Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gárdonyi Géza
Kátsa
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
18
Bekezdés
786
Mondat
1085
Szó
11812
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Hogyan került haza a tzigány?
Még tsak azt mondom el, hogy Kátsa hogyan került haza.
Hát ugy, hogy mindön tzigánt odasuppoltak ahova való, hát igy került haza.
A falu végin áll egy rossz ház, a kibül kipusztitotta a himlő Dobosékat, oszt senki se mert belekötözni, hát azt attuk Kátsának.
Ott osztán ugy möghuzta magát, hogy nappal sohse bujt ki, tsak a felesége mög a kilentz rajkó járta a falut.
Akkor tuttuk oszt mög, hogy mér huzza mög magát , mikor a hamaritélő biróság érte kűdött.
Magam is mögijettem, mikor a két fegyverös zsandár bétsördült hozzám.
- Mit keresnek itt? mondok.
- A Kátsa nevezetü tzigányt, - feleli a zsandár.
- Itt lakik -e?
- Itt mondok.
Mi rosszba tanálták?
- Lovat lopott - feleli a zsandár káplár, föl is akasztik érte.
- No mondok asse nagy baj minekünk.
Avval, hogy velük köllött mönnöm, kimöntem velük a falu végire Kátsáhon.
Hát Kátsa mán akkor a jegönyefa tetejibe ült, mint a holló.
A gajakat mög mind levagdalta maga alatt fel a tetejéig ahun ült.
- Gyere le Kátsa mondok, mer baj van veled.
- Nem mehetek instálom, feleli az fárul.
Esse guzsorodott a gertstül a lábam.
- No azt mongya a zsandár káplár, ne töréfájj, mer mink a törvény embörei vagyunk.
- Jaj, azt mongya Kátsa, ártatlan vagyok én tekintetes káplár uram tsókolom kezsit lábát, ojan ártatlan vagyok mint a ma siletett gerlitse galamb.
- No csak gyere le.
De Kátsa nem gyött, tsak egyre azt rétta, hogy ű ártatlany.
Kűvel is dobátuk, mégse gyött le.
Aszondi akkor a káplár, lelülek ha nem gyösz.
Avval ijesztésképen alája lütt.
- Jaj sent seregeknek istene! kiáltott Kátsa a zég felé, - tsak most a zsegyszer tégy velem tsudát aggyál két rongyos sárnyat, hogy elrepülhessek!
De hogy az Isten nem tött tsudát, mondok a kisbirónak hozzatok fejszét, ögyebet nem töhetünk, kivágjuk ezt a jegönyefát.
Hát két markos embör neki áll az fának, oszt vági ahogy biri, Kátsa mög a hányat ütnek annyit jajdul.
Kapaszkodik a fa üstökibe keményen, de hiába.
A fára kötelet kötnek.
Két embör vági az fát, kettő mög huzi.
Utoljára eldül a röttentő nagy fa, le is üti a Bértzi sógor derekát három hétre.
Kátsa mög elveti magát , ojan szaladásnak indul, mint az vad nyul.
A két zsandár se röst.
Utána Kátsának körösztül az lutzernáson vizön sáron.
- No mondok ezök is mögizzadnak mikorra el tuggyák fogni.
( Mig a zsandárok Kátsát kergetik, várni köll.)
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE