Szent Mojses szörint
Nagysokára kihozsták a zsassonyok a jó kalbásos bablevest, túrós tsusát, uj bort .
Ettünk ittunk még maratt is a fazsék alján.
- No ast mongya a zsispány ur, most hát dalagra.
- Instálom alásan tsókolom a kezsit lábát feleli a vajda, hadd pihenjünk egy kitsit.
Ugy szokott a tsigánság ébéd után.
A zsispán ur elmegy, a vajda meg mink elfeksünk a napon, neki fogunk a zsalvásnak.
Fel is ébrett talán velem együtt mind, de hogy senki se keltett bennünket, mindenki ast várta, hogy a másik mazsduljon elősör.
Mikor astán a nap már lesállóba vót, a vajda széjjelkiáltott, hogy ast mandja:
Hát felhuzsakodtunk, astán megpekdestük a markunkat, de fene nehézs azst a farditás alig farditottunk tizs ásó nyomást, tsak megálltunk.
- Nagyon kemény a feld, - mondottuk, - várjuk meg a zsessőt.
A zsispány astán bepanasolt bennünket a kasnárnál.
- Instálom alásan tsókolom kezsit lábát, - mandta a vajda, - megsakad a tsigány a zsijen erős dalagba.
- No ast mongya a kasnár vágjatok hát fát.
Neki állunk másnap a favágásnak, de a fejse nagyon rángatta a kezsünket, az se tartott soká, leültünk somorun.
- Hej tsigányok, sóhajt a vajda, enni tsak van mit, de mihasna ha megsakadunk a dalagba.
A favágástól kinek a kezse fájt, kinek a mája.
Délbe már mind össebetegettünk , lefeküdtünk a zságyba és borlevest főzsettünk.
Vasárnap eljárt hozsánk a pap meg a tanitó és tanitották a tsigánságot, kitsit ereget egyformán.
Egyser ast besélte a pap, hogy sent Mózses a zsidók vajdája minekelőtte kivezsette valna a népét a zsidegen orságbul, ast mandta nekik : Kérjetek keltsen mindenféle aranyat ezüstöt a samsédoktul, astán reggelre illaberek nádakerek.
Ahogy est hajjuk a vajda esse pillantott velünk.
Mikor a kakuk madár megsólalt a zserdőbe mink is keltsen kértünk mindenfélét a parastoktul, de perse nem aranyat, ezüstet, tsak ruhát, listet, kanalat, astán tsak ast vártuk mikor les dalag.
Hát etzer ast mandja a zsispány ur:
- Halnap reggel kapát hozzon mindenki.
Várhatott.
Étsaka felkerekettünk, ugy ott hattuk a fihertsegi uradalmat, hogy azsóta se jártam arra.
( Még sok mindönfélét beszél erről Kátsa, de kár a papirosér.)