Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Jósika Júlia
Konrád
Keletkezés ideje
1872
Fejezet
17
Bekezdés
437
Mondat
576
Szó
12574
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
VIII.
Szegény Konrád ohajtása be nem teljesült, mert a helyett, hogy egészsége javult volna, a nyugtalanság s aggodalom, melyet neki a névtelen levél okozott, visszaesést idézett elő, s pár napig életveszélyben forgott, mig végre az ügyes orvosnak sikerült a betegséget ujra legyőzni.
Ezen egész idő alatt meg nem szünt levelek után kérdezősködni; de Müllerné mindig kénytelen volt tagadó feleletet adni.
Hetek multak el - a beteg elhagyhatta ágyát s ujra lábba-dozni kezdett, de sem Berta, sem Theintól nem jött felelet.
Végre egy napon, midőn Konrád majdnem megszünt már remélni, Müllerné egy levéllel kezében lépett az ifju szobájába, s nemével a diadalnak nyujtotta ezt Konrádnak, mintha mondaná: Ime! itt hozom végre a várva várt levelet.
Az ifju reáismert nővére irására - mohón kapott a levél után, s feltörvén azt, olvasáshoz fogott; de még mielőtt Müllerné elhagyta volna a szobát, halk fölkiáltással dült vissza a karos székbe, mig ugy is halvány arca a halál szinét váltotta.
- Az istenért mi baja? - kiáltott föl a jó Müllerné, az ifjuhoz sietvén.
- Semmi - semmi! - rebegte az, szaggatott lélekzettel; - de még ma utnak kell indulnom; legyen szives málhámat pogyászolni, édes Müllerné, nincs elég erőm, hogy ezt magam tehessem.
- Még ma utnak indulni? ily betegen, s e csikorgó hidegben? hiszen ez lehetetlen!
- Meg kell lenni - nincs választásom; - felelt az ifju elhatározottan.
- És a tanár ur? s Betty kisasszony? mit fognak ezek mondani? - folytatá a nő.
- Akár mit is mondjanak!
Isten látja lelkemet, nem tehetek egyebet.
Kérem siessen a pogyászolással; addig pár sort irok a tanár urnak, s felöltözöm, másfél óra mulva a diligeanceban kell ülnöm.
* * *
Érteni fogjuk a szegény ifjunak ez elhatározását, ha egy pillantást vetünk azon levélre, melyet csak most vett nővérétől.
Rövid volt ez, csak pár sorból állott, melyek igy hangoztak:
Kedves, kedves testvérem!
Az istenre kérlek siess hozzám - igen, igen szerencsétlen vagyok, s nem tudom mitevő legyek.
Késmárkot el kellett hagynom - idejöttem Bélára, hol egy kis szobácskát béreltem ki, melybe Elsbethel együtt meghuztuk magunkat.
Thein százados - életem egész boldogságát tönkre tette! - még egyszer kérlek, jer minél elébb szerencsétlen
Bertához .
Csuda -e, ha ily levél olvasása után Konrádnak elhatározása tüstént Bertához sietni, megingatlan volt?
Pár óra mulva az ifju, bár félholtan a kimerüléstől, utban volt, mig Müllerné, levéllel Betty atyjához sietett.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE