Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Zsadony és Kamasz
Mikor Windischgrätz Budapestet elfoglalta, beült az irodájába és szervezte Magyarország közigazgatását.
Éppen azt a - nem tagadjuk, fontos - ügyet szabályozta, hogy a törvényszéki beadványokra hány krajcáros bélyeg teendő, mikor a Tisza mögül előtört a magyar sereg és Szolnoknál az osztrák orrára koppintott .
Ez a kellemetlen körülmény a herceget a polgári közigazgatás hímes mezejéről a háborúzás rögös pályájára szólította, - amint tudjuk, kevés sikerrel.
Ehhez azonban ezuttal semmi közünk .
A szolnok i vereség az osztrákot annyira megijesztette, hogy hadait még Ceglédről is kivonta.
A jó ceglédiek, akiknek az ellenség egész télen a nyakukon ült, újra szabadon lélegzettek.
Az elmaradt disznótorokhoz nagy sebesen hozzáláttak, hisz a sokáig hízlalt diszn ó k már fulladoztak a nagy jóléttől.
Az egész város csupa vidámság volt.
Fut a német, jön a magyar.
Előkerültek a nemzetőrök, akik tavaly Schwechát alatt, Sukorónál a rácok ellen vitézkedtek s kaszamódra mindig görbe dolgukat úgy ki tudták egyenesíteni, h o gy a németből, horvátból, rácból hírmondó se maradt .
Csak Dobos János földmérő nem volt megelégedve a ceglédiek vitéz tetteivel .
- Igaz, hogy háromezren mentünk el tavaly Kossuth fölhívására, de nagyrészt haza is jöttünk.
Aztán egész télen hasrafeküdve heverésztünk .
- Hát akik honvédnek elmentek! - veté közbe valaki .
- Mi az a nyolcvan-száz ember!
Adhattunk volna háromszáz honvédet is .
Elég erőteljes, fiatal legényt látok itthon, akiknek a táborban volna a helye .
- De hogy itt ült nyakunkon a német!
Nem mozoghattunk .
- Jó.
Ezt elfogadom.
De akkor mozogjunk most.
Most már szabad a nyakunk .
- Hát mozgassa az inzsellér úr.
Majd mozog akkor a város .
És Dobos úr elkezdte mozgatni.
Összetrombitálta a lovasnemzetőrséget .
Jóltáplált, fényesszőrű, szürke lovakon valami háromszáz legény állt ki a városház előtti térre és a szomszédos utcákba .
- Fiaim, - szólt Dobos, - ha valaha, úgy most kell megszorítani a németet.
Most van itt az ideje, hogy mindenki talpra keljen.
Ha mind ellene támadunk, fagyos rögökkel is agyonverjük, még fegyver se kell hozzá.
No, velem jöttök -e ?
- Inkább ma, mint holnap.
Mert aztán következik a tavaszi munka, - felelt egy idősebb gazdálkodó .
- Az ellenség kisöprésénél nincs sürgősebb tavaszi munka, bátyám, - felelte Dobos .
- Az is igaz, - felelte rá bölcsen a gazda .
Ezután Dobos beosztotta a csapatot, kinevezte az alvezéreket , mindenkinek kötelességévé tette, hogy abrakkal lássa el a lovát és tele tarisznyával önmagát és délután dalolva elindultak Alberti-Irsa felé.
Legelől lovagolt Dobos a tábo rkarral .
- Nagy dolog volna, fiúk, ha egy császári zászlót elfoglalnánk...
De még jobban szeretném, ha egy ágyúra tehetnénk szert ...
- A zászlót elhelyeznők a tanácsteremben .
- Az ágyút pedig a városháza udvarán .
- Ünnepeken mindig ennek az ágyúnak a lövés ével ébresztenők föl a népet ...
Így tervezgetett a törzskar, míg Pilis tornya föl nem merült a szemhatáron.
A dalnokok elnémultak .
- Miért nem nótáztok? - kérdé a főparancsnok .
- Hátha ellenség van Pilisen !
- Az igaz .
Ezzel Dobos négy legényt szemelt ki, akiknek legjobb lovuk volt .
- Ti lépést mentek a falu végéig, onnantúl pedig vágtatvást a falun keresztül.
Ha rátok lőnek, ez azt jelenti, hogy ellenség van a faluban.
Akkor a vasut felé kerülve visszajöttök és jelentést tesztek .
Az egyik fiatal legényke ellenvetette :
- Nem jobb volna tán azt a jó embert megkérdezni, aki ott jön a faluból ?
- Tedd, amit parancsolok.
Én jobban értek hozzá.
Ez a stratégia .
Tudom én, hogy szokás háborúskodni .
A kémek elkocogtak, a csapat pedig megállt az akácfák alatt.
Dobos eg y kis előadást tartott a lovaskatona kötelességeiről.
Szerinte a lovasnak csak egy kommandója van: Rajta!
Amikor ezt hallja, kihúzza a kardját és beleront az ellenségbe.
Ez csak egyszerü.
Ezt mindenki megértheti .
- Hátha az ellenség mondja: Rajta! és ő ront mibelénk? - kérdé Kamasz István .
- Akkor behunyod a szemed, két kézre fogod a kardot és vagdalkozol , mint a veszett fene .
Ez is tiszta sor.
A csapat a haditudományok titkaiba immár teljesen be volt avatva .
Nemsokára megjöttek a portyázók jelenteni, hogy ellenségnek Pilisen se híre, se hamva.
A csapat tehát nyomult tovább .
Talán már Vecsés alatt lehetett, mikor a síkságon három sorba széledtek és úgy lovagoltak lassan előre.
Egyszerre csak egy ágyúdörrenés, zúgás hallatszik, a következő percben pedig az ifjú Zsadony Pál ezzel a kiáltással : " Végem van " lovastul összerogy .
És ekkor hirtelen rájött Dobos, hogy a lovaskatona életében többféle kommandószavak is vannak.
Elordítja magát :
- Szanaszét emberek !
Lehet, hagy ő ezt úgy értette, hogy szóródjanak szét az ágyúgolyók miatt, a csapat azonban máskép értette és visszafordulva, megeresztett kantárszárral vágtatott arra, amerről jött.
Dobos utánuk .
Egy ember maradt a helyszínén: Kamasz István, Zsadony Pál kenyeres pajtása .
- Csak nem haltál meg Pali? - szólt le a lóról .
- Meg nem haltam, mert élek, de tán nincs lábam .
- Majd megnézem .
Leszáll a lóról, kihúzza pajtását a ló alól.
Hát bizony nem volt semmi baja, de a lova megdöglött.
A szügyét marcangolta szét a golyó .
- Tudod mit, pajtás, - szólt Kamasz, - az én lovam elbír kettőnket is, kapaszkodjál mögém és úgy meneküljünk .
- Az bizony jó lesz .
- De nézd -e, kár ezt a szép új nyerget a lovadon hagyni, csatold csak le .
Zsadony lecsatolta .
- Most látom, hogy a lovad frissen van patkolva.
Csak nem hagyjuk itt az új patkókat !
Lenyiszálták a ló négy lábát, aztán ekkép megterhelve, Zsadony felmászott Kamasz mögé a lóra és így kocogtak visszafelé .
Bajtársaikat persze sehol sem találták meg, csak Pilisen értesültek , hogy Dobos egy részét összeszedte és Ecser felé vitte, hol magyar sereg táboroz .
Alberti-Irsán már azt hallották, hogy a cegléd i lovas nemzetőrök összeütköztek tizezer némettel s hősi harc után , melyben a magyarok fele elesett, kénytelenek voltak meghátrálni .
( Még szép tőlük, hogy nem az ellenség fele esett el ! )
Sötét este volt, mire Ceglédre értek.
A nyerget és a lólábakat pajtása lován hagyva, Zsadony Pali az apai házhoz sietett.
Hosszú zörgetés után csoszogás hallik s kikiált egy hang :
- Ki az?
Mit akar ?
- Én vagyok, apám, a Pali fia .
- Nem lehet az !
- Miért ?
- Mert az én fiam vitézül elesett a vecsési ütközetben .
( Itthon már ü tközet lett belőle. )
- Nem estem én el apám, mert itt vagyok .
- Ejnye, akasztófáravaló csavargója!
Ha mondom, hogy Zsadony Pál , mint igazi hős, meghalt a hazáért...
Nem futott el gyáván, mint a többi .
Pali vállat vont és otthagyta a makacs öreget, aki olya n nagyra volt a hős halálával.
Ment egyenesen a parókiára, a nagy kéttornyú református templom mellé.
Majd a nagytiszteletű úr megmondja, hogy mit tegyen ebben a nehéz helyzetben.
Mikor az apja nem akarja neki elhinni, hogy él.
A cseléd éppen vizet vitt haza .
- Ugyan hugám, látom, az iroda ablaka világos.
Kérdezd meg a nagytiszteletű urat, hogy sürgős dologban beszélhetnék -e vele ?
A cseléd visszajön .
- Azt izeni a nagytiszteletű úr, ha talán haldokló ember dolgában járna, akkor begyühet .
- Éppen abban járok.
A'bizony hugom, haldokló ember vagy tán holt ember dolgában járok .
Ezzel belépett.
A nagytiszteletű úr az íróasztalára könyökölve tanult.
Föl se nézett .
- No, mi az ?
- Nehéz bajban vagyok, uram .
Most fölnézett.
Aztán fölugrott.
A pápaszemét is letette, hogy jobban lásson .
- Nem tetszik rám ismerni?
Én vagyok a Zsadony Pál .
- Tudom, hogy az vagy; de nem hiszem.
Hiszen te elestél a vecsési ütközetben .
Pali elnevette magát és aztán elmondotta a vecsési ütközet történetét.
Csak egy ember esett ott el, az is ló volt, az ő derék Ráró-ja.
Aztán elmondta az apjával való jelenetét és megkérdezte a papot, hogy mit csináljon ?
- Ez még semmi, - fejezte be az elbeszélést a pap, - estefelé itt járt az apád és megkért, hogy holnap a nyolcórai istentiszteleten könyörgést mondjak érted és beszédben mondjam el, hogyan estél el vitézül a hazáért.
Már meg is csináltam.
Éppen most kezdtem el tanulni .
Pipára gyújtott .
- Tudod mit, fiam, hogy legalább egészen kárba ne vesszen, fölolvasom neked.
Kevés embert ér ám az a szerencse, hogy friss egészségben végighallgathassa a saját halotti beszédét .
A nagytiszteletű úr jól értett hozzá, gyönyörűen kikanyarította a Pali halálát Az ágyúk százával bömböltek benne és egész vasasnémet ezredek dübörögtek végig a vecsési síkságon.
Azután jött a kaszabolás, melyet Pali véghez vitt, míg a sok ezer ember le n e m gyűrte.
Piros vére kiomlott s megtermékenyítette a földet, melyből a magyar szabadság fája fog kihajtani.
Örökre büszke lehet rá a város, meg a Zsadony-család s kőemléket kell a hős fiúnak állítani, hogy unokáik tanuljanak lelkesedni rajta stb., stb .
Mik or a nagytiszteletű úr a fölolvasást befejezte, meglepetve vette észre, hogy Pali eltakarja az arcát és keservesen sír .
- Mi bajod ?
- Röstellem, hogy élek...
Szégyellem, hogy életben maradtam.
Nem, nem is élem túl, hogy nem haltam meg.
Határoztam...
Még az éjjel fölakasztom magamat .
- Eredj, bolond! - feddé a papja .
- Hiába, nagytiszteletű úr, ha száz évig élek is, ilyen szépet nem mondanak rólam soha...
Hisz ilyen ember még sohase volt Cegléden !
- Milyen ember ?
- Amilyen én - lehettem volna.
Amilyen a nagy tiszteletű úr beszédében vagyok.
Nem, nekem kötelességem meghalni .
Isten áldja meg ...
- Megállj, bolond! - kiáltott a pap és megragadta, - okosabb dolgot mondok én neked .
Pali megállt .
- Eredj neki a magyar tábornak, keresd föl egyenesen Damjanichot s állj be hozzá honvédnek... ott osztogatják legsűrűbben a halált.
Én pedig nem tudok semmit a te hazajöveteledről és holnap csak úgy elsiratlak, mintha a vecsési ütközetben elestél volna .
- Köszönöm, nagytiszteletü úr, így teszek, Isten engem úgy segéljen .
...Mikor a Kamaszék házához ment, hogy pajtásától elbucsuzzék, kint egy legény keservesen nyögött a padon.
A Kamasz Pista volt.
Az apja bottal verte el, mert hazafutott .
Egy negyedóra mulva gyalog együtt elhagyták Ceglédet, Damjanichot fölkeresni .
*
Egy forró augusztusi napon két bujdosó honvéd állított be az öreg Zsadony tanyájára.
Zsadony és Kamasz voltak.
Világosról jöttek szökve .
Az öreg Zsadony végtére is belenyugodott, hogy a fia nem olyan nagy hős, aki az első csatában tüstént meghalt, hanem olyan, aki még húsz csatában részt vesz s akkor is ép bőrrel jön haza tovább dolgozni .
A városi közvélemény is megtartotta hősnek.
Miért is ne!
Olyan embert, akit már az ágyúgolyó is leütött, még sincs semmi baja .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE