Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
HALÁLNAK TÜKÖRE
Ez szép régies cím így magyarul is, latinul m ég szebb: Speculum mortis.
Lírai költőkoromban ez volt a legkedvesebb témám, roppant sokat foglalkoztatott akkor a halál gondolata.
Mindíg úgy képzeltem, az ember életében az a legromantikusabb pillanat, mikor eljön érte a halál.
Pipálgat ebéd után a hint a székben, egyszerre valami hűvöset érez a háta mögött, az ördög vigye el a dolgát ennek az Etelnek, mindíg rosszul csuk ajtót, ablakot, ha a legényeken jár az esze - mit kellene csinálni, hogy fel se kelljen állni, mégis megszűnjön a cúg?
Az ember hátrabi l lenti a fejét s akkor veszi észre, hogy a halál tüsténkedik mögötte , egyszerre rá lehet ismerni a fehér lepedőről, ő ringatja a hintaszéket és ő csinálja a hideget.
Ilyenkor aztán az ember magára kapkodja a celle-culláját , ijedtében fölszalad a havasokra , lebújik a piramisok gyomrába, tanácsot kér a csépai szent takácstól , hangyatojást eszik mézes fokhagymával, ami külön-külön is isteneknek való eledel , hát még együtt! - de hát mind nem ér ez semmit.
A halál utoljára csak leveszi a válláról a fehér lepedőt , beleköti az embert, mint valami szennyest és elviszi kimosni a Kidron vizébe.
Aki aztán oda nem ég a vasalásba, az majd előkerül szép fehér gyolcsnak a Jozsafát-völgyében.
Szóval szóról-szóra úgy, ahogy a pisai Santo-campo portikusának a falán meg van fe stve a Halálnak Tüköre.
Ahol is a csontember harapófogóval kergeti hegyen-völgyön keresztül a népeket .
Hát lehet, hogy hatszáz esztendővel ezelőtt így volt, de most nem úgy van.
Nem szívesen teszem, de el kell szomorítanom azokat, akik még nem próbálták , hogy nincs a dologban semmi romantikus se.
Én tudom, mert most vizsgáztam belőle .
Először is az ember nem ül hintaszékben.
Egyrészt azért, mert nem ér rá, másrészt azért, mert a megbízható hintaszék a legritkább természeti tünemények egyike.
Vagy a talpa szűnt meg ragaszkodni a nagy egészhez, vagy a srófja van lazulóban, vagy a szalmája elmenőben.
Egészen olyan megbízhatatlan, mint egy modern királyi trónus.
Kicsiből meg lehetne ugyan csináltatni, de ellustálkodja az ember; aztán meg nem is nagyon fontos.
Hi s zen úgyis csak a vendég esik ki belőle, annak meg úgy kell, minek ült bele ?
Tehát nem a hintaszéken ül az ember, hanem az íróasztalánál és az adócédulákban gyönyörködik, amiktől nem hidege lesz, hanem melege.
A hideg csak akkor jön, mikor nyílik az ajtó é s belép rajta a kaszás ember .
- Ez a halál - szorul el a szíve az embernek.
Az pedig alázatos tisztelettel bemutatkozik .
- A gázgyári inkasszáns vagyok, kérem .
Igen, a halál részletekben.
Először a gázgyár inkasszánsa, aztán a szabóé, a suszteré, a hentesé , a fűszeresé, a patikárosé, a lakatosé, az üvegesé, a könyvkereskedőé, a vízvezetékszerelőé, a virágkereskedőé, a grönlandi eszkimógyerekeket úszónadrággal felruházó asztaltársaságé és a többi esőcsinálóké .
Pedig ezek csak a nadrágban járó halálok.
Hát még akik szoknyát viselnek!
Azok nem is láthatók, csak érezhetők, mint a nehézségi erő .
Hatszáz esztendővel ezelőtt határozottabban irgalmasabb volt a halál , mint most.
Akkor egyetlenegy harapófogóval kergette az embert, most csipkedi harminccal a szívét, a tüdejét, a máját, a veséjét, az agyvelejét .
- Ebbe bele kell tébolyodni - fogja az ember a fejét a vacsoránál , meghitt családi körben .
A meghitt családi körben nagy ijedelem támad erre a kijelentésre.
A meghitt családi kör ijedtében elhúzza a családfő elől a sonka legpirosát .
- Sok húst eszel, ez a baj.
Ezután mézeskenyeret kapsz reggelire , vacsorára pedig spenótot, mert abban van a vitamin .
Ha akarnám, pocsékká tehetném az egész vitaminelméletet.
Sohase kívánok több vitalitást, mint amennyivel az oroszlán rendelkezik, pedig még senki se látott oroszlánt spenótot enni.
De hát asszonyokkal okos ember nem vitatkozik, mert tudja, hogy nagyon sokba kerül , ha meggyőzi őket.
Három nap ettem a vitamint, mint egy bárány.
( Bárányt mondok , mert mit öregítse magát az e mber, ha nem muszáj ?)
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem alighanem a tüdőmre ment a spenót.
Krákogtam, tüsszögtem, mint egy cethal s megfelelő méretű szigonyokat éreztem az oldalamban .
- Apu kezd zöldülni - ijesztgették egymást a családi kör asszonyai.
- Alighanem klorózis .
- Fene ez, nem klorózis - nyugtattam őket szédelegve.
- A sok vitamin teszi ezt.
A szovjet már csak vörös, de ha spenóttal etetnék, az is megzöldülne .
Meg is írom Genfbe, ha ráérek, hogy ez az egy tán még segítene .
De a családi kör c sak nem nyugodott meg.
Abból láttam, hogy fölkeresett az a barátom , akivel véd- és dacszövetségünk van halálesetre.
Olyanforma, hogy a búcsúztatót én mondom őfölötte, de az özvegyemet ő kíséri a koporsóm után .
- Te öreg, - tette a vállamra a kezét - rendben van az életbiztosítási kötvényed ?
- Gondolod, hogy olyan komoly a dolog? - tüsszentettem neki választ .
- Nagyon komoly, fiam.
Éppen azért akarok szót érteni veled.
Nézd, én állom az egyezményünket, de ebben a mostani influenzás világban nem szeretek sokadalomba menni.
Halasszuk el a temetésedet a kánikulára, jó ?
Mit nem tesz meg az ember egy régi barát kedvéért?
Beleegyeztem a halasztásba és ágyat bontattam magamnak fényes nappal.
Megdicsértek érte az illetékes körök, de mindjárt vérszemet is kaptak.
H ogy hátha még meg is hőmérőzném magam, milyen füge-gyerek lennék akkor!
Azt én tudvalevőleg nagyon káros találmánynak tartom s tisztán annak tulajdonítom, hogy ma sokkal több lázas ember van, mint Hippokratesz, vagy Albertus Magnus idejében volt.
Mert aki nem ereszti magához közel a hőmérőt, annak csak melege van , legföljebb ejnye, de kutya melege van.
A láz csak ott van jelen, ahol hőmérővel szerencsétlenkednek az ember körül .
Most is biztos voltam benne, hogy baj lesz abból, ha engedek az elvemből s jódarab időre ez volt az utolsó tiszta gondolatom.
Aztán hol olyan volt, mintha én volnék az utolsó inka, akit parázson pirítanak, hol meg mintha a Jeges tengerben úszkáltam volna valami vízbeesett csillag után, amiről azt hittem , hogy az én aranykrajcárom.
Ez nagyon élénk vizió lehetett, mert mint mondják, egyre azt kiabáltam , hogy helyet nekem, mert én "busa szökető " vagyok.
Így hívták az én gyerekkoromban magyar-tudósul a cethalat.
És ebből látnivaló, hogy milyen nagybeteg lehettem én most .
Néha kiütöttem a f ejem a tengerből, lélekzetet venni cethalmódra s olyankor mintha sápadt arcok, kisírt szemek lebegtek volna körülöttem.
Később már azt is észrevettem, hogy két orvos-barátom arca is ott keringél körülöttem.
De azok nem voltak sápadtak, hanem olyan nyugodt a k, mint máskor.
A szemüket ugyan ők is törülgették, de némi erőfeszítéssel meg tudtam állapítani, hogy nem engem siratnak .
- Igen, - mondták tárgyilagos szakszerűséggel - ilyen ez a mostani influenza.
Egy kicsit már benne vagyunk mink is .
Ebből tudtam meg, hogy az én bajom "mostani influenza " s mivel ettől fogva megfigyeléseket tehettem magamon, felelősségem tudatában merem állítani , hogy a mostani influenza a legszimpatikusabb betegség, amit eddig ismer a történelem.
Ha a kőkorszakbeli embereknek is csak i lyen mostani influenzájuk lett volna, valószínűleg még most is élnének .
Hogy hogyan lehet ilyen tökéletlenségeket mondani? engedelmet kérek , én mint átvészelt influenzás beszélek s mondhatom, hogy soha olyan változatos nem volt az életem, mint mikor a halál tükörében nézegettem magamat .
Először is csönd és nyugalom volt javallva.
Már az maga megér egy párhetes nyavalyát.
Eltiltottak tőlem minden élőlényt, aki zajcsinálásra képes .
Még a limonádét is csak olyan géniusz hozhatta az ágyamhoz, aki hajlandó volt harisnyát húzni a cipőjére, arra meg posztómamuszt.
A házban található kutyákat ugatni levitték a pincébe.
Az órákból kiszedték a ketyegőket.
Csak a kinin volt feljogosítva arra, hogy ketyegjen, doboljon, harangozzon, cimbalmozzon az agyamban s a kinin a zt nagy passzióval csinálja.
Talán különös hálából is azért, hogy én nem úgy bánok vele, mint más ember, aki brutális mohósággal lenyeli.
Én szép nyugodtan atómokra rágom, mert máskép megfulladnék tőle .
Tehát csend és nyugalom, de azért vigyázni kell arra is, hogy megfelelő szórakozások eltereljék a beteg figyelmét a bacillusokról.
Lehet találni megfelelő szórakozásokat.
Az ember mind a két hóna alá hőmérőt tesz s aztán mulat rajta, hogy az egyik csak harmincöt-kettőt, a másik meg harminckilenc-kilencet m u tat.
Ez a differencia feltétlenül beáll, ha az egyik hőmérőt úgy dugja be az ember, hogy a hegyes vége kiálljon egy kicsit, a másikat meg úgy, hogy nem rázza le a megátalkodott higanyt.
Nem rossz dolog az se, ha az orvosok hozzájuttatják az embert egy o r vosi recipekönyvhöz, amelyikből ki lehet nézni, hogy mi különbség van a salicylparaphenetidin, meg a monosalicylsavasglycerinester között.
Ebben igazán izgalom nélkül el lehet gyönyörködni.
De azért jobb híján egy rovarkatalógussal is be lehet érni.
Abbó l meg azt tudja meg az ember, hogy harminc esztendővel ezelőtt egy újguineai szőrös kukacot Vilmos császárról neveztek el s eltűnődhet rajta, hogy mit gondolhat most egymásról a császár, meg a kukac.
Nem felejtem ki azt sem, hogy az influenza ellen való me d icamentumok közül legnagyobb kedveltségnek örvend a forralt bor.
Ez igen régi, kipróbált szer, hiszen influenza még nem is volt a világon, mikor hazánkban már mindenütt így orvosolták.
Az ember ezt is megpróbálja, már csak tradíciótiszteletből is.
Viszon t mikor másnap az orvos arról győzi meg, hogy ez alaptalan babona , mert minden alkohol méreg, árt a szervezetnek, olyankor a beteg irgalmatlanul eltiltja ágyától a lekváros derelyét.
Indok: hogy a lekvár is erjedési termék .
Mikor azonban idáig jut a beteg, akkor már csak azért tartják az ágyban, hogy mosolyogni megtanuljon.
Ennélfogva most már beeresztik hozzá az unokáját is, aki eddig csak az ablakon keresztül kurjongathatott be, hogy " keitcsókolom " .
A Ferencek találkozása nagyon megható.
A fiatalember, mióta én beteget játszom, a szobában is mindíg az én elgazdátlanodott prémes autósapkámat hordja s a legelragadóbb garázsrablót formázza benne.
Ennélfogva indíttatva érzem elmosolyogni magamat, azonban ifj. Ferenc idejekorán megszólal :
- Apapa, nem halsz mög ?
Kis madárhangja tele van aggodalommal.
Sietek megnyugtatni, mielőtt kibuggyanna a könny a szememből .
- Nem, Ferencem .
Ifj. Ferenc nem olyan erőslelkű, mint én.
Teljes odaadással elsírja magát .
- Istenöm, de kár.
Boros Jankónak már möghalt az apapája és mo st ő lött a háziúr.
És akkor hencögött és akkor mögigértem neki, hogy most az én apapám hal mög és akkor én is háziúr löszök.
Apapám, csak egy kicsikét haljál mög ...
Nem, ez a mosolygás nem nagyon sikerült és valahogy ifj. Ferenc is megérezhette, hogy van nak olyan kívánságok, amelyeknek még a legmegértőbb apapa előtt sem ajánlatos kifejezést adni.
Mert bár félig-meddig igéretet tettem neki, hogy alkalmilag hozzásegítem Jankó lepipálásához, nem türelmetlenkedett, sőt a maga módján tudtomra adta, hogy nem s ürgős a dolog .
- Tudod mit, apapa?
Ha szép nyugodtan fekszel az ágyban addig, míg a doktor bácsi mondja és nem ugrálsz mindíg, mint a sajtkukac és nem rázod éjszaka a rácsot, akkor odafektetöm hozzád az új Bonzót.
Tudod, azt a nagyhajút?
Mögállj , mindjárt hozom is .
Az új Bonzó az a nagy mackó, akit én jártam ki a Jézuskánál karácsonyra.
Majd akkora, mint Ferenc s olyan hosszúszőrű bundát visel, amilyent még a nagy Brehmben sem hordanak a medvék.
Ez adott neki páratlan értéket ifj. Ferenc szemében s ez mente tt meg engem attól, hogy kórágyamban medvét melengessek keblemen .
- Jaj, apapa, csak most vöszöm észre, hogy a te ágyadnak nincs is olyan rácsa, mint az enyimnek.
Mingyárt kiszökne belűle ez a Bonzóka, mikor te elalszol, aztán elcsavarogna és olyan csúnya kopasz mackó lenne belüle, mint a régi Bonzó.
Hanem tudod mit?
Majd idekötöm szíjjal az ágy lábához és vigyáz rád, hogy föl ne kelj addig, még a doktor mög nem engedi, jó ?
Így lett a Bonzóból beteg-őr, akinek néhány pofonka előlegezése mellett medve-kötelességévé tétetett vigyázni arra, hogy apapából rossz kis fiú ne legyen.
Nem is mondhatnám, hogy különösebb kedvet éreztem volna pajkosságokra .
Reggeltől estig egyebet se hallottam, minthogy milyen ármányos betegség ez a mostani influenza.
Egész ártatlannak szimulálja magát, úgy tesz, mintha már elmúlt volna, a beteg jól érzi magát, fölkel s akkor veszi észre, hogy az influenza belelopódzott a veséjébe, az ínyébe, az állkapcsába, a homloküregébe, ajaj, ki se lehet mondani , mikre képes ez a mostani influenza.
Volt, akinek a haját vitte él .
A szóbeszédből az influenzának ez a legutóbbi ténykedése ütötte meg ifj. Ferenc fülét.
Alighanem a Bonzó világszép hajzatára való tekintettel .
- Hogy vitte el a haját? - meresztette kerekre lenvirág-szemeit .
- Úgy, hogy megkopaszodott az a bácsi, - magyarázták neki - nem maradt haja .
- De hát ki vitte el ?
- Az influenza .
Ifj. Ferenc eltűnődött, én pedig álomba menekültem az ijesztgetések elől.
De ez már nem lázálom volt, hanem szép, egészséges álom.
Nem a Jeges-tengerben úszkáltam a busa szöketők közt, han em az Olimposzra repültem a múzsák díszkíséretével .
- No gyere, - szervuszolt nekem Apolló - majd kiadom a glóriádat .
Büszkén odatartottam neki a homlokomat és rögtön éreztem, hogy ütközik rajtam a glória.
De furcsállottam, hogy nem süt, hanem hűt.
Odakapt am - hát ragadt és olyan szaga volt, mint a tengeri halnak .
- Micsoda glóriát árultok ti itt? - igyekeztem a szemébe nézni Apollónak .
De nem Apolló felelt, hanem ifj. Ferenc .
- Pszt, apapa, - nézett rám kedves fölénnyel s fölemelte gömbölyű kis ujját - csa k egy kicsit ne mozgasd még a fejed, mindjárt készen lesz !
Mozdulatlan rémülettel kérdeztem, hogy mi lesz kész .
- Az új hajad, apapám, látod?
Lenyírtam a Bonzókáét és ideragasztottam a kis homlokodra, szintetikonnal jó erősen.
Ne félj, most már nem kopaszo dsz meg, mert ezt nem bírja elvinni az influenza .
- Nem, nem félek - szorítottam magamhoz most már igazi nevetéssel a sofőrsapkás buksi fejét s azt hiszem, a környéken hírmondó se maradt a mostani influenza bacillusaiból .
Amik különben nagyon közeli atyafiságot tarthatnak a mostani élet bacillusaival.
Mert azzal is csak az bír meg, aki nem veszi komolyan .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE