Digitális Bölcsészet Tanszék – Eötvös Loránd Tudományegyetem
Forró Pál
Fogat fogért
Keletkezés ideje
1935
Fejezet
7
Bekezdés
514
Mondat
1269
Szó
10295
Szerző neme
férfi
Terjedelem
rövid
Kanonikusság
alacsony
IV.
Reggel sokáig maradt ágyában.
Nem volt értelme, hogy felkeljen.
Ha fekszik, kevesebb energiát pazarol, nem éhezik meg, nem koptatja szervezetét.
Az elmúlt nap izgalmai még idegeiben remegtek, nem tudott egyensúlyba verődni.
Dél felé expresz-levelet hozott a posta.
Meglepetten nyitotta fel.
Dr. Takáts Balázs ügyvéd küldte.
"Báró Tar Guidóné, sz. Gáts Margit úrhölgy megbízásából értesítem, hogy ügyfelem ön ellen a házassági bontó pert haladéktalanul meg akarja indítani.
Saját érdekében áll , hogy a bontó per elé ne gördítsen akadályokat és a per gyors lefolytatását lehetővé tegye.
Felkérem, hogy a részletek megbeszélése végett engem irodámban mielőbb felkeresni szíveskedjék."
Lesújtva, halálos keserűséggel olvasta el négyszer-ötször a végzetes sorokat .
Kisemmizett, senkiember lett, akit sietve söpör el mindenki az útjából.
A szeme könnyes lett.
De ez csak múló gyengeség volt, melynek nyomán félelmes haraggal orkánlott fel élni akarása.
Bármekkorát is vétkezett, nem engedi magát ilyen könnyen halálra ítélni és önérzete fellázadt a gondolatra, hogy bárki is kényre-kedvre rendelkezhessen vele.
Hát azért sem fog válni!
Leült és erélyes tollvonásokkal kezdett írni:
"Méltóságos báró Tar Guidóné úrasszonynak!
Asszonyom!
Kénytelen vagyok ilyen hivatalos és rideg hangon szólítani, noha csupa forró meghatottság és kétségbeesés a lelkem.
De erről az én helyzetemben nem szabad beszélni.
Rendben van, túlteszem magam mindenen, legyőzöm érzéseimet, magamba fojtom feltolakodó szavaimat, melyek a torkomat fojtogatják.
Csak rövidesen és szárazon .
Levelet kaptam ügyvédjétől, melyben értesít, hogy válni akar tőlem.
Válaszom: sohasem egyezem bele a válásba!
Lehet, hogy a házasság megkötése előtt történtek szépséghibák, de mindezeket megsemmisíti és jelentőség nélkülivé teszi az a tény , hogy szeretem magát és ez a szerelem a maga izzó lávája alá temeti a multat.
Nem mondhatja, hogy becsaptam magát, mert az a szerelem, amelyet maga iránt érzek , nagyobb és őszintébb mindannál, amit remélhetett.
Tehát mégegyszer: nem válok!
Kezét csókolja
báró Tar Guidó."
Ettől az írástól mintha új erőre kapott volna.
Szinte ruganyosan és jókedvűen vette a kabátját és az uccára sietett, hogy bedobja a levelet.
De mikor a levél behullott a postaszekrénybe és hallotta azt a sajátságos suhogó hangot, ahogyan a többi levélre esett, egyszerre elernyedt megint frissessége .
Képzeletében látta Mici gúnyos, felháborodott arcát, ahogyan a levelet olvasni fogja .
Persze - fogja Mici mondani - most ragaszkodik hozzám, szerelmet vall, szeretne megszédíteni, mert egy fillérje sincsen.
Még az sem bántja az érzékenységét, hogy a kocsijában ültem Müllerrel, holott láthatta, hogy a fiú tetszik nekem!
De hát nem én kellek neki, hanem a pénzem!
Tar Guidó elpirult szégyenében.
Vannak percek, amikor az ember szeretne elsülyedni , kibújni a bőréből, a világ végére szaladni önmaga elől.
Így volt e pillanatban Guidó is.
Már sajnálta, hogy elküldte a levelet.
Legjobb lett volna válasz nélkül hagyni az ügyvéd felszólítását.
Egyszerre megrezzent.
Valaki a vállát érintette.
Hátra nézett.
Lontai volt.
Az uzsorás széles mosolyra húzta a száját.
- Hát maga hol járt?
Kerestem már mindenütt! - mondotta olyan kedélyesen, mintha semmisem történt volna közöttük a közel múltban.
Tar megdöbbenve és meglepetten nézett Lontaira.
- Tudtommal - mondotta - nem olyan körülmények között váltunk el, hogy további barátságára számíthattam volna!
- Ej, ostobaság! - válaszolta az uzsorás.
- Mind a ketten hirtelenek voltunk egy kissé.
A nagy izgalomban elfelejtettünk józanul gondolkozni.
Néhány nap múlva azonban rájöttem, hogy ostobaságot követtem el és hogy még minden jóvá tehető, de már akkor báró úr eltünt és most is csak a szerencsés véletlen hozta elém.
Mondhatom, rémesen néz ki.
Amikor még én gondoskodtam magáról, másképpen festett.
- Kötekedni akar?
- Eszemben sincsen.
Pénzt ajánlok fel.
- Nekem?
Miért?
Mit kíván érte?
Talán embert raboljak?
Vagy gyilkoljak?
- Sokat foglalkoztam a báró úr ügyeivel és az a nézetem, hogy nincs minden elveszve .
A legnagyobb ostobaság és üzleti tévedés volt, hogy magát akkor éjszaka cserben hagytam.
De remélem, nem történt semmi helyrehozhatatlan baj.
- Egyre kevésbbé sejtem, hogy hová akar kilyukadni és mit jelent ez a nagy nyájasság?
- Nem is kell, hogy tudja.
Maga javíthatatlan nagy gyermek, akit nem szabad komoly üzleti ügyekbe avatni, hanem befejezett tények elé kell állítani.
Mondja, kérem, hol lakik?
A kérdés kínos volt.
Elárulja borzalmas helyzetét, a külvárosi nyomortanyát?
- Nem fontos! - mormogta.
Lontai értett azonban ennyiből is.
- Igaza van, báró úr.
Egészen mindegy, hogy eddig hol tartózkodott.
Most csak az a fontos, hogy ezentúl tudjam a címét.
Ha megengedi, szobát bérlek valamelyik dunaparti szállodában.
Súlyt helyezek arra, hogy ön a világ szemében ismét hitelképes legyen .
Gondoskodni fogok megfelelő zsebpénzről is.
- És mindezért mit kell csinálnom? - kérdezte fokozódó nyugtalansággal Tar.
- Egyenlőre semmit.
Várakoznia kell.
- Mire?
- Hogy az asszony meggondolja magát.
Kérem, történtek már olyan csodák, hogy egy haragos asszony megbékült.
Csak bízza, kérem, rám a dolgot.
Fiatalabb éveimben házasságközvetítéssel foglalkoztam...
- Köszönöm, az enyémet is ügyesen hozta össze.
- Még mindent rendbe lehet hozni.
Majd szerzek a báró úrnak valami látszólagos foglalkozást is.
Az ilyesmire nagyon sokat adnak az olyan nyárspolgárok, mint Gátsék .
Majd azt mondják, hogy meg tetszett komolyodni...
- Hagyja a fecsegést Lontai.
A feleségem gyűlöl.
Válni akar, mással jegyezte el magát.
Beszéltem vele.
Lontai elsápadt.
- Beszéltek?
És mit mondott?
- Levelet iratott az ügyvédjével.
Felhívtak, hogy egyezzem a válásba.
- Remélem, nem nyilatkozott?
- Azt írtam, hogy nem válok!
Lontai megkönnyebbülten bólintott.
- Nagyon helyesen.
Brávó.
Nem válunk!
Tar megrőkönyödve nézte a lelkesedő uzsorást.
- Kérnem kell, hogy ne ártsa magát legszemélyesebb ügyembe.
- Bocsánat, én ebben a házasságban társ vagyok.
Üzlettárs és jogom van érdekeimet megvédeni.
Egyébként csak helyeseltem báró úr eljárását.
Azért pedig csak nem haragszik, hogy segíteni akarok magán?
- Sajnos, teljesen ki vagyok szolgáltatva magának.
- Akkor, ha megengedi, taxiba ülünk és elhajtatunk az egyik dunaparti szállodába !
Hiszen tetszik tudni, első a lakás!
- Email: dh.elte.hu@gmail.com
- Cím: 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8
Copyrights © 2020 All Rights Reserved, Powered by ELTE