Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A magyar sasfiók
Keletkezés ideje
1944
Fejezet
17
Bekezdés
763
Mondat
2081
Szó
34292
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Kossuth Ferenc mint szónok.
Kilenc esztendővel a millenium után, amikor Kossuth Ferencből a király minisztere lett, egyik legjobb híve Szatmári Mór annak a "Budapest" című lapnak a főszerkesztője, amelynek Kossuth Ferenc vezércikkírója volt, a kinevezést megünneplendő hagyományos korszellem szerint, könyvben kiadta Kossuth Ferenc harminc parlamenti beszédét .
Ilyen volt a világ akkoriban: a politikusok multjából legfeljebb beszédeik maradtak meg az országgyülési naplóban, mert cselekedni csak annak lehetett, akit Ferencz József erre meghatalmazott.
Viszont beszélni, sokat beszéltek a politikusok.
Gyönyörű, beszédes korszak volt!
Különösen a baloldalon oly szent hevülettel álltak fel a népképviselők, hogy alkalmi szónoklataikat elmondják, mintha a magyar nemzet jövendője függne minden szavuktól.
Egy-egy lelkiismeretesebb honatya hetekig, sőt hónapokig készült beszédeire és bőven felfegyverkezett statisztikai adatokkal, mintha egyenesen a történelem istennőihez intézné szavait.
Voltak "szűzbeszédek ", voltak költségvetési beszédek, lehetett beszélni a kvótához, az egyes miniszteri tárcákhoz, a napi kérdésekhez, amely utóbbiakhoz leginkább a rögtönözni tudók szóltak hozzá.
Minden kérdésnek megvoltak azonkívül a szakértői, a jobb- és baloldalon egyaránt.
Nagy divatban volt a polemizálás.
" Személyes megtámadtatás" címén szót kérni: a szónokok főiskolája volt, de erre csak a bátrak vállalkoztak.
Legjobb és legszokásosabb a beszédekre való alapos előkészület volt és a képviselőház könyvtárában mindig lehetett látni néhány képviselőt, akik elmondandó beszédükhöz gyüjtötték az adatokat .
Szép idők!
A képviselői fizetést nem hiába húzzák a kiválasztottak , becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy megdolgozzanak érte .
Az újságok némelyike, így a régi "Egyetértés ", csaknem szószerint közli a képviselők beszédeit, de a legtöbb hirlap feljegyzi legalább a " halljuk ! " -okat, a "zajos tetszéseket ", a "mozgásokat ", a "derültségeket ", az " élénk tapsokat ", a "helyesléseket ", azokat a műkifejezéseket, amelyek egy-egy képviselői beszédet kísérni szoktak .
Kossuth Ferenc mindig "általános figyelem" között kezdte beszédeit .
Vezér volt!
Csendes ellenfelei, Justh Gyula, Barta Miklós, Holló Lajos és társaik hamarabb beadták derekukat, mint Ugron Gábor, aki sokáig nem szívelhette a Kossuth-fiút .
Kossuth Ferenc becsületességével, az ellenzéki politikában előtte alig szokásos úri nobilitásával, európai nívójú képzettségével és főként gentleman magaviseletével szerelte le ellenfeleit.
Visszanézve küzdelmeire a tűnő időben , valóban az látszik, hogy a személyek az eszme mellett Kossuth Ferenc előtt alig számítottak.
Személyeket sohasem pártolt.
Ezért jó darab ideig idegenszerűnek látszott figurája a lázas parlamenti atmoszférában.
Kossuthnak még csak párbaja se volt, ami nélkül régi magyar politikus alig képzelhető el.
Darab ideig úgy hatott , mint egy külföldi úr, aki valamely "európai" parlamentből cseppent ide a szenvedélyek, gyűlöletek, életre-halálra menő küzdelmek politikai frontjára.
Még arról sem nyilatkozott soha, hogy különösebben gyűlölné Ferencz Józsefet, amely érzelem nélkül pedig a korszakbeli függetlenségi követ alig volt elképzelhető .
Sokszor hallgatott, amikor beszélni kellett volna .
Még többször egykedvűnek mutatkozott, amikor a szenvedély kitöréseit kellett volna produkálni .
Legtöbbször nem illett a lármás, tomboló, majdnem mindig az elkeseredés végső fokáig terjedő függetlenségi politika színpadára, ehhez a görögtüzes, zászlós, versben beszélő, nótázó és lobogós gyülekezetbe, ahol még a legtisztább meggyőződésnek is látványossági kulisszákra volt szükségük, hogy a közvélemény honorálja őket .
Gyönyörű gondolat volt a magyar függetlenségi eszme.
De a nagyhangú politikusok, a zúgprókátorok, az asztaltársasági elnökök, a vidékies duhajkodások addigra, amig Kossuth Ferenc jött, alaposan lejáratták népies mulatságaikkal , rakétáikkal, disznótoraikkal, névnapos költészetükkel, duhajkodásaikkal .
Függetlenségi érzelmű magyar embert már el sem lehetett képzelni máskép, mint a csizmadiaszín kellős közepén hordó tetején állva, szoros nadrágban , karcosan, kipödrötten, handabandázva, gyűlöletet hirdetve, a magyar szabadságot a közrend ellen emlegetve .
Könyvek megtelnének azokkal a mondatokkal, amelyek a régi függetlenségi követek szélhámosságait, jellemgyengeségeit tárgyalnák.
" Sóhajtsunk és feledjünk " .
Kossuth Ferenc az elbukóban lévő függetlenségi eszmét európai nívóra emelte, amikor hazatért és helyét elfoglalta a padsorokban, ahol már csaknem árusok üldögéltek, akik mint kereskedelmi cikket árulgatták a függetlenségi gondolatot .
Jó mutatós emberek voltak, de leginkább vacsoránál .
- Magyarországon minden fehér asztalnál történik - mondja a korabeli szólás-mondás.
A függetlenségi és a 48-as párt se volt kivétel; lehet, hogy éppen a szabadelvű pártkörből kiáramló és szinte az összeesküvésig kötelező összetartás rontotta meg ezt a dicső pártot is, amelynek azonban mindig voltak vezérei, akik félelem és gáncs nélküli lovagoknak számítottak .
Ilyen volt Kossuth Ferenc is, pedig éppen saját pártjában kifogásolták azokat a jövedelemforrásokat, amelyekkel megélhetését elősegítette .
Biztosító társaságoknál vállalt állásai miatt sokszor elborult a magyar gondolat .
Ferencben is csalódtunk ?
Régi dolgok ezek.
Csak a régi nők mondhatnák meg, hogy miért ültek oly kitartóan a karzaton, amikor Kossuth Ferenc beszélt.
Nyilván többet tudtak abban az időben a főváros előkelő hölgyei a politikához, mert a divat és művészet mellett a politika is közérdeklődés tárgya lett, mióta Kossuth Ferenc vette át a nemzet vezérletét .
- Nem, Kossuth Ferencben nem csalódtunk.
Diadalra vitte az eszmét .
A Sándor-utcai képviselőház karzata mindig tele volt hölgyekkel , amikor Kossuth Ferenc beszélt .
Vajjon értették -e a pesti nővilág kiküldöttei Kossuth Ferenc ama beszédét, amellyel 1897 december 16-án a vám- és bankkölcsönről szóló javaslatot támadta, csaknem három óra hosszant (mert ez a téma volt kedvence ); 1898 február 11-én a földművelésügyi tárcánál a munkások helyzetének javításáról mondott szónoklatát; ugyanaz év február 28-án a sajtószabadság, a gyülekezési jog és személyes szabadságok megsértése miatt mondott szavait; felhívását március 4-én , amely szerint indítványozza az olasz parlament üdvözlését az olasz alkotmány félévszázados évfordulója alkalmából?
Vagy azt a beszédet, amelyet március 11-én az április tizenegyediki "nemzeti ünnep" ügyében elmondott ?
Annyi bizonyos, hogy azokon a képviselőházi gyüléseken, melyeken Kossuth Ferenc felszólalt, mindig megtelt a nők karzata .
Az ötven és egynéhány esztendős Kossuth Ferenc még mindig daliás férfi volt, akinek a nők iránt érzett lovagias hódolatáról mesék keringtek.
Nála csak Apponyi Albert, ez a szőke jegenyefa érdekelte jobban a női lelkeket.
Apponyi zengő hangját hallgatni felért egy operai előadással, Siegfried volt, Wagner volt , baritonja felejthetetlen volt .
Akár hogyan volt azonban a női karzattal való személyes összeköttetése Kossuth Ferencnek, a valóság az, hogy legnagyobb sikerét a budapesti nővilágban azzal a beszédével aratta, amelyet 1900 október 30-án mondott el a Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös házassága alkalmával kiadott nyilatkozat törvénybe cikkelyezéséről .
*
Bár Ferenc Ferdinándot kevesen ismerték személyesen a magyar fővárosban, miután nem igen járogatott Pestre, s ha itt volt, akkor is a vasuti kocsijában lakott, künn a pályaudvaron: a szőke udvarhölggyel való házasságával magára irányította a regényes gondolkozásúak, elsősorban a nők figyelmét .
Nem mindennapi dolog volt egy Habsburg-regény, amilyen egy kitűnően nevelt, szinte másvilágias családi törvénycikkekkel kormányzott, katonai szigorral tartott, parancshoz szokott habsburgi főherceggel csak ritkán történhetett meg .
Egy osztrák főhercegben megszólal a szív: a szerelem menyasszonyi fátyolban megy végig azokon a folyosókon, ahol ifjú és hiú udvarhölgyek, udvari dámák , csillagkeresztes hölgyek és szobalányok amúgyis azért rajzanak a női lakosztályokban, hogy a testőrtisztek mellett egy vérbeli főherceg szerelmi lángolását is lecsillapítsák .
Ha minden udvarhölgyet és komornát feleségül vettek volna a bécsi Burgban, aki érzelmeivel megérdemelte: vajjon hova lettek volna a főhercegnők férjei?
Egy főherceg végeredményben azért született, hogy a Burg-kápolnában egy főhercegnőt vezessen az oltár elé.
Egymás között házasodnak, amit orvosok és természettudósok sokszor felrónak a Habsburgoknak, de a Házi Törvények nem kegyelmeznek.
A csontos, megtermett, ínas, nagylábú, szélesarcú, kövérségre hajlamos, de pompás derekú Mária Terézia méhét öröklő osztrák főhercegasszonyok nem mehettek máshoz, mint egy rangbeli úrhoz, még ha mást mondott volna is a szívük.
A testőrtiszt csak álljon a helyén a folyosón, akkor jöjjön, ha csengetnek neki, de a férj nem lehet más, mint egy uralkodói vérből származó herceg .
Igy állapították meg a Házi Törvények, amelyeket jóformán ma sem ismernek a közönséges halandók.
Szerkesztették őket már V. Károly, a leghatalmasabb Habsburg, kinek országában sohasem ment le a nap, I. Ferdinánd, az első magyar Habsburg, V. Ferdinánd, I. Lipót, József császár, Mária Terézia óta , míg végre 1839-ben a "Hausordnung " -ok név alatt Ferdinánd és Ferencz József által is helybehagyattak .
Senki se ismeri ezeket a rejtelmeket, ezeket a földi isteni törvényeket, amelyek ellen vétők messzi világrészekbe száműzetnek, mint Orth János, Ferencz József testvére, tragikus öngyilkosságba menekednek, mint Rudolf trónörökös, Ferencz József fia.
Élnek ezek a törvények, az uralkodóház jogászai kellő alkalommal fellapozzák a paragrafusokat és háromszoros jaj a vétkezőknek !...
*
A század végét írjuk és Ferencz Ferdinánd gróf Chotek Zsófia udvarhölggyel kötött házassága fejében lemond arról, hogy felesége valaha is méltó élettársa lehessen, magyar királyné és Ausztria császárnéja, születendő gyermekeinek pedig annál kevésbbé van joguk a császári és királyi koronához , miután atyjuk már megszületésük előtt lemondott róluk a Házi Törvényekhez alkalmazkodván, amely törvények nem ismerik el egy olyan nő méltóságát, aki nem született legalább is habsburgi ágyból .
Ferenc Ferdinánd tragikumához, poétai, illetőleg az időkön át elszellemült figurájához, sorsához igen alkalmas színpadi háttérnek látszik ez a fogadalom, amelyet szerelméért, a pozsonyi Frigyes főhercegék udvarhölgyéért vállal.
A romantika kopogtat a Burg dohos szobáiban .
A mindenható szerelem angyallábakkal lép át a középkori törvényeken .
Kossuth Ferenc a becsület és szív jogán felszólal a magyar képviselőházban.
A karzatok megtelnek.
Romantikus, átmelegedett, hevülékeny női pillantások, önfeledt sóhajtások, szívérzelmek, szívhangok kísérik a melankólikus tekintetű, de olykor a legmelegebb hangokon szónokló Kossuth Ferencet amaz eltökéltségében, hogy a magyar törvénykönyvben ne adjanak paragrafust a " szerelem-ellenes ", a női méltóságot megalázó cikkelynek.
Nem szabad Ferenc Ferdinánd lemondó nyilatkozatát a magyar törvényekbe iktatni !
" Mit ér az ország alkotmánya, ha titkos törvények kötik az uralkodót !
Mit ér a kormányzási eskü, amelyre mindig óriási súlyt fektetett a nemzet, midőn olyan törvények beiktatására már előre szavát adta a király, amelyek ismeretlen rendelkezéseket tartalmaznak, esetleg olyanokat, amelyek a magyar közjogba beleütköznek ? "
Ezt mondja Kossuth Ferenc és a szélső baloldalon felzúg a tetszés vihara .
" Azt sem kell bővebben bizonyítgatni, hogy a magyar jogi fogalommal nem egyeztethető össze az, hogy legyen bár valaki trónörökös, meg se született fiai jogáról lemondjon, mert ha kétségtelenül nem lettek volna jogai, nem tartották volna szükségesnek kinyilatkoztatni a legnagyobb ünnepélyességgel, hogy nincsenek jogaik, nem is fognak soha a nem levő jogokra igényt tartani .
Továbbá a magyar közjog és magánjog szerint nem mondhat le senki felesége jogáról, még kevésbbé menyasszonya jogairól !
Tiltakozunk az ellen, hogy a trónörökös felesége ne lehessen királyné és törvényes ivadéka ne örökölhesse a trónt !
Mi ez ellen egész erőnkkel küzdeni és tiltakozni fogunk és a törvényjavaslatot nem fogadjuk el ! "
E szavakkal fejezte be beszédét Kossuth Ferenc a szélsőbal zúgó tapsai közben ...
A karzaton a hölgyek könnyeztek ...
...
Mondják, hogy Ferenc Ferdinánd, e rideg, barátságtalan úr, meleg köszönetet küldött Kossuth Ferencnek egy bizalmasa útján .
De más nem történt, Kossuth tovább is az ellenzékhez tartozott, bár látszólag baráti szimpátiákra tett szert a trón körül ...
*
Kossuth Ferenc komoly ember volt, sokat tudott s mikor Magyarországra jött, igyekezett a magyar globus minden speciális tudományát elsajátítani, úgy hogy a Nílushíd mérnökéből csakhamar tökéletes gondolkozású, de mégis európai látkörű ember lett.
Jó iskola volt ehhez a folyamatos hirlapírás, amely némi jövedelmet is hozott a konyhára.
Említettük, hogy K. F. vagyontalan ember volt és abból élt, amit két keze munkájával keresett.
Eleinte Csávolszky Lajos lapjába, az " Egyetértés " -be írt, azután a Wodianer Hugó kiadásában megjelenő "Budapest " vezércikkirója lett.
K. F. bőven írt ezekbe a közlönyökbe.
Már cikkírás közben megtanulta, hogy a jó újságíró élete végéig tanul és tanulmányoz, megismer minden kérdést, amelyhez hozzászól, sose lehet eléggé művelt.
Így tanult Kossuth Ferenc is a hirlapírás mezőjén működvén és messze volt már az az idő, amikor Pichler Győzőnek kellett őt vezetni, mert gyermekcipőben járt a hírlapírás tövises útjain , úgy, hogy P. Gy. néha a hirlapi cikket is megírta helyette .
Ötven egynéhány esztendős korában Kossuth Ferenc megtanult mindent , amire a korabeli hirlapírónak a napi kérdések változékonyságában szüksége lehetett.
A sok lexikon, tudománytár, politikai röpirat és miegymás, ami akkor a belvárosi könyvkereskedésekben szinte naponként megjelent, egészen elfoglalta íróasztalát, amely csak külsejében hasonlított ama munkátlan íróasztalokhoz , amelyekhez sohasem ül le senki, lévén ezek jóformán dísztárgyai a magyar úri lakásoknak.
Kossuth Ferenc pompaszerető ember volt, lakásának berendezése sokban hasonlított a kastélyok berendezéséhez, de mégis naponta órákat töltött íróasztalánál, olvasással és munkával elfoglalva .
Hírlapi cikkeihez, beszédeihez mindenkor gondos tanulmányokat folytatott.
A forrásmunkák megszerzése különös ügyessége a publicistának.
K. F. megtanulta ezt az ügyességet és mindig gondosan elkészült, mielőtt valamely kérdéshez hozzászólott volna.
Felületesnek még legszigorúbb kritikusa sem nevezhette őt.
Kellő studiumok után éppen úgy tudott beszélni az öntözőcsatornákról, mint az ipari és kereskedelmi szakoktatásról.
Hozzászólt a külön autonom magyar vámtarifához, viszont a választási jog kifejlesztéséhez már inkább csak azért szólt hozzá, mert a függetlenségi párt vezére volt és illett , hogy szót emeljen ennek a fontos kérdésnek a tárgyalására.
Ám szólásra állott fel ama vesztegetési kísérletnél, amikor Papp Zoltán képviselő tíz darab ezer forintost tett le a képviselőház plénuma elé az asztalra, kijelentvén, hogy ezzel az összeggel meg akarták őt vesztegetni.
Nagy dolog volt ez.
A vesztegető Szapáry László gróf volt, Fiume kormányzója, aki ugyan rossz emberismerő lehetett, hogy ilyen rossz helyre adresszálta kísérletét, éppen a másokra vadászó, poétás Papp Zoltánhoz.
Régen nem történt színpadiasabb jelenet a magyar képviselőházban, ott feküdt valóban a Ház asztalán a tízezer forint, kisebb vagyon abban az időben, és Szapáry László annyira beismerte tettes voltát, hogy azonnal lemondott kormányzói állásáról .
Ez a Papp Zoltán, akinek azért adtak tizezer forintot, hogy hallgasson abban az obstrukciós vitában, amellyel a törvénytelen Khuen-Héderváry kormányt akarták megbuktatni, úgynevezett "mutatós" figurája volt a függetlenségi pártnak.
Ifjú éveit az Otthon Kör táncestélyeinek vendégei között tölté, valamint a Nemzeti Szalon társadalmi ügyvezetésével volt elfoglalva.
A Nemzeti Szalonban ugyanis a festőművészek, hogy a kiállított képeket könnyebben eladják , jelmezestéket és más mulatságokat rendeztek, amelyeken a daliás külsejű Papp Zoltán sohasem hiányzott a rendezőség tagjai közül.
Különben P. Z. élete úgy telt el, mint általában a pesti úri fiatalembereké ezidőtájt.
Délben séta a Váczi-utcában, sörözgetés, ismerkedés, hölgykíséret, hölgytisztelet, végül ebéd valahol a Városban, a számtalan kisvendéglők egyikében, amelyekkel tele van a Belváros, délután üldögélés a Korona kávéház ablakában.
Este viszont frakkba vágta magát Papp Zoltán is, mint a korabeli jóvágású fiatalemberek mind, lévén minden nap valamely összejövetel, ahol jókülsejű fiatalember idejét Pesten eltölthette .
Papp Zoltán azonkívül népdalköltő is volt.
Nem volt ez a leghálásabb foglalkozás még ebben az időben sem, mert a művelt társadalomhoz tartozó polgárság kezdett magasabb fokú műveltséget óhajtani, mint amilyent a népdalok költői neki nyújtottak.
A kultúra külföldről, Páris felől sugárzott Pestre.
Kiss József szerkesztő franciásízű "A Hét" című hetilapját olvasták a külföldi parfümöt és piperét kívánó műveltebb kisasszonyok, Pesten is a "Rossz virágai " -t és egyéb szépcímű, francia költőktől származó verseket élveztek. * Baudelaire: Fleurs du mal .
- Papp Zoltán mégis népdalköltő volt, mert ehhez volt tehetsége .
Néhány versét, melyeknek zenéjét maga írta, városszerte énekelték.
Kottái Rózsavölgyinél jelentek meg.
Letette a jogi doktorátust is és kimódolta, hogy ügyvédségét képviselői mandátummal öregbítse.
A hazafias tiszalökiek választották meg követnek, csengős, zászlós, muzsikás követválasztáson, mint a magyar romantikus korszakban szokták a képviselőket választani.
Legnevezetesebb dolga azonban a cifra szűr, no meg a sarkantyús lábbeli mellett az volt Papp Zoltánnak , hogy a tizezer forintot a Ház asztalára helyezte.
Egy életre nevezetessé tette magát.
Ellenségei ugyan azt mondták, hogy Papp Zoltánt nem is vesztegették meg , mert nem tartozott az obstrukció szónokai közé, de Uray Imrének, ennek a " véresszájú" függetlenségi képviselőnek tudomása volt a P. Z.-hez juttatott tízdarab ezresről, azért kellett tőlük megválnia, talán sajgó szivvel .
Később a világháborút végigszolgálván, szegény Papp Zoltán csakugyan úgy végezte életét, mint egy költeményes hőshöz illik.
Felesége elhalálozott és az időközben lábszárát veszített, féllábbal járó P. Z. kapitány felesége arcképét szívére téve agyonlőtte magát .
Így kerültek a képviselőház asztalára az ezresek, amelyeket Szapáry László gróf fiumei kormányzó az obstrukció leszerelésére szánt és Kossuth Ferenc megragadta az alkalmat a felszólalásra.
Valóban hatásosan beszélt, de még akkor is bizonyos hangfogóval, amely minden felszólalását jellemezte.
Mintha most sem akarta volna kivágni az utolsó tromfot, mintha mindig tartogatná magát egy tekintetet vetve a jövendő felé.
Mintha nem akarta volna végleg megharagítani Ferencz Józsefet, aki összevont szemöldökkel nézte a törvénytelenségeket, amelyek magyar királyságában történtek .
Kossuth Ferenc mindig tartogatott egy utat az uralkodóhoz.
Egyetlen beszédet sem mondott soha, amelyben elragadta volna a szenvedély, amely az akkori függetlenségi politikusok mindenkori fűtője volt.
Személyében sohasem támadta Ferencz Józsefet, mindig csak rendszerét és szolgáit, értsd minisztereit bírálgatta cselekedeteik szerint .
Harminc parlamenti beszéde, amelyeket akkor adott ki, amikor kereskedelmi miniszter lett, egy óvatos, művelt, higgadt európai színvonalú politikusnak harminc nyilatkozata, amelyekkel sose játszotta el jövendőjét .
Kossuth szereplésével határozottan emelte a parlament nivóját , mértékletességével csak tiszteletet szerzett mindenfelé.
Minden párton voltak barátai, sose vett részt üldözésekben, úgynevezett "parlamenti kivégzésekben ".
Nem gyújtott, de melegített.
A hosszúéletű hazafiak életére rendezkedett be, akik sose tévesztették szemük elől a muladozó életben pillanatnyi sikerekért a célt.
Amíg körülötte a függetlenségi politikusok ellángoltak, mint a fáklyák, kirobbantak mint a rakéták , kiadták magukból a tüzeket és lángokat, mint a vulkánok, dübörögtek mint a földrengések és végül elfogytak, mint a holdvilág: Kossuth Ferenc álló csillaga volt a magyar horizontnak .
Inkább ellenfeleit hagyta lángbaborulni: a Bánffyakat, Khueneket , Tiszákat.
A régi függetlenségi párt hagyományos szenvedélyessége, csatározása , rohamozása, kitörései, guerilla-harca, avagy égigzengő küzködése Kossuth Ferenc mérsékelt vezéri korszakában átment a kormányt támogató pártokra.
Khuen és Tisza István keresték ki a parlamenti szótárból a szenvedélyes kifakadásokat.
Tisza néha olyan hevesen támadt, mintha ő ülne az ellenzéken.
Keserű volt, elégedetlen volt , maró volt és megbántott, mint a hazája sorsáért aggódó hazafi !
Kossuth Ferenc politikai taktikája abból állott, hogy sohasem zárta be maga mögött végleg az ajtót.
Nem hiába Apponyi Albert és Andrássy Gyula voltak legjobb barátai.
Tőlük tanult mérsékletet.
Ugron Gábortól, legnagyobb ellenfelétől viszont eltanulta, mit nem szabad cselekedni annak a politikusnak, aki számít a jövendőjével .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE