Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Beniczkyné Bajza Lenke
Az első nyom : Regény
Keletkezés ideje
1885
Fejezet
21
Bekezdés
1636
Mondat
2951
Szó
40000
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
HETEDIK FEJEZET.
Az ifjak vidáman, jó kedvvel érkeztek Ivándra, hol az öreg Urbán várta őket; ma már nem egyedül, hanem csinos, értelmes fiával, ki Tristánnal egykoru lehetett.
- Bemutatom méltóságodnak fiamat, mondá az öreg gazdatiszt, ki jelenleg gyakornok mellettem, miután elvégezte gazdasági tanulmányait.
Tristan néhány barátságos szót váltott vele, aztán szobáiba vonult vendégével.
- Majdnem jobban szeretem, hogy itt vagyunk - mondá Lazas.
- A milyen elragadó Sutánon a női társaság, oly visszataszitó Balázs.
Félek, Tristan, hogy ezzel az emberrel nem fog simán lefolyni dolgod a jövőben.
- Mi összeütközésünk lehetne?
- Thisbe, kit Marie grófnő neked szánt nőül.
Balázs pedig szerelmes bele, s reszket a féltékenységtől, ha csak beszélsz is a leánynyal.
- Nyugodt lehet, viszonzá elkomolyodva Tristan.
Én sohasem fogok nősülni, ha csak...
- Nos, miért hagytad félbe mondatodat?
- Ha csak a leghőbb szerelemből nem...
- Thisbe bájos feleség lenne, nekem nagyon tetszik.
- Nem tudnám szeretni; más izlésem, más fogalmaim vannak nekem a nőről, kinek szivemet adnám; ő hozzám képest nagyon is gyermek még.
- Nem tulságos romanticusan gondolkozol -e?
Gyakran vettem észre nálad efféle hajlamot.
Idő előtt komolynak és korosnak képzeled magad.
- Romanticusnak nevezed azt, ha valaki szeretni óhajtja, a kit egy egész életre magához csatol?
- Nem kell ily merészen állitani fel azt a kérdést; s nem kell, hogy tulkövetelők legyünk a női tulajdonságokra nézve.
A rendkivüli nők rendesen nem ütik meg a feleség kellékeinek mértékét; nagyon ritkák - és ilyet kivánva magunknak - majdnem követelők vagyunk.
- Azért nem szándékozom én házasodni.
- A legtöbb férfi ezt állitja huszonhat éves korában.
Tristan vállat vont, nem felelt; s apró tárgyainak kipakolásához fogott, miket nem bizott inasára, s szanaszét elrakta szobájában, mialatt Lazas gróf szivarozott, s majd másik tárva levő ablakhoz állva, élvezettel szemlélé a szép vidéket.
- Kinek a birtoka a sutáni uradalom? - kérdé a többek között - Szolcsányi birtok , vagy a grófnőé?
- Teljesen az özvegy tulajdona.
Ő volt a gazdagabb a házasfelek között, Szolcsányi Imrének Ivándon kivül, mit nekem hagyott, még csak egy ehhez hasonló birtoka volt , mindegyik ezer hold, ez, mint amaz, mit jelenleg még Marie bir, később Balázs vagy gyermekei fogják örökölni.
- Igy Thisbe nagy parthie, ha testvéréhez hasonló vagyonnal bir.
- Nagyon gazdag mostohatestvérek, sokkal gazdagabb mint Marie, s nem tudom, ha nem egyik főoka -e ez Balázs szerelmének.
- A mai világban minden valószinü, ámbár Balázs oly lázas ingerültségben van Thisbe közelében mindig, hogy nem hinném erre képesnek őt, ha nem szeretné.
- Meglehet, - viszonzá mosolyogva Tristan - higyjük mindenkiről a legjobbat.
- Ugy vettem észre, téged nem szeret, - folytatá Lazas - s azt hiszem, kettős rugója van ez ellenszenvnek.
Az egyik Thisbe, kinél vetélytársának tart, a másik, ha nem csalódom, az ivándi birtok, mit bátyja neked hagyva, ő attól elesett.
- Ez valószinü.
- Mi vitte Imre grófot arra, hogy téged tegyen örökösévé?
- Alkalmasint, mert nem volt gyermeke, s engem, mint fiát szeretett és neveltetett.
Ő és atyám együtt voltak katona-intézetben, később egy és ugyanazon ezrednél szolgáltak, s midőn atyám megházasodott, Szolcsányi Imre volt a násznagy az esküvőnél, s nekem keresztatyám.
Midőn szüleim meghaltak, tizenkét éves voltam , szegény fiu, nem birtam mással, mint jóhangzásu névvel, mi édes-kevés, sőt teher, ha vagyonunk nincs, ekkor ő nagylelküen felfogadott; s uj házas lévén, nem vett magához , hanem elhelyezett egy intézetben, hol hat évet tölték, veled együtt Drezdában ; később, mint tudod, Párisba mentünk.
- Számtalanszor beszéltünk már együtt multadról, gyermekéveidről, de mindezekről még sohasem szóltál.
Most már értem Balázs gyülöletét, s Marie grófné meleg rokonszenvét irántad; ki, nem akarva érdemeidből semmit levonni, alkalmasint férje emlékét tiszteli benned.
A gróf irántad érzett szeretetét is átültette neje szivébe.
Tristan arczát feltünő halványosság önté el ez odavetett megjegyzésre; elfordult a beszélőtől, ki féloldalt titkon pillantott reá, s ajkait futó, kétértelmű mosoly környezé.
Aztán más dolgokról beszéltek.
Később kocsira ülve, bejárták a határt, s meggyőződtek, hogy bár a birtok nem nagy , de a legjobban van felszerelve, berendezve, tekintélyes értéket képvisel.
Este a legjobb kedvben ültek asztalhoz, hogy teljes garçoni fesztelenséggel ebédeljenek, s éjfél elmult, midőn jó éjszakát mondva egymásnak, a legjobb hangulatban mentek aludni...
Nap nap után mult, s kivéve rövid látogatásokat, vagy futó találkozást, a két barát keveset jött össze a hölgyekkel, kik az utóbbi napokban látogatásokat tettek a vidéken, mely alkalommal Balázs kisérte őket, ki már számtalanszor elhatározta, hogy Thisbével beszélni fog, ha lecsendesült; de mindig halasztotta, valami balsejtelem tartóztatta őt, bár alig kételkedett, hogy a leány »igent« mond.
Az ifjak, ha átrándultak gyalog vagy kocsin Sutánra, Tristan majdnem mindig megállt pár perczre Borbálával beszélgetni, ki egyet-mást elmondott neki a grófnéról, mikor látta őket, merre tették reggeli sétájokat stb., de magokkal a hölgyekkel ritkán találkozott; végre majdnem ugy tünt föl neki, hogy azok gyakori látogatásaik által kerülik vele és Lazassal az összejövetelt.
Ez eleinte meglepte őt, később elszomoritá; a franczia észrevette, hogy jó kedve csökkent, nemébe a hallgatagságnak esett, s finom találékonysága rögtön tudtára adta az okot is, honnét e levertség ered.
Ő maga is neheztelt, hogy oly ritkán láthatta Thisbét, kit nemzetének teljes lelkesedésével csodált.
- Nekem már nem sokára távoznom kell erről a szép helyről, - mondá egy napon Tristánnak - tudod mit tanácsolok neked: jőjj velem pár hétre Erdélybe s onnét én ismét visszakisérlek ide.
E gondolat élénk örömet okozott Tristánnak; nyomasztólag hatott rá Szolcsányiék viselete, majdnem az illedelmi formákkal ellentétesnek találta, hogy ily módon kerülik őt, kit a meghalt Imre gróf családja tagjául fogadott, s különösen Marie grófnőtől esett ez neki rosszul, kit egészen másformának vélt, mint a minőnek e viselet után talált.
- Jó, - mondá Lazasnak - veled megyek.
Erdélyt nem ismerem, sőt Magyarországot sem , érdekel az utazás, csak arra kérlek, maradj még pár napig, hogy ne távozzunk bucsu nélkül a grófnéktól, kik, mint tudod, pár napra a fővárosba utaztak.
Kitüzték a napot az indulásra, s az előtte való délutánt, hogy átrándulnak Sutánra.
Borus, esős reggel volt; a láthatár végéig minden felhőkben uszott, midőn elérkezett a kitüzött nap, Lazas a rendesnél hosszabban időzött szobájában, mig Tristan a nedves kavicsokon sétálgatott a ház előtti kis kertben, szemügyre véve minden egyes fát , bokrot a csillogó cseppek tündöklésében, mik reszketve ültek az erősen gőzölgő leveleken.
Csalódottnak érezte magát, azon kellemes reménynyel szemben, melylyel ideérkeztekor kecsegtetően terült előtte a jövő.
Ő családot remélt itt találni, azon szeretet következtében, mivel Imre gróf elárasztá őt, s mit méltán várhatott annak családjától.
A szürke ég, az alant uszó felhők majdnem fájdalmasan hatottak reá; oly mély gondolatokba volt merülve, hogy alig vette észre, miként a kert tágra nyilt kapuján lovász léptetett be, Sutánról jöve, s levelet adva át neki Marie grófnőtől.
Izgatottan tépte le annak boritékát s a következőket olvasá:
» Kedves Tristan!
Sajnálom, hogy oly régen nem láttalak, jöjj át kérlek ma a reggeli órákban - egyedül.
Marie.«
Rögtön szobájába sietett.
Szive kéjben, örömben ujongott, pár percz alatt feledve volt a napok óta kinzó keserüség s a következő szavakat veté papirosra válaszul:
» El vagyok ragadtatva parancsától, grófné, egy óra mulva Sutánon leszek.
Tristan.«
E felelettel nyargalt el a lovász, s egy óra mulva ő maga is fogatán ült, Lazast kérve, hogy ez alkalommal ne kisérje őt, miután Szolcsányiné igy kivánja.
Gyakran oly reményeknek adjuk át magunkat, miket, ha jól és komolyan meggondolnánk , teljesithetetleneknek tartva, még jogosultságát is kellene tagadnunk annak, a mit kecsegtető szinekben látunk felénk tárulni.
Igy volt Tristan is, mikor Sután felé haladásában találgatá Marie hivásának okát .
Bizonytalan, de kellemes reménynyel látta feltünni a kastély tornyait, a park gőzölgő fáit, mik a nedves levegőben erős kipárolgással árasztották el a levegőt, s a magas , sárga rézkeritésnek kapuját, melyen zajos robogással röpült be a lépcsők elé.
Azonnal a grófné termeibe vezették, hol az pár pillanat mulva megjelent, de az ifju kissé elfogult lett a grófné komoly, majdnem szomoru arczával szemben, melyen észrevehető feszültség, nyugtalanság látszott.
- Régen nem láttalak, - mondá, - melegen nyujtva kezét az ifjunak, s talán legjobban teszem, ha őszintén megmondom, hogy készakarva kerültem veled a találkozást.
- Kénytelen voltam ezt észrevenni.
- Üljünk le.
Halld az okot is, ami arra kényszeritett, talán jobban fog esni, ha megtudod, hogy nem hidegség, nem szeretetlenségből eredt e viselet részemről irántad , kit én már csak férjem emléke miatt is, majdnem fiamnak tekintek.
Tristan élénk, türelmetlen, tiltakozó mozdulatot tett, majdnem kinos kifejezés ült arczán, mi nem kerülé el a beszélő figyelmét.
- Kellemetlen, zajos napjaim voltak az utolsó héten - folytatá nyugodtan, de nemével az elfogultságnak a grófné, - tudod, hogy Balázs régóta udvarol Thisbének, pár nap előtt megkérte kezét s - kosarat kapott.
Tristan hallgatott.
Arczán semmiféle változás nem mutatkozott, közönyös volt reá nézve ez a történet.
Marie grófné vonásain csalódás látszott e néma nyugalom láttára.
- Nem érdekelnek szavaim? - kérdé kedvetlenségét szavakba öntve.
- El vagyok ragadtatva, hogy ujra hallom hangját, mit oly soká nélkülöznöm kellett, a történet uj és érdekes előttem...
- Nem vetted észre Balázs udvarlását?
- Ez irányban nagyon kevéssé vagyok találékony.
Lazas figyelmeztetett egyszer Balázs érzelmeire, s megvallom én azt hittem, ez a vonzalom kölcsönös.
- Csalódtál - folytatá mind nagyobb elfogultsággal Marie az ifju szemeinek tekintetétől, - hugom majdnem ellenszenvvel viseltetik iránta.
Jelenlegi elhatározása is ezt mutatja.
Pár pillanatnyi csend állt be, a grófné e viseletre s szavakra majdnem zavarban volt a fölött, a mit Tristannak még mondani akart.
Az ifju feszülten leste ajkáról a szavakat.
- Balázs magánkivül volt dühében e nem várt feleletre.
Okát kereste e visszautasittatásnak s esztelen haragjában arra a gondolatra jött, miként ez az ok - te vagy!
- Én? - kérdé meglepve Tristan, ki a felhőkből esett alá e nem várt szavakra.
- Megfoghatatlan képzelgés...
- Mindegy, ő ezt hiszi, ismerve sötét jellemét, félek, hogy nem hagyja ezt boszulatlan, összeütközést keres veled, minek rossz következései lehetnek.
- Mit parancsol grófné, hogy tegyek?
- Azért hivattalak, hogy tudtodra adjam, miként nemcsak kérlek, de határozottan kivánom, hogy ma még utazzál el, s pár hónapig maradj távol, mig Balázs oktalan szenvedélye lecsillapul.
- Holnap akartunk Lazassal elutazni Erdélybe, most a kegyed szavai következtében - itthon maradok.
- Tristan...
- Bocsánatot kérek grófné, kivánjon bármit.
Felajánlottam önnek éltem, véremet , lábaihoz tettem minden órámat, de becsületem, ez az enyém, ezzel én rendelkezem, s megfutván Balázs elől, méltán gyávának hihetne ő, és bárki a ki ezt a történetet hallaná.
- Téves felfogás.
- De teljes jogosultsággal birna ezen körülmények között.
Semmiféle összeütközésünk nincs, nem volt s nem lehet e dolog miatt Balázszsal; de ha neki tetszik pert kezdeni velem, szolgálatára állok, még azt sem tagadom, hogy Thisbe grófnő elhatározását helyeslem.
- Nem örömest láttad volna e házasságot?
- Balázst jelleménél fogva nem tartom olyannak, ki nejét boldoggá tudná tenni.
- Csak ez az ok?
- Csak ez! - viszonzá csodálkozva Tristan, a jelentőségteljes hang fölött, mivel a grófnő kérdését kiejté.
Marie a szőnyeg koczkáira függeszté szemeit.
- Akkor sem teljesited kérelmemet, ha tudatom veled, hogy ez forró óhajtásom nekem , hogy - rettegek - miattad, mondá halkan, mintha attól félne, hogy az ifju meghallja szavait, kitől pedig határozott feleletet várt, s kinek arczát az örömnek élénk pirja önté el.
- Akkor sem grófné - viszonzá remegő hangon.
- Nincs körülmény, melyben ezt tehetném , s erős reményem van, hogy kegyed meg fog engem érteni.
- Csalódol.
A keresett veszélyt én fiatalos feltünni vágyásnak tartom; sem érteni azt, sem lelkesülni nem tudok érte.
- Ez elnevezés nem illik arra a mit elhatároztam, mig ha megfutnék Balázs haragja elől, méltán magamra vonnám a gyávaság gyanuját.
- Ki előtt?
- Önmagam, Balázs és kegyed előtt grófné, kinek vonzalmát talán nem valék szerencsés megnyerhetni, de becsülésére mostanig jogom van.
- Még egy kérésem van, vagy inkább kérdésem hozzád - folytatá még nagyobb elfogultsággal Marie, miután látta, hogy hiába vitatkoznék az ifjuval.
- Ugy teszem ezt, mint helyemben tette volna férjem s mint...
Gyorsan elhallgatott, azt a szót, mi másodszor ajkain lebegett e beszélgetés alatt , most nem merte kiejteni.
- Rendelkezzék velem, tegye azt feltétlenül, ne hivatkozzék semmire, - vágott közbe gyorsan Tristan, kezeit kérően téve össze.
- Mielőtt boldogult férjem meghalt, - mondá akadozva Marie - gyakran beszéltünk együtt egy dologról, mi mindkettőnknek kedvencz tervét képezé.
Tristan arczán félelmes nyugtalanság látszott.
- Jövődre nézve!
Óhajtottuk, hogy vagyonod átvétele után rövid időn megházasodjál, s a menyasszonyt is kiválasztottuk gondolatban számodra...
- Mielőtt pályámnak csak kezdetén is volnék?
- A nősülés még senkit sem korlátozott pályáján való előhaladásában, s ez azok közül való lenne, mely csak elősegitené a jövő sikerét.
Tristan vonásain mély, komoly, fájdalmas kifejezés tükrözé magát, arcza észrevehető halovány lett, s elhagyta helyét.
- E második terv kivitele, még az elsőnél is lehetetlenebb rám nézve grófné, miután elhatároztam, hogy soha sem fogok házasodni - mondá igen komolyan.
Marie nem merte folytatni szavait.
Még semmi határozottat sem mondott, csak általánosságban beszélt, név kiejtése nélkül; még nem compromittálta védenczét, kit Tristánnak ajánlani akart, s az ifju fájdalmas tekintete, bus kinos kifejezésü pillantása elhallgattatták, önkéntelen elforditá annak arczáról szemeit...
- Már távozol? - kérdé tőle halkan, elfogultan.
- Jobbnak tartom távozni, mint folytatni e társalgást, mi rám nézve kin, s kegyednek legalább is kellemetlen lehet.
Némán fogtak kezet, az ifju ajkaihoz szoritá azt, s midőn kihaladt a teremből , lépteinek sulya mutatá a belső terhet, mit magával vitt onnét, hova oly meleg szivvel, csapongó reménynyel érkezett...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE