Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A dévényi fazekas
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
13
Bekezdés
360
Mondat
731
Szó
7262
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Jankó kapitány kalandjai.
Huszár Lajos volt az, a ki hamarább magához tért az ijedtségből :
- No Jankó bácsi, minket ugyan itt hagytak, mint Szent Pál az oláhokat .
Trencséni Jankó csóválta a fejét :
- Sajnálom szegény Miska bácsit...
Hogy búsúlhat most a hajója után !
Igaz, hogy én magam is eltalálok Szerbiába, mert nem kell másfelé menni csak arra , a merre a Duna folyik, - de azért mégis sajnálom Miska bácsit .
- Hát most mit csinálunk? - kérdezte Huszár Lajos .
A dévényi fazekas nyugodtan ezt mondta :
- Mit csinálhatnánk egyebet, mint hogy Szerbiába megyünk eladni a fazekakat?
Maga majd segít nekem diák uram a vásárnál .
- De nem lehet ám! - kiáltotta Lajos.
- Nekem Szegedre kell menni és iskolába járni .
Trencséni Jankó a Lajos vállára tette a kezét :
- Hallgasson rám, diák uram; nem ér az a sok tanulás semmit.
Nekem úgy sincs senkim.
Maradjon nálam, tanúlja meg a fazekasságot, együtt fogunk járni a vásárokra .
- Ugyan ne bolondozzon, Jankó bácsi .
- Nem bolondozok én, - folytatá a fazekas.
- Én nagyon megszerettem magát, diák uram, azért adom ezt a jó tanácsot .
Lajos nevetett :
- Már én inkább csak diák vagyok, mint fazekasinas .
Trencséni Jankót elbúsította, hogy Lajos nem hallgatott rá .
- Hát legalább abba egyezzen bele, diák uram, hogy én legyek a hajóskapitány.
Még úgy se voltam soha hajóskapitány.
Este kiakasztjuk a nagy lámpát a hajóra, aztán én vigyázni fogok a kormányrúdnál .
Ebbe belegyezett Lajos és megigérte Jankónak, hogy ezentúl Jankó kapitánynak fogja hívni .
A zivatar, a milyen gyorsan támadott, oly gyorsan múlt el.
Kitisztúlt az ég, de a part mentén földön fekvő lombos nagy fák látszottak, a melyeket gyökerestől csavart ki a vihar.
Azonkívűl mindenféle gerendát s egyéb roncsot sodort magával a Duna .
Jankó kapitány a kormányrúd mellé állott és tenyerét szeme elé emelve, vizsgálódva nézett szét a nagy Dunán .
- Már sokszor megjártam ezt az utat, de Pozsony városát még eddig mindig itt találtam a balparton, - mondta.
- Csak nem seperte el a vihar ?
Lajos aztán megmagyarázta, hogy Pozsony városát már rég elhagyták , még a zivatarban .
- Kár, - mondta János kapitány.
- Pozsonyban szívesen kikötöttem volna, ott mindig el lehet adni néhány cserepet.
A pozsonyiak azóta mindig cserépedényben főznek, a mióta Mária Terézia királynő náluk volt .
- Hogy volt az, Jankó kapitány ?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE