott, akik tehetséggel , vagyonnal, összeköttetéssel korán tető alá tudnak hozni egy nagy művet .
Mikor a mesterséges planéta elszállt, még mindig fiatal ember volt.
És a Kis Föld történetének sincsen itt még vége.
Harminc év múlva, az üstökös visszatértekor, még egyszer megjelent, s amint mondják, egész közel súrolta a földet, mint a szakállas csillag kísérője vagy bolygója.
Ekkor viszont különös módon nyomtalanul eltűnt a tudós, aki egykor megalkotta, s aki ebben az időben már megöregedett, és lelkileg is megtört.
Ez a könyv az ő eltűnését is új világításba helyezi.
Még egyszer ajánlom a továbbolvasását .
( Kamuthyné azonban a búcsúzáskor véletlenül ott feledte a könyvet az íróasztalon, és sohasem olvasott többet belőle egy szót sem. )
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE