Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bródy Sándor
Don Quixote kisasszony
Keletkezés ideje
1886
Fejezet
21
Bekezdés
2743
Mondat
6522
Szó
64763
Szerző neme
férfi
Terjedelem
közepes
Kanonikusság
alacsony
«Szerkesztőség balra - kiadóhivatal ugyanott.»
Emlékszik -e még a tekintetes ur?!
" Antal, édes Antal ! "- igy szólt ön hozzám - "Antalkám, mutassa csak azt a sajtot?
Isten engem, maga pompás sajtot tud vásárlani; az "Angol királynéban " se kapok olyat ... ! "
- Csitt! - csititá a vezércikkiró a szerkesztőségi szolgát s az csakugyan ha lkabban folytatá tovább :
- Aztán emlékszik -e még a tekintetes ur?!
" Antikám! - mondá ama estén - pompásan néz ki az a párisi! vacsorára hozta?
Igen?
Én részemről sohse tudtam volna az ilyen étket élvezni, de most, hogy látom önnél, valóban...
Hogy volt ?
Cs ak tizenöt krajcár!
Ejnye, nem volna szives nekem átadni?
Szivesen adok érte huszat.
De - csak holnap ... ! "
- Csitt !
- Nem hallja meg senki, nincs itt senki!
Aztán ha itt volnának is , ismerik az öreg Antalt s tudják, hogy szivesen megosztja legapróbb rézkrajcárját is a tekintetes urakkal ...
A vezércikkiró mellényzsebéből egy ötforintost vőn elő s hanyagul Antal felé dobta :
- Fogja ... !
A szolga elkapta a bankjegyet, mint a lepét s nevetett neki, mind vergődő zsákmányának a lepkefogó gyerek .
- Aztán mikor az egész szerkesztőség ott hált az irodában, a tekintetes urnak a diványra vetettem a köpenyegemet, magam meg a csupasz földön aludtam...
Amikor csak a kis Szenesnek volt lakása.
Reggelit meg a kávémérésből hoztam hitelbe...
" Hat krajcárost " vagy "nyolc krajcárost ? " kérdé a mami.
" Nyolc krajc árost " mondám büszkén - és sapkámat hagytam ott zálogba az edényekért ...
Többé a vezércikkiró sem állhatta meg nevetés nélkül .
A jólét oly szemmel láthatólag vette őket körül, hogy szinte jól esett a nyomoruságos napokra visszagondolniuk.
Még csak délutáni két óra van, még alig jön valaki - lehet beszélni szabadon .
Átengedhetik magukat visszaemlékezéseiknek .
- Hova lett a hires sapka? - kérdé a vezércikkiró .
- Utoljára is a szatócsnál maradt.
Tetszik emlékezni, mikor szalámiért küldtek.
" Fel se veszem a kalapom, nincs nálam apró pénz... itt hagyom a pudlin, mindjárt visszajövök érte ! "
Azóta mindig: jövök.
Különben is nagyon rosz volt már .
- Hát a legutolsó bélyeghistóriánál ott volt maga ?
- Ott.
Tetszik tudni, mikor a tekintetes ur elment.
Éjjeli egy óra felé lehetett s még nem volt hirlap-bélyegünk.
Az ördögnek is elirtuk volna magunkat, még se lehetett szerezni.
Amije a szerkesztő urnak volt, azt én hordtam a zálogházba, de már az elmult héten.
Tőlem kértek tanácsot.
Mondok : elmegyek a "Budapester Neuigkeit e n " -be, ott még nem vagyunk adósok bélyegért.
Én mentem el s nem adtak.
( Pedig az ottani közgazdásszal már dolgoztam együtt.)
Szaladtam fűhöz-fához.
A szerkesztő ur sorra járta a kávéházakat s a "Napoleon ", meg a " Nemzetinek" egy egész lap hirdetést ajánlo t t fel tizenöt forintért.
" Az ön olvasói babszemre kártyáznak, nem hoznak a mi konyhánkra semmit ! " saját fülem hallatára ezt válaszolták a gazemberek .
- "Tehát nem jelenünk meg holnap ! " mondá komoran a szerkesztő.
" Holnap ismét nem jelenhetünk meg a vidékne k ! " szólott szomoruan a kis Szegeő Izidor.
" Pedig milyen két gyilkosságunk van!
Baltával négyfelé hasitott asszony - biztosan kétezer szám fogyna el a vidéken ! "
Hiába volt minden sopánkodás.
Három óra felé járt az idő.
Az urak az én rövidvágatu dohányomból cigarettáztak ...
- És ekkor jött a szabaditó.
Sajnálom, hogy nem voltam ott.
Beszélje el Antal, ezek a fiuk mind mást hazudnak !
- Akkor bejött a vidéki ur.
A gazdagság csak ugy fénylett ki a bőre alól is.
És nyomban megvette a " Hazát " .
A szerkesztő ur az előfizetők könyvét akarta mutatni.
" Sohse bántsa ! " mondá a vidéki ur, a lap iránya tetszik nekem és vannak fiatal erőim , fiatal barátaim, majd vonzanak közönséget.
Aztán ha a jelenlegi szerkesztőség egy részével ön lesz szives vezetni ezután is a lapot .. .
És nyomban leszúrta a lap vételárát.
" Kit nyomtassunk kiadónak a lap fölé ? " hebegi a redactor.
" Engem ", - szólt a vidéki ur - "engem, Palaczky Ferencet. "
- A neve is szerencsés! - mondá a vezércikkiró, kit csak Gráczián Lukácsnak hivtak, s ez okon nem igen hathatott a közönségre .
Antal magát az egyént is nagyon szerencsésnek találta.
Meséket tudott gazdagságáról.
Elmondotta élettörténetét is, mely éppen nem hasonlitott az igazihoz.
Szóval nagyon tisztelte, becsülte - de azt mégse tudta neki megbocsátani , hogy éhenkórászokat hozott be a lap szerkesztőségébe .
Az éhenkórászok a "Velence " fiatal költői s a " Haza" - képes politikai napilap - a nekik igért "saját " közlöny volt .
A " Szerkesztőség balra - kiadóhivatal ugyanott " feliratos ajtó pedig e közlöny szerk esztőségébe vezetett...
Mindazonáltal, igy ebéd után, némi akadályokkal - be lévén csukva.
Különösen utóbbi időben, amióta a vezércikkiró a rendes életmód miatt nyárspolgárias hajlamokra kapott s ebéd után versenyt aludt benn a szolgával.
Egész négy órái g, amikor rendesen felzavartatott jóizü álmából.
- A munkatársak szállingóztak felfelé .
Ott voltak mindannyian, de mintha nem is a régiek lettek volna: egyik elegánsabb, mint a másik.
A gennyvérü költő, - ki rajta, Heinén, Horváthon kivül csak a megboldogult Darmay Viktort tartotta lyrikusnak: nem restelte kigombolni uj téli kabátját, csakhogy arany óralánca is látható legyen.
A szivéből gyűlölte azt , aki divatosan öltözködik s közepén választja el a haját: divatosan volt öltözködve, sőt haja a borbély fésü j ének viselte nyomait.
Azok kik tökélyre vitték a cinizmust s magasan hordták Diogenes zászlaját, mihelyt egy kis uraságra kaptak: uracsokká lőnek .
Különben sem haragudtak többé olyan nagyon.
Fenntartották ugyan eszméiket - különösen a költészetet illetőleg - de ez nem akadályozta őket meg abban, hogy rémregényeket irjanak, sorját két krajcárért.
( A többi néplapoknál csak egyet fizettek. )
Szenes, a jó kis Szenes se mondott le népnevelési eszméiről, de addig, mig tervét a kormány elfogadja a "jellemképző " ifjusági iratokra vonatkozólag - addig: vezette a törvényszéki rovatot, szinezvén, mint egy Makart , s komponálván merészen, miként Zichy Mihály.
A legkisebb csirkefogási eset nagy jelentőségüvé vált az ő kezében s egy igazi gyilkosság olyan esemény, melyet négyszer kell megillusztrálni: "A borzasztó gyilkosság. " "
A gyilkosság után. " "
A gyilkos és szeretője arcképe. "
( Ha a rémtett hősének arcképét nem lehetett megszerezni, a kis Szenesnek mindig volt egy-egy rosszképü, avult arcmása, amit kiadhatott bátran .
Á mbár az eset egyszer a torkára forrott.)
Aztán ha jött a nap, a nagy nap, az emberi igazságszolgáltatást megelőző diadalmas regg, megjelent a képek utolsóelőttije : " A siralomházban ".
És a kivégzés borzalmas hajnalán csakugy kapkodták a "Hazát ".
Egy órával előbb, mint ahogy megtörtént, már lehetett látni cimlapján az akasztás jelenetét ékesen megrajzolva.
( " Ó, ha az utolsó percben megkegyelmeznek a gazembernek ... ! " szurkolt a szerkesztőség ilyenkor.
" Nos, mi fentartjuk párt- és kormánytól független vélemén y ünket: akasztófát a gaznak!
In effigie... allegorice ! "- biztatá őket a kiadó, Palaczky Ferenc. )
Csak az öreg Horváth aeszthetikusa - a szegény bölcsész - kit szintén bevettek a redakcióba, az intelmek dacára se akart simulni a lap keretéhez.
Nem tudott, v agy nem akart másról irni, mint az öreg Horváthról.
Akármibe kezdett , mindig az sült ki belőle, hogy Horváth minden idők legnagyobb lirykusa.
Egyszer a kiadó felszólitására Vass Tärri két költeményéhez kellett irnia magyarázatot.
S ebből a magyarázatból a z sült ki, hogy: "Horváth József életében s műveiben nagy szerepet játszanak a nők ... "
A jó fiut végre is el kellett csapni.
Aeszthetikusnak az ő helyébe Recski Ádámot szerződtették.
Ezt az óriási tehetséget, kinek nevén egy porcika sem volt piszok nélkül való.
Azt, kit a legelvetemültebb embernek s a legnagyobb irói tehetségnek ismer az egész főváros.
Ismerősei a régi jó világból - ha már ki nem kerülhették - meginterpellálták mindig: "Hogy tudsz igy élni - ebben a megvettetésben ? "
Ádám mosolygott: "Hat g y ermekem van, - mondá - hat gyermekem s egy feleségem, aki csak nekem hisz.
Család, amely apának nevez, meg is csókol.
Nem lehet őket itthagyni... még nem hagyhatom itt; még nem vagyok elég gazember ! "
Ez a sajátságos ember, ki rászedte legközelebbi barátját s a koldusnak odaadta utolsó krajcárját is: mephistói szellemével , roppant tudásával imponált a munkatársaknak.
Ő adta meg a lap irányát, irt mindent, dolgozott a többi helyett s leginkább az ő befolyásának köszönhette Palaczky, hogy egy rövid hónap ala t t a lap előfizetői megötszöröződtek .
Vig élet kerekedett a « Szerkesztőség balra - kiadóhivatal ugyanott » -ban .
Palaczky - a friss vidéki ész - kijelentette, hogy minden munkatársat részvényesnek tart, s a tiszta jövedelemből arányos módon részesit.
És a fiuk- a tőke elkeseredett gyülölői - most, hogy ilyen vaktába ingyen-tőkéhez jutottak , teljes erejükkel azon voltak, hogy minél nagyobb kamatot hajtson az .
Kifogyhatatlanok voltak a közönségnek állitott előfizetőcsalogató lépek kitervelése és felállitásában .
Ama szőke ur, ki a "Velencé " -ben a költészet sejtelmességét vitatta , behozta a rendszert: adassék hely a lapban az előfizetőknek.
Ilyen módon Magyarország hetvenezer titkos iró-költőjéből, kik a vidéken laknak s szabad perceikben: kántorok, tanitók, segé d jegyzők, postamesterek, kispapok, jogászok, diákok és némi részben távirásznők, postai kiadó- és gyermek-kertésznők - köréjük csoportosult vagy ötszáz.
És ezek - bár akadt köztük olyan neveletlen is, ki honoráriumot kért - nemcsak hogy ingyen dolgoztak , h anem elő is fizettek a lapra.
Meg egy-két olyan eset is volt, mint a Kükefőy Ágost Boldizsáré (Makóról ), aki megkérdezte a szerkesztőséget: "mennyit kell fizetnem egy hatstrófás vers közléseért? részemről szivesen adok öt forintot ! "
Ki is adták a nyilt-té rben, de csak négy forintot számitottak fel.
Egy forintot "jótékony célra " irtak .
Nagyszerüen ment a sor.
Palaczky külön beneficiumképpen Gráczián Lukácsot s még egy másik urat egész kosztra abonnált valami elsőrangu vendéglőben .
( Gráczián arról volt hires , hogy akármennyi pénze volt is, már a hó harmadikán nem volt ebédre valója.
S ha éhezett, nem tudott irni, ruhástól befeküdt ágyába s két-három napig se lehetett onnan kiverni. )
Pedig a régi - az igazi - költők legjobb munkáikat nyomoruság, sőt szükség közepette irták.
És ő tudta ezt, sőt azt is látta, hogy mint győzi le kartársai eredendő lomhaságát az éhség.
De ő megmaradt - Gráczián Lukácsnak .
Ismerte azt a sajátságos életet, melyet a fővárosban kartársai - részint "el nem ismert ", részint elzüllött irók - élnek.
Azt a napról-napra való tengést, máról-holnapra való életet.
Azaz ötven-száz főre menő különös csapat nagyrészt per-tu pajtása volt .
Nappal hónapos szoba - ha nem hónapos ágy - vetetlen pelyhes párnái közt lázas álomban, éjjel a kávéházak és mula tóhelyek asztalai mellett találhatók fel ők, kiknek nyomoruságos életéről csak annak lehet fogalma, ki már élt köztük.
Mikor dolgoznak: azt alig lehet kitudni, nevök mégis megjelenik egy-egy - néha nem is rossz - vers alatt , elbeszélés fölött.
Meg-megjele n nek egy-egy redukcióban, átadják a kéziratot, s a szerkesztő még meg se fogta a teleirott kutyanyelvet - nem igen irnak közönséges papirosra - már kérik a honoráriumot .
- Nagyon kérem... véletlenül egészen kifogytam .
Vagy egy másik - ki már némi névre tett szert az irodalomban - kategorikusan kijelenti :
- Akar -e uram ezért a versért öt forintot adni, vagy nem ?
S ha a szerkesztő szintén kategorice kijelenti, hogy: "nem ! "- akkor biztos lehet benne, mikép a legközelebbi órában egy kis kedélyes társaság a kávé ház márvány-asztalánál széttöri fölötte a pálcát :
- Hülye... érdemes volna, hogy kerékbe törjék ... !
De ha a nyilvánosan megjelenő lapok nem nyitják meg hasábjaikat eme tárcáknak, melyek az üres tárca szüleményei: még mindig megmaradnak az inkognitóban megjelenő lapok.
Ott is akad néha egy pár forint, de egy kissé nehezen lehet hozzájutni.
Gyakran ócska könyvekkel kell megelégedni honorárium fejében, s ezekkel a művekkel antikvártól antikvárig járkálni, szivar nélkül , éhesen.
Ami még nem volna olyan baj, ha a főváros élvező külseje, élvezettel szivarozó uracsok és függönytelen ablak mellett étkező öreg urak nem keltenének irigységet s nem növelnék irigységgel a vágyat.
Aztán azok az ódon-könyvkereskedők s ódon-könyvkereskedőnék, kik megkivánják, hogy a kö n yv minden lapja meg legyen, s gyakran már ki is fizetik az összeget , midőn kaján szemök hiányt fedez fel a műben: "Kérem csak vissza ... ! "
És egy hiányzó lap miatt ebéd nélkül kell szükölködni egy egész költőnek.
Gyakran egy egész költő hadnak .
Mert van már egész költő hadunk, ki még mindig éhezik - költők gyógyithatlan szokása - amellett a nem nagy csoport mellett, amelyik már meg is él.
S az utóbbi olykor kiegésziti magát az előbbiből, de viszont a nyomorgók között is egyszerre ott terem egy-egy jó név .
Gr áczián akárhányszor találkozott az öreg Gáspárral s az ifjú Kismezeyvel, amint becsipve bandukoltak végig a hatvani-utcán, s kértek tőle kölcsön öt, majd egy forintot, végre ötven krajcárt, s látta is őket eltünni egy kis korcsmában...
Pedig néhány év elő t t az "Angol királynő " -ben lehetett őket látni minden este.
De egyszerre "Uj Magyarország " irói, költői azon vették észre magukat, hogy két nagyhirü ember ült le asztalukhoz, fogyatékos kenyerük mellé, s még jobban szidják az "uralkodó férfiakat ", mint ők .
Különösen Kismezey mindenkit túllicitált a gyülöletben.
Folyton veszekedett a zsidó vallásu magyarokra :
- Miért nem irnak zsidóul... irjanak zsidóul, azt nem bánom !
Minden bajáért a zsidóra vetett s ha mámoros volt, órákig nem fáradt bele fogvicsoritva dörögni :
- Zsidó, kutya zsidó ...
S valójában nem lehetett tudni, nem voltak -e egy kissé hibásak a zsidók is!
" Uj Magyarország " költői és művészei közül nagyon sok volt ezen a valláson.
De majdnem mindent levetkőztek faji sajátságaikból.
- Csak olyan könnyelmüek, csak olyan lomhák s éppe n olyan világgyülölők s élvezethajhászók voltak, mint a más valláson levők.
Legfeljebb a pénzhajhászásban voltak egy kissé ügyesebbek: fogtak olykor-olykor egy titokban megjelenő lapocskát, amelynek ambiciózus kiadója volt .
De nem voltak hálátlanok, a tö b bit is rávezették a nyomra.
S ezenkivül vallásukkal is édeskeveset törődtek, nem ismerték, nem gyakorolták azt többé, s szivök csak akkor dobbant faji érzelemre, ha egy-egy hires hitsorsosuk - aki porból emelkedett fel - " nagy " parthiet csinált...
Máskülö n ben itt-ott a faji egyenlőtlenségek elvével is megbarátkozának , szidták a véletlent, mely őket - nem egri érseknek szülte.
Belátták azonkivül , hogy csak vallásuk miatt nem haladhatnak és sokan elhatározták, hogy kikeresztelkednek - ha alkalom akad .
A gyógyulás, az assimilatio utján valának ...
Sőt abban az időben, midőn Palaczky vette át a " Hazát " , s jónak látta egy kis antiszemita ízzel felélénkiteni, szivesen felkeresték a szerkesztőséget egy kis barátságos beszélgetésre .
Rövid idő alatt ezeknek a gyülekező helye lett a " Szerkesztőség balra - kiadóhivatal ugyanott. "
Félreismert, még el nem ismert s a divatból már kiment irók adtak itt egymásnak találkát .
Most is, hogy Gráczián Lukácsot a belmunkatársak oly korán verték fel délutáni álmából, egész csapat vendég érkezett nyomukban .
Még nem volt egyben a lap anyaga, a két reporter még nem jött meg, a bécsi lapokért is csak most indult Antal, igy szabadon engedhették át magukat a beszélgetés élvezetének.
Itt is egyre a szépirodalomról s az irókról volt szó .
Recski Ádámot untatni kezdte a dolog .
- Hagyjatok már békét az irásnak, nem elég hogy irni kell!
Milyen unalom, betüket rakni egymás mellé, bolond a világ!
Az egész csak vanitatum vanitas ...
Meghökkentek.
De vajjon lehet -e nem irni? merült fel lelkükben a ké rdés.
Irni, mindenek felett irni!
Ez az egyedüli foglalkozás, ami még nem lélek-nyügző.
( Főkép, ha az irás nem járna phisikai munkával is.
Ha, amint elgondolja az ember a regényt, azonnal leiródnék és ami fő - ki is fizetődnék az. )
Hivatalba járni, betege k et gyógyitani, számokkal s mértékkel dolgozni, várni, mint nő a buta buza: iszonytató nyárspolgárias!
Ádám kikapta a magáét s folyt tovább a beszéd .
Örültek, hogy irókká lettek, de azért kárhoztatták a sorsot, hogy nem franciának szülte őket :
- Ha Parisb an születtem volna, azóta már palotám van a boulevard Hausmannon! - mondá egy elegáns szinü, de rongyos ruhában feszelgő alak .
- Ott sem lehet kétszer egyszerre becsipni! - jegyzé meg válaszul Kismezey, kitől nem lehetett a hazafias irányzatot megtagadni .
Ámbátor a hazafiságot divatból kiment dolognak deklarálta emez urak nagy része.
Nem voltak megelégedve, hogy ily kis nemzet tagjai, holott alig kel egy-egy könyv ötszáz példányban s a legjobb drámával is csak kis nyári lakot, - holmi csecsebecsét a párisi paloták helyett - lehet csak szerezni .
Idézték az Arany embert, ki kénytelen dolgozni, hogy megélhessen .
Rettenetes .
Szóba kerültek a nagy franciák, azok az igazi irók, kik bankigazgatói kényelemben élnek.
( Azt nem emlitették meg, vagy nem is tudták, miképpen dolgoznak ezek.
Akkor is dolgozva, amikor csak élnek s amikor dolgoznak: nem is élve ; bezárkózva, eloszolva munkájukba hónapokig. )
É ezek után nyomon következett: a naturalizmus .
Ugy fogták fel, hogy ami naturalisztikus: az pikáns, vagy sötét és vigasztalan legyen .
- Ez még uj nálunk, ezzel még lehet valamit csinálni! - jegyzé meg valaki .
Recski Ádám közbeszólt :
- Nem gyerekeknek való! - aztán irt tovább.
Sötétedni kezdett .
Megjöttek a bécsi ujságok: lihegve törtetett be a reporter s egyenesen odaszala dt a kályhához, melengetni hidegvette tagjait.
( Nem akadt szabó a fővárosban, ki részletfizetésre egy téli kabátot csinált volna neki.
Egész tragédia ez a meg nem csinált téli kabát: épp akkor határozták el a fővárosi szabók: "sajnáljuk, de mától fogva ne m készitünk semmit részletfizetésre ! "
Épp amikor szükség lett volna rá , sőt jótálló is akadt. )
Antal meggyujtotta a gázt, a vendégek elszállingóztak, s a munkatársak munkára biztatták magukat .
Egy kissé nehezen fogták kezükbe a tollat.
Ujra elkezdődtek a mi ndennapos panaszok a "rettenetes taposó malom "- a hirlapirás - vérivó, sorvasztó munkája fölött.
De lassankint mégis csak percegni kezdtek a tollak és vége szakadt a társalgásnak.
Bár olykor hol egyik, hol másik félbeszakitá, odafordulván Recskihez .
- Két "k " -val irják "akkort " ?
- Ázsiához vagy Amerikához tartozik Borneo ?.. .
- Ki tud valamit Georges Elliotról ?.. .
- Mi az a "Kopt " keresztény ?.. .
Ádám megfelelt mindenre s még beszédközben is irt tovább; verset a tárcába, majd közgazdasági rovatot, mindent .
A "szinház előtt " megjött Palaczky is, udvariasan köszönté szellemi munkásait, egy pár szót váltott a szerkesztővel s visszavonult hivatalos helyiségébe .
A munka serényül folyt tovább.
Megjött a másik reporter is.
( A télikabátos.
Az, ki csak "soronként " do lgozott, de a sorok között reklámot is tudott ütni.)
Tele volt ujdonsággal, de azért az előszobában a szolgát, itt a szerkesztőségben mindenkit megkérdezett :
- Mi ujság?
Semmi ujság, semmi ?!...
Előhozakodott hát a magáéval.
Kettőt olyat sikerült hoznia, am i semmi napilapban nem lesz meg a "Hazán" kivül, s igy kénytelenek lesznek átvenni .
- Éppen ott voltam - mondá diadalmasan, - az ablakot tisztitá a fő-uton.
Harmadik emeleti ablakot.
Egyszerre csak ijedt mozdulatot tesz a kezével , s abban a pillanatban látom megvillanni testes alakját a levegőben, amint zuhan le, s a másik pillanatban már szétloccsant fejjel, holtan feküdt a kövezeten...
A nép összecsődül körülte, nézi szétmállott testét...
Kenéz Juliánna szobalány ...
- Képet lehet hozzá vágatni, érdemes , - szólott a törvényszéki rovat vezetője .
- Jobb, mint semmi! - szólott Recski Ádám flegmatice.
Majd némi érdeklődéssel kérdezősködött az esetről, s a szobaleányt "szegény szerencsétlen " -nek nevezte .
A költő szaladt az illusztrátorért .
A többi munkatárs in dulófélben volt vacsorázni.
Vége volt a szinielőadásnak, egy ambiciózus szinész jött hirt hozni sikeréről és hirtelen, váratlan megjelent a redakcióban - Vass Tärri .
Már két hónapja szivta a főváros levegőjét, vett részt izgalmaiban ; már két hónapja tette éjjeleit nappallá az "érdekes " után való elkeseredett harcában s ez egy kissé meglátszott rajta.
Halvány volt, szemei köré kék gyürük rajzolódtak s mintha egy kissé meg is nyult volna.
Nevelőanyja karján jött ide, s lekötelező bólintással üdvözölvén a kar társakat, kopogtatott Palaczkynál .
Alig köszönve, fáradtan dőlt egy karszékbe s egy pár percig hallgatott.
Majd elkeseredés és boszuságtól elfojtott hangon susogá :
- Mentsen meg... mentsen meg !
- Kitől? - kérdé megdöbbenve Palaczky .
- Attól az embertől ... !
Üldöz, mindenütt ott van, ahol én vagyok, ugy néz rám ...
- Csakugyan ugy néz rá, mintha fel akarná falni! - erősité Vassné .
- Coriolán ?
- Ő!
Most is ott várt reám a foyerban és köszönt, hozzám is szólt, de a mama... szólt Tärri s hangja majdnem fuldoklóvá vált .
- Be kell adni a válókeresetet ellene! - szólt Palaczky egyszerüen .
- Adassa be, ma mindjárt .
- Ma nem lehet többé .
- Hát holnap, azonnal; rettenetes, itt azt hiszik, hogy férjem ... beszélik, mentsen meg .
- Mentse meg !
- Mindenütt kérdezősködtek...
A zt hiszik, hogy... nem tudom megmagyarázni.
Válni, válni ... !
- Ha Coriolán is akar, mi sem könnyebb .
- Akar, kell.
Kényszeritse .
- Az lehetetlen, de ő szavát adta már a házasság előtt.
Ha szavát tartja .
- Meg fogja tartani ...
- Az nem bizonyos.
Hátha pénzt akar ?
- Hisz szeret ...
- De ha ön kiutasitja ...
- Mégis szeret .
- De szegény ördög !
- Hát adjon neki pénzt !
- Mennyit ?
- Amennyit kér!
Szabad akarok lenni ... !
- Akkor meg lesz .
- De rögtön .
- Minél hamarább.
Hogy minél gyorsabban haladjon az igazság szekere , jó lesz tán megkenni .
- Kenje .
- Tehát holnap.
Fel fogom keresni.
Beszélni fogok vele ...
A " Szerkesztőség balra, - kiadóhivatal ugyanott " -ban ujra percegtek a tollak, amint Tärri végigment a helyiségen .
Alig vették észre, midőn könnyü léptekkel elsuhant közöttük.
De a kellemes illat , amit fényes estélyi toiletteje hátrahagyott, kellemesen zavarta meg őket munkájokban.
Abban a munkában, melyet egyes-egyedül a művelődés, a haza, egy "Uj Magyarország " érdekében végeztek.
Amint a lap programmjában is meg volt irva .
Maga Tärri is a Palaczky kiséretében kilépve az utcára, megdicsérte őket :
- Érdekese k! - mondá és szórakozottan kapaszkodott nevelő-anyja karjába .
- Érdekesek! - ismétlé, de alig tudta, hogy mit beszél .
Tavaszodott s a főváros áprilisi hangulata e szük utcában is nyilatkozott: bizalmasan egymásba fogódzó párok suhantak el mellette.
Egy d arabig hallgatagon nézte az élet-vidám alakokat, aztán csak félig elfojtott sóhajjal szólott :
- Egyedül ...
Majd Palaczkyhoz fordulva, közömbösképp adott, de izgatott hangon kérdé :
- Igaz, hogy Ardó valami szinésznővel még a mult hónapban Velencébe utazott ?
- Igaz .
- De már visszajött .
- Lehet .
- Bizonyos, láttam ma este a szinésznők páholyában, az uj tragikával .
- Akkor ő volt .
- Rövidlátó Ardó ?
- Sasszemei vannak.
Tán nem vette észre nagysádot ?
- Nem köszönt! - kottyantotta ki a mama, panaszló hangon .
- Igazán nem? - kérdé Palaczky, a lovagias ember méltatlankodásának határozott hangján .
- Nem! - mondá röviden Tärri s beleharapott ajkába, ugy, hogy talán a vér kiserkedt utána .
Sötét volt, csak Palaczky vette észre .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE