ELTE
  • elte.dh
  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • A szolgáltatásról
  • Súgó
  • English
  • Magyar

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Vissza

Rákosi Viktor

Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról

Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29

Történet, amely álom

I .

1847. szeptember hetedikén a londoni Regent-Street egyik házában Mr. Norton a híres gépészmérnök éppen ebédhez ült, mikor egy idegennek a látogatását jelentették be .

- Jőjjön holnap az irodámba .

A szobaleány visszatért az üzenettel .

- Nem lehet, mert holnap elutazik és nagyon messziről jött .

- Ez bizonyosan amerikai, azért ilyen erőszakos.
Vezesd be .

Egy erőteljes, ötven-ötvenöt év körüli zömök ember lépett be .
Valami teljesen vad hangzású néven mutatta be magát .

- Bocsásson meg uram, de nagyon sürgős ügyben jöttem, - kezdé tiszta angol nyelven .

- Röviden, kérem, - felelt bosszúsan Norton, - mert igen éhes vagyok .

- Ne zavartassa magát, csak tessék ebédelni .

- Azt se bánom .

Ezzel Norton intett és behozták a levest .

- Mennyi jövedelme van önnek évenként? - kérdé szárazon .

Norton úr indignálódva tette le a kanalat .

- Én ötször annyit ígérek önnek, ha rendelkezésemre áll .

Most már a kenyér is kihullott a Norton úr kezéből .

- Miről van szó ?

- Egy fegyvergyár berendezéséről és vezetéséről.
Önre van szükségem.
Nem bízom teljesen magamban .

- Ön valami fölkelő állam, talán délamerikai állam megbízásából dolgozik ?

- Nem én, uram.
Csak egy újfajta fegyvert találtam föl s azt nem akarom egy államnak se eladni, hanem magam elkészíteni.
Majd aztán diskurálok Európával .

- Kicsoda ön tulajdonképp ?

- Földbirtokos Magyarországból.
De magam is értek valamit a gépészethez.
Otthon már ifjúkorom óta foglalkozom vele s azonkívül egy évet dolgoztam mint közönséges munkás a spitheadi, egyet pedig a touloni fegyvergyárban .

Norton egyre nagyobb bámulattal nézett rá .

- Az ön hazája törvényei megengedik a titkos fegyvergyártást? - kérdé .

- Ahol én lakom, uram, ott nincs törvény.
Az a hely, mint monda ni szokás, az Isten háta mögött van.
Ott én olyan úr vagyok, mint a török császár a maga birodalmában...
De egyék kérem, hiszen kihűl a levese ...

Mit törődött Mister Norton a levessel?
Nagy léptekkel járkált föl s alá.
Végre hirtelen megállt az idegen előt t.

- Tudja ön, hogy mennyi évi jövedelmem van nekem? - kérdé .

- Nem .

- Ezer-ezerkétszáz font .

- Jó.
Tőlem tehát kap öt-hatezer fontot egy évre.
Elfogadja ?

- El.
De kérek szerződést .

- Itt van készen a zsebemben.
Holnap közjegyző előtt hitelesíthetik.
E célból itt hagyom önnek a fiamat, kellő meghatalmazással .

Mr. Norton előtt ismeretlen nyelven kiszólt az előszobába, mire egy nyúlánk fiatalember lépett be .

- A fiam, Aladár.
Most végezte el a northamptoni gépésziskolát .
Minden további utasítás nála van letév e.
Ha ön szíveskedett a szerződést aláírni, ugyanő föl van hatalmazva arra, hogy az első fizetést, hatezer fontot önnek azonnal átadja .
Megegyeztünk ?

- Meg! - felelt Norton kábultan .

- Akkor Isten önnel, a viszontlátásra, ez a fiú itt marad.
Én még ma este Párisba utazom, ahol a másik fiam vár egy elsőrangú kémikussal .

Kezet szorított Nortonnal, a fiát megcsókolta és elsietett.
Norton csengetett .

- Vigyék ki a levest megmelegíteni .

Tíz perc múlva visszahozták a megmelegített levest, de Norton úr már a dolgozószobájában volt .

Aznap bizony Norton úr elfeledkezett az ebédről .

II .

Mikor Szakács Benjámin gyergyószentmiklósi közbirtokos megvette a borszéki havasok közt fekvő baléni rézbányát, amelyet tíz év óta nem műveltek , mindenki nevetett rajta .

A legvérmesebbek azzal biztatták, hogy talál még benne vagy százezer krajcárt, ha ugyan talál.
De bankót nem .

Szakács maga is odaköltözött a hozzáférhetetlen hegyek közé, az oláh határ mellé.
Nagy ritkán jött le onnan s lassanként magával vitte összes atyafiságát, azonfölül minden dolgot nem találó embert, akik Oláhországba akartak kivándorolni .

Úgylátszik, van még mit kaparni a bánya fenekén.
Szakács maga is dolgozott, vagy saját gép műhelyében, vagy lent a bányában .

A legidősebb fiát, amint hazakerült a csiksomlyói iskolából, maga mellett tartotta s mindenre megtanította, amit ő szokott végezni .

A másik két fiát messze országban, amint beszélték, külföldön iskoláztatta.
Egyszer ő maga is eltünt s két évig senki sem látta .

De mindez csak mende-monda lehetett.
Biztosat senki sem tudott odalent Csík- és Gyergyószék völgyeiben.
Ha néha vadászember feltévedett Borszékig, ott látott üveghutát, rézbányamunkásokat, téglagyárat , Szakácséknak egy szép házát, de följebb a havasok közé, Balanba mér nem ment senki...
Rettegett, őserdőborította, bizonytalan vidék volt az akkor .
Ezernyolcszáznegyvennyolc tavaszán a Maros-völgyén, Szászrégentől be Oláh-Toplica felé sok angol gép, mint mondták, bán y agép érkezett Szakács számára Angolországból.
Száz ember egyengette az utat e gépek előtt és tizenkét bivaly húzott egyet .

A gépeket angolok kisérték, akik szintúgy eltűntek a hegyek közt , mint korábban a székelyek.
A nagy mozgás következtében mindenfelé elterjedt a híre, hogy Szakács bányája kitünő és már ánglius masinákkal túrja a rezet .

De zajos, zivataros idők következtek és senki sem törődött Szakács rézbányájával .

Erdély csöndes völgyein harci moraj hömpölygött végig; de a borszéki havasokig nem hur colta el az égő fáklyáját a háború vad istene .

Szakács Benjámin koronként megjelent lent a székelység közt , lázban égő szemekkel, sápadt arccal.
Meghallgatta a híreket, aztán újra visszament a hegyei közé.
Csak aztán emlékeztek rá, hogy itt-ott ilyen mondá sokat ejtett el :

- Ne csüggedjetek, legyetek szilárdak, rövid idő alatt minden jóra fordul .

Majd másutt ezt mondotta :

- Még nem vagyok készen.
Kevés anyagot kapok és lassan kapom a külföldről .

Senki sem értette .

III .

1849. augusztus 11-én a magyar hadsere g ó-aradi főhadiszállásán döntő tanácskozásra gyültek össze a magyar hadsereg tábornokai és törzstisztjei .

Görgey eléjük terjesztette a Rüdigerhez írt levelet, amelyben jelenti, hogy Világosnál le fogja tenni a fegyvert.
Erre ő maga otthagyta a tiszteket , hogy szabadon tanácskozzanak a fölött, elfogadják -e az ajánlatot , vagy nem .

Alig kezdtek tanácskozni, heves kopogás hallatszott az ajtón .
Mielőtt bárki szólhatott volna, nyilt az ajtó és belépett Szakács Benjámin .

Fehér abaposztó nadrágja hosszúszáru csizm ába volt bujtatva.
Rövid szürke zekét viselt, oldalán széles fringia lógott.
Székely nemzetőrnek látszott.
Katonásan köszönt és szólt :

- Bocsánat, tábornok urak, nevem Szakács Benjámin, olyan dologban jövök, melytől talán a haza sorsa függ .

A katonák összenéztek .

- Beszéljen, - szólt Kiss Ernő .

- Uraim, én hosszas fáradozás után egy új puskát találtam föl , amely egy embert képessé tesz arra, hogy mai puskával fölfegyverezett húsz emberrel szembeszálljon .

A tisztek összenéztek.
Ez valami szegény őrült .

- Nem vagyok őrült, uraim .

Ezzel kikiáltott az ajtón.
Egy ugyanúgy öltözködött székely jött be, csakhogy bocskorban, vállán egy kicsinek látszó puska, oldalán rövid szurony, elől-hátul hatalmas tölténytáska.
Szakács elvette a puskát s az izgatottan csoportosuló tisztek közé lépett vele .

- Nézzék uraim, a puska hátultöltő, a töltényeket készen kell berakni, még pedig nem egyenként, hanem egyszerre hatot.
Ezt kilövöm egy perc alatt, aztán megint beleteszek hatot.
Szóval, míg önök egyet lőnek, én legalább harminca t lövök .

A csodálkozás moraja futott végig a tiszteken .

- S ez, uraim, irtóztató hatásu.
Öt emberen átmegy.
Egy század sortüze pocsékká tesz egy egész lovasezredet .

Zokogás hallatszott.
Leiningen az asztalra borulva sírt .

- Látja ezt? - szólt Kiss Ernő, - ez azt jelenti, hogy miért nem jött hamarabb ezzel a fegyverrel; most már késő.
Itt a levél Rüdigernek !

- Nem jöhettem addig, amíg sok fegyverem és milliószámra menő töltényem nincs .

- Még így is késő!
Mire embereinket betanítjuk, kiszorítanak az országból .

- Nem kell, tábornok úr, nekem van húszezer emberem ezzel fölfegyverkezve .

Erre Leiningen fölugrott .

- Hol, hol, hol ?

- Tízezer itt a város végén, tízezer egy órányira .

- De honnan csöppentek ide? - ostromolták Szakácsot minden oldalról .

- Erdélyből, Gyergyószék hozzáférhetetlen hegyei közül.
Ott gyártottam e puskákat s ott szerveztem egy év alatt hadseregemet.
Segesvárhoz már későn érkeztem, de mondhatom, hogy bosszút álltam...
Lüders tábornok seregének pici maradványaival fut kifelé az országból .

- Megverte az oroszokat? - kiáltott föl Pöltenberg .

- Igen, Piskinél.
Kilencezer orosz maradt halva a csatatéren.
A mi veszteségünk nyolcvanöt ember volt .

Valami őrületes jókedv fogta el a hős katonákat, akik még az imént a gyalázatos kapituláción tanácskoztak .
Körülvették Szakácsot, ölelték, csókolták .

Egyszer csak megjelent az ajtóban Görgey alakja.
Valaki elszaladt érte .

- Mi történt, urak?
Hol az a föltaláló? - kérdé metsző hangon .

- Én vagyok, - felelt Szakács, meghajtva magát .

- Mutassa a puskáját !

Szakács megmagyarázta neki .

- Micsoda pénzből tudta ön ezt kiállítani ?

- A rézbányám alatt aranybányára bukkantam .

- S hogy, miféle eszközökkel ?

- A legfinomabb angol eszközökkel.
Angol hajók hozták le a Fekete-tengerre, s onnan becsempésztük Erdélybe.
Míg csönd es idők voltak, az országon keresztül sokat hozattam .

- Derék dolog, - szólt Görgey hidegen, - lássuk a katonáit .

Ezzel kimentek a ház elé.
Kint Szakács tíz katonája állt csöndben , lábhoz tett fegyverrel.
Előttük egy fiatalember a lova nyakát simogatva .

- Aladár, vezesd be a sereget .

A fiu lóra pattant s elvágtatott.
Egy félóra mulva tompa dübörgéssel fekete sereg közeledett.
Kisérteties közeledés, mert bocskoruk lévén, alig dobogtak .

- Nyolcszáz ember egy zászlóalj.
Ez itt összesen tizenegy zászlóalj, ezerkétszáz ember az ágyú- és töltényeskocsik mellett van .

- Ágyúi is vannak? - kérdé Görgey .

- Igen, hátultöltős, bronzból, ekrazit bombákkal .

- Mi az ?

- Saját találmányom; ötvenszerte nagyobb a robbanó ereje, mint a puskapornak .

Görgey és a többi tábornok bámulva nézett a tömzsi székelyre, aki oly hidegen beszélte ezeket a dolgokat .

A fekete sere g megállt Ó-Arad nagy piacán.
Középen az ágyúk és a töltényesszekerek.
A tábornokok pedig bementek a szobába és Görgey a következő levelet diktálta Rüdiger tábornoknak :

Tábornok úr !

A tábornoki kar egyhangu határozata folytán holnap lesz szerencsém önt megtámadni .

Tisztelettel

Görgey tábornok .

IV .

Rüdigert és tisztjeit meglepte ez a levél.
Hisz ők a fegyverletevés helyét és idejét megjelölő levelet várták .

Az I. hadtestet Görgey elküldte a netalán érkező osztrákok föltartóztatására.
A III. és IV. hadtest tartalékban állt.
Soborsinból bevonták Szakácsnak másik tízezer emberét és tizenkét ágyúját és augusztus 12-én hajnalban rámentek Rüdigerre .

Görgey, Szakács és a tábornokok középen voltak, lóháton .

Mikor virradatkor fölkeltették Rüdigert, így szólt :

- Hát mégis támadnak?
No ez szebb, mintha megadnák magukat .

Azzal kilovagolt seregéhez, mely már csatarendben állt.
Krulev ezredes egy nagy távcsővel kémlelte a messze távolban alig látható magyarokat .

- Nem értem.
Az ágyúikat állítják föl.
Kire akarnak azok olyan messziről lőni ?

A következő perc megadta a feleletet.
Irtóztató zúgással jött egy bomba s lecsapott az Olga-lovasezred közé.
Az egész ezred bomlani kezdett .
Ötven ember dőlt ki halva és sebesülten.
Balfelől a gyalogságba öt-hat bomba csapott le s óriási lyukakat ütött az ezredek sziklafalán .

- Előre az ágy úkkal, neki! - ordított Rüdiger .

- Ilyen messziről lehetetlen, - felelt egy tüzérezredes .

- Ami nekik lehet, nekünk is lehet, - üvöltött a vezér .

A parancs, parancs.
Az orosz ágyúk megkezdték a tüzet.
Tíz perc mulva a fele elhallgatott .

- Mit csináltok kutyák? - kiáltott Paskievics, odalovagolva ágaskodó lován .

- Elesett a legénység fele, - felelt az ezredes, aki vérbe borulva feküdt az ágyúján .

- Eredj, Wladimir, a kozákok támadjanak, söpörjék el a gazokat .

A hadsegéd elvágtatott s pár pillanat mulva négy ezred kozák pokol i dübörgéssel rohamra indult.
A trombiták recsegtek, a kozákok erőteljes kardala hallatszott .

- Isten és a cár nevében - kiáltott Rüdiger és keresztet vetett magára .

- A huszárjaimat vetem eléjük, - kiáltott a túloldalon Görgey , mikor ezt a förgeteget a síkságon közeledni látta .

- Kár volna értük, - felelt Szakács .

A székelyek összébb szorultak s hármas sorba álltak.
Mikor a kozákok ezer lépésre voltak, egyetlen fülsiketítő roppanás hallatszott.
Mind a három sortüzet adott.
Közvetlenül rá jött a második sortűz, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik... az ágyúk kartáccsal bömböltek le a hegyről ...
S hatezer kozákból kétszáz tért vissza .

Rüdiger sírva, káromkodva, imádkozva, egész seregét előre zudítja .
A legbátrabbak csak száz lépésnyire jutottak a mag yarokhoz, a többi hanyatt-homlok rohant vissza .

A tábornokok borzadva látták a pokolgépek működését .

Ekkor Szakács így szólt Görgeyhez :

- Tábornok úr, most rájuk eresztheti a huszárokat.
Mi pedig forduljunk Haynau ellen .

*

Így történhetett volna, ha egy magyar ember 48-ban föltalálja a Manlicher-puskát, az Uchácius-ágyút és a hozzávaló puskaport .

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
  • 7
  • 8
  • 9
  • 10
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15
  • 16
  • 17
  • 18
  • 19
  • 20
  • 21
  • 22
  • 23
  • 24
  • 25
  • 26
  • 27
  • 28
  • 29
Elte

Digitális Bölcsészet Tanszék Eötvös Loránd Tudományegyetem 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. (Főépület) II. emelet, 201, 205-206, 210-es szoba

Hasznos Linkek

  • Verskorpusz
  • Cikk-kereső
  • Regénykorpusz
  • Drámakorpusz
  • Digitális bölcsészeti szótár
  • ELTEDATA
  • Digitális Örökség Nemzeti Labor

Friss hírek

Cimkék

  • Email: dh.elte.hu@gmail.com
  • Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8

Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE