Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Rákosi Viktor
Korhadt fakeresztek : képek a magyar szabadságról
Keletkezés ideje
1899
Fejezet
29
Bekezdés
1872
Mondat
3558
Szó
33531
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
magas
Előszó
Sokat járkáltam szerteszét a világban.
Álltam a San Genaro-templom erkélyén, bámultam a dicső Nápolyt s kék tengeröblét, az olthatatlan tüzü Vezuvval, Sorrento sötétzöld olajfaerdőivel, Castellamare és Posilippo piros-fehér házaival beszegve.
A Szent Péter-templom tetejéről hallgattam a harangok zúgását , melyek a föltámadást hirdették az örök város lakóinak.
A Mont-Martre csúcsáról bámultam le a világ fővárosának lázas nyüzsgésére.
A norvég fjordok közt h allgattam az északi szél üvöltését, mely tán azért fájdalmasabb ott fönt, mert a szélvész testét az éles sziklák megtépik ...
És mégis, és mégis...
Mikor hazatértem csöndes otthonomba, éjszakai álmaimba nem lopóztak be Nápoly szépségei, Róma nagy emlékei, Páris gyönyörei s Norvégia vad tájai.
Ébren, emlékemben sokszor visszavarázsoltam a napokat , melyeket ott töltöttem.
De álmaim máshová vezettek .
Évekkel ezelőtt a Hargitán, a nagy székely havason utaztam keresztül .
Teljes pompájában állt az erdő, az ég felhőtlen volt s a hálás madarak legszebb dalukkal dicsérték a Teremtőt.
S mikor lassan kapaszkodtunk fölfelé, egyszer csak egy sírdombot pillantok meg, korhadt fakereszttel.
Azután egy másik sírdomb, harmadik sír ... negyedik sír... kereszttel vagy anélkül...
A kocsis megemeli kalapját .
- Micsoda sírok ezek ?
- Honvédsírok .
- Kik vannak alattuk eltemetve ?
- Ki tudná a nevüket megmondani?
Negyven esztendeje annak, uram.
Elestek a forradalomban.
Isten nyugosztalja meg őket haló porukban .
- Amen .
Hallgatagon haladtunk odább, a vadvirágos sírok elmaradtak .
...És amikor Branyiszkó csúcsán átkeltem, megint csak ott láttam a vadvirágos, elhagyott, besüppedt sírokat, korhadt, félredőlt fakereszttel...
A fuvaros megemelte süvegét és keresztet vetve magára, imádkozott az ismeretlen halottakért ...
Hallgatagon haladtunk tovább, a vadvirágos sírok elmaradtak .
Elmaradtak ébrenlétem óráiban is, de álmaimban ezek kere stek föl a nem a boulevardokon, a korzókon és a galeriák alatt, hanem elhagyott temetőkben és széttaposott sírok közt bolyongtam álomvilágomban .
...Egy holdvilágos tavaszi estén Nagykátáról Pándra mentem parasztszekéren.
Szalmán fekve szundikáltam, amikor a kocsi megállt .
- Hol vagyunk ?
- A Tápió hídja előtt .
...Ott álltunk a tápió-bicskei csatasíkon.
A hold sárga fénye vonta be két oldalt a mezőt.
És amint fölemeltem a fejemet, a sárga fényben újra megjelentek a korhadt fakeresztek, a behorpadt sírok... egy... tíz...
S mikor fölugrottam és szétnéztem, szemem előtt, jobbra és balra, előttem és mögöttem a névtelen halottak keresztjeinek százai, ezrei sorakoztak egymás mellé... mintha tekintetem előtt megnyult volna a határ... a végtelenségbe láttam... az egész ország megnyílt előttem... s a meredek bércekről, a csöndes völgyekből erdők alól, patakok és zuhatagok mellől névtelen fakeresztek tárták felém száraz, fekete karjukat ...
És ekkor megértettem, hogy mit mondanak ezek a fakeresztek .
Az ismeretlen hősök , a névtelen vértanuk, a kicsinyek, az elfeledettek emelik felém száraz csontkarjukat .
Azok, akik ezrével hullottak el a mezőn s jeltelen sírokban alusszák örök álmukat .
Azok, akik kimentek, a hír, a dicsőség legkisebb reménye nélkül ... csak szenvedés, csak halál várt rájuk... de a nemzet becsületét megmentették .
Azok, akiknek csontjaikból emelkedtek a hadvezérek és államférfiak nagyságát hirdető emlékoszlopok s akiknek a dicsőségéről talán csak az esti szellő tud, mikor a sírjukon fakadt virágokkal suttogva játszadozik .
És akkor fölemelkedtem, levettem a kalapomat és két ujjamat a sápadt holdvilág felé emelve megfogadtam, hogy ami tehetséget Isten belém adott, azt a tehetségemet arra fogom használni, hogy az utolsó nemzeti éposz kicsiny alakjainak egy szerény monumentumot fogok állítani .
Így született meg ez a könyv .
Vannak benne való történetek, poros aktákból, egykoru levelek megsárgult betűiből, még élő kortársak szóbeli előadásaiból kihámozva.
Vannak benne fantasztikus históriák, melyekkel az akkori emberek szilaj lelkét óhajtottam jellemezni...
Némelyik történetben a magam merész álmait regélem el...
Itt-ott vidámabb húrok pendülnek meg a mindennapi tábori életnek, a jókedvű, egyszerű katonafiúk , nemzetőrök gondolkodásmódjának ecsetelésére ...
Szivemből jött.
Fogadják a szivükbe .
Budapest, 1899, február 17 .
R. V.
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE