Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Kátsa
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
18
Bekezdés
786
Mondat
1085
Szó
11812
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Kátsa gyöngy élete
Hej gyengy élet volt azson a télen, ugy turkált a tsigány a ludas kásába, mint a malats a sáros feldbe.
De nem éltünk ingyen, hol kukoritsát morzsoltunk hol a zseker istállóba dolgozstunk.
A kukoritsa morzsolás tsak illett valahogy a kezsünkbe, de a zsekreket nem sivesen etettük.
Azok a buta ekrek mindig eklelnek és mindig a semünk felé.
Hát ast is abba hagyatták velünk.
- A kukoritza morzsolást mér hattátok abba?
- A zsassonyok miatt.
Rájuk fogták hogy a zsebükbe temkedik.
- Mér nem motozták meg üket?
- Hásen megmatazsták.
- Aztán ha mögmotozták is üket, nem sokat tanálhattak náluk.
- Nem ám, ha kitsi a zseb, de okos a tsigány.
Akkora zseb vót minden assony soknyáján, hogy leért a zsajjáig, aztán nem is egy, hanem három.
Hát haragudott a kasnár.
- Ne haraguggyon tsókolom kezsit lábát kenyergett a vajda, nem való a tsigány belső dolgozásra, mert nem tanult ijet, hanem majd a külső dolgozsást, azst tessék megnézsni.
Hát tsak heveréstünk a télen által, hol kolbást sitettünk, hol teket.
Minden assony ugy meghizsott mint a liba.
A zsén feleségemnek is arasos vót a hája , salonnája.
Valóságosan a mennyarságba éltünk.
- Hát aztán akkor mér nem marattatok ottan a mennyországban?
- Hát mindenütt van baj biró uram, még a mennyarságba is.
Mikor mán tavas fele járt a zsidő, ránk parantsul a zsispány ur, halnap reggel mihejest virrad kint legyen minden tsigány a sélébe, feldet farditunk.
Ásó legyen nálatok .
Husonhárman voltunk, a zsasszonyok fel is keltettek bennünket.
Kimentünk a sélébe.
Két parast vezsetett bennünket.
Elkezsték a zsásást hogyan kell.
Mink tsak nézstük.
- No ast mondja a parast most mán tik is fogjatok hozzsá.
- Elébb reggelizsünk felelte a vajda, mink ugy soktuk.
Hát leültünk a pintse elejbe vártuk a zsassonyokat.
A zsassonyok kávét fézstek azson a napon, hej soká fézsték mégis ojan kemény valt, hogy ropogott a fogunk kezsett, hazsa kiltük aztán őket salonnáér, ast piritottuk meg a tüzsnél.
Kigyün a zsispány úr, káromkodik hogy ast mangya, mért nem dalgazstok gazsemberek.
- Instálon alásan nem lehet felestekem előtt.
- Máskor ast mangya otthon végezszsétek el.
Elvégezstük otthon is tsókolom kezsit lábát, de mire kiérkezstünk, azs a kis felestekem elfistelgett.
Neki állit bennünket a zsispány ur a forditásnak, de nem kennyű mesterség azs.
- Bizony hallod nem hegedülés a.
Egyet fordul a zsispány ur megint vissatér.
- Hát ast mangya mért nem dalgazstak?
Vakaródsik a vajda.
- Instálom alásan, nem akar a zsásó a feldbe menni.
- Nyomjátok, mangya a zsispány.
- Nyomtuk két lábbal is, mégse akar.
- Hát a parast mangya a zsispány mér tuggya lenyamni?
- Azsér feleli a vajda mer azs sokat evett reggel, de tsókolom kezsit lábát tsak megebédeljünk, majd lemegy a zsásó alattunk is.
Tsóválta a fejit a zsispány úr, de nem sólt.
Mink astán leültünk, vártuk a zsebédet.
( Mig a tzigányasszonyok elkészülnek a zebéddel, várni köll.)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE