Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Abonyi Lajos
A tyuki prókátor kliensei
Keletkezés ideje
1889
Fejezet
10
Bekezdés
1080
Mondat
1996
Szó
25850
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IX.
Szanybéralján azután három hét mulva két nagy látványosság volt egyszerre, melyek bármelyikéhez hasonló csak elvétve évtizedben fordul elő egyszer.
Uri lakodalom és katonai bevonulás.
A bámészkodni szeretők igazán meg lehettek akadva a választásban .
Csak az a rossz szürü vándor a vászontarisznyával oldalán, görcsös bottal a kezében , ki a piaczi nagy korcsma ajtaján belépett - nem érdekeltette magát sem az egyik, sem a másik által.
A város alsó végén a Czank ur házánál már kora reggel elkezdődött a nagy sürgés-forgás, diszes, ünnepies öltözékben izgó-mozgó fiatalság, urfiak , kisasszonykák, - hát még az egymást törve-lökdösve buzgó cselédség, egészen magán kivül volt, neki volt szilajodva csak láttára is a Pipi bandájának, mely a folyosón egész müvészi előkészülettel, czinczogással s nyikorogtatással látott hozzá a hangoláshoz.
A felső végén pedig az országuton Dobócza felől éppen e pillanatokban vonult be egy osztály vasas német.
Valóságos vasas németek, fényes taréjos sisakkal a fejükön s nagy, nehéz vérttel mellükön.
Kivont karddal jöttek, a harsány trombita szólt elől, s a világért se mozditotta volna fejét félre csak egy is.
Komorak, zordak voltak mind és cseh létükre vasas németek valamennyien.
Ennek a hirtelen és váratlan megjelenésöknek pedig az volt az oka: a járásbiróság végre megunta az erdőpusztitó garázdálkodást, melyet elébb kemény tilalommal, utóbb pedig azzal az egy pár zsandárral nem birt megakadályozni és megszüntetni, hozzányult a legbiztosabb, de egyszersmind a legszigorubb rendszabályhoz, - a katonai erőhöz.
Most egyszerre eltünt minden fejsze és balta a kisvárosban, minden kéz elrejté a tilos munkától feltört markot a háta mögé.
Eltünt a nóta, a dal, a fütty, a mosoly az ajkakon.
Az ábrázatok a világon a legnagyobb jámborságot mutatták, s a legnagyobb bámulást, mintha nem értenének az egész dologból semmit, mintha nem akarna tudni a kisvárosban senki a dologról, mintha nem akarna akadni egy is, aki valaha csak a tája felé lett volna is annak az erdőnek.
De a házak s az udvarok előtt ott voltak, ott hevertek az utczán nagy halomban a tuskók, a szálfák, s a rakások mindenike rávallott a gazdára.
Itt nem lehetett tagadni semmit.
Most rohanták meg azután igazán az emberek Kájusz urat, nem elözönlötték, de ugy szólván ostromolták a házát kéréseikkel, rimánkodásaikkal.
- Csak a tekintetes ur segithet ki a bajból, melybe az a gazember belevitt bennünket.
- De rogo, hiszen én nem mehetek, én öltözködöm, engem várnak, nekem dolgom van, én násznagy vagyok.
S a szegény emberek csak ujra neki fogtak a kétségbeesett rimánkodáshoz.
- Elhurczolnak bennünket tömlöczre; megnyuznak bennünket, itt van a méltóságos ur prókátora Pestről, az maga is nagyságos ügyvéd ur.
Az azt mondja - nem bánja, ha minden vagyonunk utána vesz is.
Itt nincs más mód, mint az ejtett kárt készpénzzel visszatériteni.
- A kárt 20.000 forintra becsültette, s azt kivánja, hogy azonnal fizessünk.
Nincs irgalom, nincs kegyelem.
- A vasas németek - ha nem fizetünk - azonnal hajtatják lezálogolt marháinkat, ökreinket; de honnan teremtsünk mi elő annyi rengeteg pénzt.
Csak a tekintetes ur segithet, más senki a világon.
Sujtás Kájusz ur egyet mormogott, egyet gondolt, azután szólt:
- No hát hadd várjanak egy kissé a lakodalmasok.
- Felnyomta a süvegét és sietett védenczeivel a városházához, ahol ő méltóságának az ügyvédje várt rá az ügy kiegyenlitésére általa kegyesen engedélyezett félóráig.
Ott azután a nagyságos kollega helyeslése mellett közmegelégedésre oldotta meg a kérdést.
- Tábláztassék be az okozott kár mindeniknek a birtokára és pedig részletes felosztás szerint.
A szegény nyomorult parasztok - bár nem volt szabad akkorában - majdnem éljent kiáltottak.
- Ez jó! jó! - mormogta a nagyságos kollega - de az hosszu idővel jár, s ez alatt birtokeladással bárki is kibujhatik alóla.
Kájusz ur erre is meg tudott felelni.
Most jött az, ami a nagyságos kollegát meglepte.
- Helyben van a járásbiróság, s épen folyamatban van a telekkönyvezés, azzal egyidejüleg a betáblázás azonnal kezdetét veheti.
A nagyságos ügyvéd ur kezet szoritott Kájusz urral, tiszta szivvel üdvözlé a helyes és gyors kiegyeztetésért.
Most már nyugodtan mehet a spektabilis a lakodalomba.
Ment is, sietett is Kájusz ur , mert még a másik s őt jobban érdeklő ügy befejezése várt rá.
A városházánál azután kezdetét vette a betáblázás végetti összeirás.
Legelőször is kimondatott, hogy a fenyitő kereset megszüntettetik, tömlöczre nem hurczolnak senkit, azért mindenki legőszintébben bevallotta az okozott kár mennyiségét, s szivesen belenyugodott a betáblázásba.
Feljegyeztetett betáblázás végett a 20.000 forint arányos elosztással kire 200, kire 100, kire 50 forint, ugyhogy egyetlen egy kártevő sem bujt ki a kártérités alól, de alig is maradt betáblázástól ment birtok a határban.
Meg fogják siratni, keserülni, de legalább ki fogják heverni valaha.
Hát azután akinek nincs semminemü birtoka, amire a kárt betáblázzák.
Mert ilyen is akadt akárhány és azok között Sikár János.
Erre már azután felorditott a tömeg.
- A Sikár János volt a főmester, a tánczingerlő , a dolog bujtogatója.
- Arra táblázzák be magára.
Erre nemcsak a pesti ügyvéd ur, de még a komoly járásbiró is elmosolyodott.
- Nem tudom, beleegyeznék-e abba Sikár János?
Hogyne?
Inkább mint sem hosszas tömlöczre elhurczolják.
Sikár János valóban ez értelemben szólalt meg.
- Már isten neki, ha ugy van, ha megérdemlem, hát csak hadd essem át rajta.
S mikor éppen a násznép diszesen, ünnepélyes lassusággal jött az esküvőről kifelé s haladt el a városház előtti téren, odabenn az udvaron a vasas németek által képezett négyszög közepén, éppen akkor, ama pillanatokban táblázták rá az erdőkárt Sikár Jánosra és a többi földetlenre huszonöt bot képében.
Hanem Sikár János, mikor felkelt, nem az itélő birák felé, de az ott elvonuló násznép után fenyegetett összeszoritott öklével.
Hogy ezután ez esetnek a mérgét leöntse, Sikár János azon betáblázottan ment egyenesen a korcsmába.
Csak legalább azután akadna ott valaki, akivel ott innék késő éjszakáig.
És ime akadt.
- A hosszu asztal végén ott ült az a bizonyos rongyos vándor, vagyis inkább csavargó, tüskés, bozontos szakállával, rossz szürében, még rosszabb nadrágjában, egy nyomoruságos meszely borocska mellett.
- Midőn belépett, meresztve emelte rá szemeit, s talán hosszu régi idő óta most mosolyodott el ismét meglepetésében, amint nevét hangoztatá.
- A Sikár János!...
- Én ám!
Hát kend hol jár itt, Tamás pajtás, hol a madár se jár.
- Ha leül kend mellém, hát elmondom.
Már a meséje kezdetén nagyot ütött az asztalra az öreg Tamás.
- János pedig hozatott előljáróba is két itcze bort.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE