Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kóbor Tamás
Muzsika és parfüm
Keletkezés ideje
1893
Fejezet
15
Bekezdés
908
Mondat
2668
Szó
22976
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VII. FOSZLÁNYOK.
- Beteg vagy?
Ezzel toppant be hozzá még az este Gyuri.
- Nem.
- Gratulálok, akkor szerelmes vagy.
- Honnan tudod?
- Megfeledkeztél Kalábriáról.
Sándor homlokára ütött.
- Istenemre, megfeledkeztem róla.
Tehát tényleg szerelmes vagyok?
- Nem az a kérdés.
Hanem az a kérdés: Mili -e, vagy Ilonka?
- Te Gyuri, iparkodjál néhány perczre komolyságot affektálni.
Gyújts rá a szivarodra , hiszen nem ég és tégy ugy, mintha az én históriám érdekelne.
Azután pedig nyisd meg bölcseséged csatornáit és áraszd reám annak tartalmát.
- Legyen ugy, de csak röviden.
Tehát Mili vagy Ilonka?
- Mili és Gita, - válaszolt Sándor és elmondta rendre, a mi történt.
- És most szeretnék fölmászni a háztetőre és nyávogni, mint egy ábrándos kandur .
Utálom magamat, hogy olyan szentimentális bolond vagyok és nem tudom: mi lesz ebből ?
Szeretem Milit, annyira, hogy ha rágondolok, valami ostobaság jut eszembe és mikor Gitánál voltam, őszintén ajánlottam föl neki azt a három esztendőt.
Ha nem elégedett volna meg a három esztendővel, bizonyára megtoldottam volna még hátralevő napjaimmal .
És most adj tanácsot: kit csaljak meg a kettő közül?
Gyuri nyugodtan, óvatosan szítta a szivarját.
- Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy a te hamleti ingadozásod puszta lelkiismereti kérdés.
Nem kell megcsalnod egyiket se, bátran szeretheted mind a kettőt.
Én csak eléggé komoly ember vagyok, sokkal komolyabb, mint te s a mellett vígabban élem világomat, mint te.
Szeretem az én Lilianomat csak olyan forróan, mint akármelyik rímkovács, de azért tegnap ott voltam a szép özvegynél és holnap nem tudom, hogy három közül kihez fogok menni.
Az én szerelmemnek ezekhez a bolondságokhoz semmi köze, mert ezeket az emberben lakozó állat követi el.
- Az állat, - ismételte Sándor... - szegény Gita!
- A te Gitádat pedig ne sajnáld, mert ez a hölgy megszokta már, hogy transito szeressék.
Fontosabb kérdés az, vajjon Mili fogja -e viszonozni gyöngéd érzelmeidet?
- Arra nem is gondolok.
Szeretném tudni: mit szeressen meg rajtam?
- Azt magam sem tudom.
De lehet, hogy megtetszik neki a czvikkered.
Szeretem az ilyen szerénykedéseket!
*
Vasárnapra hivatalos volt Túriékhoz ebédre.
Minden vasárnapra szólt a meghivás.
Alig győzte bevárni a vasárnapot.
Midőn az előszoba ajtajához ért, erősen dobogott a szíve.
Nem mert becsöngetni, ugy várta ott egyálltában, hogy szíve lecsendesüljön.
Aztán mégis csak csöngetett.
Ugy érezte, mintha más valaki tette volna.
Igen nyájasan fogadták.
A mama mosolygott, Ilonka mosolygott, Mili pedig kaczagott .
Olyan világos, mosolygó nap volt!
Mit tehetett mást?
Mosolygott ő is.
És jókedvű volt az egész ebéd alatt, jókedvű volt ebéd után is.
A család és a még jelen volt két vendég (öreg urak) csak ugy gyönyörködtek benne.
Finom szatirával szólt mindenhez, ártatlan, vidám ötletekkel beszélt, ha nem szóltak valamiről .
Mindenki bizalmaskodott vele.
Mili odatartotta neki a csirke kulcscsontját és mind a kettő gondolt valamit.
Milinek kedvezett a szerencse.
Ebéd után pedig megint kért tőle czigarettát.
Ugy megörült neki Sándor!
Aztán együtt kibiczeltek apikának a tarokknál.
Ez mennyei üdv volt.
*
Minden vasárnap Milinél, minden este Gitánál.
Nem tehetett róla.
Nem akart elmenni , de mihelyt tízet ütött az óra, ő gépiesen fölkelt és ment Gitához.
Ugy örült neki a szegény leány!
Ott maradt nála éjjeli két óráig.
Ekkor ért véget Gita inspekcziója és Sándor hazakisérte.
És beszélgettek egész este bizalmasan, halkan, Sándor a kassza párkányára könyökölve , Gita a kezében tartva a Sándor kezét.
És a czigány-muzsika és a rekedt, tompa kávéházi lármában Sándor egyre kérdezte a leánytól:
- Szeretsz?
- Szeretlek.
- Mindig szeretsz?
- Mindig, mindig.
És olyan jól esett neki, ugy gondolta, hogy Mili mondja ezt neki.
*
Kalábriában pedig egyre barátságosabb, vidámabb, melegebb lett a levegő.
Soha egy szombatestét nem mulasztott, még Gita kedvéért sem.
És apróra elbeszélt barátainak mindent, a mi vele történt, az apró kedvességek, melyekben Miliéknél részesült, aztán kérdezte: mit gondolnak róla?
Gyuri apodictice nyilatkozott.
A kicsike határozottan szerelmes.
Az öregeknek pedig nincs ellene kifogásuk.
Hiszen olyan ügyetlenül viselkednek a gyerekek, hogy legalább az anyának tudni kell róla.
S ha ellenük volna ez a fejlődő viszony, ezer és egy módja volna annak, hogy Sándornak kitegyék a szűrét.
Legegyszerűbb volna minél hamarább túlesni a vallomás megható jelenetén.
Józsi pedig áhitatosan hallgatta őket.
Az ő gömbölyű arczán ilyenkor valami melancholikus tünődés tükröződött vissza, a mi nem maradt észrevétlen.
- Te is szerelmes vagy? - kérdezte tőle Gyuri.
- Szeretnék lenni, - válaszolt Józsi halkan.
- Ha hallgatlak benneteket beszélni és látlak benneteket, akkor mindig elbúsulok.
Túljárok a harmincz esztendőn és még nem voltam szerelmes.
És ilyenkor kérdem magamban: Istenem, hát mért nem vagyok én szerelmes?
Nem leszek soha sem szerelmes?
És ekkor irígyellek benneteket, mert érzem , hogy olyan édes lehet az, ha az ember szerelmes.
Sándor ekkor gyöngéden megczirógatta barátja orczáit.
- Szegény kis ebecském, Józsikám, nem tud szerelmes lenni.
Hiszen olyan aranyos jó szived van!
Mért nem nézel körül a lányok között?
Hiszen sohasem vagy társaságban , hogy lehetnél valakibe szerelmes?
- Hát én nem vagyok senki? - pattogott közbe a Boszorka.
- Mért nem szeret a bácsi én belém?
- Mert te az ő kis Boszorkája vagy, - nevetett a bácsi - és egy kis tacskó.
Csak nem leszek szerelmes egy rövid ruhás kis tacskóba?
- Jól is teszed.
Ugy sem kellenél annak a tacskónak!
Én csak a fekete bajuszokat szeretem.
- Boszorka malicziózus, - konstatálta Sándor.
- Egész Kalábriában nincs fekete bajusz, még ha mind a lámpákat eloltanák is.
*
- Nézd Ilonka, Sándor már megint az ócska nyakravalójával jött el.
Milyen utálatos !
Rá se lehet nézni.
- De Mili, hisz a múlt héten ön épen dicsérte ezt a nyakravalót!
- Istenem, hisz annak már egy hete!
Most már ócska és utálatos.
Mit tehetett?
Minden héten új nyakravalót vett.
A szabószámlája is fölszaporodott.
Ki tehet róla?
- Mili nem szereti őt egy toiletteben látni.
És ezt ő olyan kedvesnek találta.
És a többi is nevette.
*
Az a kibiczelés!
A székek minden alkalommal távolabbra kerültek a tarokkozóktól.
Végre nem is láthatták a kártyákat.
De azért kibiczeltek.
Buzgóan nézve a játszókra, halk hangon beszélgettek.
Csodálatosan gyerekes dolgokat .
Ruháról, zongoráról, czigarettáról.
Sándornak Kalábriáról kellett beszélni és iskolásgyerek koráról.
Aztán beszéltek a jövőről is.
Milyen jó gazdasszony lesz belőle, majd meglássa.
- Meg fogom én azt látni?
Mili zavarba jött.
Könyek gyültek a szemébe.
Ez volt a vallomás.
- Mili, édes, aranyos, szépséges, jóságos Milike!
- Sándor, Sándorka, fésületlen, czvikkeres, édes Sándorka!
- Te!
Mondd, hogy: te!
- Nem birom, - súgta Mili és elfordította a fejét.
És Sándor szeretett volna a lábaihoz borulni és megköszönni neki, hogy nem birta neki azt mondani, hogy te.
Gita olyan hamar mondta!
*
Aztán mindgyakrabban akadt dolga Túriéknál.
Mili majd valami kottát kért tőle, majd valami könyvet.
Azon vette magát észre, hogy mindennapos Túriéknál.
És mindennapra uj nyakravalót vett.
És kibiczelés közben szerette volna mindig kérdezni Militől: «Szeretsz ?»
De ajka nem nyílt erre a szóra.
Nem tudta Milinek azt mondani, a mit Gitának mondott.
És midőn Mili tőle kérdezte:
- Szeret?
Akkor nem tudta felelni, hogy: Szeretlek! hanem azt mondta:
- Nem, nem, gyűlöllek, kimondhatatlanul gyűlöllek.
- Ugy -e te is gyűlölsz engem?
- Igen, - válaszolt Mili és nevetett.
*
És minden este ott volt Gitánál.
Sokszor Militől jövet ment Gitához.
Félelem szorongatta, valahányszor benyitott a kávéházba, egyre dobogott a szíve, ha Miliéknél becsöngetett.
De azután elmúlt a félelem.
Ha Gitánál volt, mint valami fátyolon keresztül látta Milit és Milivel suttogva olykor az árnyékban, mely sötét haját körülúszta, ráismert a Gita barna hajára.
Egyszer, egyetlen egyszer nem ment el Gitához.
Vasárnap volt, éjfélkor, bucsúzni akart.
Már rajta volt a kabátja, bottal, kalappal a kezében bucsúzni akart, mikor Mili elszedte tőle kalapját, botját és ránczigálta a kabátját.
- Maradjon még Sándor, kérem.
- De Mili, legyen okos, hisz nem maradhatok itt reggelig!
- Miért nem?
Én akarom, hogy még itt maradjon.
Ott maradt.
A cseléd az ebédlőben már eloltotta a lámpát, a sötétben mentek a többiek után, a kik már a szalonba tértek vissza.
És ekkor Sándor hirtelen két lágy kar nyomását érezte nyaka körül és két forró ajak égett az ő száján.
- Sándor, te, Sándor... szinte sisteregve hangzott lelkében ez a te.
Ez este nem ment Gitához, ezzel a csókkal ajkán nem mehetett Gitához.
*
Gyuri egy idő óta nagyon rosszkedvű.
- Mi bajod?
- Ostobaság.
Elolvadt a jégpálya és én szeretnék még korcsolyázni.
Egyszer minden apropos nélkül kijelentette:
- Ez az Ilonka sokkal csinosabb, mint Mili és sokkal okosabb.
- Világos, - mondotta Sándor, - kitünik abból is, hogy Mili szeret engem s nem ő.
- Kár, hogy nem találkozhatom többé velök.
A jéggel együtt ők is elolvadtak számomra .
Az öregek pedig átkozottul lassú eszűek.
Legutóbb nem minden czélzatosság nélkül ugy bucsúztam tőlük, hogy «a viszontlátásra jövő télen» és a mama nyájasan azt felelte : « Remélhetőleg a nyáron is találkozunk.»
Máskor meg izgatottan csapta le a kártyákat:
- Gyerekek, nem tudok ma játszani.
Nem tudok.
Ezek az amerikai levelek mind hosszabbak és mind üresebbek lesznek.
Már szinte nyoma sincs a régi Liliannak .
Folyton mulatságról, meg hangversenyről, meg jourról és egy mennyei jó tánczosról ír és sohase - rólam.
Kezd a dolog gyanús lenni.
Egyszer pedig csak kimondotta:
- Vége mindennek.
Egy vastag postacsomagban visszaküldte Liliannak a leveleit.
- Ez hát az örökkévaló szerelem? - kérdezte Józsi.
- Tudja Isten, nem volt az igazi.
Az ember sohasem tudja, mikor szeret igazán .
Különben, Lilian lépett vissza, én álltam volna szavamnak.
*
Istenem, a jövő héten Szilveszter estéje van.
A harmadik Szilveszter-este Miliéknél.
Tudja Isten, boldog, nagyon boldog és boldogtalan, nagyon boldogtalan.
Boldog, ha ott van Milinél vagy Gitánál, boldogtalan, ha magára maradt.
Ilyenkor mindig megszállja őt az a kínos félelem, az a rettenetes kérdés vetődik föl benne : mi lesz ebből?
- Nem tudja magának elképzelni az életet Mili nélkül és nem tudja elképzelni magának, hogy Mili valamikor az ő felesége lesz.
Szinte lehetetlen.
De borzasztó volna, ha tényleg nem volna lehetséges.
És Gita!
Nem tudja, mi lesz Gitával.
Világosan látja, hogy ez a leány ő benne él.
Tisztában van azzal is, hogy ez a leány főleg azért ragaszkodik hozzá, mivel ő nem szeretésről, hanem szerelemről beszélt neki.
Ez a leány, a kihez mindenki a legléhább hangon beszélt, a ki nem is tartott igényt soha más hangra, egyszerre szerelemről hall.
Ugy, mint azok a tisztes hölgyek , a kik nem állanának szóba vele, a kasszirnővel.
Egy jóleső szerelmi komédiát játszott eleinte, de aztán a komédiából valóság lett.
Szereti őt, híven, bizonyos hálás ragaszkodással azért, hogy nem beszélt vele ugy, mint mások.
Aztán jelentkezik nála egy új, egy rettenetes éjjeli vendég: a gond.
Gita sokba kerül, Mili még többe.
És a jövedelem csekély és az adóssága nagy.
Apjának most már tényleg igaza van: nem rendes ember.
De tehet -e ő róla, hogy az az érzelem, mely mindenki másból rendes embert csinál, épen őt kényszeríti a nem rendes életre?
Mind sürűbb, hosszabb és izgatottabb értekezései vannak mindenféle emberekkel.
Nem tehetett mást - Józsitól kért pénzt.
És hogy megvetette magát ezért!
Aztán sokszor ábrándozott.
Kalábriában sokszor elmerengett soká, aztán szinte üdvezült arczczal kezdte:
- Gyerekek, milyen fényes volna, ha milliomos volnék!
Nem, nem közönséges milliomos , hanem valóságos nábob ha volnék.
Épitenék egy nagy palotát, háromemeleteset.
Az első emeleten laknál te Józsi, a másodikon Gyuri és én a harmadikon.
Mindenki a feleségével.
Aztán kalábereznénk minden este és a feleségeink kibiczelnének .
Fölséges!
Szinte érdemes volna lopni azokat a milliókat.
S rendelgette egyre az új ruhákat, pezsgőzött Gitával és reggel, délben, estve kenyeret evett pirított szalonnával.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE