Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Krúdy Gyula
A dévényi fazekas
Keletkezés ideje
1904
Fejezet
13
Bekezdés
360
Mondat
731
Szó
7262
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
A királynő cseréptála.
Jankó kapitány leült és keresztbe tette a lábát.
Nagyot fohászkodott .
- Én ezt a történetet gyerekkoromban a nagyapámtól hallottam, a nagyapjától hallotta ő is, a ki granatéros volt Mária Terézia királynő hadseregében.
Híres szép királynő volt Mária Terézia, olyan szép királynő még nem is volt a világon.
De hát mégis csak gyönge nő volt.
Alighogy megkoronázták, azt gondolta magában a poroszok császárja, hogy ő bizony elvesz a királynőtől egy-két tartományt.
Mindjárt háborúba is keveredett és akkora sereggel jött a királynő ellen, a milyen nagy sereget csak össze tudott toborzani.
A királynő is lóra ültette a huszárjait és azt mondta nekik: menjetek, huszárok, a porosz császár ellen és verjétek ki országunkból .
Elmentek a huszárok, de csak hírmondójuk jött vissza.
A porosz császár levágta egytől-egyig a huszárokat.
Hej, sírt a királynő éjjel-nappal .
Siratta derék jó katonáit, siratta elveszett országát.
Mikor már majdnem kisírta mind a két szemét bánatában, azt mondja neki a tanácsadója :
- Miért búsúl, felséges királyné, mikor még nincs elvesztve semmi ?
- Dehogy nincs, dehogy nincs, - sóhajtotta a királynő.
- Derék katonáim elvesztek, elveszett tartományom.
Itt van a porosz király a nyakamon , ma-holnap fogságba vet engem is .
Azt mondta ekkor a tanácsadó :
- Él egy nemzet a Duna mellett, a melyiknek minden fia lóratermett , vitéz katona.
Az a nemzet a magyar nemzet.
Felséges királynő, fordúljon segítségért a magyar nemzethez.
Majd megvédik a magyarok.
Kiverik azok a porosz császárt az elfoglalt tartományból .
Hallgatott a királynő a tanácsra.
Addig még nem nagyon ismerte a magyarokat, pedig királynőjük volt.
Csakhogy a királynő Bécsben lakott, távol a magyaroktól .
Mindjárt elküldte hírnökeit a magyarok közé.
A hírnökök összehívták a magyarok főembereit Pozsonyba .
Össze is gyülekeztek a magyarok az ország minden tájékáról.
A királynő pedig ölébe vette a kis fiát, a trónörököst és felült egy aranyos hajóra , a mely Bécs városából Pozsonyba vitte őt .
Az összegyülekezett magyarok nagy örömmel fogadták királynőjüket .
A királynő pedig ölébe vette a kis fiát és elpanaszolta a magyaroknak az ő nagy baját.
Könyek csillogtak a királynő szemében és sírt a kis trónörökös is az anyja ölében, mintha ő is megértette volna azt a nagy veszedelmet, a mi az országot fenyegeti .
A magyarok nem sokáig gondolkoztak.
Mindjárt elhatározták, hogy segíteni fognak királynőjükön .
Ekkor már Lajos is közbe szólt :
- Én is tanúltam a történelemben, hogy a Pozsonyban összegyülekezett magyarok szívvel-lélekkel azt kiáltották : Életünket és vérünket a királynőért !
Jankó kapitány tovább folytatta :
- Lóra ültek a magyarok és kiverték az ellenséget az elfoglalt tartományból.
Az én dédapám is ott harczolt, hozott is haza a tarsolyában a háborúból egy gyermekfejnagyságú ágyúgolyóbist.
Azt mesélte a golyóbisról, hogy az egyenesen a fejének repűlt.
Gyorsan lekapta tehát nagy gránátos csákóját és elfogta vele a golyóbist, mint egy lepkét.
Ilyen nevezetes legény volt az én dédapám .
- De hát a nevezetes cseréptálról nem mondott még eddig semmit, Jankó kapitány! - szólt Huszár Lajos .
- Igaz biz' a, majd elfeledtem a sok beszélgetésben, - kiáltott fel Trencséni Jankó.
- Hát a királynő, mikor Pozsonyban volt, ebédre hívta magához a magyarok főembereit.
Megkérdezte előbb egy híres nagyehető vendégétől, hogy mit szeretne legjobban ebédre?
Hívták pedig ezt a vendéget Druskóczy uramnak .
Druskóczy uram gondolkozott, ugyan micsoda finom pecsenyét szeretne enni a királynő asztalánál ?
- Azért kérdem, Druskóczy uram, - szólt a királynő, - mert magam fogom megfőzni az ebédet.
Otthon hagytam az udvari szakácsomat .
Druskóczy uramnak még erre az a kevés esze is elszállt, a mi volt .
Hogyne szállt volna el, mikor a királynő az ő felséges fehér kezével fogja megfőzni a délebédet!
Nem volt ilyesmihez szokva Druskóczy uram, de még más se nagyon.
Druskóczy uramnak előre csurgott a nyála és izzadt az üstöke a nagy gondolkozásban.
Sehogy se akart az eszébe jutni semmiféle finom pecsenye .
A királynő sürgetésére végre bevallotta, hogy ő a gulyáshúst szereti legjobban .
- Akkor gulyást főzök ebédre! - mondta a királynő .
Mivel pedig a gulyáshús csak akkor jó, ha cserépedényben főzik , szalajtotta a királynő a szolgálóleányait, hogy keressenek neki a városban akkora cserépedényt, a milyenben száz vendégnek lehet gulyást főzni.
Mert épen százan voltak a vendégek .
Bejárták a szolgálók az egész várost, nem találtak sehol se olyan nagy fazekat.
Volt kisebb-nagyobb elég, de épen akkora nem volt.
Azt mondta a királynő :
- Nosza, fussatok Dévénybe a fazekasokhoz!
Azoknak bizonyosan lesz akkora cserepük .
Hát volt is a dévényi fazekasoknak cserepük.
Meg is főzte a királynő a gulyást, a vendégek még az ujjukat is megszopták utána.
Druskóczy uram pedig még az unokáinak is elmesélte, hogy főzött neki gulyást a királynő .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE