Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Gaál Mózes
A vasember fia
Keletkezés ideje
1902
Fejezet
19
Bekezdés
939
Mondat
1625
Szó
20101
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
hogy kik sürgették a megirására tüzzel-vassal.
Van nekem két kicsiny pajtásom.
Leányka az egyik, a másik fiucska; a leánykát Agathának hivnák, ha Meminek nem szólítaná az egész világ; a fiucskát pedig még az édes apja is csak Sanyi néven ismeri.
No hát ez az én két pajtásom , mióta a "Vasember " -t olvasta, mindennap avval fogadott :
- Mikor irja meg a Vasember fiát, Gaal bácsi ?
Feleltem én :
- Ha az Isten megsegít, fiaim, csak megirom majd tavaszszal .
Tudjátok, akkor énekelnek a madarak a legszebben, azok sugják nekem a mesét .
Nem nyugodtak bele.
Memi reám támadt :
- Én már nem akarok tovább a gorbói gróf maradni, Sanyi pedig nem engedi, hogy Vesselényi Miklós legyek ...
- Hm, az baj, nagy baj.
Aztán, hogy segítsek én azon ?
- Úgy, hogy a Vasember fiában nekem írja Vesselényi Miklóst, Sanyinak pedig egy gyávább gorbói grófot, mert mi ismét Vesselényi-játékot fogunk játszani .
- Most már értem, pajtás, hát ti Vesselényi-játékot játszodtok ?
- Bizony, és igaz magyarok vagyunk és szeretjük a magyar hazát és -
- Hát, te, egymást ugyan bizony szeretitek -e? azt szeretném én tudni ?
- Szeretjük, mert a csata után mindig kibékülünk .
- No, ha így áll a dolog, akkor futok haza előveszem a pennámat, az orrát beleütöm a tintásüvegbe és írom a Vasember fiát.
Hanem előbb csókolj meg , Memi pajtás !
A csókot megkaptam mindjárt, sőt ha jól emlékszem, többet is egynél , hanem a pennát elfelejtettem beleütni a tintás üvegbe, az pedig tinta nélkül sehogy sem akart fogni .
De én ezóta úgy féltem a találkozástól .
A vén óra a falon ketyegte :
- Irod -e már, bácsi ?
A feleségem varrógépe berregte :
- Irrrj!...
Irrrrj!...
Irrrrrrj !
A fiacskám is, a ki nem több kilencz hónaposnál és tizenkét naposnál , rám hurrogatott :
- Irkil tátá... irkil tátá !
Persze, hogy ezt akarta mondani :
- Irkálj tátá...
Irkálj !
Most már lopva mentem el a két pajtásom kertjének rácsos kerítése előtt, mert haj, tavasz volt, gyönyörüen énekeltek a madarak - és a Vasember fiából egy árva sor sem volt készen .
Egyszer csak hallom :
- Bácsi, készen van a Vasember fia ?
( Jaj!...
Ez a Memi hangja. )
- Bácsi, mikor hozza már Pósa bácsi "Az Én Ujságom " -ban ?
( Jaj, jaj, ez a Sanyi hangja. )
Behúztam a fejemet a vállam közé, a szomszéd házat néztem.
Úgy dobogott a szivem, hogy majd kirepesztette a mellemet.
Aztán hirtelen egy jó gondolatom támadt, odamentem bátran a rácsos kerítéshez, s megállottam a két tigris-szemü ellenségem előtt .
- No hát itt vagyok.
Mit akarsz te, Memi pajtás ?
- A Vesselényi fia akarok lenni .
- Úgy, de hol a nadrág ?...
Azt hiszed, pajtás, hogy a Vasember fia szoknyában járt ?
- Nem, azt nem gondoltam .
- Lásd, ezért nem mertem én eddig megirni, pedig úgy szeretném neked irni a Vasember fiát...
Már most mit csináljak ?...
Én Istenem, mit tudjak csinálni ?
Memi okos, őzike szemével, a mely tele volt tüzzel és vágyakozással , mind nézett... nézett... előbb reám, aztán Sanyira.
Egyszer csak kipattant belőle a szó :
- Bácsi, már tudom .
- No, beszélj, pajtás !
- Felöltözöm a Sanyi ruhájába, fiu leszek ...
- Most már nyugodtan irom, de... mégsem irhatom ...
- Miért nem irhatja ?
- Mert... mert neked legalább száz nadrágot kellene felhúznod, hogy olyan vitéz lehess, mint a Vasember fia volt, aztán száz kucsmát kellene feltenned, hogy olyan erős legyen a fejed .
Közbe vágott Sanyi :
- Már annyi nadrágja és kucsmája a királynak sincs.
Látod, Memi , mégis csak én leszek a Vasember fia, úgy -e, Gaál bácsi ?
Az én Memi pajtásom szomorúan, kérően nézett reám.
Bizony megsajnáltam .
- Ne busulj, Memikém, ha te olyan vitéz és olyan erős nem is lehetsz , de jó szived van, azt én tudom, mert az én kis fiacskámat, mikor nálatok volt , sokat dajkáltad.
Lásd, olyan igen-igen jó szivü volt a Vasember fia is.
Úgy szerette a szenvedőket, a halálos veszedelemből száz meg száz ember életét szabadította ki és - de majd elmondok mindent sorjában.
Te leszel a Vasember fia , neked irom.
Szeresd a szegényeket majd később is, ha nagy leszel, mert tudd meg , pajtikám, ezen a világon a jó és emberszerető szivnél drágább kincsünk nem volt és nem is lesz .
Most pedig hallgassatok ide, kezdem a Vasember fiának a történetét .
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE