Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gaál Mózes
A vasember fia
Keletkezés ideje
1902
Fejezet
19
Bekezdés
939
Mondat
1625
Szó
20101
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
Egy őszinte jó tanács.
Egy idő óta nemcsak vigadozni jártak Zsibóra a vendég urak.
Lehetett volna ugyan módjuk benne, mert az ifjú báró épen olyan vendégszerető volt, mint az apja, hanem komoly gondolatok fészkelődtek a szívébe .
Gyakran megesett, hogy a lármás mulatozásra összesereglett urak komoly tanácskozásba keveredtek.
Vesselényi Miklós indította meg a vitatkozást , vagy ketté vágta az üres beszéd fonalát, s azt mondta az uraknak :
- Okosabb dolgokról is beszélhetnénk, jó uraim.
Az egész világ azt tartja rólunk, hogy drágább előttünk a lovunk, a puskánk, az agarunk, bizony még a pipánk is, mint a hazánk.
Szégyen és gyalázat, urak, hogy így van, de rajtunk áll , hogy idővel másképen legyen .
- Hagyjuk a hazát, Vesselényi, miért bántsuk, ha nem segíthetünk rajta, - jegyzé meg vidáman egyik úr.
- Én azt tartom, hogy a pipám kedvesebb előttem, ha jól szelel és finom dohány van benne, mint a hiába való szó-beszéd .
Bécsben nem sokat adnak a magyar úr szavára .
- Majd fognak adni, ha látják, hogy nem aluszunk, hanem mozgolódunk .
Megver a magyarok Istene, ha összedugott kézzel nézzük, hogy sülyed a magyar .
Ördög és pokol, tennünk kell valamit, különben még úgy járunk, mint szegény Lengyelország, annyifelé tépnek, a hány az ellenségünk, pedig azt tudhatják, hogy sok az ellenségünk .
Tüzesen, lelkesen folyt a beszéd.
A vendég urakra is reá ragadt az ifjú házi gazdának a lelkesülése .
- Úgy van, úgy! - kiálták, - reánk néz a haza, mert mi vagyunk a legtehetősebbek.
Álljon elő valaki, mutassa meg az utat-módot és mi tenni fogunk .
Ekkor jelenté a szolga, hogy új vendég érkezett Zsibóra; még pedig egy huszárkapitány .
Vesselényi sietett eléje, karonfogva vezette be Széchenyi Istvánt .
- Vígan vannak az urak! - szólott mosolyogva a gróf, - pedig nem sok kupát látok az asztalon .
- Egy kicsit bemelegedtünk annak a megbeszélésébe, hogy mit kellene tenni a hazáért, - jegyzé meg a házigazda.
- Épen jókor jöttél, te is szólhatnál valamit hozzá .
- Nehéz feladat, barátom.
Nagyon rossz tanácsadó volnék én.
Attól, a mit én mondanék, ti mind elsavanyodnátok.
Én annyi epét eszem naponta, hogy mind keserü, a mit beszélek.
Tőlem kérdezzétek azt, hogy a lovatok milyen, azt megmondom, de a hazáról ne kérdezzetek, én ahoz nem értek .
- Nem lesz az úgy, gróf, - szóltak közbe többen a vendég urak közül - a ki olyan sok földet bejárt, sokat tudhat az ...
- Nem tudok én semmit, kevesebbet a semminél is.
Annyit láttam, hogy mi a németekhez és francziákhoz képest nagyon koldusok és igen büszkék vagyunk .
- Van is mire, hősök ivadékai vagyunk, a históriából megolvashatja, a ki nem hiszi - mondá az egyik úr és büszkén a mellére ütött .
Széchenyi komolyan, kissé szomoruan is mondá :
- Ha az lenne büszke reá, a ki hajdanában hős volt, talán helyes volna, de mi avval sohase dicsekedjünk, hogy mi volt az apánk vagy a nagyapánk .
Azt kérdezzük, urak, hogy mik vagyunk mi. Megmondjam -e, hogy mik ?
- Hadd halljuk!...
Hadd halljuk !
- De igérjék meg, hogy a fejemet nem törik be !
- Kinek jutna az eszébe ?
- Hátha mégis!...
No hát urak, mi még nagyon tudatlanok, tulságosan büszkék és - folytassam ?
- Elég volt !
- Még azt teszem hozzá, hogy egytől-egyig földhöz ragadt szegények vagyunk, pedig egyiknek-másiknak egész kis birodalma van, s mégis, ha hirtelen száz aranyat akarna valakitől kölcsön kérni, nem adnának neki, ha zálogba nem adná őseinek czifra, aranyrezes kardját.
Látom, hogy nem tetszik, a mit mondok.
Hallod , Miklós, mutasd meg a lovaidat, hadd lássam, azokról okosabban tudok én beszélni .
A vendég urak kedvetlenül, fejüket rázva hallgatták a gróf beszédét s egymásnak odasúgták :
- Nem csoda, hogy igy beszól rólunk, hiszen császári kapitány .
Bécsben nevelték, lám, biz a még magyarul sem tud eléggé .
Csak Vesselényi vette nagyon a szivére Széchenyi szavait, most is épen ugy, mint első alkalommal.
A nagyeszü, komoly ifju érezte, hogy Széchenyinek igen-igen sokban igaza van, csak abban nincs igaza, hogy a magyar nemzetben nem bizik, sem a jövendőben .
Alig várta, hogy a vendég urak elmenjenek s egyedül legyen vele .
- Bele kell néznem a szivébe ennek a különös embernek, - gondolta magában.
- Nem hiszem én, hogy drága kincset ne találnék ott, olyan drágát, melyre nemcsak Magyarország, hanem az egész világ büszke lehetne .
Harmadnapra elmentek Zsibóról a vendég urak.
Ugy mentek el, hogy a házigazdát nagyon derék, sokra termett magyar úrnak tartották, hanem Széchenyit nagyon furcsa katonának .
Együtt maradt a két jó barát, mert immár jó barátokká lettek .
- Most én téged, kedves Istvánom, kivallatlak, - mondá egy este Miklós a vendégének .
- Nem vagyok én bűnös, hogy kivallass, Miklós .
- Bizony bűnös vagy te, még pedig nagy bűnös .
- Mi a bünöm ?
- Az a te bűnöd, hogy nem hiszel a magyar nemzet sorsának jobbra fordulásában; hogy a dicső multat nem becsülöd semmire.
Ez a te nagy bünöd .
- Bár ne volna igazam, szivemből kivánnám .
- No hát nincsen egészen igazad.
Lásd, te még nem ismered jól a te hazádat és nemzetedet.
Igen sokat jártál idegen földön, nem ismertél meg minket, a kik a Kárpátok ölében születtünk, a négy folyó vidékén nevelkedtünk fel, s a hazai levegővel együtt szívtuk be a hazaszeretetet.
Van nekünk igen sok hibánk, de hidd el, meg is szenvedtünk értök.
Hallottál valamit Kölcsey Ferenczről ?
- A szathmári jegyzőről ?
- A vármegye jegyzője ő, de annál még sokkal több és sokkal nagyobb : Isten akaratából lánglelkü költő is.
A minap küldött hozzám egy gyönyörü verset .
Hallgasd csak meg legalább az első és utolsó verseket .
- Meghallgatom, ha neked avval örömet szerzek, Miklós.
Különben is nagyon boldog és szerencsés embereknek tartom azokat, a kik ébren is szépen tudnak álmodni.
Olvasd !
Vesselényi Miklós elővette a papirlapot és olvasá :
A multat, s jövendőt !
Széchenyi tenyerébe hajtotta a fejét, s halkan mondá :
- Olvasd tovább, Miklós !
Vesselényi égő arczczal, lelkesedve olvasta tovább ezt a gyönyörü költeményt, mely hasonló egy fájdalmas imádsághoz, melyet minden magyar embernek a szivébe kell vésnie, mert imádság nélkül olyan nagyon szegény a sziv...
Olvasta , szavalta, rezgő, mély hangon, sok érzelemmel, reszketve néhol ...
Széchenyi pedig áhitattal, némán hallgatta végig.
Aztán nagysokára megszólalt :
- Ismertess meg engemet is Kölcsey Ferenczczel !
- Nekem szivem szerint való, igaz barátom ő, kinél jobban nem tisztelek senkit ebben a hazában .
És a Vasember fia sokáig, nagyon sokáig elbeszélgetett Széchenyi Istvánnal a magyar nemzetről, a magyar hazáról.
Elmondotta, hogy milyen rosszul ismerik a magyart odafenn Bécs városában.
Azt mondják, hogy egyebet sem tud, mint dicsekedni, az országgyűléseken keservesen panaszkodni vagy fenyegetőzni, pedig a hatalmas bécsi uraknak nincsen igazuk.
A nemzet csak azt kivánja, a mi őt megilleti, nem többet, de nem is kevesebbet.
Tekintsék őt szabad nemzetnek, kivel csak a törvények szerint lehet bánni: ne nézzék ugy, mintha fegyverrel meghódították volna, s aztán parancsolhatnak neki kényök-kedvök szerint.
Azt is mondják a magyar nemzetről, hogy tanulatlan, nincsenek szép városai, kevés a tudása, költőknek, iróknak kevés Magyarországon a becsülete...
Hiszen igaz ... igaz, csakhogy hány esztendeig kellett a törökkel harczolnia ?...
A többi nemzeteket nem háborgatta annyiszor a török, mert a vitéz magyar megállította útjában.
A sok háboru miatt pedig sem szép városokat nem építhetett, sem a tudományban nem haladhatott előbbre.
De legyen csak ideje és békessége ennek a nemzetnek, majd másképen lesz minden .
- Másképen kell lennie, Miklós, én is azt mondom.
Köszönöm, hogy ezeket elmondtad, mondj el nekem még sokat, sokat mondj el Magyarországról.
Az én szivemet sem lepte el egészen a rozsda.
Sokan szépen el tudják mondani, a mit éreznek, én nem tudom elmondani semmiképen.
Sokszor szeretnék sírni, mint egy ártatlan gyermek, úgy fáj valami, aztán, ha szólani kezdek, csúfolódom , gunyolódom.
Ezért nem tudják azt az emberek, hogy én milyen vagyok.
Talán még magam sem ismerem magamat.
Csak annyit tudok, hogy a tunya, czifrálkodó katonaéletet irtóztatóan meguntam.
Nekem valamit tennem kell, valamit dolgoznom , mert ha ez igy tart tovább, erősen meg találom magamat utálni ...
- Dolgozzunk együtt a haza javára, István! - mondá ünnepi hangon , lelkesen ragyogó szemmel a vasember fia.
- Ha a tehetősek és hatalmasok szövetkeznek, abból sok jó származhatik .
Széchenyi gyönyörködve nézett ifju barátjára .
- Irigyellek téged, Miklós, a te szemed telve van tűzzel, a te hangod erős, mint egy orgona búgása, ha te szólani kezdesz, ezer meg ezer ember szive kezd hangosan dobogni, de... de ...
- Miért hallgattál el barátom ?
- Valamit szeretnék neked mondani, ha meg nem haragudnál reám .
- Jó barátok vagyunk, az igaz szó a barátság legbiztosabb jele, csak ki vele .
- Azt akarom mondani, hogy te gyémánt vagy, de még csiszolatlan gyémánt.
Magyarországot jobban ismered, mint én, de a nagy világból édes keveset .
Adnék neked egy őszinte jó tanácsot ?
- Mindig szivesen fogadom .
- Jere velem, járjuk be a félvilágot, ha nem is épen az egészet , legalább a hiresebb, előrehaladottabb népek országait .
- Mennék én szivesen, mert tudom, hogy nagyon sokat tanulhat az ember, de -
- Pénzed nincs, úgy -e ezt akartad mondani .
- Birtokom szép van, de pénzem ahoz kevés, hogy neki vágjak Európának .
- Hiszen, ha a magyar urak szokása szerint pompás kisérettel mennénk , királyi vagyon kellene ahoz, de nem így akarnám én .
- Nem igy ?
- Bizony nem, édes Miklósom .
- Csak nem gyalog, egy tarisznyával a hátunkon ?
- Olyan formán.
Gyalogolnánk, a mig kibirjuk, legalább erősödnének a lábunk izmai!
Megkóstolnók az éhséget, beleharapnánk a szomjuságba, még akkor is , ha ehetnénk és ihatnánk.
Megáztatna az eső, megszárítana a szél.
Hálnánk szalmán , takaróznánk a csillagos éggel, megpróbálnók, hogy vajjon meg tudnánk -e küzdeni az élettel, ha napszámosoknak születtünk volna.
Az én pénzem lenne a tied is, a tied az enyém is...
No, reá állasz ?
- Itt a kezem, reá!...
A jó tanácsot köszönöm, az ajánlatot elfogadom .
A két tüzlelkü barát kezet szorított, s evvel elhatározták, hogy Európát-látni együtt indulnak el gyalog, egy utazó táskával a kezökben.
Vajjon tudnának -e ma az ifjak ilyen erős lelküek lenni, tudnának -e igy lelkesedni , kényelmet igy megvetni, megerőltetést, fáradalmakat igy keresni ... ?
Vajjon tudnának -e ?
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE