ELTE regénykorpusz

Angol specialitás, azonban kár volna, ha meg is maradna annak.

Mert Anglia társadalmi, művészeti, irodalmi és tudományos élete mutatja, hogy a drawing-room meeting, a szalongyűlés, ez a két, szinte összeférhetetlen elemből összealkotott harmadik valami, sok olyan nehézséget megoldott, sok olyan, néha súlyos, néha kényes kérdést tett megközelíthetővé , aminek a megoldása, megközelítése másképpen lehetetlen maradt volna.

Mert egy egész ország lelkivilágában számtalanszor vetődik föl valami olyan megvitatni , megalkotni való, amire a társadalmi élet egyik tényezője, a szalon, nem elég komoly, nem elég rendszeres, viszont ugyanennek a társadalmi életnek egy másik tényezője, a gyűlés, nem elég könnyed, nem elég közvetlen.

Gondoltak tehát egyet, összevegyítették a két elemet s hogy milyen sikerrel, mutatja az, hogy ma már nagyon hiányos ismerete van az angol társadalom életéről és munkájáról annak, aki drawing-room meetingeket nem látott.

S mivel az utazó (óh az a szeretetreméltó utazó, aki idejön Londonba nehány hétre, bekukkant ebbe a hét millió emberből alkotott, szédületes világba; - meglátogat a legjobb esetben vagy féltucat családot s ekkor már cikkezik a lapokban, olyan hangon, mint valami orákulum, hogy "Londonban így szokás" - úgy hogy az itt élő ember halálra kacaghatja magát az angol életről írott naivságokon. Mert hiszen orákulum az ilyen fajta cikkező valóban, de csak egy értelemben: a delfii és londoni orákulumról is tudjuk, hogy sűrű ködben volt előtte minden és elkábultan nem igen tudta szegény mit beszél) nos, mivel mondom, az utazó, aki csak rövid időt tölt itt, nem igen jut be ilyen szalongyűlésekre, azért érdemes róluk szólni.

Hogy az utazó nem igen jut be?

De még az itt élőt is ugyan megválogatják , megrostálják, mert akit meghívnak, arról azt akarják, hogy meg tudja állani helyét a szalonban is, gyűlésben is; vagyis talán azt mondhatnám: legyen olyan , aki tudja gráciával hasznát venni annak, amit nyújtanak neki s viszont tudjon gráciával nyújtani ő is olyan valamit, aminek a többiek vehessék valami hasznát.

Talán egy rövid hozzászólást a tárgyhoz, vagy a vitatkozáshoz egy megvilágító kérdést; pár személyes tapasztalatot a gyűlésen hallottak megerősítője vagy ellenargumentuma gyanánt, esetleg pár köszönő szót a szónoknak (ha erre fölkérik ), szóval akármit, csak éppen olyan ne legyen, akire a magyar népszólás a maga remekül grafikus módjában így szól rá:

- Hát te csak a készet neveted?

Vagyis hogy hadd viselje a mulatás fáradtságát más; az ilyen meg majd csak elfogadja.

A drawing-room meetingek tagadhatatlanul már azért is érdekesek, látvány gyanánt is, mert, mint jól el lehet képzelnünk, a társaságnak igen előkelő rétegével hoznak összeköttetésbe.

Értsük meg a szót, előkelővel mindenekelőtt a gondolkozást illetőleg.

Mindig kell bizonyos lelki emelkedettség ahhoz, hogy valami olyan nagyobb kérdés, közös munka érdekelni tudjon valakit annyira, hogy annak a kedvéért áldozzon is valamit: időt, energiát, fáradságot , pénzt, ami mind benne van egy szépen szervezett szalongyűlésben.

Az előkelő alatt nem csak gazdagot értek.

Igen nagy vagyonnal is maradhat valaki rettenetesen nyárspolgár akkor, ha a maga közvetlen érdekeinek nem tud felébe emelkedni úgy, hogy a közért is tegyen valamit.

A Bovaryné írója mondja olyan megkapóan: "Kiütött belőle a közönséges származás abban, hogy a maga dolgain kívül semmi sem érdekelte igazán és áldozatra nem volt kész senkiért ".

Nos , előkelőnek kell lenni a drawing-room meetingek organizálóinak mindenekelőtt így , de viszont azt is be kell vallanunk, hogy a legszebb lélek sem képesítene valakit teljes sikerű effajta társadalmi funkciók szervezésére, ha nem volna hozzá alkalmas, tágas nagy lakása, abban fényes világítás, jó cselédség, mind a vendégek elfogadását, mind a buffetben való felszolgálást illetőleg.

Mert a drawing-room meeting nem esik meg evés nélkül Ez az evés a délutáni meetingeken leginkább szép és változatos anyagokat nyújtó tea (noha azért sohasem olyan magnum áldomás, amilyenné itt-ott csaknem mindnyájan láttuk a délutáni teát átalakulni; nem is lehetne, mert hiszen a tea ötkor van, hétkor meg már ebédelni kell) vagy ha evening meeting, esti ülés az ilyen, akkor meg úgy kilenc és tíz körül kerül sor a frissítőkre, tehát megint két órányira az ebédtől s így megint nem kell valami nagy lakomává nőnie ki magát.

Rendesen kávé (angol ember este már nem iszik teát ), citromos víz , azután vörösborból, ásványvízből, nehány fajta fűszeres növénnyel s pár szem gyümölcscsel vegyített ital, a claretcup, ezekhez coffee biscuit, wine biscuit, meg hengerré sodrott, vagy kerekre, háromszögűre vágott , papírvékony sandwich; szamócás évszakban az elmaradhatatlan szamóca és tejszín , más évszakban átlátszó gyümölcskocsonyák, melyek a tornyos, csúcsos, jegeces formákból kiborítva metszett ékkő gyanánt csillognak a maguk topázsárga , rózsaszín, narancsszín, vagy gránátvörös árnyékolatában.

Csinos mindez, de nem pénzpusztítóan drága és nem is kell annak lennie, mert akármennyi is sokak szerint a társadalmi funkciók világában az apró hazugság, azért a drawing-room meetingekben mégis csak a meetingnek kell a főbbnek maradnia, másképpen nem nevezné sikerültnek senki az egészet.

Gambetta azt mondta egyszer, a szónoki munkásság sokféle nehézségeiről szólva , hogy ötezer embert könnyebb meggyőzni, mint ötvenet.

Hogy ez mikor igaz, mikor nem, százféle körülmény módosítja, de abban van bizonyos igazság, hogy a nagy tömegekben mindig van valami dinamikus erő és hogy egy zsúfolt nagy csarnokban az a melegség, amely a lelkeket magával ragadja, mintha részben minden emberből is külön sugároznék és segítené a lelkesedést megteremteni.

A drawing-room meetingek nyolcvan-kilencven főnyi közönsége erre nem elég nagy; ezeknek a fölmelegítésére mindennek a szónokból kell kisugároznia, annyival is inkább , mert az ilyen hallgatóság erősen kritikai szellemű is, nem okvetlenkedésből, nem aggresszív módon, csak úgy, ahogyan a jól értesült, olvasott gondolkozó ember akaratlanul is kritikus szokott lenni.

Hanem ha azután megtalálja a szónok azt a húrt, amelyre bennük visszarezgés támad, akkor ilyen kis, de szemenszedett társaságnak beszélni nagy élvezet.

Mert szinte egyenkint látja meg az arcokon az ember: Lám ezt az a rész kapta meg ; amaz meg erre üti föl a fejét olyan módon, mint aki most egy pontot új megvilágításban látott meg; a harmadik viszont ennél a résznél jegyzett a könyvébe valamit, tőle tehát valószínűleg erről kapok majd valami jó kérdést.

A legközelebb múlt időben is jó nagy változata volt előttem (vagy én voltam ő előttük ?) az ilyen drawing-room meetingek hallgatóságának.

Mindegyikben volt egyéni vonás is.

Csak abban egyeztek meg mind, hogy ezt az előbb körülírt kétféle előkelőséget egyesítette valamennyi, így nem volt tehát semmi, ami a harmóniát zavarja.

Mivel legnagyobbrészt délután háromkor szeretik kezdeni, hogy ötnegyed órai beszéd és háromnegyed órai vita után ötre a teáig érjünk, a meghívott szónok lunch-időre érkezik annak a házához, akinél a gyűlés van.

Jó intézmény az ilyen gyűlés előtt való lunch nagyon.

Az embernek ideje is, módja is van rá, hogy meghallja, ki lesz az elnök, milyen temperamentumú ember vagy asszony és mi a tárgyról való gondolkozásának általános iránya.

Nem egyszer úgy rendezi a háziasszony, hogy az elnök, sőt egy-két más fontosabb résztvevő, szintén ott van a lunchon, hogy előzetesen szólhassunk a tárgyról.

De akár van ott valaki, akár nem, valamivel két óra után a gyűlés szónokát felszabadítják és az akkor siet a vendégszobába - átöltözni.

Igen, igen; nagyon sajnálom, ha lerontom valakinek az illúzióját azzal, hogy ilyen világias elemet vegyítek bele, de ez így van.

Drawing-room meetingen ne jelenjék meg a szónok, akár férfi, akár asszony, csak úgy, akárhogyan, mert ha valakire, őreá áll az a pár német verssor, hogy a társaságban, ahova új ember gyanánt kerülsz, a ruhád szerint fogadnak, de a lelki mivoltod szerint bocsátanak azután el.

Igen bizony, ugyanúgy, mint ahogy a jegyzeteit, az afternoon gown-ját se hagyja odahaza az, akit szalongyűlésbe hívtak.

Már csak azért is elkel, hogy kihúzza magát egy kicsit, mert mialatt ott fenn öltözködik, lenn a ház széles, aranysárga kavicsos carriage- drive-jén végig ugyancsak robognak a kapuhoz az automobilok és hintók.

És aki abból kiszáll, bezzeg díszben van valamennyi.

Jaj, gondolni sem jó rá, micsoda "bad form ", micsoda társadalmi baklövés volna , ha az ember csak egy percig is váratná a hallgatókat.

Úgy illik, hogy már vagy tíz perccel három óra előtt lenn legyen a szónok, mert ezzel minden aggódástól megkíméli a háziasszonyt, azonkívül pedig, ha az elnökkel nem találkozott a szónok eddig, akkor ez alatt a 10 perc alatt váltanak pár szót, az elnök ilyenkor figyelemből megkérdezi, kívánja -e a szónok, hogy róla magáról , munkásságáról ezt vagy azt említse, kívánja -e, hogy az álláspontját előre körvonalazza és így tovább.

Ez alatt az inas vagy szobaleány hangja egyre hangzik, az érkezők nevét jelentve be.

Három óra.

Az elnök és a szónok helyet foglalnak a nagy szalon vagy a nagy hall végében (sokszor mind a kettőt egymásba nyitják, hogy több hely legyen) és megkezdődik az ülés.

Rendszeressége, komolysága teljesen olyan, akár a legnagyobb nyilvános csarnokok tömeg-meetingje lenne.

S hogy ha az előadást követő vitatkozásra van annak valami befolyása, hogy az egész közönség szalonban van és valakinek a házánál , mint vendég, én nem hiszem, hogy az még csak a tárgy és a gyűlés eredményének és hasznának rovására legyen.

Láttam én már nyilvános szónokokat, olyant, aki a maga szavainak jó hatását azzal rontotta le a gyűlés végén, hogy a vitában túlságosan aggresszív volt, mert neutrális területen érezte magát; még azok is elpártoltak, akiket előbb meggyőzött, mert hiába: egyetlenegy kellemes hangú furulya szavára láttam már egész csoport embert táncolni, de csupán a dörmögő nagy bőgő szavára soha.

Hemel Hemstedben a Lady d'Arci leányának Mrs. Mitchell Innesnek gyönyörű régi házában, a barna diófával burkolt nagy hallt alakították ülésteremmé, a legsötétebb sarkokba nagy, földönálló standard-lámpák hintettek fényt, de amilyen komolyan méltóságos volt a hall többi része, olyan bájos, vidám lugast varázsoltak a méter magas rózsaszín, fehér, kénsárga, rozsdavörös krizantémumtövek révén azon az emelvényen, ahonnan szólnom kellett hozzájok.

Leedsben szintén a ház rengeteg halljában volt az ülés; ebben a fekete tölgyfából, kék porcellánból és ezüstfényű nemes ónból megalkotott szép csarnokban; ott meg az emeletre fölvivő széles lépcső fordulója, ez az erkélyszerű kiugrás volt az emelvényem, azt díszítették föl tompa rózsaszínű keleti szőnyeggel.

Salisburyban Ora doktor műtörténeti nevezetességű házában (mert az egészet a híres Adam építette és díszítette ), meg Surbitonban a Zimmernék rózsatenger közepén álló házában, a pompás Oak Hill Drive-ben az év legszebb részében, júniusban volt a gyűlés.

Amerre csak néztem beszédközben, csupa virág; a gyűlés után pedig már éppen elmerülhettünk a sok virágban, mert a teát, mint az ilyen gardenpartyn szokás, a kertben szolgáltatták föl.

Emelkedett magas terrasz smaragdbársony gyepszőnyegből; ezt hármas koszorú fonja körül; az egyik halvány rózsaszín, a másik tearózsa sápadt aranya, a harmadik gránátszínben izzó sötét bársonya a piros rózsának.

Az elmúlt drawing-room meetingek tapasztalata arra tanít, hogy amire az ember szinte bizonyosan számíthat, az szíves házigazdák, gyönyörű környezet , nagyműveltségű hallgatók, sok, sok kérdés a tárgyról és megbecsülő érdeklődés Magyarország iránt.

Hát csoda -e, ha az ember örül neki?

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Drawing-room meetingek

Hasznos Linkek

Friss hírek

Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem

Gineverné Győry Ilona

Angolok

Drawing-room meetingek