NEGYEDIK JEGYZET MÉG EGY BESZÉLGETÉS SCHULBERG ÉS ELZA KÖZT
Közölni kell itt még egy beszélgetést, amelyet Schulberg Elzával folytatott, mielőtt még a T betűs frontszakaszhoz érkeztek volna.
Az út nem volt rövid, noha aeroplánon elvileg a világ minden részébe nagyon rövid idő alatt el lehetett érni.
De ebbe nem volt beleszámítva a sok habozás, visszafordulás, várakozás, kerülő, amit minden front környéki repülőtúra, de főleg a finis, a leszállás szükségessé tett .
Egy ízben, amint magasra emelkedtek, s a táj térkép módra tárult ki előttük, miniatűr hegyek, bolynyi városok és kacskaringós folyók : Schulberg megjegyezte :
- Mintha csak a Kis Földet látná az ember ...
- Igen, amiről egyszer beszéltem...
Amiről fölolvasást is tartottam maguknak...
Emlékszik még, Elza?
Itt van, ez az...
A Kis Föld , amint harminc év múlva visszatér az üstökössel, melynek kísérőjévé szegődött, s egészen közel száll ...
- Csakhogy alattunk van és nem fölöttünk .
- Ez végre is mindegy.
Egy úgynevezett műrepülő, ha salto mortálét csinál az aeroplánnal, feje fölött láthatja mint valóságos égi tüneményt .
- Sajnos, ezt nem lehet összetéveszteni a Kis Földdel .
- A Kis Föld vad volt és szabad...
A Kis Föld vidám volt és diadalmas.
Borzas volt, sötétzöld, csupa életerő és termékenység.
Nem ilyen lekopasztott.
Nem ilyen modern, üres, szürke és hadi ...
- Ki tudja?- felelte Schulberg.
- Az akkor volt...
Ki tudja , milyen a Kis Föld azóta ?.. .
- Ezredévek kellenének, hogy ilyenné legyen .
- És ha azt mondanám, hogy ezek az ezredévek már lefolytak ?
- Ami számunkra csak néhány évtized, az a kis csillagon talán sok ezer évnek felel meg ...
- De itt nem a forgások gyorsaságáról van szó.
Nem a napok és évek hosszúságáról.
- Elza azt akarta kihozni, hogy ez lassú geológiai fejlődés dolga, földek és tengerek alakulásáé, fajok váltakozásáé, az emberiségnek meg kellene születni ehhez a kis bolygón is, hogy így el bírja rontani a földet, egy kicsi emberiségnek.
- Sőt a világtörténelemnek le kellene zajlania előbb .
- Ez mind megtörtént talán.
Minden relatív, Elza.
Bizonnyal néhány évezred kell hozzá, hogy a föld fokozatos csuszamlása egy világrészt tenger alá juttasson.
De egy hangyabolynyi területnek elég ehhez egypár óra.
Minden relatív, de semmi sem annyira, mint az idő .
- Igen, a külső idő.
Amiben mi élünk.
De van egy belső idő is , ami bennünk él...
Mihelyt állati fejlődésről vagy emberi történetről van szó: ez a belső idő lépett színre ...
- De ez is relatív.
Ahol a fizikai folyamatok gyorsabbak, ott gyorsabb a lélek működése is.
Az is csak folyamat: amit a természet szinkronizált a fizikai idegfolyamattal, mint a hangosfilm a beszédet a képpel.
A Kis Föld nemcsak a teret sűríti, hanem az időt is.
Ahogy az álmodó néha percek alatt esztendőket él át...
Egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a Kis Föld is, néhány potom évtized alatt, keresztülesett nemcsak a geológiai korszakokon, hanem az emberi történelmen is.
Ami különben a geológiai fejlődéshez képest csak elenyészően csekély időt jelent .
Kicsit megállt, aztán hozzátette :
- Maga tanult leány, gondolkozzon csak erről !
- De mire való ez a filozofálás? - fakadt ki Elza idegessége , melyet hatalmas parancsnokával szemben sohsem tudott soká leküzdeni.
- Akármi van is a Kis Földön, ki látja azt valaha?
Ki ellenőrizhet?
Lehet , hogy a Kis Föld is már éppen olyan undok, mint ez itt alattunk.
Lehet, hogy ott is örök harc van .
- Bizony az könnyen lehet, Elza.
A mesterséges planéta, az ő sok ezerszer gyorsabb ütemével, már meg is előzhetett bennünket, a történelem vívmányaiban .
- Akkor az apró emberek is ölik egymást szakmányba.
Mi közünk hozzá?
Mit tudhatunk róla?
Ezt mind a két dicső égitestnek magában kell elintézni .
- Csakugyan.
Hogyan irtjuk egymást, ez a mi legprivátabb ügyünk.
De azért mégsincs egészen igaza.
Volt valaki, aki a Kis Földet későbbi fejlődésében is látta, megfigyelte, ellenőrizhette ...
- Az, aki alkotta.
Ne feledje, hogy az üstökös visszajött, és a Kis Földet is visszahozta .
- Persze - mondta Elza.
- De hiszen akkor akárki tehetett megfigyeléseket ...
- Csakhogy ki törődött már ezzel az égi kuriózummal?
Az elméleti érdeklődés korszaka lejárt.
Akkor már nagyban alakították át az obszervatóriumokat katonai és más praktikus célokra.
Különben is a Kis Földet nem volt oly könnyű megfigyelni .
- Az nem lett volna akadály.
Hisz egészen közel jött.
Szinte súrolta bolygónkat.
S óriás teleszkópjaink megvoltak még .
- Tehát a forgás gyorsasága volt akadály ?
- Úgy van.
Nemcsak a teret kellett nagyítani, hanem az időt is .
- Szóval az a bizonyos készülék kellett ...
- Igen, a kronomikroszkóp.
Ez a ma már szinte ismeretlen, régi műszer, mely nyilván a lassított film elvén alapult.
Tény az, hogy a Kis Föld alkotója, bár akkor már öreg és beteges ember, a kronomikroszkóppal fölszerelve arra a vidékre utazott, ahol a visszatérő Kis Földnek anyját, az öreg Nagy Földet, legközelebbről kellett súrolnia.
Itt történt rejtélyes eltűnése.
Az a könyv, amiből múltkor néhány részletet megmutattam, pontosan tájékoztat a körülményekről.
Meg lehet állapítani, hogy a megfigyelésnek minden feltétele adva volt.
A Kis Föld okvetlenül szelte légkörünket, s azon a helyen, perigeumának órájában, alig lehetett messzebb talajunktól, mint mi vagyunk ebben a pillanatban, Elza ...
- S maradt valami följegyzés a megfigyelésekről ?
- A tudóssal együtt eltűntek följegyzései is, sőt érthetetlen módon a kronomikroszkóp is vele veszett.
Éppen ez vall ellene a közkeletű feltevésnek, amely szerint a Kis Föld alkotója öngyilkos lett volna.
A holttestet sohasem találták meg.
És a műszert sem .
- De, gondolom, volt szó valami homályos ügyről - emlékezett Elza.
- Valami haditalálmány vagy hazaárulást pör, úgy rémlik ...
- Igen - felelt Schulberg.
- Beszéltek arról, hogy a Kis Föld alkotója nem volt hajlandó tudományos szolgálatait a hadügyi kormánynak rendelkezésére bocsátani.
Ezért hazafiatlanság vádja érte, s ez kergette volna a halálba.
Bizonyos, hogy a nacionalista újságok sokat támadták és gyanúsították.
Azt is beszélték, hogy valami hadicélokra értékesíthető találmánya lett volna, amelynek preparátumait később elrejtette, és letagadta a katonai bizottság elől.
Állítólag mikor bizalmas emberei a preparátumok hollétéről faggatták, azt felelte: "Még csak nem is üveg őrzi őket, hanem levegő, s mégis biztosabb helyen vannak, mintha gyémántzárak őrzenék."
Ilyen adatok és mendemondák vezették életíróját arra a fantasztikus föltevésre, mellyel eltűnését magyarázza .
- Csak nem, hogy a Kis Földre menekült ?
- Puszta öngyilkos szándékból alig vitt volna kronomikroszkópot...
Igaz, hogy ez is egy módja lenne az öngyilkosságnak...
- Miért?
A Kis Földön megvannak "az élet feltételei" - nevetett Elza .
- Sem a levegő, sem a táplálék nem futná sokáig egy olyan óriásnak, amilyen az alkotó lenne, mint saját alkotásának lakója.
De ez a halálnem méltó volna egy tudóshoz.
Kezében a műszerrel, sikeres kísérleteinek eredményeit regisztrálva ...
- Nekünk való tündérmese, Elza .
- Detektívregény!
Igen, ugyanaz, ami a fronton szenvedőknek egy érzelmes ponyvahistória a békeidőkből .
- De ez a tudomány tragédiájához tartozik ...
- Tudományos tragédia! - ismételte Elza megvetően.
- Mintha azt mondanám: szerelmi tragédia.
Egyik olyan avult és komolytalan, mint a másik.
A mai valóság túl van ezen .
- Pedig, kedves Elza, ez a tündérmese egészen jól szimbolizálja a mai valóságot.
A mi személyes valóságunkat.
Én néha úgy érzem magam, mintha én volnék az a tudós, aki idevetődött a Kis Földre , melynek megfigyelője, lakója és áldozata egyszerre.
Nézze, itt van a Kis Föld alattunk.
Nem vagyok óriás, s mégis fölötte lebegek.
Nem én alkottam, s mégis felelősséget érzek mindenért, ami itt történik.
De segíteni nem tudok semmin.
És nem is menekülhetek semmitől.
Ide vagyok kötve, mint az a régi tudós, az ő kis glóbusára.
Fogságban vagyok, tömlöcfal kerít.
" Nem üveg , csak levegő, mégis erősebb, mint a gyémántzárak."
Ha elpusztulok, itt marad a Kis Föld, nélkülem, a maga kicsiségében és sötétségében .
- Igaz - mondta.
- A Kis Föld fölött vagyunk .
Schulberg egyszerre elnevette magát .
- Tudja, mire gondolok?
Hátha ez valóban a Kis Föld, szóról szóra.
Egy nagy kísérlet, tudományos játékszer, miniatűr próba.
Pontosan az , amit a régi tudós csinált, akiről olvashatunk.
Szó szerint és nem szimbolikusan.
Tudja, hogy ebben nincs semmi lehetetlen ?
- De hiszen azt a kis glóbust éppen a mi földünkön csinálták ! - kacagott Elza.
- Ezt a hipotézist éppen az a könyv cáfolja meg, amely sugallta .
- Szó sincs róla.
Gondoljon csak arra, hogy a Kis Földön ismétlődik a fejlődés, a világtörténelem, pontosan úgy, ahogy az öreg, nagy planétán lefolyt.
Akkor pedig ott is kell születni egy tudósnak, egy csöppke tudósnak, aki egy még kisebb planétát állít elő.
Végtelen sorozat, Elza.
S mi jelentéktelen kis epizód vagyunk, ki tudja, hányadik az unalmas sorozatban.
De ha alkotónk, a Nagy Föld tudósa, visszakerülne hozzánk : keserű tanulságot vehetne rólunk, s különös híreket küldhetné vissza bolygóhazájába .