Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Lux Terka
Amire születtünk : Regény
Keletkezés ideje
1906
Fejezet
25
Bekezdés
1181
Mondat
2465
Szó
33732
Szerző neme
nő
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IX.
Ezek a látogatások pedig mind sürübben ismétlődtek, mert a Dobó állapota nem akart javulni.
Zoltán a fiatal tanárban egy éles eszü, nyugodt öreg bölcset és egy meleg szivü fiatal mártirt talált, aki látott, érzett, tudott mindent és ugy vette a saját maga sorsát, mintha egy idegen életet élt volna a magáé helyett.
Tisztában volt betegségével, tudta, hogy halálra van itélve s hogy emberi számitás szerint, legfeljebb még négy esztendeje van.
S erről igy beszélt Zoltánnal egy nap , nyugodtan, minden keserüség nélkül.
- Ebből a négy esztendőből, a legmesszebb menő emberi számitás szerint, csak három az enyém, egy a halálé.
Az ő munkája sem megy egyszerre, idő kell neki a pusztitáshoz , az ő erőmegőrléséhez s a lassu szu-rágáshoz.
Könnyen sóhajtott s megszoritotta a Zoltán kezét.
- Szivtelenség tőlem, - mentegetődzött, - hogy az ön viruló egészségének tavaszába , őszi hangulatokat lopok be.
De tudom, hogy az ön bátor szive épp oly nyugodtan gondolkodik a halál problémájáról, mint az életéről.
Hiába, ezt a kettőt nem lehet elszakitani egymástól és a gondolkodó elmék ezt nagyon jól tudják.
- Igaz, - felelte Zoltán, - de azt hiszem, nem szabad ilyen nyugodtan venni a végzetet s akinek kötelességei vannak, mint önnek is, harcba kell szállni a halállal.
- Mit gondol, - kérdezte Dobó kissé gunyosan - mit kellene tennem?
Szent György is csak egy sárkányt tudott legyőzni és nem a halált!
- Azt, - felelte Zoltán kérő hangon, - hogy elfogadja tőlem a felajánlott kölcsönt és lemegy néhány hónapra délre.
- És mit gondol, - gunyolódott Dobó, - mikor törleszthetem le önnek a kölcsönét?
- Amikor álláshoz jut!
- Kedves Bajnócy, - mosolygott szomoruan a fiatal ember, - én eléggé jó mathematikus vagyok és a számokkal meglehetősen tudok bánni.
Nem tartom lehetetlennek, hogy kapok állást, csak azt tartom lehetetlennek, hogy a halállal olyan szerződést tudjak kötni , melynek a prolongációja az adósság kiegyenlitésének idejéig tartson el.
És miért fizessen az ember egy csomó megcsalt remény után kamatokat?
Mit adhat nekem Olaszország, vagy a tropikus éghajlat minden napsugara?!
Egy-két évet...
Zoltán szomoruan csüggesztette le fejét.
- Ha csak két évvel tovább él, - folytatta a rábeszélést, - az is nyereség önre és övéire.
És mit tudja azt ön, hogy halálos-e a baja?
Fiatal és ugyanezen betegségen , habár enyhébb formában, a huga is keresztülesett.
S meggyógyult.
Dobó lehunyta a szemét s hallgatott.
A huga bejött, tollat és tintát keresett az iróasztalon, aztán megigazitotta a bátyja párnáit és ismét kiment.
Valami bágyadt , hervadt rózsának az illata maradt benn utána s a két fiatal ember hallgatott.
Dobó lehunyt szemmel feküdt s egyszer csak igy szólt:
- Elmondom önnek a legszomorubb titkomat, azt: hogy Laura nem gyógyult meg.
Épp oly halálraitélt ő is, mint én vagyok.
Régóta figyelem alvását, ébrenlétét, hangjának minden rezgését, lélegzetét, az apró, kis hangtalan, jelentéktelennek látszó köhögését és én nagyon jól tudom, hogy az életnek ő is csak egy halvány árnyéka itt a földön Meglehet, nála az éghajlat, a gondos, kényelmes élet és egy kis boldogság még segithetne, rajtam már semmi!
Zoltán az ijedtségtől szédülve ült az ágy mellett.
Soha életében még ilyen fájdalmat nem érzett, mint e percben.
Ehez hasonló fájdalma csak akkor volt, mikor három év előtt, egy novemberi éjszakán, megmondta neki az orvos, hogy az édes anyja meg fog halni.
Akkor a nagy, erős, husz esztendős fiu elájult.
Most végigérezte minden fájdalmát a keserü fölfedezésnek.
Azt hitte, hogy megfulad, felállt.
Végigment a szobán és sápadtan ült vissza az ágy mellé, de ismét felállt és szó nélkül kezet szoritott Dobóval s elment.
Lement a lépcsőkön s a szük, kis ismeretlen utcában eltévedt, nem találta meg a Körutra vezető utat.
Hideg, nyirkos délelőtt volt, a hó esővel vegyesen esett s az ég sötét, nehéz fellegei közül mintha soha többé nem tudott volna kibontakozni.
Zoltán megpillantott egy bérkocsit és hazavitette magát.
Vizes felöltőjét az inas levette róla és egy nagy fahajszinü vizsla, még az anyja kedvenc kutyája, hizelegve jött eléje.
Ilyenkor az öreg kutya mindig kapott pár simogatást, most észre sem vette Zoltán.
Bement dolgozó-szobájába és leült az iróasztala elé.
Az iróasztal fölött anyjának két fiatalkori arcképe függött s ezek alatt ébenfa keretben, fekete fátyollal letakarva, a halotti maszkja.
Zoltán ugy érezte, hogy az ő életében tulságosan nagy szerepe jutott a halálnak.
Elveszitette az apját, anyját , most elvesziti maga mellől fiatal barátját s azután egy szép, szomoru szemü karcsu leány tünik el majd előle.
Két boldogtalan, nyomorult teremtés a boldogtalanok és nyomorultak milliói közül...
Zoltán rácsapott öklével az iróasztalára.
Most érezte először a szivén és az agyvelején keresztül a nyomorultak nyomoruságát, az életnek alávaló irgalmatlanságát.
Azt a nérói hóhérságot, amint szöges korbácsával végigüt a ruhátlan, éhes és beteg emberi falankszon.
És e percben nem volt egyéb vágya , minthogy a maga nagy vagyonát, azt a három-négy milliót, beledobhatná a kályha lángjába, amelylyel ugy se tud segiteni azokon, kiket segiteni szeretne.
Mikor az inas behivta ebédelni, páter Lőrinc megijedt sápadtságától.
- Valami baja van? - kérdezte.
Zoltán tagadólag intett s eltolta maga elől a tányérokat.
- Kedves tanár ur, - mondta leverten, - adjon nekem tanácsot, vagy legyen segitségemre egy szomoru ügyben.
A páter ijedten nézett a fiatal ember dult arcára.
- Azt akarom öntől kérdezni, hogy nem volna lehetséges valami olyan formát találni , amely elég cim volna ahoz, hogy anyagilag segitségére legyek Dobóéknak?
A páter megnyugodva intett.
- Talán!
- Nem hiszem, - felelte Zoltán leverten.
- Valér nem fogadja el a kölcsönt sem és nemcsak róla van szó.
A huga is beteg.
- A huga is? - kérdezte a páter megdöbbenve.
- Ha már Valért nem lehet megmenteni, legalább a leányt mentsük meg.
De hogyan?
A pátert nagyon leverte ez a szerencsétlenség, de nem tudott más tanácsot adni , minthogy először is és sürgősen, állásba kell helyezni a fiatal tanárt.
Erre nézve pedig abban állapodtak meg, hogy Zoltán Bolvánszky Médához fordul, kinek a kultuszminiszter közeli rokona.
S Zoltán még az nap délután fölkereste Médát, kis Andrássy-uti palotájukban.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE