Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Az öreg tekintetes
Keletkezés ideje
1905
Fejezet
12
Bekezdés
1491
Mondat
2733
Szó
20734
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
7
Míg az öregúr odajárt, doktorék azon tanácskoztak, hogy az idén megnyitják a szalonjukat: vendégnapot jelölnek ki ők is minden hétre.
A napban hamar megállapodtak: keddre tették.
A teáscsészék megvételét Bárányné vállalta el.
Nagyobb gond volt a meghívók összeállítása.
A doktor szeretett volna néhány előkelő családot meghívni, az asszonyok azonban fáztak tőle.
Mert a szalonjuk nem volt valami tágas, és pompa tekintetében bizony harmadrendű.
De a doktornak ismeretség kellett, előkelő ismeretség, hogy a nevét emlegessék, s a tavasszal építendő szanatórium legalábbis egy bárót kapjon az első vendégek közé.
Végre is úgy oldották meg a nehéz kérdést, hogy az összeállított névsornak a felét kitörölték, s néhány ismeretlen hírlapírót jegyeztek be.
Az ilyen zsúrokon minden hírlapíró felér egy báróval.
Azt is elhatározták, hogy a szalont újra bútorozzák.
A régi bútorokat eladják valami ócskásnak.
Aztán a betegváró szalont is átalakítják azokra az estékre.
Bárányné még egy aggodalmát fejezte ki:
- Hát a pipa?
Mit csinálunk, ha a papának eszébe jut rágyújtani s bejönni a szalonba?
Erre a kérdésre mind a hárman összebámultak.
A doktor aztán vállat vont:
- Megmondjuk neki kurtán, kereken, hogy ezeken az estéken ne pipázzon.
- Majd én megkérem - mondotta a doktorné.
- De ne csak este - vélte Bárányné -, nappal se; legalább a szalonban aznap ne forduljon meg.
Hiszen mind kipergeti a hamut a szőnyegre.
Úgy beszéltek az öregről, mint valami gyerekről.
- Legjobb lenne a pipáját betömni valamivel - vélekedett a doktor -, betömni jól, hogy ne szeleljen.
Ezen elmosolyodtak.
Mert csak egy pipája volt az öregúrnak.
Szárat tartott hozzá hatot is, de pipa nem kellett neki több.
- Rá kell szoktatnod szivarra - szólott Bárányné a doktornak.
- Hiszen elvégre tűrhetetlen is már ez a borzasztó pipafüst.
Az ablakkárpitok máris sárgák tőle.
- Ugyan kérlek - szólt rá a doktorné -, semmivel sem erősebb füst a szivarnál.
Igaz -e, Imre?
A doktor maga is szivarozott.
Akkor is ott égett a szivar a szájában.
- Hát, persze hogy nem erősebb - bizonyította felesége mellett.
- De mégis több füst - erősködött az özvegy.
- Aztán a bácsi folyton járkál a szobákban a pipájával, mint valami füstölővel.
Ez a beszélgetés már a rendelő óra után történt.
A doktor a szekrénybe nyúlt , s felöltött egy vadgalambszínű havlokot.
- Gizuskám - mondotta a köpönyege alját veregetve -, adj pénzt.
Az asszonyka elkomolyodott.
- Amit magunknál hagytunk, abból már nincs - mondotta aggodalmas pillogással -, a takarékból hozni meg már késő.
- De, Imre - szólalt meg hevesen Bárányné.
- Hát az ötezer forint már mind elutazott?
- Nem tűröm, hogy ilyen hangon beszélj velem - felelte a doktor.
- Ha a feleségemnek nincsenek megjegyzései, neked nem lehetnek.
- A feleséged akkor volna okos, ha nem adna egy fillért se - vágott vissza az özvegy.
- El fogod kártyázni a szanatóriumot.
Az orvos méltóságos nyugalmat erőltetett az arcára, de amúgy is színtelen arcát még inkább elhagyta a vér.
- Nekem a kártyán elvesztett pénz ugyanaz, ami a gazdának a vetőmag.
Elvesz - megtérül.
Az orvosnak az ismeretség a fő.
Pénzen is meg kell vennie.
Nyájasra változó arccal fordult a feleségéhez.
A kezét a kezébe vette, és megsimogatta:
- Mégis, mennyi van a háznál?
- Négyszáznegyven korona.
- Adsz belőle?
Az asszony szótlanul nyúlt a kebelébe.
Kivett belőle egy kis kulcsot, és felnyitotta a Wertheim-szekrényt.
- Vidd el mind, ha akarod.
A doktor kivette a négy százast és hanyagon zsebre gyűrte.
- Visszahozom, légy nyugodt.
Csak tudod, jó, ha van egy kis szerencseváró pénz is nálam.
Megcsókolta feleségét, és elsietett.
A két asszony szótlanul hallgatta az eltávozó lépéseket.
Aztán az özvegy kifakadt:
- Elsüllyeszted az uradat!
Te magad süllyeszted a sárba!
- Én! - képedezett az asszony.
- Te.
Ha én a te helyedben volnék, egy garast se adnék neki.
- Nincs jogom megtagadni tőle.
A pénzt ő keresi, ő rendelkezik vele.
Ha akarná, a kasszakulcsot is magánál tartaná.
Más háznál kiadja a férj a havi költséget az asszonynak.
- De ez a pénz, amit most adtál, nem az ő keresete.
- Ami az enyém, az az uramé is.
- Az a pénz a családé együttvéve.
És te bűnös vagy, ha ki nem szabadítod az uradat a kártyások körme közül!
A hegyes orrú asszonyka szinte tüzet fújt.
A másik nyugodt iparkodott lenni , de a szíve hevesen vert már: a türelme elszakadóban volt.
A folyosón ekkor az öregúr csoszogó lépései hallatszottak.
A doktorné kiment eléje.
- Mit hozott, apácskám?
Egy nyaláb újság volt az öregúr hóna alatt:
- Nesztek - mondotta -, Esti Újság meg Ábendblatt!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE