Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gineverné Győry Ilona
Angolok
Keletkezés ideje
1915
Fejezet
24
Bekezdés
873
Mondat
2236
Szó
56607
Szerző neme
nő
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
Shopping
Azokat a szótárakat, ahonnan e szó magyarázásául azt olvassuk ki mindössze, hogy shop, annyi mint bolt, to shop pedig bevásárolni, jaj de csak nagyon azelőtt írták, mielőtt a ma modern, nagy árúházai megalakultak.
A régi boltokba igazán csak azzal az egy céllal mentek be, hogy vásároljanak, míg ezekbe az egy-egy egész világot rejtő store-okba olyan módon látogat be az angol asszony, hogy ha akarja, ennek a látogatásnak a tartama éppen úgy nyújtható a végtelenbe, mint a shopping szó értelme.
Hiszen ha olyan nagy indiszkréció nem lenne, hát persze hogy az angol asszonyok , leányok boltbajárását is a nemzeti mulatságok között kellene emlegetnem.
De mikor azt mindig, változatlanul megadó és gondterhelt sóhajjal illik és szokás mondani, hogy: "Ma egész délelőtt a boltokat kell majd járnom !" hát csak nézzük el nekik ezt a színlelést, mint a marienbadi légies pácienseknek elnézik azt a panaszkodást, hogy orvosi parancsra ennyi meg ennyi sört kell meginniok.
És megadólag fogadják el a keserű poharat, de voltaképpen igen sajnálnák, ha az " elmúlnék tőlük ".
Mikor tehát az angol nő bemegy a Westendbe, for a day's shopping, mikor a kézitáskájába berakja a zsebkendőt, jegyzőkönyvet , irónt, kölni vizet, kézitükröt, szarvasbőrt, mialatt különösen azt igyekszik megmutatni, hogy Shakespeare tanításai közül arra ugyancsak jól emlékszik , hogy: "Végy pénzt magadhoz ": - akkor ne sajnáljuk őket, mert a bálba járó unokától a galambősz nagymamáig minden angol nő boldog napnak megy ilyenkor elébe.
Hogy a legcsinosabbik tailor-made ruháját, a legjobban illő kalapját veszi föl, abban nagyon, de nagyon igaza van; grófi palota környezetéből sem rína ki jobban a hanyagul öltözött nő, mint ezeknek a fejedelmi fényű áruházaknak az összhangjából.
Megérkezik.
Mivel tudja, hogy egyáltalán nem szükséges valami sokat költenie s mégis láthat mindent, kiválasztja a legszebb shopping - centre - ek egyikét és oda megy.
A gyalogjáró előtt már hosszú sorban állnak a taxik, automobilok, fogatok; a taxik találomra, a magánfogatok sötétzöld, egérszürke, őzszínű meg pain brulé-ruhás inasai (mert ez a négy szín a legkedveltebb a bérruhák színéül már több év óta) a kereskedőház nagy portáléja alatt állva tartják bennlevő úrnőjük rengeteg prémkészletének (prémköpeny, stola, muff , kocsitakaró) azt a részét, amit az úrnő egy időre nélkülözhetőnek tart.
Nem mintha a hideg miatt hurcolná magával az angol nő azt az elhunyt egész menageriát, amit télen át hurcol; barna, fekete és jegesmedvéből, fókából , cobolyból, fehér-, kék-, füst- és feketerókából, hermelinből, menyétből válogatva össze a gyűjteményét.
Oh dehogy!
De nem hiába, hogy a prém hordása még mindig a barbárság maradványa bennük; a mennyiségével és minőségével dicsekvés a mai divatos asszonynál körülbelül szintén azt mutatja, amit ázsiai őseink házassági adásvevési ceremóniájában a marturina intézménye, a felhalmozott állatbőrök közszemlére való kirakása mutatott: hogy ugyanis mennyit tudott adni a férj az asszonyért.
De a nagy árúházakba a gazdag osztály asszonyainál is még nagyobb számban sereglik a középosztálybeli nő, akinek sem inasa nincs, aki a prémet tartsa, sem prémje, amit az inas tartson.
Sőt nagy, nagy, szinte a lélektan mélységeiig lenyúló okoknál fogva éppen a kisebb középosztály asszonya az, akinek a számára egy-egy ilyen shopping-day nagy boldogságot rejt.
Miért?
Mert ott annak révén , hogy az egyik departmentben két rőf szalagot, a másikban huszonöt krepp papiros-asztalkendőt és a harmadikban egy doboz fogport vesz , része lehet egy egész napon át mindabban a komfortban s a környezetbeli szépség mindazon örömében, ami csak mint ábránd él a lelkében, de nem mint valóság, a házában.
Odaér a küszöbre.
A tükörüvegajtót aranysujtásos, bérruhás inas tárja ki előtte sarkig, a granátvörös, puha szőnyegen már siet elébe a szalonkabátos, nagy díszbe öltözött shop-walker, akinek csak azt mondja a vásárló, hogy melyik osztályt akarja és ez mint valami királynőt kíséri a lifthez: - a felvonógépben ismét aranysujtásos bérszolga várja a parancsát, hogy hányadik emeletre akar menni.
Míg a maga bőrövét, pár köteg himzőselyemét kiválasztja, már addig is alkalma volt végignézni az állványokon, asztalokon, szekrényekben a legújabb modellruhákat, selymeket, kalapokat; - azután, ha már nincs bevásárolni valója , akkor kezdődik még csak a nap igazi kiélvezése.
Bemegy az olvasószobába : letelepszik egy olyan gobelinkelmével, brokáttal vagy bársonnyal bevont, süppedő karosszékbe vagy pamlagra, amilyenről kis házuk berendezésének ideje óta mindig ábrándoztak a férjével együtt, de amelynek a megvételére az erszényük , befogadására meg a szobájuk nem volt elég nagy; letelepszik és kezébe veszi azt a pompás kiállítású folyóiratot, amelyért olyan jó lett volna az előfizetést már régen elküldeni; - igen, de mikor a pénz mindig másra kellett!
A portás meg a liftes bérruhájához hasonló színekbe öltözött apródoknak gondja van rá, hogy a pamlag előtt álló, selyemfával berakott Sheraton-asztalra elég változatos halomban rakják le a folyóiratokat.
Mikor azután a vásárló megelégli az olvasást, azon veszi észre magát, hogy fél egyre jár.
Ideje egy kicsit rendbe szednie az öltözékét, mielőtt a lunchterembe megy villásreggelire.
Benéz az öltözőszobába.
A spanyol mahagoni öltözőasztalokon egész arzenálja van a keféknek, fésűknek, hajsütő vasaknak, borszeszlámpáknak: - rizspor, kölni víz , finom szappan, varróeszközök.
S ha segítségre van szüksége, az ügyes szobaleány úgy szolgálja ki, mint az a francia komorna, akinek az elképzeléséért magáért gyönyörködve olvasná végig újra a S. grófnőről vagy W. hercegnőről szóló regényt s gyönyörködve felejtené el, hogy neki Janet tegnap is a mosogatástól kellett elhívnia, hogy a blúzát bekapcsoltassa.
Készen van a lunchre.
Az árúház óriási ebédlőterméből tompított, halk zene, beszédzsongás, virágillat és az ennél így egy óra tájt már semmivel sem kevésbé kellemes aromája száll ki a jól elkészített ételeknek.
Az árúházak növekvő népszerűségének egyik titka az is, hogy a szép, hófehér terítékű kristályos, ezüstös, finom porcellános asztaloknál az ételek ára semmivel sem drágább, mint valami lármás, poros utca túltömött kis vendéglőjében lenne.
Ha kívánja a vevő, a fekete kávét már a tetőn levő üvegfalú pálmakertben szolgálják fel neki, de kávé nélkül is odamehet pihenni.
Hányszor hívják meg barátnők egymást ilyen helyre villásreggelire, teázni, összefonódott kellemes érzésével annak, hogy elegáns vendégszeretetet gyakorolhatnak és mentve vannak minden háziasszonyi aggodalomtól, az olyan kudarcoktól, mikor a "noisette of beef" nem sül ki, a "Mary" gyakorlatlan volta ellenben igen, vagy mikor a Jorkshire pudding le- a háziasszony ellenben felsül.
Ha pedig véletlenül nincs vele a barátnői közül egy sem, sőt ha azokról a barátnőkről esetleg tudja, hogy azok még a régidivatú bevásárlási módot követik , minden árúcikkért külön kis boltba való járással fogyasztva az idejüket , erejüket, akkor a nagy árúházakban való shoppingot élvező asszony szinte missziójának tartja, hogy benézve a gyönyörű és oly nyugalmas írószobába , odaüljön az egyik paliszander- vagy rózsafaíróasztal elé és onnan küldjön a cég dombornyomású, finom merített papirosán írott leveleket valamelyik ilyen elmaradt barátnőnek.
Eszébe jut, hogy egy csomag kártyalapot ő is vehetne: besétál hát a "stationery department " -ba és lám, ennek egyik részében a "table stationery" holmii (az ebédlőasztalhoz való papirosújdonságok) most vannak kiállítva és a legújabb pergamentpapirosból való, gyönyörű assiette-tokocskák, vizirózsaalakra mintázott papiros fagylaltkelyhek árnyvirágokkal díszített üvegpapiros gyertyaernyők puszta látásából úgy megtanulja a legügyesebb (és mégis egészen olcsó) díszítési módokat, mintha minden este valami nagy házban lett volna ebédre hivatalos.
Ha pedig talán kis fiát, kis leányát nem hagyhatta otthon, azért a gyermeket sem kifárasztania, sem unatkozásra kényszeríteni nem kell azzal, hogy osztályból-osztályba hurcolja, vagy "csendesen ülést" parancsoljon neki.
Dehogy !
Ha akarja, reggeltől lunchig vagy lunchtől teáig átadhatja a gyereket az árúház szépen öltözött, nyájas nursejének és ez magával viszi a játszószobába!
Mit kell még ehhez hozzátennünk, ha tudjuk, hogy az árúháznak persze óriási játékszer-osztálya is van!
Nem az a nehéz, arra bírni rá a gyereket, hogy bemenjen abba a játszószobába, hanem hogy kijöjjön onnan.
Nos, hanem azért úgy tea idején mégis csak ki lehet hozni a gyereket!
Mert míg otthon a teaasztalnál nem ismeretlen paragrafusa a codexnek az, amely a süteményre vonatkozólag abban tömörül össze, hogy: "Olyant eszel, amilyent kapsz ", addig az árúház gazdagon felszerelt, szép teázójában a felhangolt , nekilendült és meglehetősen nagystílű érzésekben ringatózó mama megengedi a választást, Winniere vagy Harryre bízva, hogy a csokoládésat, a mandulásat vagy a habosat akarja -e?
Néhányszor kell a kisebb középosztály asszonyának éreznie, hogy bizony szép volna, jó volna a maga tovább művelése céljából néhány jó hangversenyt meghallgatni, jó képeket látni, de hát mikor vannak közelebbi helyei is a pénznek.
És lám, a nagy árúházakban mindennap hallhat igazán jó zongorát , hegedűt, éneket, mert hiszen száz meg száz jó zenésznek van egész évre szóló szerződése az ilyen helyekkel.
Időnként kép, szobor műtárgykiállítást láthat és mindezért nem fizet semmit azonkívül, amit a megvett tárgyakért fizetett le.
És lám, itt ennél a pontnál érint a nagy árúházak szerepe komolyabb célokat.
Ha csak az volna benne, hogy valaki pár órára vagy egy napra sokkal nagyobb úrnőnek képzeli el magát, mint amilyen valaha volt, vagy valaha lesz, még azt is mondhatnánk az egészre, vajjon nem csupán a hamis helyzetek, képzelgések ápolására való -e az ilyen hely?
De ez nem volna igazságos vád.
Az élet iránya feltartóztathatatlanul úgy halad, hogy környezetünkben minél több szépet valósítsunk meg és mint ahogy ez okból nem szólhatunk hála nélkül az ipari haladásról, mely a csinos bútor, falkárpit, porcellán, üvegholmi olcsóbbodása révén a tetszetős környezetet s az ebből eredő mérhetetlen nagy lelki emelkedést még a szegényosztályra is elérhetővé tette, úgy a nagy árúházak is fontos ízlésművelő, szépre tanító orgánumokká lettek a nagy tömeg számára.
Ne intézzük el egy-egy gúnyos mosolygással vagy egy fanyaran rosszaló tekintettel annak a kis, középosztálybeli asszonynak a dolgát, aki az élet ezer apró szépségét úgy élvezi ott a fejedelmi fényű raktárban!
A képzelgése nem fog soká tartani, mert hiszen íme, esetleg már az üzletet elhagyva, mikor a portás szolgálatkész kérdésére: Cab m'm ?
( Bérkocsit, asszonyom ?) azt feleli, hogy : No, thanks, akkor már ezt is azért teszi, mert az élet realitása néz vele szembe, világossá téve előtte azt, hogy a bérkocsi két shillingje éppen tizenkétszerese az omnibusz két pennyjének.
És így szépen az omnibuszt választja.
De, mondom, nemcsak ábrándokban való ringatózással telik el a nap, hanem sok hasznos dolog megtanulásával is.
A csak közepesen is életrevaló asszonynak ilyen helyen a tárcáját csukva lehet tartania s mégis számtalan csinos, praktikus újítást, a komfortot célzó számos eszmét vihet innen haza, ha a tárcája helyett csak a szemét, fülét tartja is nyitva.
Az ebédlőteremből a terítés körében, az élővirágosztályból a virágok elhelyezésében vihet haza sok, követendő és szerencsésen követhető újítást, a szalagosztályban új szalagcsokorkötési módot látott; a bútorteremben azt látja, hogy lám, otthon a szekrényében heverő kelméből milyen szép vánkost, terítőt, függönyt csinálhatna saját maga.
És nem lehet megmérnünk, hány otthonnak hány részlete vált szebbé az ilyen shopping day révén.
És mint ahogy a vevők százai tanulnak sokat, ugyanígy tanulnak az alkalmazottak százai is ezeken a helyeken.
Amint az ősz beáll, hetenként egy-egy estén megkezdődnek a bolti alkalmazottak számára tartott szakszerű előadások.
És igazán jó színvonalon lévők.
Véletlenül átment a kezemen egy olyan előadássorozat szövege, amelyet az egyik legnagyobb árúházban a csipke történetéről, fajairól, felismeréséről tartott egy szakértő; mondhatom, a kívülállónak éppen olyan élvezetes olvasmány volt, mint amilyen hasznos lehetett a szakembernek.
A bútorok, ékszerek, porcellán, könyvkötészet, üveg, selyem stb. történetéről, fejlődéséről ugyanilyen előadásokat tartanak s csakis így lehet megértenünk, hogy minden egyes departmentban igazán szakképzett emberek dolgoznak.
A boltjáró asszonypublikumnak egészen külön válfaja azonban az, aki a raktárakat a sale-ek, a végeladások alkalmával, évenként kétszer látogatja Ez az alkalmi vételek hajhászója, a bargain hunter.
Időszakosan jelenik meg, tél végével és nyár végével, éppen mint az angol árvíz: jövetele feltartóztathatatlan, mint az árvízé és amit azután visz magával, az szintén éppen olyan tarka, össze-visszaságú tömkeleg, mint amit az árvíz szokott magával vinni.
Selyemmaradékokért, zsebkendőkért megy be és sárgaréztűzkaparóval , futószőnyeggel, zöldségcifrázóval, cipősámfával jön ki.
Mert olyan olcsó volt!
Hogy igen sokszor csakugyan nagyon olcsón vesz, az is való; és ha világosan papírra vetett tervvel, szigorúan kimért útiránnyal és szigorúan kimért pénzelőirányzással megy be, akkor az ilyen végeladásokról igazán sokszor harmadrész áron viheti haza, amit csak akar: de oh, hol van az a bargain hunter természetű asszony, aki a végeladáskor megrakott "alkalmi asztal ", a bargain counter kincsei előtt Dantera tudna gondolni, aki azt mondta: No ragionam di lor' ma guarda e passa.
Ne elmélkedjél róluk, hanem pillants rájuk, azután menj tovább.
Azt talán megteszi, nem elmélkedik, de mivel viszont nem is megy tovább a rájuk pillantás után, hanem ott ragad és megveszi, tehát a nem elmélkedés csak bajjá válik, mert így azután megvesz az olcsóság örömére egy éppen akkora darab kelmét, amely blúznak sok, ruhának kevés; megvesz néha olyan színű maradékot pamlagvánkosnak, amely a színénél fogva egyik szobájába sem illik igazán, vagy vesz olyan valamit, amit sok fáradság s körülbelül annyi költség révén egészíthet csak ki, mintha az előnyös vétel nem is történt volna.
Sok bajt készít néha magának ezzel a bargain vásárlással , de hát talán nem ősrégi igazság már az a spanyol közmondásban, hogy ha vadászunk, ha szeretünk és harcolunk, akkor egy örömöt száz bajjal kell megfizetnünk?
Ő is vadászott rá, beleszeretett és azután harcolt érte más, hasonló szenvedélyes vásárlókkal, - nos és így azután
Guerra, caza, y amores
Por un placer mil dolores.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE