Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
Az útitárs
Keletkezés ideje
1919
Fejezet
17
Bekezdés
322
Mondat
1060
Szó
15575
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Ünnepnap volt.
A kalendáriomban hívogató piros betűkkel volt megjelölve a nap, mintha ilyenkor mindenkinek több bort szabadna inni és bővebben enni a fűszeres ételekből.
A kalendáriomi ünnepeknek az asszonyok örülnek.
Több a tennivalójuk, a hajukból nagyobb karikát sodranak fésülködés után az ujjaikkal, amely hajkarikával rendesen eldobják az éjjeli álmukat is, piros az ünnep, mint az arcuk , és csodálatos módon kalácsillata lesz a legkisebb háznak.
Az ablakok jobban fénylenek, a ház megmosakodni látszik, mint egy cica .
" Szent Jeromosra és a többi szentekre... kezdtem (mert már régebben rájöttem, hogy Jeromostól aggódnak a nők, miután a legműveltebb is csak keveset tud róla )... ma vízkereszt napján kijelentem, hogy hozzád hasonló nő nincsen ebben a városban" - mondtam zsoldoskatona módjára reggelizés után, miután a gyermekek a kismisére eltávoztak .
Hartvigné szokás szerint megrendült, aztán nagyon szelíden, engedelmet kérően függesztette rám a szemét, amelyben ismét előbújt a bánat, mint kis fekete kutya a házikójából.
S így szólt a szem :
" Én jó teremtés vagyok, de azt ne kérje tőlem, amit gondol.
Megesküdtem , megfogadtam...
Falun kacsák és libák, fa-Krisztusok és boldog kis kápolnák között növekedtem fel.
Nem tudom megszegni az eskümet, mert nem élhetek tovább.
Hagyjon engem így félig eltaposva.
Majd múlnak az évek, s én lassan felejtek, meggyógyulok .
Nézzen körül a városban.
Van itt elég, aki elmulattatja. "
- Nem ismerek itt senkit - feleltem komoran .
- Én majd segítek - szólt Hartvigné megható szolgálatkészséggel.
- Városunk szépeit most mind együtt láthatja a templomban az ünnepnapi misén.
Jőjjön utánam, s ha teheti, lépjen a hátam mögé a mise alatt .
Beleegyeztem a tervbe, mert hisz úgysem tehettem volna egyebet .
Emlékezetem szerint Szent Jánosnak volt a templom ajánlva azon régi emberektől, akik a hitnek ezt a hajlékát oly komorrá, ijesztővé építették, mint valami örökös fenyegetést a bűnöző emberek ellen.
Mennyivel áhítatosabbak a szabadban tartott istentiszteletek a templomiaknál!
Búzaszentelő gyönyörű ünnepén valóban a szív legmélyéről száll a bárányfelhős ég felé a föld népének fohászkodása.
A mezei virágok megannyi menyasszonyok, az akácfák vőlegények, forrásszaga van a gyalogösvénynek, vidoran integetnek messzi tájak, mint a karinges pap karzati hallgatói.
Az ember szivesen megnyugszik abban, hogy van másvilág, ahol tavasz járja .
De a templomokban én mindig csak az utolsó órámra gondoltam.
Gyermekkoromban buzgón köszöntgettem a fekete arcú szenteknek, akik a túlvilágon iskolamestereim lehetnek .
Meggyőződésem szerint valaki irogatja az oltár mögött, hányszor vetek keresztet és hajtok térdet.
Féltem az oltárképektől, mint a halottak országától.
Titkos remegéssel dugtam a kezem a fekete szenteltvíz-tartóba, talán megfogja ollójával egy borzasztó rák, mert a gyónásnál elhallgattam némely titkomat.
Későbben is bizonyos idegenkedéssel nézegettem a bús oltárokat, setétlő kórusokat, titokteljes kápolnákat , félhomályos sekrestyéket, ahol a papok a másvilággal érintkeznek.
Szellemek laknak a misemondó-ruha ráncai között, és a sötét padsorok alatt az ördög guggol, aki elkapja a lábát annak, aki nem imádkozik.
Vajon mi lehet a nagy oltárkép mögött?
Talán egy nagy bolthajtásos terem, ahol a szentek, képek és szobrok összejönnek, és mise után megbeszélik azt, amit tapasztaltak.
Vallásos katolikus családból származtam, és még egészen kisfiú voltam, amikor a papok neveltek, hajnalban hideg misemondásaikhoz felköltöttek.
Megvallom, féltem a templomtól, miután gyermekkorom óta annyi meggyónatlan bűn terhelte a lelkiismeretemet.
Csak volna valahol egy vak és süket és nagyon öreg szerzetes; majd könnyítenék magamon.
De így féltem elmondani furcsa cselekedeteimet, amelyekről gyermekkorom óta meg voltam győződve, hogy tilalmasak .
Szent János temploma belül sem volt barátságosabb, mint külsőleg.
A szívet átdöfő villámhárítók, mogorva vaskeresztek, titokteljes toronyrovátkák , amelyeken a holdkórosok szeretnének sétálni, a befalazott fülkék, ahol bizonyosan élve eltemetett bűnösök gubbasztanak az örök reménytelenségben, a salétromos, nedves , szinte könnyektől áztatott falak hiányzottak a templom belsejéből, de volt itt elég látnivaló, ami megrázza a ritka templomjáró szívét.
Mindjárt egy szoborcsoportozat vonta magára figyelmemet.
Márványanya lépkedett kisebb-nagyobb gyermekei társaságában az örök megsemmisülést, a vigasztalhatatlan búcsút jelentő fülke felé.
Tunikájában , mezítelen lábain, karjában csecsemőjével, szoknyájába kapaszkodó gyermekeivel visszavonhatatlanul lépkedett a bús nő az üreg felé.
A szívverés megáll, ha elgondoljuk, hogy mi lehet az üregben !
Anyák sorsa : ez volt a szoborcsoport címe, és a bécsi udvari templom eredetije után másolták.
Mindenesetre távol helyezkedtem el a baljóslatú lyuktól .
Hát a szent oltárképek tán megvigasztaltak?
Sehol sem találtam egy barátságos arcra, amely várt volna, amely megnyugtatott volna.
Másvilágiasan hideg szemű arcok nézegettek alá a falakról, századok óta elfásult Krisztusok, a földi élet asszonypanaszaitól egykedvűvé válott Máriák, reménytelen, üres tekintetű szemek vették el kedvemet végképpen a másvilágtól.
E hűvös szentélyekben valóban nem lehet egyébért fohászkodni, mint azért, hogy a hempergő, őszinte élet minél tovább tartson odakünn, az ajtón kívül.
A másvilág, amint itt ábrázoltatik, csak arról győzi meg a látogatót, hogy a szentté válottak tovább is viselik fájdalmaikat, a mártírok töviskoronájukat.
Semmi sem változik, csak a sír lesz napról napra hidegebb s a kő súlyosabb .
Ijedten félreléptem egy kockakőről, amely felírása szerint, egy régi polgár hamvait takarta.
Mennyit kellett koccintgatni életében e régi polgárnak a sekrestyésekkel, amíg itt helyet adtak neki !
Most a kóruson megzendültek a hegedűk, a hárfák, dobok és női hangok .
Zenés mise volt Szent János templomában, amelyre nagyon büszkék az X.-beliek .
A hegedűknek oly édesded hangjuk volt, mintha maga az öreg Úristen hallgatná a zenészek játékát.
A hárfák a bárányfelhőkön üldögélő, kövér lábszárú angyalokat vélték elbájolni.
S a nők, akikből egy kalapka vagy egy fogolyszárnyacska látszott a kórus mellvédjei mögött, akkor sem énekelhettek volna csengőbb lelkesedéssel, ha maga a kassai püspök szolgálja az oltárnál az Urat.
Elandalodtam e gyönyörű énekeken, mint a vén bűnös ártatlan gyermekkorán.
Mily jó volna vétek nélküli gyermeknek lenni s odafent harangozni a toronyban !
De nézzük, nézzük azt, amiért oly sok esztendő után Isten hajlékába vittek lépteim.
Én a mai szent misén az oszlopok mögött leskelődő sánta ördög szerepét játszom, mert a véletlen így osztotta ki...
Mennyivel könnyebb volna munkám , ha mezítelen homlokkal és arccal állhatnék fel a szószékre, hogy a paráználkodás fertelmességéről beszéljek női hallgatóimnak!
De most ördög vagyok.
Vigyázni kell , hogy fel ne ismerjen a harangozó, midőn bojtos, csengős papzsákjával a hívők feje körül lebeg.
Mily örömmel nyúl kezem a zsebbe, hogy némi aprópénzzel megváltsam itt mulatozásomat !
A templom már megtelt.
A férfiak hátul álltak, aggodalmasan összekulcsolt kézzel, mintha valamennyien igen nagy bajban lennének.
Ezek a hímnemű imádságok a mindennapi gondok szarufáin, ágas-bogas gerendázatain kúsznak fel a magosba.
Ha belenéznénk ez imádságok szénaboglyájába, aligha akadnánk itt rikító pipacsra.
De amott, feljebb a hajóban, ahol a nők foglalnak helyet a padsarokban , mint a vetőkártyák, fiatal mellett öreg, őzfélénk menyecske szomszédságában tűzrevaló boszorkány, gyermekleányokra őrködő banyák és az imádságokat is ellenőrző, kékruhás , kövérre lottyant nénikék a fiatal nők rozmaringszagú szoknyái mellett: ott már cifrábbak lehetnek ez imádságok.
Nem vettem észre, hogy helyőrség volna a városkában ; több fiatal bányásznövendéket láttam, valamint tipikus kisvárosi gavallérokat testhez álló kabátokban s magos gallérokban, igen vastag sétapálcával és borzas bajuszokkal - hogy ha ők nem szerepelnek ezekben az imákban, akkor engem nevezzenek szamárnak .
A női szemek mind le vannak sütve, mert utóvégre templomban vagyunk .
Nagy iskola a vallás, mindenki elcsendesül röpkeségével, nyugtalanságával , gonoszságával, amint helyet foglalt a padsorban.
A fényesre simított deszkákon, a kopott lyukas térdeplőkön, az avas, barna könyöklőkön így helyezkednek a női testek már évszázadok óta.
A holtak kihűlt helyén vérmes fiatalok helyezik el derekukat .
Kihunyt tekintetek helyett új lámpások villannak meg a félhomályban.
Jönnek-mennek lábujjhegyen, egyik esztendőben úgy, mint a másikban.
Egyik sem hoz olyan gondolatot magával a templomba, amelynek ne lett volna már hasonmása.
Szinte megreszketnek Szent György lovának hatalmas, sárkányölő izmaitól, mert a múlt héten álmodtak egy hasonló nagy lóval.
Ne reszkessetek, már az anyátok is álmodott a Szent György lovával, mégis szép öregasszony lett belőle.
A kisvárosi varázsló, aki tükörbe néz, századok óta hasonló álmokat lát a nők lelkében.
Vajon miért is élünk, ha már nem tudunk újakat álmodni ?
Egy kis szőkés-barnás fejnek póksárga szeme villant rám hosszú pillák alól.
Mintha fénylő porszemecskék táncoltak volna felém a szemsugárban.
Aztán bezáródott az ablak.
Jelentéktelen mézeskalács-arcú, fitos orrú elbizakodott állú és a fül mellett nagyravágyóan göndörített hajú leány vagy asszony volt a légyszem tulajdonosa .
Megböktem Hartvigné vállát, aki a hajó közepén az utolsó padsorban foglalt helyet .
Fel sem nézett imádságos könyvéből, csak alig észrevehetőleg bólintott .
Már elmenőben voltam, amikor egy kíváncsi, szinte ágaskodó, kígyóvonalú szempár állított meg, amely hosszabb idő óta látszott figyelni, kémlelni, felettem tanakodni.
Frufrus, babás, fekete hajak környezték a kreolarcot; kékes bajuszka és cukorkaszopogatásra való, duzzadt ajkak között egy hiányszó fog helye ... pamutkesztyűk az összekulcsolt kézen... de áradó, kandi, mindenre kíváncsi ifjúság : ez maradt a leányról emlékezetemben .
De már nem akartam Hartvignét zavarni mély és buzgó áhítatoskodásában .
Szegény, nem tehet arról, hogy ily gonosz emberrel ismerkedett meg.
Mielőtt a pap kivette volna az Oltári Szentséget, bűnös, megalázott gyötrelmes lélekkel elhagytam az Úr hajlékát, ahol csak rosszban törtem a fejem .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE