Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
A legionárius
Metsző, hideg szél fujt.
A bécsi diákok halálfejes légiója masirozott a síkon.
A kalendárium már március végét mutatta, de aki nem ért rá könyvekben utána nézni, az megesküdött volna rá, hogy csak februáriusban járunk .
A mi embereink pedig ugyancsak nem értek rá a naptári viszonyoknak utána nézni.
Már október óta csatáról-csatára járnak.
A velő is megfagyott csontjaikban, amint a messze terjedő jász s íkságon lassan bandukoltak .
Hatszáz intelligens, úri ifjú ez, aki mind könyvet dobott el, hogy fegyvert ragadhasson.
Metternich megbuktatói, akik dacoltak Windischgrätz-cel és egy év alatt két forradalmat csináltak Bécs városában .
Mikor aztán a hatalom leigázta a császárvárost, szétnéztek, hogy merre lobog még a szabadság zászlaja.
És csapatostul megindultak Magyarország felé .
Az érkező diákok légiókká szervezkedtek s bőven omlott a vérük úgy Erdély, mint Magyarország csatatérein .
Volt köztük herceg, gróf, báró, akik kényelmes kastélyokat hagytak otthon Ausztriában, hogy elmenjenek idegen nemzet szabadságáért meghalni.
S nem eg y ősrégi német család ivadéka porlad jeltelen sírban, valahol az Alföldön, vagy Erdély havasai közt .
Aki huszonhárom éves volt köztük, annak már joga volt fiainak szólítani a légiót.
A legfiatalabbakat azonban rendesen öregnek hívták .
Testvérek voltak ők mind, életre-halálra hűséget esküdve egymásnak .
Mindegyik kész volt bármely percben is életét föláldozni bajtársaiért .
A gyávaságnak azonban még a látszatát is szigorúan büntették.
Ebben a tekintetben ezek a vidám fiúk nem értették a tréfát .
Ezen a csikorg ó márciusi napon 1849-ben Jászberény felé haladt a halálfejes légió .
Ötödik napja, hogy szabad ég alatt táboroztak s a legdalosabb gyerek ajkán is megfagyott a nóta.
A tisztjeik sorba-sorba járták őket .
- Mi történt veletek, fiaim, hisz oly szomorúan baktattok, mintha akasztani vinnének !
- Nagyon fázunk .
- Csípős ez a magyar szél .
- Paprika van itt még a levegőben is .
- Ej, ne legyetek anyámasszony katonái.
Különb dolgokat is kiállottunk mi Bécsben .
A gyerekek fölsóhajtottak .
- Az igaz, csakhogy az egyik harc és a másik harc közt elmentünk a torlaszról a kávéházba sörözni, meg billiárdozni .
Nagy sóhajtozások hallatszottak a sorokból a sör, a kávéház, a billiárd hallatára .
- Nagyon elpuhított benneteket az a kétheti debreceni tartózkodás.
Mi bajod, Hammer ?
A kérdés egy vékonydongáju, alig tizenhatéves tacskóhoz volt intézve , aki sápadtan, fogvacogva lépegetett s éppen átadta a puskáját a szomszédjának .
- Nagyon rosszul vagyok.
A hideg ráz, meg a forróság gyötör.
Alig állok a lábamon .
- Szedd össze magadat!
Ha rád nézek, sohase hinném, hogy te vagy az , aki a császár két legszebb gránátosát puskatussal leütötted.
Nesze !
És egy debreceni faragásu cifra kulacsot nyujtott neki, melyből a fiu pár korty szilvóriumot ivott .
- Vigyázz! - hangzott legelől a kommandó s a trombitajel hirdette, hogy ki-ki szedje össze magát .
A távolból Jászberény tornyai merültek föl .
Megperdültek a dobok.
Majd utána megharsantak a trombiták.
Hammer is a vállára vette a puskáját.
Mikor aztán a város legelső házaihoz érkeztek , kibontották a halálfejes zászlót, és rázendítették a légió dalát :
Es ist der Windischgrätz ...
A város apraja, nagyja az utcákra sietett s kézszorítással, öleléssel üdvözölték a nagyhírű hős fiúkat.
A nagy piacon négyszögbe álltak s vezérük kihirdette, hogy bizonytalan ideig Jászberényben maradnak, azért hát szállásolják el magukat.
Pár perc mulva a vendégszerető lakosság szétosztotta a diákokat s boldogtalan volt, akinek nem jutott.
Hammer egy becsületes fűszereshez jutott .
Amint a fűtö t t szobába ért, leroskadt a kanapéra és elaludt.
Nem merték se fölkelteni, se levetkőztetni.
Lábujjhegyen jártak körülötte s a legjobb falatokat eltették neki az ebédről .
Négy órakor fölébredt, vagyis magához tért.
Akkor kényelembe helyezkedett, evett valam it és vizet ivott sokat.
Aztán megmosakodott, megvarrta az egyenruha foszlásait, kipucolta a fegyverét, vállára vetette s kiállt a kapuba.
Az őrség érte jött, s elvitte zászlóvártára .
Nyolc órakor jött haza.
Szemei nagyok és fényesek voltak a láz tüzétől .
Tántorgott .
- Vizet, vizet adjanak! - suttogta .
- Feküdjék le, katona úr! - biztatta a házigazda .
- Nem lehet, mert valószinű, hogy az éjjel továbbmegyünk .
- De akkor én föl fogom kelteni .
- Nem lehet, nem lehet - mormogta a fiú .
Vacsora alatt azonban elá jult.
Akkor a fűszerkereskedő ágyba fektette és orvost hivatott .
Az orvos azt mondta, hogy valószinűleg tifusz lesz belőle.
Éjjelre hóvihar kerekedett.
Mikor legjobban rázta és csapkodta az ablakokat, megperdültek a dobok.
A légiónak riadót vertek .
Fegyvercsörgés, futó lépések zaja hallatszott az éjszakában.
Egy félóra alatt a légió sorakozott s Nagykáta felé indult az alaktalan sötétségben .
A fűszeres bement Hammerhez.
Nyitott szájjal aludt, rövid, szaggatott lélegzetet vett, szeme be volt esve, arca kipir ulva .
- És én fölkeltsem, hogy ennek a hóviharnak neki menjen?
Nem, hisz'ez biztos halál, hadd aludjék szegény .
És a jó ember maga is visszafeküdt .
Hammer másnap délutánig aludt.
Akkor behívta a házigazdáját .
- Mi ujság?
Mi történt velem ?
- Ön tegnap este elájult és ágyba fektettem .
- És a légió ?
- Az éjjel elvonult.
Azt mondják, ma ütközet van valahol .
- Szent Isten!
Mit tett velem?
Elmaradtam az ütközetből!
El vagyok veszve.
Sohase mosom le a gyávaság vádját.
Szökevénynek hisznek .
A fűszeres megpróbálta vigasztalni.
A szegény gyerek csak rázta a fejét s ezt hajtogatta :
- Nem ösmeri a légiót, nem ösmeri a légiót.
Az én becsületemnek vége !
Egy óra mulva a betegségtől megzavarodva, agyonlőtte magát a puskájával.
Az asztalon találtak egy levelet, mely Dél-Tirolban lakó édesanyjához volt intézve .
S a hideg hóförgetegből a gyászhír mint egy fekete madár kiröppent , hogy lecsapjon a szegény anyára, aki a napsugaras, meleg vidékről annyiszor fordult észak felé, hol a fehérfejű hegyóriások állanak... onnan várt kedves híreket egyetlen fiáról .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE