Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jósika Miklós
Abafi
Keletkezés ideje
1836
Fejezet
38
Bekezdés
1313
Mondat
3234
Szó
53425
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
magas
FAALKOTMÁNY
Neve vérpad .
Müller
Míg ezek így beszélgettek, egy vaskos ember fényes, zsíros bőrsipkával fejében , nyakon függő s derekán átszorított bőr előkötővel ment az utcán nagy sietséggel .
Feltűrt ingujja, kormos karja, egybehúzott apró szemei s a tűz közeléből arcára szállt hamvas füstmaradványok kovácsra mutattak.
Éppen az emeletes háznak kapuja előtt haladott, midőn egy fiatal, sugár, kék festett vászonkötős ifjúval, könnyű zöld zekében, találkozott.
- Hová - mond ez -, Gúti uram?
- Ej - felelt a kérdett alig pihegve -, Szalánczi uramhoz a tömlöcbe!
Otthon nem leltem.
Három hónapi vasalás árával tartozik, s ha elütik a fejét, mert ma - folytatá fejéhez nyúlva - a magaméban sem bízom, nem tudom, ki fizet érette.
- Ezzel elsietett balra a Nagy tér felé.
Ott körültekintve három embert látunk a Szín utca végénél egy lapos kövön állani , mely padként nyúlik a szegletház mellett.
Úgy látszik, e magasb helyzetet ezért választották, hogy a piacon történendőket kényelmesben láthassák.
Az egyik e három férfiú közül kétségen kívül kolosvári tehetős polgár volt.
Térdig érő világosszürke mentéje, fekete báránybőr prémmel s fekete készülettel, övig volt alacsony, széles termetéhez gombolva; neme a csákósüvegnek, hátul kacsafark gyanánt beletűzött strucctollal, s fokosnemű bot kezében.
Arca egy vala azon ép, egészséges holdvilágképek közül, melyek kényelmes életre mutatnak; orrán s állának jobb részén a piruló réznek jelenségei mutatkoztak, de vonásainak kifejezése józan ítélőtehetségre mutatott.
A másik tisztes szerzetes volt, avult barna darócban, hátul lecsüngő csuklyával , kötéllel körülövedzett derékkal, melyből hosszú olvasó csüngött.
A harmadik végre ép fiatal ember, vörös, magas süveggel, keskeny vidraprémmel, mely lekonyult fején .
Világoskék mente volt rajta nyitva, alatta ujjatlan, hasonló színű dolmány s nadrág , melyre majdnem térdig érő karmazsin csizma vala húzva.
Az egész alak s a naptól barnult szép férfiúarc munkabíró falusi úrra mutatott.
Mind a háromnak képén komolyság volt elöntve, bánatos, kétkedő komolyság.
Néha pillantának a tér túlsó részén emelt faalkotmányra, mely fekete szövettel bevonva s Báthori Zsigmond úgynevezett kék testőreitől körülbámulva s -lézengve, síri egyszerűségben nyúlt fel a hullámzó néptömeg fölött.
Hogy e festői csomókba szigetelt néptömegről s az egész jelenet sajátságáról fogalmunk legyen: képzeljünk el egy magas négyszegű alkotmányt feketén bevonva, mely a térnek a Közép utca felőli oldalához közelebb esik, mint közepéhez.
Az alkotmány körül magas termetű férfiak kék dolmányban s nadrágban, rezes kardokkal oldalaikon állottak hézagonként, a közeledni törekvő népet tartóztatva; fejeiken úgynevezett csatlós fekete süveg nyugvék, hosszan nyúló, kéken bélelt szárnnyal, kezeikben nehéz fegyvereket tartottak, melyek közül többnek csak gyújtó lyuka volt, minden készület nélkül, s kanóccal sült el.
Miként az egyes lakosoknak, úgy a századokkal ezelőtti népcsoportozatoknak is a mostanitól lényegesen különböző tekintetük volt.
A mostaniaknak általános színe sötét, ezt a kalapok s divatosb sötét színek okozzák .
A ruházat maga karcsúít, testhez szorul, s a jelen nép együttvéve némi könnyűséggel bír, talán azon méltóság s komoly szellem rovására, mely őt hajdan nemzeti öltözetében, kiáltóbb színeivel s keletibb bőségével ruháinak jelelé.
A régiekben e könnyűség vagy élénkség inkább az arc kifejezésében s az általános szellemben mutatkozott, mely azon s abból lehele.
A vonások jeleltebbek voltak.
Nem látszék az arcon a kényesztés gyöngédsége, mely azt jelenben talán szebbé teszi, de bizonyosan nem oly érdekessé, mint hajdan volt.
Bár századokon keresztül a nép, főként csoportozásaiban, ugyanaz marad, mégis a jelen történet korában feltűnt rajta az, mit jobban nem tudok kifejezni, mint ha három századdal fiatalabb létének nevezem.
Az alkotmány körül sűrűn ömledező, a jövők-menők által mindig újuló s változó népgyűrű alakult, körülhintve az oda egyenként sietők ritkább karimájától.
E gyűrűn túl csomókban állt a nép.
Egyike ezeknek hosszasan vonult el a nagy gót egyház mellett, kisebbek itt-ott a házak alatt.
A tágas utcákból folyton-folyva a térre szivárgó sokaság több patakot képeze, mely az alkotmány körüli sűrű néptömegbe mint tágas tóba enyészett el, mindig dagasztva, szélesítve annak terjedelmét.
Ezen élénk képet az akkori különös kinézésű, sötét vagy tarka színekre mázolt házak keríték körül, milyeket még most is láthatni a téren, a Magyar, Híd és Szín utcában néhol.
Minden ablak rakva volt nézőkkel; körültekintve a szem több hölgyet, mint férfiút látott, többnyire bámuló kifejezéssel, csak itt-ott tűnt fel azon könnyelmű egykedvűség, melyet váratlan esetek meg nem rezzentenek, vagy a szívetlen újságvágy , mely nemét a borzasztó kedvtöltésnek találja a legiszonyúbb szemlében.
- Minő egészen más tekintete van e térnek most - mond bús hangon a polgári ember a szerzeteshez fordulva -, mint 1571-ben, midőn Báthori István lovagla végig!
A Közép kapu felől jöve itt keresztül mint erdélyi fejedelem, a nép ittas öröme s szenvedélyes fölhevülése közt.
- Vagy 1576-ban - szól a szerzetes -, mikor a lengyel követeket fogadta Báthori, s köztök az egykor oly szép Báthori Gizellát láttuk, az ősz Zamojszki nejét, kik lengyel királlyá választatását hozák hírül.
- Van az akkori jelenetnek némi hasonlatossága a mostanival - mond a falusi úr nyers hangjával közbeszólva.
- Mint most, úgy akkor is néma komolyság ült a kolosváriak arcán.
Tudja -e még atyaságod - folytatá a szerzeteshez fordulva - azon féltékeny rezzentség nemét, mely akkor az erdélyieket elfoglalá?
Olyan volt ez, mint midőn egy szíves gazda mindennapi vendégét nagyobb úrhoz tudja hívottnak, s neme az irigységnek lepi meg.
Sokan Báthori Istvánnak rossz néven vették azon egykedvűséget, egy kis örömsugártól körülfénylve, mely fölemeltetésekor látszék rajta.
- Furcsa - jegyzé meg fejcsóválva az öreg polgár -, hogy a nép többsége oly kevessé képes a szív belső mozdulatairól ítélni.
Én, elhiheti kegyed, a fájdalom könnyeit láttam Báthorinak szép nagy fekete szemeiben csillogni.
- Emlékeznek -e kegyetek - mond, kék kendőjét ujja alól kihúzva s a port törölve képéről a szerzetes - arra a mondására az akkor alig tízévű Báthori Zsigmondnak, hogy ő mint erdélyi fejedelem hazáját három koronáért sem hagyná oda?
- Igen, igen! - felel a polgári ember különös arckifejezéssel, mintha e mondás emlékezete visszás benyomást okozna benne, s ellentételben lenne azzal, ami később történt.
- A kis Zsigmondnak e nyilatkozása akkor szájról szájra ment, s szép előérzettel kecsegteté kebleinket, de nem is ok nélkül - tevé hozzá gúnyredőkbe szedve ajkait.
- Csendesen, urak! - suttogott a szerzetes.
- A falaknak is füleik vannak itt ; kilencvenharmadikban, mikor a kancsal Bucella Lengyelországban járt, az özvegy koronát újra Báthori-főre keríteni, eszembe jutott nekem is a kis Zsiga mondása; hej , akkor még nem volt Zsigmond.
De a korona helyett Gyulafi Istók a harmincezer forintot, melyet István király hagyott végrendeletében Zsigmondnak, sem hozhatá el egészen.
- A jó fejedelem szereti a változást - mond a polgár -, tavalig törökök valánk ; akkor, tudják kegyetek, csikorgó télben jött ide Báthori András a bíbornok Cumuleusszal, kit a kolosvári nép erővel Komlósinak bérmált; s a török hold helyett Rudolf ajánlataira kezdénk hajlani.
A szerzetes gondolkozni látszaték.
- Mióta a fejedelem hazajött Kővárról, valami veszélyjósló lebeg egész lénye körül.
A minapi elfogatások, a mai készületek eléggé bizonyítják, hogy önállásúbb kíván lenni , s nem szenved tanácsadót maga körül.
- Mégis - szól a polgári ember - inkább kellene ért férfiak javaslatát, mint éretlen szenvedélyek sugallását követnie.
- Nincs egy is jelen tettei közül - kiált fel a falusi úr jóslóilag -, melyet meg ne bánna; ismerem, mint magam fiát!
- Soha, mondják, nem tesz úgy csekélységekben is rendelést - szól a polgár keserű mosollyal -, hogy meg ne változtassa.
Az udvariak e habozást ismervén, első rendelését ritkán teljesítik.
- Bár - kiált fel kitörő haraggal a szerzetes - veszett volna Kőváron!
Boldizsárnak szíve nem jobb az övénél, de legalább férfiú, s tud akarni.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE