V.
Báró Gotthard Ervin már tizenöt perce otthon volt és a feleségét még mindig hiába várta, vacsorára.
- Most már bizonyos! - mondta maga elé félhangosan és becsöngette a szobaleányt.
Átment a gyermekszobába.
A kisasszony ott virrasztott a kis hófehér csipke-baldachinos ágyacska mellett.
Egy öreg ápolónő a sarokban bóbiskolt félig nyitvafelejtett imakönyv fölött.
A földön gyermekjátékszerek hevertek .
Selyembabák derékszögben elterülve, féloldalt, mintha azok is aludnának.
Nincs naivabb apai gyönyörűség, mint az otthagyott játék láttán támadt elérzékenyedés .
A játékon rajta van a földön játszó angyalkák kezének a nyoma.
De a baba ezt már nem érzi.
Ő is alszik.
Akár csak kis úrnője ott, a félhomályos gyermekszobában.
A báró megállt az ágyacskák előtt.
Hosszan nézte a két szőkefürtű angyalfejet.
- Parancsol? - kérdezte a kisasszony.
A báró nem felelt.
Megfordult, szó nélkül kiment.
Nem is ment, hanem kilopódzott .
Bement a szobájába.
Leült az íróasztalához és egy aktaszerű levélcsomót vett ki a fiókjából.
Tíz-tizenöt nagy ív volt.
Hivatalos vagy üzleti jelentésnek látszott.
Egymásután kezébe vette a leveleket és olvasni kezdte.
Július 15.
A báróné őméltósága a főügyész úr őméltóságával a mólón találkozott .
Beültek egy motorcsónakba.
A francia társalkodónő velük volt.
Öt óra öt perckor indultak, hét óra harminc perckor jöttek vissza.
Július 20.
A Garden Partyn teljesítettem inspekciót.
Őméltósága háromszor találkozott négyszemközt a főügyész úrral.
Pár szót váltottak.
Semmi lényeges.
Augusztus 4.
Séta a bástyán.
A főügyész úr megmutatta a lakását.
Pár perc mulva eltüntek.
Őméltósága egy és egynegyed óra mulva jött ki a főügyész úrral együtt.
A báró felszisszent.
Összecsapta a jelentéseket és a telefónhoz ment.
Fölvette a kagylót, de nyomban letette.
- Eh, - gondolta - úgyis tudom, hogy nála van.
Féléve jár hozzá.
Két hónapja már nem is figyeltetem.
De aztán elborult az arca.
- Vajjon tudja -e más is?
Talán már az egész város tudja?
Ha így volna...
Veríték ütött ki a homlokán.
- Akkor nem tűrhetem tovább.
Újra fel és alá járkált.
Beleharapott duzzadt, sötét, szakállas ajkába.
- Váljunk?
Ő becsületesen, őszintén és bizalommal megkért erre.
Igaza van.
Nem akar házasságtörő, becstelen asszony lenni.
Félti a kisleánykái jövőjét.
Igaza van.
De én azt mondtam, hogy nem.
Miért mondtam?
Ha nem akarok válni, miért tűröm?
Ha tűröm, miért érdeklődöm utána?
Csak kínozni akarom magam?
Megállt.
Megtapogatta a fejét.
- Csodálom, hogy meg nem üt a guta.
Miért vagyok ilyen gyáva, ilyen becstelen , ilyen alávaló ...?
Összerázkódott.
Iszonyú émelygést érzett a gyomrában.
Eszébe jutott a ma reggel látott, megkéselt öreg hulla.
- Rettenetes.
Miért hivattak oda?
Miért emlegette a meggyilkolt az én nevemet .
Sohasem láttam...
Biztos, hogy ő sem ismert engem.
Hogy is lehet az?
- Aha, itt valami összefüggést sejtek.
Az öreg Amerikából jött.
Nem lehetetlen , hogy ott megismerkedett a Dornbach inasával.
Talán hallott tőle egyet-mást .
Aztán tönkrement, visszajött és itt értékesíteni akarta a hallottakat.
Megint leült és tépelődött.
Hirtelen eszébe jutott valami.
Felugrott, mint a tébolyodott, úgy nézett szét maga körül és elfehéredett, remegő ajakkal rágta a szakállát.
- Szent Isten.
Ha valamit följegyzett volna a noteszében, amellyel emlékezetét akarta támogatni!
Vagy valami levél a Dornbach-eset felől...
Akkor engem tesznek felelőssé az amerikai haláláért is.
Biztos, hogy akkor én tétettem el láb alól a szerencsétlent.
- Hát ezt nem lehet elviselni - jajdult fel egész hangosan és dobbantott a lábával.
- Ez a Dornbach-ügy örökké él és megmérgezi egész életemet.
A Dornbach-eset!
Tizenhat esztendeje már, de azóta alig volt nap, hogy magányos perceiben, álmatlan éjszakáin, vagy épen leglázasabb munkája közben végig ne kisértett volna fantáziáján a borzasztó éjszaka minden mozzanata.
Ez a rémkép , nem, a képek rémes sorozata úgy kirajzolódott a káprázatában, mint egy filmfelvétel.
Szinte vele élt, vele járt, vele aludt és sokszor ott játszódott le előtte az ebédlő falán, vagy a hálója mennyezetén, nyitott szemmel, ébren , alva egyformán látta a lepergő jeleneteket.
Most is végigsuhant előtte az egész, elejétől végig.