Történet, amely álom
1847. szeptember hetedikén a londoni Regent-Street egyik házában Mr. Norton a híres gépészmérnök éppen ebédhez ült, mikor egy idegennek a látogatását jelentették be .
- Jőjjön holnap az irodámba .
A szobaleány visszatért az üzenettel .
- Nem lehet, mert holnap elutazik és nagyon messziről jött .
- Ez bizonyosan amerikai, azért ilyen erőszakos.
Vezesd be .
Egy erőteljes, ötven-ötvenöt év körüli zömök ember lépett be .
Valami teljesen vad hangzású néven mutatta be magát .
- Bocsásson meg uram, de nagyon sürgős ügyben jöttem, - kezdé tiszta angol nyelven .
- Röviden, kérem, - felelt bosszúsan Norton, - mert igen éhes vagyok .
- Ne zavartassa magát, csak tessék ebédelni .
Ezzel Norton intett és behozták a levest .
- Mennyi jövedelme van önnek évenként? - kérdé szárazon .
Norton úr indignálódva tette le a kanalat .
- Én ötször annyit ígérek önnek, ha rendelkezésemre áll .
Most már a kenyér is kihullott a Norton úr kezéből .
- Egy fegyvergyár berendezéséről és vezetéséről.
Önre van szükségem.
Nem bízom teljesen magamban .
- Ön valami fölkelő állam, talán délamerikai állam megbízásából dolgozik ?
- Nem én, uram.
Csak egy újfajta fegyvert találtam föl s azt nem akarom egy államnak se eladni, hanem magam elkészíteni.
Majd aztán diskurálok Európával .
- Kicsoda ön tulajdonképp ?
- Földbirtokos Magyarországból.
De magam is értek valamit a gépészethez.
Otthon már ifjúkorom óta foglalkozom vele s azonkívül egy évet dolgoztam mint közönséges munkás a spitheadi, egyet pedig a touloni fegyvergyárban .
Norton egyre nagyobb bámulattal nézett rá .
- Az ön hazája törvényei megengedik a titkos fegyvergyártást? - kérdé .
- Ahol én lakom, uram, ott nincs törvény.
Az a hely, mint monda ni szokás, az Isten háta mögött van.
Ott én olyan úr vagyok, mint a török császár a maga birodalmában...
De egyék kérem, hiszen kihűl a levese ...
Mit törődött Mister Norton a levessel?
Nagy léptekkel járkált föl s alá.
Végre hirtelen megállt az idegen előt t.
- Tudja ön, hogy mennyi évi jövedelmem van nekem? - kérdé .
- Ezer-ezerkétszáz font .
- Jó.
Tőlem tehát kap öt-hatezer fontot egy évre.
Elfogadja ?
- El.
De kérek szerződést .
- Itt van készen a zsebemben.
Holnap közjegyző előtt hitelesíthetik.
E célból itt hagyom önnek a fiamat, kellő meghatalmazással .
Mr. Norton előtt ismeretlen nyelven kiszólt az előszobába, mire egy nyúlánk fiatalember lépett be .
- A fiam, Aladár.
Most végezte el a northamptoni gépésziskolát .
Minden további utasítás nála van letév e.
Ha ön szíveskedett a szerződést aláírni, ugyanő föl van hatalmazva arra, hogy az első fizetést, hatezer fontot önnek azonnal átadja .
Megegyeztünk ?
- Meg! - felelt Norton kábultan .
- Akkor Isten önnel, a viszontlátásra, ez a fiú itt marad.
Én még ma este Párisba utazom, ahol a másik fiam vár egy elsőrangú kémikussal .
Kezet szorított Nortonnal, a fiát megcsókolta és elsietett.
Norton csengetett .
- Vigyék ki a levest megmelegíteni .
Tíz perc múlva visszahozták a megmelegített levest, de Norton úr már a dolgozószobájában volt .
Aznap bizony Norton úr elfeledkezett az ebédről .
Mikor Szakács Benjámin gyergyószentmiklósi közbirtokos megvette a borszéki havasok közt fekvő baléni rézbányát, amelyet tíz év óta nem műveltek , mindenki nevetett rajta .
A legvérmesebbek azzal biztatták, hogy talál még benne vagy százezer krajcárt, ha ugyan talál.
De bankót nem .
Szakács maga is odaköltözött a hozzáférhetetlen hegyek közé, az oláh határ mellé.
Nagy ritkán jött le onnan s lassanként magával vitte összes atyafiságát, azonfölül minden dolgot nem találó embert, akik Oláhországba akartak kivándorolni .
Úgylátszik, van még mit kaparni a bánya fenekén.
Szakács maga is dolgozott, vagy saját gép műhelyében, vagy lent a bányában .
A legidősebb fiát, amint hazakerült a csiksomlyói iskolából, maga mellett tartotta s mindenre megtanította, amit ő szokott végezni .
A másik két fiát messze országban, amint beszélték, külföldön iskoláztatta.
Egyszer ő maga is eltünt s két évig senki sem látta .
De mindez csak mende-monda lehetett.
Biztosat senki sem tudott odalent Csík- és Gyergyószék völgyeiben.
Ha néha vadászember feltévedett Borszékig, ott látott üveghutát, rézbányamunkásokat, téglagyárat , Szakácséknak egy szép házát, de följebb a havasok közé, Balanba mér nem ment senki...
Rettegett, őserdőborította, bizonytalan vidék volt az akkor .
Ezernyolcszáznegyvennyolc tavaszán a Maros-völgyén, Szászrégentől be Oláh-Toplica felé sok angol gép, mint mondták, bán y agép érkezett Szakács számára Angolországból.
Száz ember egyengette az utat e gépek előtt és tizenkét bivaly húzott egyet .
A gépeket angolok kisérték, akik szintúgy eltűntek a hegyek közt , mint korábban a székelyek.
A nagy mozgás következtében mindenfelé elterjedt a híre, hogy Szakács bányája kitünő és már ánglius masinákkal túrja a rezet .
De zajos, zivataros idők következtek és senki sem törődött Szakács rézbányájával .
Erdély csöndes völgyein harci moraj hömpölygött végig; de a borszéki havasokig nem hur colta el az égő fáklyáját a háború vad istene .
Szakács Benjámin koronként megjelent lent a székelység közt , lázban égő szemekkel, sápadt arccal.
Meghallgatta a híreket, aztán újra visszament a hegyei közé.
Csak aztán emlékeztek rá, hogy itt-ott ilyen mondá sokat ejtett el :
- Ne csüggedjetek, legyetek szilárdak, rövid idő alatt minden jóra fordul .
Majd másutt ezt mondotta :
- Még nem vagyok készen.
Kevés anyagot kapok és lassan kapom a külföldről .
1849. augusztus 11-én a magyar hadsere g ó-aradi főhadiszállásán döntő tanácskozásra gyültek össze a magyar hadsereg tábornokai és törzstisztjei .
Görgey eléjük terjesztette a Rüdigerhez írt levelet, amelyben jelenti, hogy Világosnál le fogja tenni a fegyvert.
Erre ő maga otthagyta a tiszteket , hogy szabadon tanácskozzanak a fölött, elfogadják -e az ajánlatot , vagy nem .
Alig kezdtek tanácskozni, heves kopogás hallatszott az ajtón .
Mielőtt bárki szólhatott volna, nyilt az ajtó és belépett Szakács Benjámin .
Fehér abaposztó nadrágja hosszúszáru csizm ába volt bujtatva.
Rövid szürke zekét viselt, oldalán széles fringia lógott.
Székely nemzetőrnek látszott.
Katonásan köszönt és szólt :
- Bocsánat, tábornok urak, nevem Szakács Benjámin, olyan dologban jövök, melytől talán a haza sorsa függ .
- Beszéljen, - szólt Kiss Ernő .
- Uraim, én hosszas fáradozás után egy új puskát találtam föl , amely egy embert képessé tesz arra, hogy mai puskával fölfegyverezett húsz emberrel szembeszálljon .
A tisztek összenéztek.
Ez valami szegény őrült .
- Nem vagyok őrült, uraim .
Ezzel kikiáltott az ajtón.
Egy ugyanúgy öltözködött székely jött be, csakhogy bocskorban, vállán egy kicsinek látszó puska, oldalán rövid szurony, elől-hátul hatalmas tölténytáska.
Szakács elvette a puskát s az izgatottan csoportosuló tisztek közé lépett vele .
- Nézzék uraim, a puska hátultöltő, a töltényeket készen kell berakni, még pedig nem egyenként, hanem egyszerre hatot.
Ezt kilövöm egy perc alatt, aztán megint beleteszek hatot.
Szóval, míg önök egyet lőnek, én legalább harminca t lövök .
A csodálkozás moraja futott végig a tiszteken .
- S ez, uraim, irtóztató hatásu.
Öt emberen átmegy.
Egy század sortüze pocsékká tesz egy egész lovasezredet .
Zokogás hallatszott.
Leiningen az asztalra borulva sírt .
- Látja ezt? - szólt Kiss Ernő, - ez azt jelenti, hogy miért nem jött hamarabb ezzel a fegyverrel; most már késő.
Itt a levél Rüdigernek !
- Nem jöhettem addig, amíg sok fegyverem és milliószámra menő töltényem nincs .
- Még így is késő!
Mire embereinket betanítjuk, kiszorítanak az országból .
- Nem kell, tábornok úr, nekem van húszezer emberem ezzel fölfegyverkezve .
Erre Leiningen fölugrott .
- Tízezer itt a város végén, tízezer egy órányira .
- De honnan csöppentek ide? - ostromolták Szakácsot minden oldalról .
- Erdélyből, Gyergyószék hozzáférhetetlen hegyei közül.
Ott gyártottam e puskákat s ott szerveztem egy év alatt hadseregemet.
Segesvárhoz már későn érkeztem, de mondhatom, hogy bosszút álltam...
Lüders tábornok seregének pici maradványaival fut kifelé az országból .
- Megverte az oroszokat? - kiáltott föl Pöltenberg .
- Igen, Piskinél.
Kilencezer orosz maradt halva a csatatéren.
A mi veszteségünk nyolcvanöt ember volt .
Valami őrületes jókedv fogta el a hős katonákat, akik még az imént a gyalázatos kapituláción tanácskoztak .
Körülvették Szakácsot, ölelték, csókolták .
Egyszer csak megjelent az ajtóban Görgey alakja.
Valaki elszaladt érte .
- Mi történt, urak?
Hol az a föltaláló? - kérdé metsző hangon .
- Én vagyok, - felelt Szakács, meghajtva magát .
Szakács megmagyarázta neki .
- Micsoda pénzből tudta ön ezt kiállítani ?
- A rézbányám alatt aranybányára bukkantam .
- S hogy, miféle eszközökkel ?
- A legfinomabb angol eszközökkel.
Angol hajók hozták le a Fekete-tengerre, s onnan becsempésztük Erdélybe.
Míg csönd es idők voltak, az országon keresztül sokat hozattam .
- Derék dolog, - szólt Görgey hidegen, - lássuk a katonáit .
Ezzel kimentek a ház elé.
Kint Szakács tíz katonája állt csöndben , lábhoz tett fegyverrel.
Előttük egy fiatalember a lova nyakát simogatva .
- Aladár, vezesd be a sereget .
A fiu lóra pattant s elvágtatott.
Egy félóra mulva tompa dübörgéssel fekete sereg közeledett.
Kisérteties közeledés, mert bocskoruk lévén, alig dobogtak .
- Nyolcszáz ember egy zászlóalj.
Ez itt összesen tizenegy zászlóalj, ezerkétszáz ember az ágyú- és töltényeskocsik mellett van .
- Ágyúi is vannak? - kérdé Görgey .
- Igen, hátultöltős, bronzból, ekrazit bombákkal .
- Saját találmányom; ötvenszerte nagyobb a robbanó ereje, mint a puskapornak .
Görgey és a többi tábornok bámulva nézett a tömzsi székelyre, aki oly hidegen beszélte ezeket a dolgokat .
A fekete sere g megállt Ó-Arad nagy piacán.
Középen az ágyúk és a töltényesszekerek.
A tábornokok pedig bementek a szobába és Görgey a következő levelet diktálta Rüdiger tábornoknak :
A tábornoki kar egyhangu határozata folytán holnap lesz szerencsém önt megtámadni .
Rüdigert és tisztjeit meglepte ez a levél.
Hisz ők a fegyverletevés helyét és idejét megjelölő levelet várták .
Az I. hadtestet Görgey elküldte a netalán érkező osztrákok föltartóztatására.
A III. és IV. hadtest tartalékban állt.
Soborsinból bevonták Szakácsnak másik tízezer emberét és tizenkét ágyúját és augusztus 12-én hajnalban rámentek Rüdigerre .
Görgey, Szakács és a tábornokok középen voltak, lóháton .
Mikor virradatkor fölkeltették Rüdigert, így szólt :
- Hát mégis támadnak?
No ez szebb, mintha megadnák magukat .
Azzal kilovagolt seregéhez, mely már csatarendben állt.
Krulev ezredes egy nagy távcsővel kémlelte a messze távolban alig látható magyarokat .
- Nem értem.
Az ágyúikat állítják föl.
Kire akarnak azok olyan messziről lőni ?
A következő perc megadta a feleletet.
Irtóztató zúgással jött egy bomba s lecsapott az Olga-lovasezred közé.
Az egész ezred bomlani kezdett .
Ötven ember dőlt ki halva és sebesülten.
Balfelől a gyalogságba öt-hat bomba csapott le s óriási lyukakat ütött az ezredek sziklafalán .
- Előre az ágy úkkal, neki! - ordított Rüdiger .
- Ilyen messziről lehetetlen, - felelt egy tüzérezredes .
- Ami nekik lehet, nekünk is lehet, - üvöltött a vezér .
A parancs, parancs.
Az orosz ágyúk megkezdték a tüzet.
Tíz perc mulva a fele elhallgatott .
- Mit csináltok kutyák? - kiáltott Paskievics, odalovagolva ágaskodó lován .
- Elesett a legénység fele, - felelt az ezredes, aki vérbe borulva feküdt az ágyúján .
- Eredj, Wladimir, a kozákok támadjanak, söpörjék el a gazokat .
A hadsegéd elvágtatott s pár pillanat mulva négy ezred kozák pokol i dübörgéssel rohamra indult.
A trombiták recsegtek, a kozákok erőteljes kardala hallatszott .
- Isten és a cár nevében - kiáltott Rüdiger és keresztet vetett magára .
- A huszárjaimat vetem eléjük, - kiáltott a túloldalon Görgey , mikor ezt a förgeteget a síkságon közeledni látta .
- Kár volna értük, - felelt Szakács .
A székelyek összébb szorultak s hármas sorba álltak.
Mikor a kozákok ezer lépésre voltak, egyetlen fülsiketítő roppanás hallatszott.
Mind a három sortüzet adott.
Közvetlenül rá jött a második sortűz, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik... az ágyúk kartáccsal bömböltek le a hegyről ...
S hatezer kozákból kétszáz tért vissza .
Rüdiger sírva, káromkodva, imádkozva, egész seregét előre zudítja .
A legbátrabbak csak száz lépésnyire jutottak a mag yarokhoz, a többi hanyatt-homlok rohant vissza .
A tábornokok borzadva látták a pokolgépek működését .
Ekkor Szakács így szólt Görgeyhez :
- Tábornok úr, most rájuk eresztheti a huszárokat.
Mi pedig forduljunk Haynau ellen .
Így történhetett volna, ha egy magyar ember 48-ban föltalálja a Manlicher-puskát, az Uchácius-ágyút és a hozzávaló puskaport .