Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Móra Ferenc
A vadember és családja
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
21
Bekezdés
1705
Mondat
3963
Szó
50092
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
LEVÉL IFJ. FERENCNEK
Túl az operencián ...
Kedves druszám !
Megkaptam azon pár sor írásodat, amelyet, mint sejtem, úgy eszközöltél, hogy a mutatóujjacskádat belemártottad a tintás-üvegbe és azzal mázoltad kis szíved érzelmeit a macska nyelv nevű csokoládéipari termék takaró-papírjára.
A török szultánok is így csinálták ezt valamikor, csak hogy persze azoknak nem kellett takarékoskodniok, ennélfogva mind az öt ujjukat beledugták a kalamárisba.
Igaz , hogy azok aztán nem nyalták meg utána az ujjukat, mint te szoktad, pedig annak lett volna értelme, mert az ő tintájukat édes bodzaléből keverték az akkori Müller testvérek.
A modern tinta azonban nagyon keserű méreg, nekem elhiheted, mert tapasztalásból beszélek .
Évtizedek óta szenvedek gyógy íthatatlan tintamérgezésben .
Hanem tudod, gyerek, mi a legmeglepőbb az írásodban?
Az, hogy már is majdnem olyan olvashatatlan, mint az enyém.
Most még úgy látszik, mintha rám ütöttél volna, de mire fogod te vinni negyvennyolcéves korodra!
Boldog Isten, ha é n olyan zavarba tudtam volna hozni a grafológusokat huszonnégy hónapos koromban, mint te !
( Igaz, ne vedd rossz néven, ha életkoroddal nem vagyok egészen tisztában.
De azt sokszor fogod még hallani, hogy apapa memóriája e tekintetben nem jól szolgál.
Példáu l, hogy többet ne mondjak, nagyikát, a te anyukád anyukáját sokkal régebben ismeri, mint téged, de azért még máig se tudja, hány esztendős.
De ez köztünk maradjon, öregem; tudod, mi férfiak sok mindent elkotyogunk egymás közt , amit az asszonyok előtt leta gadnánk.
Ezt a megjegyzést különben is tisztán okulás szempontjából teszem, minden malícia nélkül.
Hiszen nagyika tudja, hogy apapa hány éves és így kvittek vagyunk.
Az asszonyok mindíg így kvittelnek, barátom, a te anyuskád is .
Kérdezd meg csak apádtól. )
Nem tudom, tudod -e, mit írtál, - mert az már énvelem is többször megesett, hogy írtam, írtam, de nem tudtam, mit.
Ez azonban nem baj, csak az olvasó tudja, hogy mit olvas.
Hát én el tudtam olvasni a te leveled.
Azt írtad , hogy "hogy vagy, apapa ? " és hogy "mikor dücc haza, apapa ? "
Hát köszönöm, pajtás, fővögetek itt a tengeri párában, mint húsvéti tojás a sonkalében.
Anyukád erre azt fogja mondani, hogy a hasonlat nem olyan költői, mint amilyeneket ő a baglyosiskolában tanult; de nagyika közbe fog szólni és mint mindíg, most is eltalálja az igazságot, megállapítván, hogy nem is bagolyról van itt szó, hanem a zoológiának egy egészen más egyedéről, amely arról híres, hogy makkal álmodik .
Valóban nem is csinálok mást, csak álmodok, még pedig leginkább nappal; éj szaka ugyanis nem érek rá, mert az éjszakáimat az olasz vánkosokkal való nehéz küzdelmek foglalják el és sokszor fölébredek különös csipogásokra is .
Ezek a csipogások a tüdőmből jönnek, ahol a télen kis csirkék keltek ki, a kánya hordaná el őket...
Nappal azonban nem zavar senki, sőt mindenki elkerül, bár szemmel látható tisztelettel.
A szállodában ugyanis röstelltem bevallani, hogy író vagyok, mivel itt csupa tekintélyes emberek laknak, ennélfogva valami imponáló foglalkozási ágat fogtam rá magamra, ami egyúttal független és zavartalan magányt is biztosít.
A kur-listán úgy szerepelek, mint vagabondo carnifice, vagyis vándor hóhér s ezzel elértem célomat.
Az emberek tisztelnek és kerülnek.
Egy kicsit féltem ugyan, mikor megláttam a Glücksthal bácsit, meg a Landesberg bácsit, hogy majd lelepleznek, de megígérték, hogy nem szólnak senkinek és hiszem is, hogy megtartják a szavukat és nem rontják meg a többi kur-gastok illúzióit.
Mert az mégis kellemetlen volna, ha majd Pesten a szemükbe nevetnének, hogy egy ál-hóhérral együtt ették meg a húsvéti hummert .
Igen, ez a hummer volt eddig az egyetlen izgalmas kalandom.
Ahogy elkeseredve öntögetem a gallérom mögé a reggeli kávét (pszt, ezt is titokban mondom, csak neked, - ha a nagyok megtudják, sohse kávézhatok ottho n többet kolbászt ), - hát odajön a főpincér egy cédulával és súgja nagy-titkolódzva :
- Wünschen Sie Hummer ?
Ijedten tiltakoztam.
Nem kívánom Hummer urat.
Nem azért jöttem ide , hogy új ismeretségeket kössek.
Különben is mit akar az a Hummer, ki az a Hummer ?
- Der Hummer - úgy tesz a főpincér, mintha - bajusza volna és azt lefelé pödörné a cipőjéig.
- Languszt ...
És néz rám felsőbbségesen.
Persze, vándorló hóhér, mit tudja ez, mi az a Languszt .
Pedig hát így már hogyne tudnám!
A languszta, a hosszú bajuszú tengeri rák, az a Hummer.
Magyarul homár.
Persze, hogy ismerem.
Van az nekünk kitömve a kultúrpalotában is, úgyis utálom.
De hát a Herr Ober-rel csak nem hagyom magam lenézetni !
- Ja, ja - mondom lelkesedve.
- Meine grösste Liebe ist der Hummer !
Látod, druszám, így jár a paraszt, ha ú rnak akar látszani.
Egész délelőtt lelt a hideg, hogy én eszem -e meg a bajuszos tengeri állatot vagy az eszik meg engem, bajusztalan hóhért ?
Hát én ettem meg a szörnyeteget.
Nem is volt olyan szörnyű, csak citromos bort kellett innom minden falatra.
Azt hiszem, sütve, sóval, paprikával egészen elszívelhető eledel volna.
Így se rossz, olyan, mint az éretlen kókuszdió .
Csakhogy én az éretlen kókuszdiót se szeretem .
Különben az ebédnél mindíg sokat gondolok rád, drusza.
Ha gríz , spenót, paradicsom, lekvár, sárgarépa kerül az asztalra, azt mindíg meghagyom neked.
Nem akarom dícsérni magam, de kevés unoka választotta meg ilyen szerencsésen az apapáját, mint te, te trifurcifer !
És hogy "mikor dücc haza, apapa ? "
Fölhatalmazlak minden olyan hír megcáfolására, mintha én többet sohse akarnék visszamenni Szegedre.
Nem evett meg se a fiumei cápa, se a Hummer, - nem kínált meg kultuszminiszterséggel Mussolini és nem szöktetett meg egy montenegró i hercegnő sem.
Ámbár, ami ezt az utolsó lehetőséget illeti, - de félek, hogy a levelem a nagyi kezébe talál kerülni és akkor csakugyan nagyon meggondolandó lesz a hazatérésem .
Majd ha a kis csirkék nem csipognak, kis szívem...
És addig is otthon vagyok eg y nap százszor és járok ide-oda a kultúrpalota, meg a Kölcsey-utca közt, mint a vetélő.
Mikor a nap süt rád, én vagyok az; ha szellőcske fujdogálja a szöszke hajad, én vagyok az; ha csillag vigyázza az éjszakai álmod, én vagyok az és ha néha, reggeli ébr edéskor egy könnyet találsz a vánkoskádon, azt is én hagytam ott ,
messzi apapád .
U. i. Tisztelem a fecskéket, gondolom, elseje után már ott voltak, - erre nem jártak, elég sok is itt a szeplős néni.
Továbbá örömmel hallom, hogy ha elesel, már a magad erejéből is fel tudsz kelni.
Úgyis kell, barátom.
Idejekorán mentesítsd magad minden asszonyi befolyástól.
Sic itur ad astra ...
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE